Szemléltetésképpen a 2023-as és a 2024-es adatokat szembe állítva a 2025-össel hasonlítom össze az elmúlt évek számait.

A statisztikából kitűnik, hogy a 177 hír már igen elrugaszkodik az addig megszokott mennyiségtől. A 2020 előtti időközben megírt mozitúrákból évi 6-7 is kiadásra került, ezek nem tartalmaztak komolyan vehető mennyiségű, forrással alátámasztott történeti anyagot, főleg, mert ezek egy-egy mozi bemutatásáról szól. Amikor fontossá vált, hogy ne csak a moziörténelmi írások, hanem egy-egy mozi portéjánál is legyen mélykutatás, akkor a mozitúra bejegyzéseket ez teljesen visszaszorította, hiszen az energiák is teljesen másfelé mentek el. Például elég nagy munka volt a pápai és a kecskeméti teljes település mozitörténeti áttekintője, ezért csak a dunaújvárosi moziról szóló bemutató íródott meg. Viszont a mozitechnikai menü fellendült és volt miről írni. Az interjúk is meglódultak, sok örömöm van abban, hogy rendkívül jó szakembereket szólaltatok meg a mozis szakma különféle területeiről és elég sokan is olvassák ezeket az írásokat.

2026-ban terveimhez mérten folytatom a fotózásokat, első körben az új mozikat célzom meg, Túrkeve, Kalocsa, a tavasszal nyíló Hajdúnánás van tervben. De az újtermes Fonyód, továbbá a 2023-ban digitalizált és egyáltalán nem fotózott Veszprémi Agóra, a Kultik részéről Ajkán és Sopronban voltak komolyabb átalakítások, továbbá a Cinema City mozijaiból a Westend, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg és Miskolc kaptak vérfrissítést és a 10 éve alkalmazott fotózási szokásomban ezek még nem voltak benne, ezen kívül a Pannónia Mom és Gobuda mozijait, valamint a Lurdy megújult termeit látogatom majd meg. Mozitörténeti kutatásaim jelenleg Békéscsabára fókuszálnak, de emellett párhuzamosan az egy éve húzódó Art-Mozi Egyesület története is folyamatban van és tervben van Paks is még idén. Mozitúrákban a kiskunfélegyházi Petőfi mozit vettem fel a tervek közé, valamint a Lurdy Mozit, a szombathelyi AGÓRA-Savariát és a Bem Mozit, de bejöhet még a képbe valamelyik Cinema City is. Interjúk most nagyon mennek, Kutasi Sándor interjúfeldolgozása van folyamatban, de hamarosan megszólaltatom a Sugár Mozi vezetőjét, Pápáról két mozis szakembert, Békéscsabáról szintén két mozist és még sokan vannak, akiket meginterjúvolnék, igyekszem a nemek arányát megtartani egyenlő részben nőket és férfiakat a mozis szakma minden szegmenséből. Néhány mozitechnikai téma is van formálódóban, foglalkoznék a lézervetítőkkel, a ledvásznas technológiával, az analóg vetítés történetével, folytatnám az online jegyfoglaló rendszerek áttekintésével és weboldalak elemzésével. A mozihíreket igyekszem előre naplózni, sokkal könnyebb tervezni velük így, de nem fogok ragaszkodni a legalább kétnaponta megjelenéshez, viszont az egynél több napi hírt igyekszem mellőzni, nem szeretnék besokallani. A blogbejegyzéseknél megmaradnék a legalább havi egy publikációnál. A következő témák közül kiemelnék egy hamarosan megjelenő mozitörténeti könyvet, illetve különféle interjúkból kiragadott részleteket járnék körbe, amelyek megérintettek. A kisokosokat hamarosan felváltja majd a moziinfó adatbázis és elbúcsúzhatunk majd a táblázatoktól, egy ideig párhuzamosan futnak majd, nagyjából pár hónapig, ezzel együtt pedig a weboldal is meg fog újulni, amiről egy külön blogbejegyzést szentelek majd.

A Veress Józseffel készült, majdnem két és félórás beszélgetés pont ilyen volt: egyszerre lenyűgöző, nosztalgikus és tele olyan finomságokkal, amelyeket csak egy 92 éves, pengeéles emlékezetű, legendákkal teli életmű tud kibontani.
Ha valaha is azt gondoltad, hogy a filmtörténet száraz műfaj – József pár perc alatt bizonyítja az ellenkezőjét.

Mert hol máshol hangozhat el az az ikonikus kérdés, amely egy országos hírű rendezői ankét közepén érkezett – kézfeltétellel, ünnepélyes komolysággal:

„Tessék mondani, merre van itt a WC?”

És amikor az ember Ranódy László előtt szeretne brillírozni, majd háromfős közönséget kap, abból vagy tragédia lesz…
vagy legenda.
Józsefnél: mindkettő egyszerre.

De akad itt még más is, amiért ezt a világot lehetetlen nem szeretni.

Például az a hajdúnánási jelenet, ahol az első sorba ülni nem esztétikai döntés, hanem szociológiai státusz volt.
Vagy Székelyi Péter moziüzemvezető legendás performansza, amikor a vetítés előtt a nézőkhöz fordult:

– „Most erre eljöttek? Nem szégyellik magukat?”

Majd hozzátette:
– „Jövő héten Tarkovszkij lesz. Akkor bezzeg nem jönnek…”

Ez volt az ellenpropaganda aranykora.

És ott van az a tökéletes, egysnittes geg is, ami akár egy Mándy-novellában is megállná a helyét.
Sétálnak a körúton, megpillantanak egy Jancsó Miklós-plakátot.
Székelyi megemeli a kalapját.

– „Te mit csinálsz?” – kérdezik tőle.
– „Az ott egy Jancsó-plakát.”

Visszafelé mennek.
A plakát előtt nem történik semmi.

– „Most miért nem emeled meg a kalapod?”
– „Egy geget csak egyszer szabad elsütni.”

Kész. Függöny.

A Filmmúzeum zárt vetítései pedig külön univerzumot képeztek:
ha volt tiltott gyümölcs a magyar mozitörténetben, József nagy eséllyel látta.
Amerikai filmeket, westerneket, olyan címeket, amelyek máshol sosem kerülhettek vászonra – és mindezt természetes könnyedséggel meséli, mintha tegnap történt volna.

Miközben a nagy korszakokat, rendezőket és filmeket idézi, minden mondatából süt, hogy a filmet nem elméletben szerette.
Hanem életmódként.
A művészmozi lett az otthona, a közösség a közege, a néző reakciója a visszajelzés.

