A Tabán Mozi bemutatója és kutatása időben elhúzódott, majdnem kéthónapig mentem utána az információknak. Több korábbi mozivezetővel, dolgozóval beszélgettem, a Budapesti Mozitörténeti Alapítvány tagjai hitelesen dokumentálták a mozi változásait, de több információ valóságtartalma a homályba veszett, ezért a budapesti levéltárat is felkerestem, hogy végére járjak ezeknek. Néhány alap információt végül nem találtam meg, cserébe olyanok birtokába jutottam, amelyeket korábban senki nem kutatott, illetve nem jutott ilyen mélyre benne, mint én. Többek között a háború utáni fejleményekről és állapotokról. A budai – mára egyetlen – művészmozi históriája és a jelenlegi helyzet portréja április közepén jelent meg, nem kis büszkeséggel töltődve el, hiszen olvasóimat is meg tudtam örvendeztetni, mert olyat mutathattam fel, amit senki másnak nem sikerült eddig.
Kecskemét mozitörténete minden eddigi munkám leghosszabbja, a szegedit is megelőzve. A projekt valamikor júniusban kezdődött, de még most sem ért véget, mivel a korabeli szereplők, műszaki szakemberek nagyrésze elhunyt, abból tudok dolgozni, ami megmaradt, illetve azoktól tudok kérdezni, akik még élnek. Szerencsére megjelent egy könyv egy korábbi moziüzemi vállalati igazgató (Gila János) gondozásában, aki részletesen végigvezette a megye mozijainak születését és életét 1990-ig bezárólag. (A vándormozitól a Hírös Filmig) Először a korabeli lapokban kutattam és jártam végig napjainkig a városi mozik szálait. Ezt követően dolgoztam fel a könyvet, számos plusz információt kinyerve, majd ezekhez kerestem forrásokat a helyi újságokban. Szeptemberben megálltam a kutatással, mert végéhez értem annak, amit az írásos anyagokból meg lehetett tudni, viszont a személyes beszámolókra, helyszíni fotózásra még várni kell, ezért a teljes történeti anyagot nagyjából csak novemberben fogom tudni publikálni. Rendkívül sok adattal, érdekességgel és olyan részlettel is szolgálhatok, amit a könyv nem tárt fel. A kecskeméti mozitörténet egy kicsit azért is szívügyem, mert ebben a városban születtem, több helyszín emléke nosztalgikus érzéseket ébreszt bennem.
Közben szeptemberben elővettem Zalaegerszeg Art Mozi történetét és bemutatóját, amit viszonylag gyorsan sikerült rekonstruálni, hiszen maga a történet sem hosszú, az épületet 1958-ban adták át. Az átépítések dátumai és a multiplex építési láz alatti dilemma, mind-mind kiolvashatóak voltak a Zala Megyei Hírlap számaiból. A helyi múzeummal még barteleztem is, a náluk lévő fotókat sikeresen felhasználhattam ingyen, mert az általam dokumentált fotókat átadtam nekik szíves felhasználásra és megőrzésre. Ez az írás szeptember 10-én jelent meg.
Szeptember második felében elkezdtem a budapesti Pólus Center Mozi történetének feldolgozását, itt is előre haladott állapotban van a munka. Jelenleg az egykori mozisoktól várom az észrevételeiket, kiigazításaikat. Ezt követően küldöm majd meg az üzemeltetőnek jóváhagyásra, a portré megjelenése október második felében várható. Sokan furcsállhatják, hogy minek foglalkozom én a multiplexekkel? Elmondom, mert senki sem foglalkozik velük, pedig mérföldkövek a saját időszakukban, viszont a részletek feledésbe merülnek és senki nem fogja tudni honnan indultak, milyen fejlődésen mentek át és hol tartanak ma ahhoz képest.
A kecskeméti munka befejezése után fogok hozzá Pápa mozitörténetéhez, ami néhány évvel ezelőtt már terítéken volt, ám a világháború és a rendszerváltás közötti időszak kompletten kimaradt, ezt göngyölíteném fel és tenném fel újra, várhatóan december-január környékén.
Van munka rendesen. Ez akár nyugdíjig is kitart… Közben a fotózások is lecsökkentek, mivel a mozik 95%-a már megvan fotón, több helyszínen csak kiegészítő fotózásokat kell eszközölni. A mozitörténeti kutatások alkalmával meg úgy is el kell látogatnom a helyszínekre. Legközelebb Pápán lesz dolgom a mozi változásai mellett a régi mozihelyszíneket próbálom felkutatni és a két fotózást egy időpontra hozni.