Mozivilág: A Lurdy Mozi mára egy nehéz helyzetben lévő multiplexé vált, az elmúlt időszakban minimális marketinggel, zsugorodó nézőközönséggel kellett beérnie, csökkentett, látszólag vegetatív módon működött. Egyfajta csipkerózsika álomban várta, hogy életet leheljenek bele, pedig a kezdetben egy jól menő és minden igényt kielégítő többtermes volt. Sokan a szakmában már az utolsó képzeletbeli szegeket verték a Lurdy koporsójába, te mégis felkaroltad. Nem túl merész vállalkozás ez? Személy szerint milyen lehetőséget látsz benne, amit mások nem?

 

Farkas Attila: Az emlékeim szerint 5 évig mozivezetőként dolgoztam a Lurdyban és emiatt nagyobb a bizalmam, mint akik kívülről figyelik a mozi történetét. Ismerem a helyet, a lokációt és a házat. Az általad felsorolt tények szempontjából egy klasszikus tyúk vagy a tojás esettel állunk szemben. Ezt magánvéleményként mondom: a kínálatszűkítés egy gazdasági előre menekülés lehetett az előző üzemeltető részéről, viszont ezzel az intézkedéssel melléfogott. A koronavírus járvány és azok következményeként, valamint a háború okozta gazdasági helyzet miatt meredeken növekedtek az energiaárakon keresztül a bérköltségekig szinte minden, ennek útján elkezdhetett spórolni a teremmel, választékkal, marketinggel, technológiával és ez kontraproduktív eredményt szült. Azt gondolom, hogyha egy moziban sok terem van, akkor az nem arról szól, hogy sok szék van és sokan férnek be, mert azért azt tudjuk, hogy a termekben manapság sajnos nem szokás teltházakkal vetíteni. A sok terem a választékról szól, ez pedig minél nagyobb közönségszegmenst tud lefedni a 3-4 évestől a 90 év feletti korosztályig, annál több a számba vehető néző és később a potenciális törzsközönség. Ha a választékot szűkítjük pillanatnyi gazdasági megfontolásokból, akkor hosszútávon gyakorlatilag leépítjük a mozit. Én bízom ebben a multiplexben, főleg azért, mert ismerem. A mi feltett szándékunk az, hogy még az idén legalább 9 termet üzemeltetni fogunk, mert ugyebár 10 terem van a moziban, abból jelenleg 7 működőképes. A nyolcadik termet április elejéig beüzemeljük, erre már megvannak a tervek és a megfelelő szerződések. A maradék kettőből még az idén legalább egyet be szeretnék indítani, de a hosszútávú terv az, hogy minden moziterem működjön ebben a moziban. Ezen kívül a promóción, illetve a mozi technológiáján is alaposan változtatunk. Itt leginkább, amit a néző érezhet, az a weboldal és a jegyhez való hozzájutás. A Lurdy azon kevés mozik közé tartozott Budapesten, ahol nem lehetett interneten jegyet vásárolni, csak foglalni. Ez most megszűnt, lehet online jegyet váltani. Azzal, hogy ennek a lehetőségét megteremtettük, akár egy várt premierre a jegyelővétellel ösztönözni tudjuk a látogatókat, hogy ebben a moziban nézzék meg a filmet. Erre tipikus példa volt az Avatar esete tavaly, a Pólus Moziban, amelyik több mint 2000 jegyet eladott elővételben, egy Lurdy esetében ez közel 0 volt, mert nem lehetett online vásárolni. A szolgáltatással egy éves viszonylatban a kényelmi szinttel, székcserékkel és felújításokkal, valamint a teremszám bővítéssel ez a mozi működőképessé tehető és vissza tudjuk vezetni a jól működő multiplexek területére.

 

Mozivilág: Milyen állapotban vetted át a mozit a korábbi üzemeltetőtől?

 

Farkas Attila: Sokat segített nekünk, hogy az előző üzemeltető nagyon lojálisan állt ehhez a kérdéshez, sikerült teljesen üzemkész állapotban átvennünk a mozit. Ez azt jelenti, hogy a 7 vetítőteremben a vetítéstechnika, a hangtechnika működött, a székek mindenhol használhatóak, vannak termek, ahol 15 éves ülések vannak. De az, hogy mi ezt egy nap lezárás alatt meg tudtuk oldani, ez nagyban köszönhető az előző üzemeltető hozzáállásának. Ő egy másik üzletben folytat tevékenységet a Lurdy Házban rendezvényszervezőként és a későbbiekben is együtt fogunk vele működni. Gyakorlatilag nekünk a számítástechnikai IT rendszerrel, weboldallal és némi vetítéstechnikai vezérléssel kellett csak átállnunk szinte másfél nap alatt.