És ami talán a legszebb: nemcsak szakemberként, hanem emberként mesél.
Humorral, öniróniával, a „minden megvolt már” bölcs derűjével.

„A filmek múlnak, az emlékek maradnak.
A jó anekdoták pedig örökké vetítés alatt lesznek.”

Mini outro

Ha az interjú volt a főfogás, ez itt a desszert.
Amit kézzel eszünk. Szalvéta nélkül.

Elmondta, hogyan sodorta őt a kor, a történelem, az irodalom és a film, és ahogy sorolta a fejezeteit, egyszer csak megállt egy gondolatnál. Azt mondta:

„A pályámra visszatekintve mindig eszembe jut Mark Twain gondolata:
Minden munka, amit el kell végezni, és minden szórakozás, amit az ember önként vállal.”

Nem kellett hozzá semmi magyarázat. Csak ott volt a mondat, mögötte hetven–nyolcvan évnyi bizonyítékkal. A film nála sosem volt teher, sosem volt kényszer. Egyszerűen csak csinálta, mert ez volt a világa. A kötelesség és az öröm nála egy ösvénnyé folyt össze — olyannyira, hogy már nem is lehetett különválasztani.

Ahogy hallgattam, valahogy azt éreztem: talán minden mozis életút lényege ez. Hogy az ember nem „dolgozik” rajta. Hanem jelen van benne. Napról napra, vetítésről vetítésre, egészen addig, amíg már nem is kérdés, miért marad ott.

Most novemberben ez a mondat maradt meg bennem a legerősebben. Nem a pályájáról, nem a sikereiről, hanem arról, ahogyan kimondta: mintha nem is egy idézet lett volna, hanem egy egyszerű, csendes felismerés arról, hogyan jó élni.

Az Art-Mozi Egyesület történetét még januárban kezdtem el és szerettem volna rövid időn belül feltárni, ám mivel a dokumentációk nem állnak minden tekintetben rendelkezésemre, nehezen haladok vele. A történet kerete készen van, de szeretném a mozik be- és kilépéseit is felvenni, ehhez viszont csak 2009-től állnak rendelkezésre adatok, az azt megelőző időszak adatait a korábbi vezetőtől vagy a fővárosi bíróságtól lehetne beszerezni, ami így még hosszabb procedúrát igényel. A kutatásnál az art kino hazai megalakulásával kapcsolatban belebotlottam Veress József nevébe, akinek a neve egészen pontosan a hazai első art mozi létrehozásához fűződik. Nehezen, de szeptemberben összehoztam vele egy interjút, aminek a feldolgozása folyamatban van. Ez a beszélgetés nem jött volna létre, ha nincs az artmozis kutatás, ami így egy örömteli dolog számomra.

A nyáron nekifogtam a dunaújvárosi Dózsa Mozi történetének és műszaki bemutatójának feltérképezéséhez, ehhez még plusz fotózást is be kellett terveznem, mert a mozi előtere időközben megváltozott. Nem volt hosszadalmas a munka, viszonylag jól dokumentált a helytörténet, de nyilván néhány adatot meg kellett kérdeznem a korábbi üzemeltetőtől és így teljes lett a kép. Az írás október első napjaiban jelent meg, a képeket a helyi könyvtár díjmentesen biztosította számomra.

Ezt követi két tervezett írásom, Békéscsaba teljes mozitörténetét már márciusban szerettem volna elkezdeni, de a többi kutatás és az interjúk sokasága ezt hátráltatta. Terveim szerint nagyjából féléves időtartamú munkára számítok, tavasz végére megjelenhet az írás. Ehhez helyszíni kutatások is társulnak majd, lehet, hogy a levéltárat is meg kell látogatnom, plusz régi moziüzemi vállalati dolgozókkal is találkozom és nagy valószínűséggel interjút is készítek. Bejutni a régi moziba egy hatalmas előrelépés lesz, mert ezt eddig nem sikerült véghez vinni. Izgalmas munka egy megyeszékhely történetét végig vezetni. Eddig Szeged és Kecskemét volt a leghosszadalmasabb, de volt egy hosszabb kutatás Pécs és Nyíregyháza esetében is, a jövőbeni tervekben szerepel Győr, Szombathely és Tatabánya feltérképezése is. Ezek nem rövidek, ezért időben is lényegesen hosszabb munka van velük, mint a kisebb városoknál.

A másik egy helyszíni portré, nyilván itt is lesz történeti kutatás, de a fókusz a jelenlegi állapotok bemutatására korlátozódik, ez pedig a kiskunfélegyházi Petőfi Moziról szól majd. A mozi nem régen újult meg, ezt is meg szeretném mutatni, hogy miből lett ilyenné.

Nagyjából 3 évre előre tervezek a mozitörténetekkel, mozitúrákkal, havi egy interjúval számolok, amivel viszont a bőség zavarával küzdök, hiszen nemrég indult be erőteljesebben ez a műfaj és vannak szép számmal olyanok, akiket megszólaltatnék a hasábjaimon. Számoljatok vele, hogy időről időre a mozihíreken felül érdekesebb olvasnivalókkal is jelentkezem majd!

Korábban mindig ad-hoc módon posztoltam. Akkor is ragaszkodtam már, hogy ne egy tömbben sok hírt tegyek ki egyszerre, aztán hetekig semmit, de igyekeztem mindig az események előtt kellő időben publikálni adott közlendőt. Kitartottam már akkor is amellett, hogy legfeljebb kétnaponta szülessen publikáció, de előfordult olyan is, hogy két-három hétig nem került fel újdonság. Nyilván a covid alatt nem nagyon volt miről írni, de akkor sem szünetelt az oldal, mert kutatások akkor is folytak, illetve több mozi akkorra időzítette fejlesztéseit. Tavaly szeptember eleje-közepétől november közepéig, aztán november végétől egészen napjainkig folytatom azt a vállalást, hogy legalább kétnaponta írok hírt, decembertől pedig ehhez elengedhetetlen lett a naplózás. Körülbelül egy hónapra előre megtervezem, hogy miről teszek fel bejegyzést. Előfordul, hogy egy-egy napot csúszok, de a folyamat általában a terveknek megfelelően alakul.

