Horváth István a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat munkatársaként évtizedeken keresztül vett részt a megye filmterjesztésének szervezésében. Munkáját a filmes kultúra iránti elkötelezettség és a szakmai újítások iránti fogékonyság jellemezte. Többszöri beszélgetés során mesélt arról, hogyan jutottak el a filmek a legkisebb falvakba is, milyen feladatokkal járt egy mozi működtetése, és milyen kapcsolat alakult ki a közönséggel, valamint arról is, hogy milyen volt a vállalati együttműködés „házon belül”. Interjúnk nemcsak egy szakmai életút lenyomata, hanem egy korszak visszhangja is: azé az időé, amikor a mozi nem csupán szórakozás, hanem közösségi esemény volt – vidéken éppúgy, mint a városokban.

Borsos Erikával beszélgettem, aki az Odeon téka egyik oszlopos tagjaként kezdte a pályát, majd a Budapest Film vezetőjeként folytatta, belekóstolt az Art-Mozi Egyesület munkájába, a Mozisok Országos Szövetségének elnökeként is aktív szerepet vállalt, de emberarcú mozis maradt. Ma Bécsben él és két mozi műsorprogramját írja, valamint egy emberjogi filmfesztivál társszervezője. Beszélgettünk filmről, a mozis szakmáról, a csapatmunkáról, a mozisok közti párbeszéd fontosságáról, a szakma utáni újrakezdésről és betekintést nyerhettem a bécsi mozikultúrába is. Másfélórás beszélgetésünk egy rendkívül érdekes életpályát mutat be, amit mindenkinek szívből ajánlok.

A Fonyód Cinema nemcsak új filmszínházat hozott a Balaton partjára, hanem egy régóta vágyott álom megvalósulását is. A mozi nemcsak filmeket kínál, hanem egy közösségi térként is életre kel, ahol élmények, találkozások és új történetek születnek. A megvalósulás útja a kezdetektől az első vetítésig izgalmas kihívásokkal volt teli. Emődi Lina, a mozi PR-menedzsere személyes élményein és tapasztalatain keresztül enged bepillantást abba, hogyan született meg ez az egyedülálló helyszín Fonyód szívében.

Októberben a Civil Rádió munkatársa, Torda Judit keresett meg, hogy interjút készítene velem, mert a nyáron a Kino Moziban járt egy filmvetítésen és a kezébe akadt a mozit bemutató írás, ami a nevemhez fűződik. Nagyon megtetszett neki és elhatározta, hogy felkeres, mert érdekes volt számára az a kutatómunka, amit ezért a kis moziért végeztem. Amikor rám talált, nagyon megörült, hogy szinte azonnal nyitott voltam egy beszélgetésre, amelyre novemberben a Tabán Art Moziban került sor.

Vajda József 1934. május 2-án született, Makón. Mozigépészként dolgozott, főként a Szabadság Moziban 1952 és 1975 között, vele beszélgettünk a moziban töltött időszakról.

A Lurdy Mozi márciusi átvételével a kezdetben csak filmforgamazási területen tevékenykedő cég Magyarország második legerősebb mozihálózatává lépett elő. A cégvezetővel, akinek 30 éves tapasztalata van a moziüzemeltetésben, a mozijainak jelenéről, jövőjéről és az üzemeltetési szemléletről beszélgettünk.

Szűk Balázs (Sz.B.): Milyen körülmények között vette át az Apolló mozi üzemvezetését és a Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft. filmes referensi feladatkörét? Fejér Tamás (F.T.): 2013 februárja óta vagyok állományban, akkor mint Bódor Edit ügyvezető asszisztense kerültem bele a főnixes kulturális körforgásba. Nem sokkal ezután már elkezdtem tevékenykedni, főként a mozi marketing területén, és végül október hónap végén november elején történt meg az a változás, amikor leültünk beszélgetni a vezetőséggel, és arra jutottak, hogy megbíznak engem 2014. január elsejétől az Apolló mozi vezetésével. Erre épeszű ember nem mondhat nemet! Én teljes szívvel és örömmel vállaltam ezt a kulturális küldetést.

Gizi nénit, a régi mozi egykori pénztárosát és jegyszedőjét kérdezem, vajon milyen lehetett az a mozi, amiről minden tősgyökeres 40 év feletti piliscsabai lakos sokat mesélt már. A mozi helyett ma már az E-Klub étterem található és egy raktár, de el se tudom képzelni, hogy régen ebben az épületben hogyan működhetett mozi? Valahogy sehogyan sem hasonlít azokra a mozikra, amilyenek manapság működnek. De jó is lenne, ha a mozi most is működne, nem kéne mindig Pestre utazni, hogy egy-egy új filmet megnézhessünk. Na de merüljünk is vissza egy picit ennek a pici, falusi mozinak a múltjába:

Mozivilág.com: Mikor volt az első mozis élményed? Halász Krisztián: Arra sajnos már nem nagyon emlékszem, a helyet tudnám meghatározni, a tatabányai Turul Moziban. Tatabányán születtem, ott is élek ma is és nagyon sok filmes élményt itt éltem meg. Az elsők biztos, hogy rajzfilmek voltak, mint az Ariel, a kis hableány. Nagyon sokan moziztak a városban, számomra emlékezetes eset volt, még a multiplexeket megelőző időkben, hogy egyik hétköznap, hétfőn a Flintstone család filmes változatára mentünk el, fél hatkor kezdődött az előadás, de már félötkor – háromnegyed-ötkor a mozi előtt tolongtak az emberek. M: Melyik volt az első multiplex mozihoz köthető élményed?

Mozivilág: Mikor kezdted a mozigépész pályát? Mi volt az első általad vetített film? Reményi Richárd: 1995. december 12-én kezdtem a Metro Moziban, mint takarító és jegykezelő. Kijárva a hierarchia lépcsőit végül beiskoláztak és elvégeztem a mozigépész tanfolyamot. Az első önálló vetítésre is itt adódott lehetőségem, a Genezist vetítettem.  1997-től kerültem a Budapest Film mozigépész állományába. Először a Duna Mozi állandó gépész  voltam 1 évig. Utána  az akkori főnökömmel való nem túl jó viszonynak köszönhetően kerültem fregoligépész állományba, ami azt jelentette, hogy több moziban is dolgoztam, ott volt rám szükség, ahol az állandó gépészek szabadnaposak voltak. Így kerültem a Szindbádba, Tabánba, Dunába és az Átriumba is. Aztán 1 év fregoli gépészkedés után kaptam lehetőséget az Átrium mozi állandó gépészeként.