 

Mozivilág: Milyen változtatásokat szeretnél véghez vinni, amit a közönség is észrevesz majd? Terveztek-e vetítéstechnikai vagy kényelmi fejlesztést?

 

Farkas Attila: Beszéltem a székfelújításokról, van kb. 3 olyan terem, amit 3-4 éve újítottak föl székcserével, azokhoz nem nyúlunk hozzá, mert azok tökéletesek. Van 2 olyan terem, ahol 8-10 éves székek lehetnek, remélhetőleg az idén átkárpitozással fel tudjuk újítani ezeket. Van 2 olyan terem, ahová viszont új székeket fogunk beszerezni, mert gyakorlatilag ott nincs szék. A széktávolságok 1 méter felett vannak, de az üres termekben olyan 1,2-1,5 méteres sortávolságokat szeretnénk megvalósítani, hogy komfortosan elférjenek a nézők. Nem a székszám, hanem a teremszám számít, illetve a minőségi kép és hangzás. Én a szolgáltatásnövelésen gondolkozom és ennek az egyik modern kiemelkedő szegmense a weboldal, a távoli elérés, a jegyvásárlás megkönnyítése, mozin belül pedig a kényelmi szolgáltatások színvonalának emelése.

 

Mozivilág: A jelenlegi nehéz helyzetben hogyan tudjátok ösztönözni a nézőket, hogy a Lurdyban mozizzanak és mondjuk nem egy XXI. századi Etelében vagy a közelben, Csepelen?

 

Farkas Attila: Én azt gondolom, hogy manapság a XXI. században, ahogy fogalmaztál egy működő multiplexben, ha körülnézek Budapesten vagy Magyarországon a nézői élmény ott kezdődik, hogy a néző megveszi a mozijegyet, a megfelelő ízvilágú kukoricát, üdítőt, bemegy a terembe és végig nézi a filmet. Azt mondhatjuk, hogy ez néhányszázalékos eltéréssel ugyanaz majdnem minden multiplexben. Elismerem azt, hogy nagyon látványos, amikor neoncsíkokkal van dekorálva a moziterem, amit néhány percig látsz, amikor vársz az első reklámra vagy hogy az óriás ledfalak nagyon impulzívak és szépek, a Cinema City egyes mozijai a led technika miatt csodálatra méltók. De van egy dolog, ami minden moziban azonos szint, ez pedig leginkább a vetítés- és hangtechnika minőségére vonatkozik, amit a Lurdyban és a többi mozinkban is minden további nélkül gyakorlatilag képesek vagyunk vállalni. Bizonyos látványelemekkel mi kevésbé tudunk gazdálkodni, mert a területeink sokkal kisebbek. Ha a mozijaimat végig mérem, egyetlen olyan terület sincs, ahol egy 4-5 méteres ledfalat el tudnék helyezni, mint ami például az Etelében vagy a Cinema City nagy mozijaiban van, mert egyszerűen nincs rá terület. Az én szándékom az, hogy a webes szolgáltatások, a filmes-mozis élmény és ehhez csatlakozva a büfé kiszolgálás is ugyanaz legyen, mint bármelyik más moziban Budapesten vagy Európában és bátran ki merem jelenteni, hogy én ezt meg tudom csinálni, mint ahogyan megtudtam ezt a nem rég megnyitott Gobudában is. A Momnál, hogy ha az ember megnézi a facebook hozzászólásokat, nagyon büszke tudok rá lenni, mert mindenki dícséri. A Pólusban sem volt olyan, hogy a szolgáltatással bárkinek is gondja lenne, emiatt folyamatosan az összes mozimat ellenőrzöm. Amire én soha nem sajnáltam az anyagi ráfordítást, az a technológiai szint és kiszolgálás. Vannak lézervetítőink, a Momban az összes vetítőnk új, a Lurdyban örököltük ugyan a vetítőgépeket, de egy nagyon komoly, több mint kétnapos átnézés, felújítás, alkatrészcsere történt most és erre is azt mondom, hogy nem sajnáltam erre az anyagi kiadást. Vadonatúj vetítőlámpákkal működik tovább ez a mozi és a képi élmény a néző számára a vásznon gyakorlatilag ugyanaz, mint bármely más moziban Budapesten. Egyetlen, ami hiányzik, az a hely és a helyből fakadó hűha érzés, amikor bemegy az ember az Etelébe és irigylésre méltó technikai megoldásokkal találkozik, de amikor a moziteremben filmet néz, akkor nem kap semmivel sem többet, mint a mi mozijainkban.