Filmekkel kapcsolatos bejegyzések továbbra sincsenek, de akciós filmvetítésekről, különleges filmes alkalmakról vagy egy különleges technikai megoldásról továbbra is születik cikk. Amikor hírpangás van, általában ekkor kerülnek fel mozis jegyfoglaló rendszerek részletes bemutatásai, mozitechnikai témák. A jegyárak frissítése ezen felül történik, az nem része ennek a folyamatnak. Nagyobb munkák, mint például mozitúrák, mozihistóriák, az interjúk és a mozitechnikai írások is nagyjából beütemezhetők, de sokszor inkább csúsznak. A mozihistória kutatások ideje terjedelemtől függően az 1-2 hónaptól fél-háromnegyed évig is eltarthat, ezért a megjelenést nehéz belőni igazán, a mozitúra általában 1-2 hónapot vesz igénybe, az interjúkat 4-5 nap alatt dolgozom fel, a mozitechnikai cikkek megírása 2-3 nap alatt befejeződnek a komplexitásától függően.

Szintén tavaly ősztől havi egyszer jelentkezem blogbejegyzésekkel, idén tavasztól pedig havi alkalommal jönnek az interjúk, ami egy új irányvonal az eddigiekhez képest. 2020 előtti években 2-3 havonta jöttem elő mozitúrákkal, mozitörténetekkel, de ezek nem voltak olyan részletesek. Amikor meg azok lettek, a befektetett energia hossza és a terjedelmük miatt ritkábban kerültek publikálásra, sőt, a mozitörténetek és a mozitúrák egy bemutatóban lettek vegyítve 2020 és 2023 között, ezt követően választottam szét ismételten őket. Ebből következik, ha egy mozit bemutatok építészetileg, technikailag, kényelmi szempontokból, általában a részletes történetét is feldolgozom. Ha egy egész város vagy városrész mozitörténetét megírom, akkor abba nem kerül bele egy mozi bemutatása.

Ehhez azért az is hozzájárult, hogy a weboldalam fejlesztése folyamatos és sokkal nagyobb szabadságom van vele, mint korábban. Sőt közeledik a mozivilág 3.0 verzió. A szerkesztési kedvem is megnövekedett, nem halt el, mint korábban majdnem.

Sokan megkérdezték már, hogy van erre energiám? Mikor van erre időm? Az esetek többségében nem otthon írom meg ezeket vagy ha igen, általában nem szentelek neki túl nagy időt, nem szeretném a pihenéstől, a családtól elvenni. Leginkább a munkába utazás vagy az onnan hazautazások alkalmával írom meg őket, ami a munkámból kifolyólag órák is lehetnek. A nyaralás alatt sem tétlenkedem, de mivel a cikkek megjelenése előre is beütemezhető, ha előre megírásra kerülnek és feltöltöm, azok automatikusan megjelennek. Ezzel akár egy 4-5 napos „pihenőre” szert tehetek.

A sűrű híradás nyilván nagyobb befektetett energia, ez tény. Viszont ennek az a kedvező hatása, hogy az olvasók rendszeressé válnak, számítanak a hírekre. Amikor hektikus volt és nem volt rendszer, leginkább csak be-betévedtek, ebből következett a cikkeket nem igazán olvasták, mert hozzászoktak, hogy ritkán születik tartalom. A jövőben szeretném a mostani rendszert életben tartani.

Egy-egy mozitúra bejegyzés alatt, kezdetben bővebb, 1-2 oldalas történeti áttekintőt írtam, aztán már szinte egy komplett tanulmányt, Szeged esetében ez 23 oldal volt, a mindenféle szempontú bemutatáson kívül. Idővel változtattam ezen, a mozihistória menü alá került egy-egy település vagy városrész, illetve már nem működő mozi történeti anyaga, míg a mozitúra alatt megmaradt a működő mozik bemutatása, de emellett a történetük is.

A kutatásaim két nagy részből állnak. Egyrészt a digitális tudománytár, online beszkennelt újságokból való információszerzés, valamint a különféle online keresők (pl. Google, Perpelxity), de ezek hitelessége erősen megkérdőjelezhető, ezért végül ezeket is a digitális tudománytárral kell alátámasztani. A másik része a helyszíni kutatások, amelyek általában a helyi mozik megmaradt szakembereinek felkeresését és a helytörténeti múzeumok, levéltárak, könyvtárak meglátogatását jelentik.

A digitális tudománytárként a fizetős Arcanumot vagy az ingyenes Hungaricanát használom, ezek fedik le leginkább azt az információs adatbázist, amelyből számomra a legtöbb történeti adat kinyerhető. Ha még sincs benne találat, akkor a helyi információs adatbázist lehet igénybe venni, ami viszont nagyon megnehezíti a keresést és időben meghosszabbítja a feltárást. Általában kiegészítésként használom. Előfordul, hogy az Arcanum nem tartalmaz mozitörténeti anyagot egy adott mozira, viszont a helyi könyvtárnak van letölthető, helyi lapokból beszkennelt változata. Ám ezeket rendszerint nem lehet egészében úgy kutatni, szemben az Arcanummal, hogy a teljes lapállományban egyszerre lehessen kulcsszavakra keresni. Oldalanként lehet végigböngészni, a keresett információkat, mintha elmennék a könyvtárba és laponként keresném a történéseket. Annyi a pozitívuma, hogy nem kell elutaznom érte. Ez kimerítő és szintén időigényes. Megtörtént eset, van benne tapasztalatom. A keresési stratégiámban általában kulcsszavas keresést végzek, a korszakoknak megfelelőt, a kezdeti időkben a mozi szót még nem használtak, de nagyon sokféle elnevezést igen, például a bioskop vagy egyszerűen mozgó, de később a mozi volt az elfogadott. Ha vannak konkrét mozinevek, akkor célirányosabbak a keresési módok és sokkal szűkebb a keresési lista is. Ha volt valamilyen ismert esemény, akkor arra keresek rá, akár dátum szerint és kiadja az oldal. Rengeteg segítségem van ezzel, viszont lassan a mesterséges intelligencia is felfejlődik annyira, hogy simán összerakják egy-egy mozi történetét, viszont mint ezt is, érdemes és kell is visszaellenőrizni, viszont ez alapján sokkal gördülékenyebb lehet a kutatás ezen formája.

