„- Kedves Gizi néni, kérem meséljen nekünk egy picit a moziról!
- A férjemmel együtt vezettük a mozit a Bécsi út mellett. A férjem volt a gépkezelő, én pedig a jegyszedő és pénztáros. Néha amikor a férjem nem ért rá, akkor a gép kezelése is rám hárult. Nagyon kis hangulatos mozi volt, többnyire törzsvendégekkel. Ide minden korosztályból jártak nézők. Főleg magyar, és szovjet filmek futottak a vásznon, de néha-néha előfordultak csehszlovák vagy lengyel filmek is. Általában esténkét csak egy-egy alkotást játszottunk, hétvégenként kettőt, mert nagy volt az igény a jegyekre, így akkor ugyanazt kétszer vetítettük. Cserébe hétfő este nem volt soha műsorunk. Most is emlékszem, amikor kezdtünk még 2 és 3,50 Forint között voltak a jegyárak, attól függött, milyen film volt.
- Mesélne nekem, milyen filmeket vetítettek?
- Nagyon szép filmeket vetítettünk. Máig emlékszem egy szovjet természetfilmre, sajnos a címét az idő már elfeledtette, de azt nem, hogy teltházas műsorok voltak. Még hétköznap is kétszer kellett műsorra tűznünk. Főleg családokkal jártak ide, a gyerekek élvezték. Nagyon szép színes film volt, nem egy család visszatérő vendég volt! Egymás után akár 2-3 estén keresztül is.
A fiatalok körében a Piszkos tánc című film aratott nagy sikert, talán az volt az utolsó sikeres film. Vetítettünk régebbi filmeket is, amit az idősebb korosztály nézett főleg. A meseautó, A három Sárkány, és még nagyon sok Kabos Gyula filmet is műsorra tűztünk, ezeket főleg a 80-as években délelőttönként vetítettük le a helyi nyugdíjasoknak. Én 28 évet dolgoztam ebben a moziban, ez idő alatt megszámoltam, és 182 filmet mutattunk be! Szép is volt, szinte mindenkit megismerhettem a faluból. A helyi szovjet tábor vezetőjének kérésére szovjet filmeket is játszottunk oroszul, hiszen akkoriban több ezer orosz is élt itt különböző laktanyákban vagy éppen a tiszti lakótelepen. A tisztek a családjukkal éltek itt, ezért kellett nekik a szórakozás is.
- Hogyan jutottak a filmekhez? Meg kellett vásárolni? Volt valami szabály, hogy milyen filmeket vetíthettek le?
- Voltak olyan filmek, amiket megvásároltunk a saját keretünkből, de hát nem mindegyikre tellett. A belépőkből kellett a berendezésekre, tisztító szerekre, karbantartásra és a működtetésre költeni. Egy-egy fim pedig nem volt olcsó mulatság. Ezért, hogy spórolhassunk, a környékbeli mozikkal cseréltünk filmeket. Kapcsolatban voltunk Pilisvörösvárral, Tinnyével és Perbállal is. Szerencsére volt telefonunk, ami azért a 70-es, 80-as években még nagy kiváltság volt! Így persze meggyorsítottuk a folyamatot. Hát eleinte nem nagyon játszhattunk nyugati filmeket, de azért idővel már egy-kettőt vetíthettünk.
- Én már nem is egyszer sétáltam el az épület mellet, de mégse tudom elképzelni, hogy abban a fura alakú épületben hogy fért el egy mozi? Esetleg átalakították már azóta az épületet?
- Tudomásom szerint nem, kívülről legalábbis biztosan nem. Hogy belülről esetleg igen, azt nem tudom, mert nem voltam még az étteremben és a vasudvarban sem. Négy nagyobb helyiségből állt az épület, ezen kívül még a mellékhelységek, ruhatár. Elől az étterem felől volt a bejárat és a pénztár. Középen volt a terem, és leghátul pedig a gépház. Az iskola felőli végén még látható is mai napig a nyoma, csak ma trafó van benne és nem a vetítő. Szóval nem volt az olyan furcsa épület, a belső udvar pedig a parkoló volt.
- Miért zárt be végül is a mozi? Hiszen manapság is lenne igény a mozira.
- A mozi a 90-es évek elején zárt be. Sajnos a rendszerváltás idején elterjedtek a VHS lejátszók, bővült a televízióadás, szóval megjelent a konkurencia. Egyre kevesebb néző jött, drágult minden, így a jegyárakat is fel kellett vinnünk. A környéken sorra zártak be a mozik, ez egy kicsi reményt adott nekünk, hiszen a környékbeli lakosok gyakran jártak be, de sajnos egyre kevesebb busz járt Tinnye felé, ezért a nézők is elmaradtak. Sajnos a végén már sorra le kellett mondanunk a filmeket, már nem tellett újakra sem. Az orosz katonák is kivonultak, így még egy jelentős vendégkörtől búcsúztunk el. Sajnos emiatt az önkormányzat bezárta a mozit. 1992. november 21-én volt az utolsó vetítésünk. Aznap egész nap peregtek a kópiák, az addig lejátszott filmjeink közül a legnézettebbeket vettük műsorra. Volt Hrabaltól a Szigorúan ellenőrzött vonatok, Piszkos Tánc, a híres szovjet természetfilm, aminek a címére nem emlékszem már, és legvégül a Csillagok háborúja, talán az volt a végén az egyetlen olyan film, ami hetekig teltházas vetítés volt. A szívem szakadt meg, amikor utoljára szedtem a jegyeket, amikor a nézőktől, főleg törzsvendégektől búcsúztam. Nagyon sokan jöttek itt össze ezen széksorok között. Hiába, megkönnyeztem, hiszen 28 évet dolgoztam itt. Itt folyt egykor az egyik legnagyobb társasági élet. De állítólag Pázmáneumon nemrég nyílt egy mozi!
- Köszönöm szépen, hogy mesélt nekem a moziról!”
Piliscsaba, 2013.05.11