 

Mozivilág: Te dolgoztál már korábban a Hollywood Multiplexnél, aminek a legújabb mozitok az egyik zászlóshajója volt. Miért választották akkor azt a moziláncot a nézők? Miben állt a Lurdy titka?

 

Farkas Attila: A moziláncot azért választották, mert Magyarországon az első, nyugati technológiával felszerelt, amerikai és nyugat-európai szolgáltatási szintet nyújtó mozi vagy mozilánc a Hollywood Multiplex volt Magyarországon. Akkor ez egy extra csoda volt, egyébként én voltam a vezetője nagyon sokáig Magyarország első multiplexének, a Duna Plázának. Bár a Corvin előbb nyitott, de az egy kicsit hibrid műfaj, egyesek multiplexnek hívták, mások meg nem. De az első igazi multiplex élményt ez a 9, később 11 termesre bővített Duna Pláza adta és én emlékszem rá, hogy volt olyan hét, amikor a teljes magyarországi nézőszám 55%-a realizálódott csak a Duna Plázában, annyira más élményt adott az előző időszakhoz képest. Akkor ez volt a siker titka. Azt kell mondanom, hogy a Duna Pláza egészen elképesztő sikere és kihasználtsága adta a löketet annak, hogy utána egy nagyon nagy arányú, hirtelen terjeszkedési politikát válasszon az Intercom. Ennek volt vidéken és Budapesten is több állomása, 1998-ban a Lurdy, 2000-ben az Eurocenter megnyitása, 2002-ben a Pólus átvétele. Ami pedig a Lurdy Házat illeti, egy nagyon izgalmas – ahogyan előbb fogalmaztam – hűha élményt adott a nézőknek, mert az akkori ház kialakítása, egyúttal a mozi megtervezése egy szenzációs újdonság volt és olyan technológiát alkalmazott, ami még a Duna Plázához képest is új volt. A Lurdy Házról annyit kell tudni, hogy az első olyan bevásárlóközpont, aminek a tervezési folyamatában az Intercom szakemberei már aktívan részt vettek és gyakorlatilag a házat úgy álmodták meg, hogy funkcionáriusan a mozit eleve beletervezték. Ennek következtében nagyon előnyös és attraktív szempontok alapján képzelték el és így is valósult meg. Hogy csak egy példát mondjak el, a mozi előcsarnoka, ami egy ellipszis formájú alakzat volt – mozisok csak ufónak hívták -, a plafonról 6 vagy 7 oszlopon lógva egy nagyon látványos előcsarnok készült üveghidakkal, neonvilágításokkal. Ez megint egy olyan élményt nyújtott a nézőknek, hogy „Na ilyet még nem láttunk!” Akkor ez újdonság volt. A személyzet toborzásán is nagyon könnyű helyzetünk volt, mert egy nagyon erős rang és szenzáció volt ezekben a mozikban dolgozni, mindenki büszke volt rá. Nem úgy, mint most, hogy lasszóval alig tudunk embereket fogni. Az elsők, akik újat tudnak mutatni, azok mindig nagyon sikeresek és utána jönnek mások, majd egy idő után telítődik a piac és onnantól kezdve már meg kell próbálni a nézőket megtartani a szolgáltatás és a megfelelő mozitechnológia újításával, mert ha valaki elégedett, akkor nem szívesen vált. Egyébként erre a legjobb példa szerintem az Etele, és most nem a moziról beszélek, hanem a bevásárlóközpontról. Csodájára jártak az épületnek, gyönyörű, én is voltam benne, legutoljára Londonban láttam ilyen fantasztikus üzletközpontot. Mindenki elment és megnézte, aztán eltelt 2 hónap, az emberek maradtak a lakhelyükön és elmentek a legközelebbi boltba vásárolni. Tehát most sokkal nehezebb maradásra bírni az embereket, mint 20 évvel ezelőtt.