A helyszíni kutatásra általában ennek kiegészítéseképpen van szükség, hiszen lehetnek olyan momentumai a históriának, amelyet nem dokumentáltak vagy éppen félredokumentáltak és az én forrásaim adják meg egy-egy kérdésre a választ. Előfordult, hogy egy mozi megnyitóját egy helyismereti gyűjtemény is egy megadott napon tartotta nyilván, de egy következő lapszámból derült ki, hogy az előadás vetítőgép problémák miatt elmaradt és csak egy héttel később adták át a mozit ünnepélyes keretek között. Olyan is előfordult, hogy a 90-es években szándékosan félreinformálták az újság olvasóit, hogy olyan berendezésekkel szerelték fel a filmszínházat, amely nagyobb kényelmet nyújtott és olyan vetítővel, ami hiper-modern képet vetített, szemben azzal, hogy ugyanazok a recsegő székek és vetítőgépek üzemeltek, mint máshol, csak a vállalkozó érdekei úgy kívánták, hogy ha a néző olvas a fejlesztésről, akkor ezt a mozit fogja előnyben részesíteni. Mivel egy családi vállalkozásban működött a mozi, a vállalkozó fia szolgáltatta a valódi információt 30 évvel. Általában a helyszíni kutatások hosszadalmas levéltári feltárások, amelyek akár napokig is eltarthatnak. A könyvtáraknak, helyismereti egyesületeknek, múzeumoknak vannak olyan szakemberei, akik ismerik a kutatott területet valamennyire. Félig helyszíni, félig online forrás lehetnek azok a Facebook csoportok, amelyek egy település történeti vonatkozásában állítanak emléket vagy egy helység mindennapjaival foglalkozó tömörülés, ide beírva a kutatásom témáját rendszerint rengeteg segítséget kapok arról, hogy kiket kell keresnem névvel vagy egyszerűen csak leírják a tagok az emlékeiket. Az emberek szívesen segítenek ebben, hiszen a mozihoz általában pozitív emlékek fűzik őket.

A régi mozisok, akik üzemvezetőként, jegyárusként vagy mozigépészként dolgoztak az adott moziban, a személyes visszaemlékezések útján, ők adják meg az írások valódi ízét. Vannak, akik 90 évesen is tisztán emlékeznek a munkahelyükre és az ottani feladataikra, különleges eseményeikre, de vannak, akik 70 évesen is szinte mindent elfelejtettek vagy nem foglalkoztak érdemben a mozival. Viszont a rendkívül sok történeti jelentőségű információ vagy élmény van, amit a sajtó különböző okok miatt nem írt meg és csak ők tudnak róla, ha ezt nem írom le, magukkal viszik a sírba a titkaikat. Külön megéri interjút is készíteni velük, mert olyan tudás és gazdag mozis időszak köszön vissza tőlük, amit kár lenne hagyni.

Korabeli fotókat csak hivatalosan, a használati jogot megvásárolva veszem igénybe, amiért általában fizetni kell, az adott gyűjteménnyel megegyezve alkudunk ki egy árat, de előfordult már bartell is, a szükséges fotókért cserébe azokat a fotókat kapta meg az adott múzeum, amelyeket én készítettem és dolgoztam fel.

A kutatásokat vázlatszerűen felvezetem, majd minden egyes fontos forrást megjelölök és feljegyzem, hogy melyik lapban, milyen dátummal, hányadik oldalon, milyen szerzővel és címmel jelent meg, plusz zárójelben odaírom az eseményt, ha ez a címből nem derül ki. Feltüntetem azokat a személyeket, akik valamilyen fontos információkkal láttak el az iromány kapcsán. A finomításokat követően átküldöm a helytörténeti ügyekkel foglalkozó munkatársnak, aki egyrészt felveszi az adattárukba és átfutja az írást is, majd csak a jóváhagyás után jelentetem meg.

Vegyünk alapul egy 4 termes multiplex mozit valahol vidéken, egy fővárosi kéttermes art mozit és egy hagyományos vidéki filmszínházat, ami betölti a közönségfilmek vetítését, miközben art mozi is.

A vidéki soktermes mozink többnyire a meainstream vonalat, a közönségfilmeket vetíti, ezek általában a nagy nézettségnek örvendő, kifejezetten látványos, szórakoztató, híres színészeket felvonultató műfajok, nagyobb filmstúdiók gyártásai. Az említett multiplex általában a nézőkből él, kevésbé függ egy önkormányzat támogatásától. A műsort a hétvégi forgalom alapján már vasárnap este elkezdik írni. Ekkor beszélik meg a vezetők, hogy egy adott film milyen forgalmat produkált és hogy azt továbbra is egy teljes termet kapjon vagy némileg csökkentsék az előadásszámot, netalántán kiesik a műsorból. Illetve a mozik havonta kapnak ajánlatot a forgalmazóktól, a megjelenés előtti hónap közepén megállapodást kötnek a filmek vetítésszámáról. A nagy forgalmazók (Fórum Hungary, UIP, InterCom) felé vállalást kell tenni a napi előadás mennyiségéről, illetve, hogy hány hétig tartják műsoron a filmet. Az első héten vetített premierfilmet öt, a második héten négy, a harmadikban három előadást kell tartani naponta és így tovább. A műsorírónak csak a megállapodás letelte után van szabadkeze vagy, ha a meghatározott minimum előadásszám felett kíván plusz előadásokat műsorra tűzni. Szokásos kérés általában a forgalmazók irányából, hogy a legnagyobb teremben vetítsék a filmjeiket vagy minimum 200 fősben. Ha több nagy film is érkezik egyszerre, természetes, hogy mindegyik forgalmazó a legnagyobb teremben szeretné a filmjét vetíttetni, természetesen ilyenkor általában megértőek szoktak lenni a mozival és egymással is, ha ilyen esetben ezt nem lehet teljesíteni. Előfordulhat olyan helyzet is, hogy a hét egyik felében az egyik film megy a nagyteremben, a hét másik felében pedig a másikat vetítik abban. Ha a vállalást a mozi nem tudja tartani, akkor a film abban a moziban nem kerül levetítésre azon a héten, esetleg később, amikor már nem annyira hangsúlyos az előadásszám. A műsorszerkesztésnél először a vállalt filmeket kell beleilleszteni a programba, ezt követik az előző heti nézettség alapján vetíthető filmek. A kisebb forgalmazók új filmjeik tekintetében kisebb elvárással vannak, általában csak kérés szintjén fogalmazódik meg, hogy filmjük fő műsoridőben 18 és 20 óra közötti sávban kerüljön levetítésre a bemutató héten. A mozivezetők ismerik a nézők filmfogyasztási szokásait, tehát ahol például a horrorfilmek annyira nem mennek jól, azok a filmek többnyire be sem kerülnek a műsorba vagy lényegesen kevesebb előadásszámot adnak meg. Így próbálják a műsort összeállítani, a kedvezményeket ehhez igazítják.