 

Mozivilág: 2012-ben az Odeon-Lyold (volt Duna Mozi) bezárása után egyfajta kultúrmisszióként a Lurdy egyik kisebb termét bérelték ki fél éven át, hogy art filmeket vetítsenek, de kihasználatlanság miatt végül megszűnt. Van a művészmozikban még potenciál? Egyáltalán van erre vonatkozólag elképzelésed a Lurdy esetében?

 

Farkas Attila: Ezt nem tudom neked megmondani. Mondhatnám, hogy passz, viszont meg tudom mondani, hogy miért nem tudom megmondani. A Covid járvány után még mindig nem tért magához a piac, ha a bevételi oldalt nézem, akkor közelítünk a 2019-es évhez, de mivel radikálisan emelkedtek a jegyárak, azért nézőszámban a legforgalmasabb multiplex mozik is még mindig a 60% körüli kihasználtságúak az akkorihoz képest. A művészmozik ennél sokkal nehezebb helyzetben vannak, ott még mindig nem tért magához a közönség, ott fele vagy azalatti számokat mérünk a 2019-es számokhoz viszonyítva. Ez egy idősebb, más korosztályt képviselő közönség, nekik még mindig nincs meg a bizalmuk és erre még rátesz a dráguló rezsi és egyéb gazdasági válság vagy pénzük nincs. Ez a helyzet nem tudom mikor fog megszűnni, de még sejtésem sincs, hogy 1, 2 vagy 5 év múlva találnak vissza a nézőik. Innentől kezdve a kérdésedre nagyon nehéz válaszolni. Azt szoktam mondani a multiplex mozijaimban, hogy nincsenek elkülönített műsorsávok, sem termek a kulturális szempontból értékesebb filmekre, de a műsorkínálatban igyekszek mindig beválogatni ezekből. Ezek a filmek megjelennek nálunk, például a Momban talán a legtöbbet, a Lurdy Házban azt most meg tudom ígérni, hogy gyakran fel fognak bukkanni, de talán a közönség szociológiai összetétele miatt a Pólusban a legkevésbé. Minden mozimban próbálok ennek a nézőrétegnek is kínálatot biztosítani, de deklaráltan art mozit, art termet vagy artsávot ezekben a mozikban nem tervezek, kivétel az Art+ Cinema, ami egy belvárosi művészmozi, hiszen az eleve egy art mozi.

 

Mozivilág: Több fővárosi multiplexet üzemeltetsz és az egyik belvárosi művészmozi is hozzád tartozik. A Pólus igazi sikersztorinak számít a mozis szakmában. Miben áll az első mozitok titka?

 

Farkas Attila: Elmondom, hogy erről mit gondolok, de nem biztos, hogy igazam van és természetesen elfogult vagyok saját magam felé. A Pólus Mozi egyik titka talán az, hogy az összes létező bevételt, ami megmaradt a moziban, azt mind visszaforgattam az utolsó fillérig. Egy radikális technológiai fejlesztést, webfejlesztést, kívül és belül, valamint az előcsarnokban hajtottunk végre felújítást, ami azért bízom benne, hogy a közönségnek is feltűnt. A másik, amiben én azt gondolom, hogy erősek vagyunk, az a szisztematikusan átgondolt és nagyon széles választékot nyújtó műsorpolitika. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy én a saját mozijaimra úgy tekintek, mint egy kulturális centrumra és nem úgy, mint egy mozira, ami kizárólag azzal foglalkozik, hogy a vászonra mozgóképet vetít. A Pólusban nagyon sokáig, nagyon aktívan csináltuk ezt, most, hogy öt mozink van már mozinként kevesebb az energia. Gondolok itt a nem mozis eseményekre, színházakra, koncertekre, egyedi bemutatókra vagy olyanokra, amit csak az adott moziban vagy csak a mi mozijainkban vannak, például klasszikus régi filmek bemutatójára. De volt olyan időszak a Pólusban, amikor kéthetente olyan koncertjeink voltak, mint az Omega Együttestől a Benkő Lászlón keresztül rengeteg akkori sztárt vonultattunk fel. Gyakorlatilag az országból csodájára jártak ezeknek a programoknak, mint amit ott megcsináltunk. Ez egyébként a többi mozira is igaz, csak most a hangsúly kicsit több felé terelődik, de tény az, hogy az összes mozinkban minden második hétvégén vannak bábszínházi előadások. Nagyon sok olyan filmet játszunk, amik csak nálunk mennek, mint például a Harry Potter, A gyűrűk ura vagy a Hobbit szériák. Ezekkel a saját hálózatomat kívánom erősíteni és azt kell mondanom, sikerrel.