Vegyük a fővárosi art mozit. A filmkínálat nagyrészt kisebb forgalmazók, független filmjeiből állnak, ezért a vállalások nem akkora horderejűek, mint a multiplexek esetében. Általában az art mozik egyedi arculattal és identitással rendelkeznek, ezért a filmkínálat is a mozihoz, annak közönségéhez igazodik. A vetített filmek többnyire nem a kasszasikerek, ezért nem kimondottan a nagy bevétel számít, mint inkább a kultúra terjesztés a fő céljuk. Ezek a mozik a jegybevétel kiegészítéseként önkormányzati vagy állami támogatásból tartják fenn magukat. A filmek felfutása sem olyan, mint a fősodor filmeket vetítő moziknál, itt sokszor időt kell hagyni egy-egy filmnek, ezért nem annyira az előző heti nézettség a döntő. Erősen preferálják az eredeti nyelvű feliratos filmeket, ezért azok, amelyek csak szinkronnal jönnek ki, csak korlátozott számban tudják vetíteni. Az art mozikban van lehetőség a filmek jellege miatt premier előtti vetítést, közönségtalálkozót vagy kerekasztal beszélgetést tartani. Ezeket ideális esetben egy hónappal előre véglegesíteni kell és elkezdeni a jegyértékesítést. Tematikus sorozatokat évad jelleggel hónapokra előre kitalálják és meghirdetik.

Harmadik esetünk a vidéki art mozi, amely a szórakoztató filmek vetítésének szerepét is betöltik. Nekik van a legnehezebb dolguk, hiszen nem mindegy, hogy mit és mikor vetítenek, hiszen az artfilmek arányát is figyelembe kell venniük. Ez főleg azokra a vidéki mozikra vonatkozik, amelyek 1-2 termesek és a település egyetlen filmszínházaként üzemelnek. Általában önkormányzati és állami támogatásban is részesülnek a jegyár bevétel mellett. Nekik legalább 50%-ban kell havi összesítésben art filmeket vetíteni, de az előadásoknak a 14 és 22 óra közötti időszakban kell lenniük. Ők azok a mozik, akik többnyire nem hetente írják a műsort, hanem havi bontásban. Ehhez végképpen ismerniük kell a közönséget, változtatásra ugyan van mód és kell is, mert a forgalmazók időközben visszaléphetnek egy-egy film bemutatásától, amelyeket többnyire egy későbbi időpontban forgalmaznak majd. Ezeknek a vetítőhelyeknek erősen mérlegelniük kell, hogy hogyan állítják össze a műsort és az sem biztos, hogy a kiszemelt filmet vetíteni tudják, mert egy forgalmazó nem mindig tud tekintettel lenni egy mozi art minősítésére.

A műsorírás mögött egy komoly közönségismeret kell, hogy álljon. Mint ahogyan nem érdemes horrorfilmet a koradélutáni műsorsávba tenni, úgy gyerekfilmet sem az este 8 órási sávba illeszteni. Egy szórakoztató vígjáték viszont a koraesti és a későbbi időszakban is tökéletesen elfér, mert szinte minden korosztály fogyasztja őket. Ha tehát egy egytermes moziban van egy horror, egy családi film, és egy mély mondanivalójú dráma, akkor a családi film általában a korai vagy késődélutáni sávban fér meg, a dráma az este 6-os indulással, a horror pedig többnyire az esti vagy késő esti kezdéssel működik legjobban. Előfordulhatnak egyedi szokások, például péntekenként gyerekfilmet be lehet tenni a koraesti műsorsávba is, mert amikor a szülők végeznek a munkában, a gyerekkel el tudnak menni moziba és megalapozhatják a hétvégét ezzel. Tekintettel kell lenni a filmek hosszára is, ha későn kezdődik egy 170 perces film, akkor a nézők nem biztos, hogy eljönnek, mert ha nem tudnak hazamenni, mert nem érik el az utolsó buszt vagy ha másnap ébrednek és kevés idő lenne a minőségi pihenésre a másnapi munkához. Ezért érdemes ilyenkor korábbra időzíteni a filmeket, esetleg csökkenteni a napi előadások számát. Meghatározó egy mozinál a forgalom, hogy mikor érdemes kinyitnia. Hétvégén vagy iskolai szünetekben más a nézőszám, érdemes mérlegelni, hogy akár délelőtt kinyit a mozi és megint más hétköznap, amikor iskola van, ilyenkor késődélutáni nyitás javasolt. De meghatározó lehet az időjárás, hiszen a tavasz első szabadprogramos időjárása nem a moziba fogja a potenciális nézőket vonzani elsősorban, hiába érkezik jó film, de nyáron egy hidegebb, esős időjárás esetén akkor is sokan moziznak, ha csapnivaló a filmkínálat. Tehát más tényezőket is figyelembe kell venni. A kínálat függvénye is lehet meghatározó, ezért a normál műsorrendhez képest akár korábban vagy később is kinyithat egy filmszínház a megszokotthoz képest, vagy hogy kinyit-e egyáltalán egy adott napon, mert a magas rezsiköltségeket nem fedeznék a jegyár bevételek. Ez mind hozzájárul a sikerhez vagy a kudarchoz, ha éppen nem jól szerkesztjük meg a műsort és emiatt elmaradnak a nézők.

A műsorprogramozás egy buktatókkal teli bonyolult feladat. Ha a szerkesztő jól ismeri a közönséget, akkor hálás megbízás és a sikerélmény is garantált. Amikor a közönség soraiból a műsort böngészve kérések, kérdések merülnek fel bennünk, érdemes elolvasni ezt a bejegyzést és több dolog világossá válik.

Cinema City

Személyesen vagy kioszkon való megvásárlás után a mozijegy törlése az előadás megkezdése előtt egy órával lehetséges abban a moziban, ahová az előadás szól a mozijegy és a blokk vagy számla ellenében. Ha online vásárolták, úgy az ügyfélszolgálaton lehet törölni vagy ha az nem lehetséges, személyesen abban a moziban, ahol az előadás lesz, mindkét esetben 3 órával annak megkezdése előtt. Ha a Cinema City applikációban vásárolták, akkor azt ott lehet megtenni, szintén az előadás kezdete előtt 3 órával. Az online vásárolt jegy ára 14 napon belül kerül visszatérítésre, de a szolgáltatás díja levonásra kerül.

Ha ajándékjeggyel vásárolták a mozijegyet, akkor annak törlése ügyfélszolgálaton keresztül lehetséges szintén 3 órával az előadás megkezdése előtt. Az ajándékjegy érvényben marad a meghatározott felhasználási ideig.