 

Mozivilág: A Mom Park mozi üzemeltetése magas kockázattal járt a járvány előtt is, de ebben a rendkívül nehéz időszakban még nagyobb kihívást jelent, konkrétan szinte minden mozis szereplő elhatárolódott, akik szóba jöhettek volna üzemeltetőként. Miben vagytok képesek többet kihozni ebből a helyszínből, mint a korábbi üzemeltetők?

 

Farkas Attila: Két dolgot emelnék ki példaként a januári adatainkat nézve, hogy a magunk által a Mom Parkba szervezett egyedi programok és filmek árbevétel aránya megközelítette a 40%-ot. Azért ez egy óriási szám, ha a bevételből levonnék 40%-ot, akkor azért nagy bajban lennénk. A másik, hogy a Momnak van egy különlegessége, amiben senki nem hitt, meg mondom őszintén én sem túlzottan. Van ott egy 10 pályás bowling centrum, amikor én átvettem, abból egyetlen egy működött és az volt a mondás, hogy ez nem hoz bevételt és ez egy nagyon rossz üzlet. Nem kevés energiával és anyagi ráfordítással felújítottuk az összeset. Ezen kívül Budán működik rajtunk kívül talán 2 vagy 3 ilyen óriás centrum, tehát nagyon kevés van és eljutottunk odáig, hogy jelenleg a bowling pálya és az ahhoz tartozó vendéglátás jobb üzlet és többet termel, mint maga a mozi. Az objektum az egy, az ezért fizetendő bérleti összeg szintén egy, viszont két funkciója van az ingatlannak. Így azért megvagyunk, hozzátéve, hogy nagyon nagy segítőkészséget tapasztalok a pláza tulajdonosától, amiért minden tiszteletem az övé. Folyamatosan, mindenben támogatott minket, amióta csak betettük a lábunkat a házba. Összegezve, ez a bowling pálya tartja életben az objektumot és nagyon jó kiegészítés számunkra ez a rengeteg program, amiből a Momban van egyébként a legtöbb. Gyakorlatilag a rendezvénynaptárunk tele van. Emiatt a két dolog miatt működőképes a Mom.

 

Mozivilág: A mai világban igen nehéz helyzetben vannak a mozik, a Covidot megelőző forgalom lassan áll helyre, az energiaárak egekbe szökése sem teremtett éppen kedvező helyzetet. Az infláció magas, a nézők egyre inkább átgondolják, hogy mire költenek. Ma a mozik a túlélésre játszanak, te viszont az ellenkezőjét teszed, újabb és újabb mozikat szerzel meg. Hogy lehet forrást szerezni egy plázamozi átvételére, beüzemelésére, fejlesztésére?

 