Ha az előadás félbe szakad vagy elmarad (bombariadó, technikai hiba, áramszünet, stb) a mozi tájékoztatja a nézőit a lehetőségekről. Ha más tájékoztatást nem adnak, akkor az előadást követően a mozijegyet felmutatva és azt leadva Kompenzációs Szabadjegyet bocsátanak ki, amelynek felhasználhatósága 90 nap.

Ha a film alatt jelentkezik technikai probléma, haladéktalanul jelezni kell a mozi személyzetének, hogy a hibát minél hamarabb orvosolni tudják. A film vetítési minőségére (hang, képhiba), vagy más nézők viselkedése miatti panaszok miatti jegyár visszatérítésre csak az előadás ideje alatt van lehetőség. A film vége utáni ilyen jellegű panaszokat a mozi elutasítja.

Kultik Mozihálózat

Személyesen vásárolt mozijegyeket az előadás kezdetéig lehetséges visszaváltani, interneten történt vásárlás esetén 1 órával az előadás kezdete előtt törölhető a jegy, az árát a mozi 30 napon belül téríti vissza.

Ha technikai vagy egyéb ok miatt elmarad vagy megszakad a vetítés, úgy a mozi Szabadjegyet állít ki a jegy és blokk vagy számla ellenében, amelynek felhasználhatósága 60 nap.

Pannónia Mozihálózat

A megváltott jegyet (személyesen és online) kizárólag abban az esetben lehetséges visszaváltani, ha technikai vagy egyéb ok miatt elmarad az előadás. A jegyeket a pénztárban visszaváltják és Tiszteletjegyre cserélik, amelyet egy későbbi vetítésre lehet felhasználni.

Budapest Film

Ha a látogató jegy visszaváltást szeretne, azt a vetítés kezdete előtt 30 perccel van lehetősége megtenni, amit a mozi megtehet, de el is állhat tőle.

Ha az előadás félbeszakad, elmarad, akkor a mozi tájékoztatja nézőit a továbbiakról. Ha ez nem történik meg, akkor a mozi Kompenzációs Szabadjegyet bocsát ki a vásárolt mozijegy, blokk vagy számla ellenében. Ha az előadás alatt tapasztalt hibákat (képi és hang) azonnal jelezni kell a mozi munkatársainak, akik haladéktalanul megteszik a szükséges lépéseket. A vetítés minőségére, nézők viselkedésére vonatkozó panaszokat a film végéig tudják kivizsgálni, utólagos reklamációt nem fogadnak el.

Etele Cinema

Áramszünet vagy valamilyen vészhelyzet esetén a nézők kötelesek a moziszemélyzet utasításait követni. Jegy visszatérítés címén ebben az esetben Kompenzációs Ajándékjegyet biztosítanak a látogatóknak a belépőjegy és nyugta ellenében kizárólag az eset után a helyszínen.

Sugár Mozi

A megváltott mozijegyeket az előadás kezdete előtt legkésőbb 30 perccel lehet visszaváltani. Az online megváltott jegyeket pedig 3 órával az előadás megkezdése előtt.

Ha az előadás megszakad vagy elmarad, úgy a mozi az eredeti mozijegy ellenében Kompenzációs Szabadjegyet bocsát a vásárló rendelkezésére, amelyet 30 napon belül lehet megtenni a mozijegy és nyugta ellenében. Ha a műsor megváltozik és a vásárló ezt nem fogadja el, szintén Kompenzációs Szabadjegyet kap ellensúlyozásul.

Néhány vidéki helyszín:

Kecskemét, Malom Mozi

Jegyvisszaváltás nincs, kivéve műsorváltozás, technikai vagy más okból félbemaradt előadás, kizárólag az előadás napján, nyugta ellenében.

Békéscsaba, Center Mozi

Jegyvisszaváltás az előadás kezdete előtt 1 órával lehetséges a mozijegy, blokk vagy számla ellenében.

Technikai probléma vagy félbeszakadt előadás esetén a jegyek visszaválthatók az előadás napján, nyugta ellenében. Online vagy kioszkból vásárolt jegyeket csak az előadás elmaradása esetén térítik vissza. Műsorváltozásnál, ha a vásárló nem fogadja el az új időpontot, akkor a mozi ugyancsak visszatéríti a mozijegy árát.

Kisvárda, Várdaplex Cinema

Jegyvisszaváltásra az előadás kezdetéig van mód, amelyre a jegy szól.

Szeged, Belvárosi Mozi

Jegyvisszaváltásra elmaradt vagy félbe szakadt előadások esetén kerülhet sor az előadás napján.

Pécs, Apolló Mozi

Jegyvisszatérítésre technikai okokból elmaradt, félbeszakadt előadásokra van lehetőség, illetve, ha műsorváltozás miatt más időpontban vetítik le a filmet. Online megváltott jegyeket csak előadás elmaradása esetén lehetséges visszaváltani.

Szolnok, Tiszapart Mozi

Jegy visszaváltására vagy azonos árú jegyre cserélni legkésőbb 48 órával van lehetőség az előadás előtt. Online vásárolt jegy ára 3 napon belül érkezik a bankszámlára vagy a klubkártyára, de a kényelmi díj nem jár vissza.

Amíg ezt a kérdést feszegettem rá kellett jönnöm, hogy akiket én szeretnék megszólítani, nem biztos, hogy szívesen beszélnek a munkájukról, a hivatásukról, egyáltalán magukról. Ennek különféle okai vannak, de elmondható többek között, hogy a mozi dolgozói, mint például a gépészek kevésbé nyitott természetűek, emiatt pedig inkább nem vállalják az ilyesfajta beszélgetést. Ezért nem kizárólag velük készítenék portrét, hanem különféle szakemberekkel, vezetőket is megszólaltatnék. Itt van első körben a fonyódi mozi pr menedzserével készült interjú, amire jól felkészültem, a kérdéseket jól összeraktam és miután a diktafon anyagát bepötyögtem a szövegszerkesztőbe, sokat finomítva megszületett egy ragyogó interjú. Bevallom, ennél az anyagnál felhasználtam a mesterséges intelligenciát, de érezve, hogy az nem teljesen tökéletes, több helyen módosítanom kellett rajta, hogy személyesebbé váljon az anyag.