Farkas Attila: Kezdem a legutolsó ponttól. A fejlesztésre nekem mindig az volt a stratégiám, hogy folyamatosan a bevételek maradékából kívánok fejleszteni és ez működött. Tehát nagy tőkeinvesztíciót nem tettem, talán egy moziban volt egy közepes, az a Gobuda, de ott a házzal közösen a betontól újra kellett építeni az egészet, tehát nagyon komoly átalakítás ment végbe. Alapvetően a folyamatos felújítások termektől a büfén át a székekig, technológiai fejlesztések, mind a bevételből realizálódnak. A kérdésedre válaszolva a másik titka szerintem a dolognak, hogy nem csak mi tudjuk, hogy nehéz a helyzet, hanem a minket befogadó házak és annak tulajdonosai is. Minden házban mindent külön tételként kellett letárgyalni és az összes helyszínen nagyon nagy segítőkészséget tapasztaltam. Nekik is nagyon fontos az, hogy egy nagyon jól teljesítő mozi működjön az ingatlanjukban és hát nem is tudnék kiemelni ebből a négy bevásárlóközpontból – aminek négy különböző tulajdonosa van – akivel nekem súlyos nehézségeim lettek volna, talán a Pólusban 2017-ben a legelején. De minél több pozitív produktum volt a hátam mögött, annál könnyebben és annál barátságosabban tudtam tárgyalni a házakkal. Az az érzésem - bár ez nem bizonyított -, hogy biztosan van valami belső információs csatorna, ahol az embert leinformálják a bevásárlóközpontok egymás között. A lehető leggyorsabb tárgyalás, amit megéltünk, az a Lurdy Ház volt. Ahogy megyek vissza az időben, annál nehezebbek voltak ezek az egyeztetések. De ez is az egyik titka, hogy közös megállapodásra törekszünk, aminek persze vannak nagyon erős pénzügyi oldalai, de az is nagyon fontos, hogy minőségileg működjenek ezek a mozik és hogyha valamilyen problémám van, akkor folyamatában is tudok a feltételrendszeren változtatni, ha valamilyen leküzdhetetlen akadály tornyosul elém a házakkal együtt. Ez a piac is úgy működik, mint talán az ingatlanpiac és minden más. Nem árulok el nagy titkot, hogy egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben, amikor a piaci versenyzők egy jelentős része visszavonul vagy elvérez, ott könnyebben és olcsóbban lehet pályát szerezni, magyarul, ha az ember egy kicsit kockáztat, akkor most ez könnyebb. Ha nincsen koronavírus járvány és háború, akkor nekem egyetlen egy darab mozim lenne és az a Pólus. Azt szoktam mondani a kollégáimnak, hogy harmadszor húzok lapot a 19-re és ez így bejött.

 

Mozivilág: Folyamatosan kapkodom a fejem, mert látványosan fejlődnek a mozijaid, mire végre befejeződik egy felújítás, a következő hónapban egy újabb mozira teszel szert. Felvetődik bennem a kérdés, hogy honnan van ennyi energiád? Mintha nem pihennél sosem.

 

Farkas Attila: Ha túlvagyok egy projekten, akkor viszonylag hamar elengedem a kolléga kezét és más feladatokra koncentrálok, a már működő mozikkal nekem túl sok munkám nincsen. Maximum a műsorstratégiába szólok bele, de egyre kevesebbet, a műsort a mozivezetők állítják össze, én csak néha kérek tőlük valamit, ha szükséges. De még így is az energiáim 70%-át érdekes módon nem a mozihálózat veszi el, hanem a másik cégünk, a Pannonia Entertainment filmforgalmazó, az én munkám is leginkább erről szól. Érdekes módon az egy jóval kisebb volumen, a nagyobbik része a mozik. Bár az is tény, hogy a forgalmazás rendszeresen támogatja a mozikat, hiszen ezen a cégen keresztül szerzem be az egyedi tartalmak jelentős, majdnem teljes részét, mert ott vannak a külföldi, nyugat-európai, amerikai kapcsolataink ahhoz, hogy ezt zökkenőmentesen le tudjuk folytatni. Én azt gondolom, hogy azért dolgozom sokat reggeltől estig, hétvégén is időnként és azért bírom,  – és ez egy magánjellegű megjegyzés – mert élvezem és szeretem, tehát munkahely és szórakozás egyszerre. Ha teher lenne, akkor nem volnék képes rá.

 

Mozivilág: Ahogyan böngésztem a mozijaid műsorait észrevettem, hogy másfélék, nem hasonlítanak más nagy moziüzemeltetőkére, ahol az azonos teremszámú mozikban azonos a műsor, ez felveti bennem, hogy ott nem valósul meg a helyi igények kiszolgálása. Nálad hogyan van ez?

 

Farkas Attila: Jó az észrevétel, nekem az a hosszú évtizedes pályám tapasztalata, hogy a belvárosi mozik kivételével - és akkor a Cinema Citynél még megértem ezt a megoldást -, fontos az, amit említettél. Az én mozijaim jelentős része lokális mozi, helyi közönséggel és az ő igényeikkel. Igyekszünk odafigyelni arra, hogy mi a helyi kereslet, például a Pólus Mozi kimondottan erősen családi terület a sok-sok lakóteleppel Újpalotán és a környéken. Itt a családoknak szóló gyerekfilmek, mesefilmek, ifjúsági előadások működnek a legjobban. A Momban kicsit árnyaltabb a kép, nem mondom, hogy művészfilmes, de ott az azt jobban kedvelő közönségünk van jelen és nagyon fontos szegmens a feliratos és az angol nyelvű filmalkotások. Volt olyan, hogy a Pólus Moziban a feliratos filmek nézőaránya 6% volt a tavalyi James Bondnál, a Momban meg 60%. A Lurdy szintén valahol a családi vonal környékén helyezkedik el, továbbá ott a legerősebb a blockbuster és a mainstream vonal. A Gobudát meg még próbáljuk tapasztalni, nem vagyok mindig képben, hogy mi kell nekik, de tény, hogy minden egyes mozira külön figyelünk, hogy mik a helyi szükségletek és ebben nagyon sokat segítenek a mozivezetők.

 

Mozivilág: Miközben a legnagyobb konkurencia árainál nálad árnyalatnyival magasabbak a jegyárak, a kényelmi díj sem ismeretlen fogalom a mozijaidnál az online vásárlás esetén. Viszont a jegyautomatákban vásárolt jegyeknél is ki kell fizetni a kényelmi díjat. Ez miért alakult így?

 

Farkas Attila: Teljesen nyilvános, hogy a kényelmi díj az egy olyan költségelemnek a fedezése, amivel mindenki tisztában van, hogy nem csak a kényelemről szól, hanem az internetes bank- és szolgáltató terminálokon keresztül menő pénzek jutalékos költségeiről. Például a bankkártya terminál ugyanazon a szisztémán működik, mint az online vásárlás vagy azok jelentős része. Egy pénzügyi szolgáltatóhoz bemegy egy információ, az leveszi a maga x százalékát, utána tovább halad a bankhoz, az is levesz bizonyos mennyiséget, a maradék pedig a mozié. Ebben az a borzalmas egyébként, hogy miközben a filmforgalmazóknak a bevételek 45-50%-át kell kölcsöndíjként kifizetni a teljes összeg után, a maradékból fizetjük a banki és egyéb költségeket. Viszont a pénzintézeti díjtételek százaléka az a teljes árbevételből számolandó, magyarul 100 forintból 50 forintot kifizetek a forgalmazónak, de utána a 100 forintnak a másfél százaléka a bankköltség. Ez nagyon nehéz helyzetbe tud hozni engem és elég negatív módon, de lassan az egész ország erről szól, hogy a kiadás egy részét sajnos át kell terhelnünk a vendégekre, mert nincsen más megoldás. A kényelmi díj teljesen egyértelműen a weben vagy a bankokon keresztül történő értékesítés tételeinek egy részét terheli át a vendégekre. Egyébként ennek az ideológiája, hogy ha a kényelmi szónál maradunk, hogy otthon karosszékből, illetve a jegyautomatáknál soron kívül lehet kényelmesen jegyet váltani és ennek van egy plusz költsége. A kioszkok esetében van egy folyamatos üzemeltetési- és egy banki kiadás, ugyanúgy, mint az internetes jegyvásárlásnál, ráadásul a készülék beszerzése darabonként több millió forintos tétel. Ezekkel ugyanúgy megkönnyítjük és gyorsítjuk a jegyváltást, mint az online esetében. Viszont akik nem kívánják kifizetni ezeket a plusz költségeket, személyesen a jegypénztárban is megvásárolhatják a jegyeket.

 

Mozivilág: Hogyan számolják a kölcsöndíjat? Ha egy extra szolgáltatást nyújtasz, az alap jegyre szól a kölcsöndíj vagy az extra szolgáltatással együtt az egészre?

 

Farkas Attila: A kölcsöndíj úgy van definiálva, hogy ha egy olyan szolgáltatást biztosítok, ami nem kötelezően megvásárlandó a mozijegy mellé, mint például a 3D szemüveg, amit nem kell megvenni, a vendég hozhat magával, de ha kell, akkor én adok. De ilyen tétel a kukorica is, ha nem veszed meg, attól még meg tudod nézni a filmet. Ott ez külön költségként elszámolandó és ebben az esetben nem kell utána kölcsöndíjat fizetni, ez egy plusz szolgáltatás. De ha olyat nyújtok, amit nem lehet kikerülni és hozzátartozik a jegyvásárláshoz, példaként a VIP mozi emelt jegyára, az kölcsöndíjköteles.