Az alanyokkal viszonylag könnyű dolgom van, hiszen a mozi világában ismert vagyok, számos szakember van a területen, akik az olvasók számára érdekesek lehetnek. Különféle mozis relikviákat, vetítőgépeket gyűjtő, mozi építő, üzemeltető, akik nyitottak egy-egy beszélgetésre, akár egy portré erejéig vagy egy aktuális mozis helyzet, esemény (hálózatbővítés, mozifelújítás, moziünnep, stb.) tájékoztatása alkalmából. Többféle lehetőség van választani az interjú elkészítésének módjában. Az írásban feltett kérdéseket, amelyeket írásban válaszol meg a kérdezett, nem kell egyeztetni időpontot. Viszont nincs mód utólagos kérdés pótlásra, ezért nagyon statikussá válik a beszélgetés szerkezete. A telefonos és a helyszíni interjúra már egyeztetni kell szabad időpontot, a helyszíni találkozásnak van egyébként a legnagyobb varázsa. Látod az interjúalanyt, a reakcióit. A felkészüléskor összeírt kérdésektől el is lehet térni, ha van közben egy olyan kérdés, amit mélyebben is érdemes boncolgatni az alany válaszainak függvényében.

A múltban kaptam némi instrukciót egy újságíró barátomtól arra vonatkozólag, hogy miféle kérdéseket tegyek fel, milyen módon haladjak velük előre. Ehhez elengedhetetlen, hogy meghatározzuk az interjú célját, kell némi felvezetés, majd a témát részletesen körbejárni. Azt mondta többek között, hogy legyek bátor, mert néha kellenek provokatív kérdések, viszont az alákérdezéseket kerülni kell, az ad egyfajta rossz szájízt a tudósításnak és nem is ad szép keretet a munkának. Az alákérdezés alatt azt értem, amikor olyan kérdést teszünk fel, amiben eleve benne van a válasz, a riportalany pedig abba a kényelmes helyzetbe kerül, hogy arról beszélhet, amiről ő akar, esetleg belekerül jópofizás a riporter részéről. Ha nem kap időnként meglepő kérdést az interjúalany, egyhangú lesz a párbeszéd folyamata.

Az interjú elkészülése után utolsó simításként az alanyok mindig elkérik az interjút publikálás előtt, hogy belejavítsanak a szövegbe, ha szükséges. Ennek van jó és rosszoldala is, hiszen egy esetleges merész kérdést, ami kényelmetlen lehet, konkrétan kihúzathat és elveheti az élét az egész munkának, de egyúttal pozitív is lehet, hiszen akkor az alanynak lehetősége van pontosítani egy-egy állítást és elkerülhető, hogy valami tévedésből kerüljön a szövegbe. Az interjúhoz jól jönnek képek a kérdezettről, amit akár én készítek, akár az alany bocsát részemre, majd az elkészült interjú anyagába felkerülnek.

A mozi arcai menüpont egy remek kiegészítése a mozivilágnak, mert terebélyesebb képet nyújt ennek területéről. A napi hírek, mozitörténetek, moziportrék mellett személyesebb hangvételű beszélgetésekre is rálát az olvasó.

Először is, moziba menni egy közösségi élmény, sokan vagyunk a moziteremben és mind ugyanazért ülünk be, vagyis, hogy megnézzünk egy lebilincselő filmet és kikapcsolódjunk arra a másfél-kétórára. Együtt átélni megható jelenek sorozatát, vagy megrémülni a gyilkos fegyver elsütésekor, levegőben kapálózni a 3D effektusokon, forgatni a fejünket a Dolby Atmos nyújtotta hangzáson, átélni a 4Dx minden érzékszervünkre ható csodáit. Igen ám, de vannak azért zavaró tényezők, amiket illene kiküszöbölni ahhoz, hogy ne csak mi, hanem a körülöttünk ülők is zavartalanul élvezhessék a látottakat anélkül, hogy kizökkentenénk őket.

A leggyakoribb és legidegesítőbb problémák, amelyek a mozikban megtörténhetnek velünk film nézés közben:

• Késve érkezők. Akik a film kezdése után a sötétben, mobiltelefon fényével próbálják megtalálni a helyüket és cserébe letapossák a már kényelembe helyezkedett nézők lábait és netalántán még a nyakukba is borítják a popcornt vagy a kólát, igazán kellemetlenné teszik az élményt. Értem persze, hogy nem kíváncsiak a reklámra és az előzetesre, de hogy még ahhoz képest is késve érkeznek, azt nehezen lehet elfogadni. Tetézi a kellemetlenséget, hogy a későn érkezők képesek hajolás nélkül kiegyenesedett testtartással végig vonulni a sorokon, nem ritkán kitakarva a feliratot vagy a jeleneteket.
• Székrugdosás. Gyakori probléma a széksorokra feltenni a lábakat, térddel betámasztani magunkat, ám minden egyes rezzenéssel a széksorokat is rezonálják, amely az előttük ülőket zavarhatják a film élményében. Pláne, ha sokat fészkelődnek, ne csodálkozzanak, ha rájuk szólnak.
• Telefon, okosóra világítás, vakuzás. Szintén egy gyakori helyzet, amikor a valaki nem bírja ki a film végéig és 10 percenként nézi a messenger üzeneteit vagy az időt, de nem veszi le a fényerőt a telefonján, kivakítva, zavarva a mögöttes sor nézőit. Ez egy rendkívül illetlen dolog, mert az arra érzékeny nézőket könnyen kizökkentheti a film élményéből. Tegyük meg, hogy a vetítés végéig repülő üzemmódba állítjuk a telefont, akkor nem jönnek az értesítések. Ugyanide tartozik a vakuzás, ami általában fotózás miatt van, ami viszont elvileg tilos. De az okosóra világítása is zavaró tud lenni, amikor valaki felemeli a karját és aktiválódik az óra és az bekapcsolja a számlap világítását, ezt is lehet „ne zavarj” üzemmódba állítani.
• Beszélgetés, pletyizés, hangos véleménynyilvánítás, telefonálás. Szintén egy gyakori és rendkívül zavaró dolog, amikor valaki önjelölt "audiokommentátort" játszik vagy "szinkronizálja" a feliratos filmet. A vetítés alatti beszélgetés az egyik legklasszikusabb probléma. Szerintem, ha valaki moziba jön, nem lehet olyan fontos megbeszélni való, amit a film után ne lehetne lebonyolítani. De a legegyszerűbb az volna, ha az illetők kifáradnának a teremből és kint beszélnék meg a halaszthatatlan diskurzust, hogy ne zavarják a többi nézőt. Szorosan ide kapcsolódik a telefonálás, ami szintén nem a nézőtérre tartozik, ráadásul miért is van bekapcsolva a telefon előadás közben?
• Folyamatos ki-be mászkálás. Az előbbiből adódik, hogy vannak, akik rendszeresen átjáróháznak használják a mozit és ki-be mászkálnak valamilyen okból kifolyólag. Nyilván egy felfázás vagy egy hasmenés nem túr halasztást, de azért egy kétórás filmet egy egészséges embernek ki kell tudnia bírni wc használat nélkül. Telefonálni kijárni meg a többi nézővel tiszteletlenség. Úgy gondolom, hogy aki nem tud telefon nélkül megmaradni, maradjon otthon filmet nézni!
• Popcorn dobálás. Ez igazából egy viccesnek ható dolog egy vidéki városi moziban láttam, hogy a másokat zavaró nézőket egyesek popcornnal dobáltak, hogy hallgassanak el a film alatt, nyilván nevelési célzattal. Ezzel csak az a gond, hogy másokat is eltalálhatnak a szemekkel, kizökkentve őket is a film élményéből. Ráadásul kelletlen szemetelés is, amivel a mozit szennyezik be és a takarítóknak adnak plusz munkát.
• Csámcsogás-zacskózörgés. Lehet azt a popcornt, nachost csendesen is enni, a szotyizás, chipsezés miatti zacskócsörgés rendkívül sokat elvesz a film élményéből. Nem véletlen, hogy a mozik csak a saját büféjükben vásárolt elemózsiást engednék a nézőtérre, hiszen a popcornos kosarak nem hangosak, nem zörögnek és nem vesznek el ezáltal a film élményéből sem.
• Gyorséttermi kaja evés. Az előzőhöz hozzátartozik a nem a mozi büféjéből származó ételek megjelenése a nézőtéren, amikor a gyorséttermi kajákat fogyasztják, beterítve a nézőteret az olajos, jellegzetes mekis kajaszaggal. Egyszer láttam, ahogy a kfc-s kosárból előhalászva a csirkeszárnyakról az egyén leszopogatva a húst az olajos csontokat a mozifotelekre dobálta, majd ott is hagyta, mint aki jól végezte dolgát. Gyomorforgató és undorító is egyben, nem véletlenül vannak kitiltva ezek is a nézőtérről.
• Szemetelés, nacho szósz szőnyegbe taposás. A legaljasabb dolog, amit egy néző megtehet a mozival szemben. Igaz, hogy a mozi személyzete minden előadás után összetakarít, de ne menjünk el amellett, hogy ez nem azt jelenti, hogy majd ők is viszik ki a szemetet, amit magunk után hagyunk. Nem egyszer olyan disznóólat képesek az emberek csinálni, hogy kiborul a kóla, végigfolyik a lejtős nézőtér padlózatán mindenki lába alá, ragacsossá téve az egész felületet, a többi néző komfortérzetét jelentősen csökkentve. Nem mondom, akadnak balesetek, véletlenek, de nem szólni a személyzetnek erről, arcátlan dolognak tartom. Ugyanez a kategória a szétszórt popcorn, a szőnyegbe beletaposott nacho szósz, amitől a mozis haja égnek áll.
• Szexpáholy. Gyakran nevezik a mozi utolsó sorát szerelempáholynak, ahol a szerelmesek intimebben vannak együtt, sőt egyes mozik még kedveznek is nekik például páros mozifotelekkel. De amikor mindez vad orgiába torkollik, szexuális aktussal egybekötve, az nem másokra tartozik, mindamellett, hogy közszeméremsértő is. A moziszékek beszennyezéséről már ne is beszéljünk.
• Rágógumi ragasztás. Valódi klasszikus, hogy a megunt, íztelenné vált rágógumit a moziszék aljára ragasztják, ami akár észrevétlenül, évekre is ott maradhat, egy nagytakarítás alkalmával sok bosszúságot okoz a mozivezetésnek.
• Gyerekek szaladgálnak. Vannak olyan mozik, ahol nem baj, ha gyerekek játszanak, szaladgálnak a film alatt. De alapjában véve nem jó, ha játszótérré válik a nézőtér előtti rész, részben a hangoskodás, részben pedig a folyamatos mozgás miatt, ami elvonja a figyelmet a filmről. Nemcsak zavaró, de balesetveszélyes a felügyelet nélkül hagyott gyermek. Nem utolsó sorban kárt is tehetnek, például a mozivászonban, ezüst vásznat összetapizva a 3D élményt teszik tönkre. És még nem beszéltünk arról, hogy vannak olyan szülők, akik 4-5 éves gyereket simán bevisznek a horrorfilmekre vagy olyan előadásokra, amit nem fog érteni vagy hamar elun és pótlólag jelenetet rendez, sok bosszúságot okoz ez a nézőközönségnek.
• Árnyjáték a stáblistában. Biztosan humoros belenyúlni a vetített képbe akkor is, ha már csak a stáblista megy. Vannak nézők, igaz kevesen, de az utolsó betűig szeretik végig nézni a filmet. Illetlenség árnyjátékkal, belemutogatással megzavarni az élményt akkor is, ha minket ez a rész már nem érdekel, legyünk másokra is tekintettel!

+ 1: Amikor a mozi gondolja úgy, hogy a nyereség a legfontosabb és lekapcsolja a stáblistát, a műsort szándékosan úgy állítja össze, hogy ne lehessen végig vetíteni azt, ez főleg egy Marvel film esetén kellemetlen. De még ennél is rosszabb, amikor a mozi személyzete szólítja fel a maradék nézőt, hogy hagyják el a termet, mert vége van a filmnek és nincs a végén semmi plusz. Nem, a filmnek akkor van vége, ha az utolsó betű is elhagyja a vásznat. Bár ez a gyakorlat egyre ritkább már, vándormoziknál még előfordul, ahol egy napba bele kell sűríteni egy hónapnyi filmtermést.

A mozik egyébként különféle módokon hívják fel a látogatók figyelmét a helyes viselkedésre, például a közösségi oldalakon videók segítségével, de a filmek előtt is gyakran látunk bejátszásokat arról, hogy kapcsoljuk ki a mobiltelefonokat. A problémás esetek kiszűrésére azt mondják, hogy szólni kell nekik. Csakhogy, ha valaki már kijön a filmről, lemarad fontos részletekről. Ez sajnos nincs megoldva jól, nyugaton például telefon vagy sms vonalat tartanak fent ezeknek jelzésére, nem kell kijönni a filmről.

Nagyjából a nézőközönség tud viselkedni, egy-két kirívó eset előfordul, kisebb összezörrenések, kellemetlenségek a nézőtéren többnyire megesnek. Ezeket könnyű szerrel kezelni lehet, szép szóval, kéréssel és ezek többnyire működnek is.