 

Mozivilág: Az elmúlt 10-12 évben egy nagy piaci átrendeződés volt, ahol lett egy nagy és az elaprózódott kicsik, évekkel később jöttek ígéretesnek tűnő cégek, de csak alig tudták megszorongatni a legnagyobbat. A jelenlegi helyzetben elmondható, hogy a legdinamikusabban fejlődő hálózatot irányítod Budapesten, ami ráadásul a második legnagyobb is. A mozik azonban főleg peremkerületi helyszínek vagy nem annyira frekventáltak, esetleg kisebb forgalommal bírnak, mint a nagy csomópontokban lévők a belvárosban. Merre fejlődik a cég tovább? Tervezed átlépni a főváros határait?

 

Farkas Attila: A válaszom az, hogy nem, most megállunk. További terjeszkedési tervek nincsenek, volt megkeresés további helyszínek átvételére, de vissza kellett utasítanom az ajánlatot, mert most szervezetileg, technológiailag szeretném a hálózatomat szinten tartani és fejleszteni. Így is egyébként teremszámban és árbevételben, ahogy mondtad, akkor Magyarországon a Cinema City után mi vagyunk a másodikok minden szempontból. Most a hátteret és a szervezetet kell kicsit jobban fejleszteni, mert az jól látszik, hogy túlzottan előre szaladtunk a méretekkel. Van egy gazdasági titka, annak, hogy azért tudok olcsóbban mozit üzemeltetni, mert nem tartok fenn nagy költségvetésű irodákat és központokat, mint más cégek. Az elmúlt 20 év alatt sikerült olyan embereket találnom a mozivezetői pozícióra, hogy el tudom engedni a kezüket és önálló gazdasági egységként tudnak működni, ezáltal nekem a kisegítő csapatom 3-4 fő, akik az összes mozival foglalkozik, de a döntések 95%-a az a helyi mozivezető által a helyi mozikban történik.

A kisebb forgalmúra pedig hoznék neked egy ékes példát: Pólus Mozi. Ez egy helyi mozi, több százezres lokációval és egy viszonylag nehéz közlekedési rendszerrel a belváros irányába. Ez nekem nem rossz, hanem jó, ugyanis elég macerás a környékről bemenni a belvárosba, nem beszélve a tömegközlekedésről és a parkolási nehézségekről. Egészen Gyöngyöstől az M3-as autópályán mindenki hozzám jön moziba a Pólusba. A 2019-es békeévről tudok egy olyan számot hozni, ami nem hadititok, hogy a Pólus bevételben és nézőszámban utolérte a 6 termes, de több székkel rendelkező Corvin Mozit, de bevételből többet is csinált. Tehát az, hogy valami kívül van és nem a belvárosban, az bizonyos esetben jó. Azt tudjuk, hogy a belvárosban óriási a konkurencia, a 4-6 villamos vonalán 15 percen belül elérsz 5-6-7 mozit. Viszont ezeken a lokális területeken nincs verseny, ugyanakkor a lakosság hatalmas nagy. Nem feltétlenül tartom hátránynak, hogy nem a belvárosban vagyok, sőt, egyesesetekben kimondottan előnyösnek vélem. Az, hogy lokális az igaz, de hogy kisebb forgalmú, azzal tudnék vitatkozni sok-sok példával.

 

Mozivilág: Mik az elvárásaid a mozijaid tekintetében?

 

Farkas Attila: Hoznék egy gondolatot, amit nagyon fontosnak tartok. Amióta ezt csinálom, az elvárásom a mozik felé gazdasági eredményben, az a nulla, azaz minimum nullszaldós teljesítmény. Tehát százalékos nyereségkimutatások nincsenek, nekem szakmai elvárásaim vannak és azt hiszem ebben különbözöm a létező összes üzemeltetőtől az országban. Szerintem ez a titka az egésznek. Az én munkám leginkább a szakmai színvonal megteremtése, de ez a szószoros értelemben vett szakmai munka és nem pénzügyi. Persze a fenntarthatóság fontos, de én azt hiszem, hogy mindenki más százalékokban számol, de én nem. Én produktumban számolok.

 

fotók forrása: Farkas Attila, Five In One, Mozivilág