Magyarországon az 1900-as évek elején többek között vándormutatványosok szórakoztatták a nagyobb települések polgárait. Különböző vásárokban, piacok forgatagában mutatták meg bűvésztrükkjeiket, szemkápráztató képsoraikat. Később az álló képek megmozdultak, igaz eleinte csak néma változatban. A filmek ekkor még 15-20 méteres filmtekercsekből álltak és többnyire rövid cselekményű derűs vagy fontos eseményt mutattak be, mint pl. tűzoltás, egy vonat érkezése vagy egy esküvő. A filmeket feliratozták és zenei aláfestéssel kísérték. Nem volt másként ez Pápán sem.

A mozi meglétét egy 1945-ös összeírás erősíti meg. A dokumentum szerint a moziengedélyes Ferencz Károly volt. A mozi ekkor nagyjából a jelenlegi művelődési központ helyén állt, hosszúkás nézőterű épület volt és a vászon felől lehetett a terembe bejutni. Az áramszolgáltatás csak meglehetősen későn érkezett a településre, ezért a mozi saját aggregátorral működött.

1908. május 30-án a Misztrik L.-féle elektro-bioskop érkezett Celldömölkre. A 600 személyes sátorban a kynematograph-hoz és a világításhoz szükséges energiát 12 lóerejű gőzgéppel állították elő. A változatos műsor miatt nagy tömegekre számítottak, de a vállalkozás csak rövid időt tervezett tölteni a városban. Előadásokat naponta este 8 és 9 órakor tartott, mindennap új műsort mutatott be. Június közepén a mozi az egyik alkalmazott gondatlansága miatt leégett, az előadásokat az új csarnok építéséig a Korona szálló nagytermében tartották.

A községben először moziról csak egy kurta mondatban találtam említést egy 1929-es balatoni turisztikai kiadványban, de már egy 1928-as térkép is jelöli a „kertmozgót”. A Balatonlellei Fürdőegyesület a fürdőtelep parkjában naponkénti térzene szórakoztatta a közönséget, sportolásra 2 db teniszpálya és kulturális kikapcsolódásra egy saját üzemeltetésű kertmozgó is rendelkezésre állt. A világításhoz és a mozihoz az áramot a fürdőegyesület biztosította aggregátorról. Lelle helytörténeti adataiból nehezen kinyerhető, de az akkori kertmozi a jelenlegivel azonos helyen volt.

2000-ben még elég sokrétű és színes képet mutatott a hazai, de főleg a budapesti mozipiac. A multiplex piacon pl. 5 cég is osztozott, míg az artmozis hálózat bár a multiplexek megjelenésével egyre fogyatkoztak, de még így is nagyobb volt, mint ma. Többnyire a főváros üzemeltetésében működtek vagy kisebb cégek, egyéni vállalkozók a fővárostól bérleményként is gondoztak mozikat, egy-két független mozival együtt. Az árak is kedvezőbbek voltak, a nézők azt hihették, hogy a mozik értük versenyeznek.

Pontosan ötven évvel ezelőtt, 1973. június 7-én délután adták át nyolc hónapos részleges külső átalakítás, és teljes belső felújítást követően a filmbarátok számára gyöngyösön a PUSKIN mozit. Ezt az arculatát a 2003-as decemberi bezárásig nagyjából megőrizte.

A Vigadónak nevezett első színház 1877 júniusában nyitott meg a Megyeház utca 5. alatt. A deszkából épült, födetlen nézőterű színkörből csak a színpad volt fedett. 1891-ben Tokár Andor megvette a három utcára nyíló telket a faszínházzal együtt. Az utolsó előadást 1902-ben tartották, mert a tulajdonos mozgószínházzá, későbbi nevén mozivá alakította.

A füzesgyarmati mozi építését dr. Balogh Károly orvos kezdte meg 1910-ben, aki még ebben az évben meghalt, ezért fia vette át a mozi ügyét. 1914-ben fejezték be az építést, majd megkezdte a működést Apolló néven. Az építésvezető Kaján Pál volt. Az egész szeghalmi járásban ez volt az egyetlen mozi akkoriban, befogadóképessége mindössze 200-280 fő volt.

Szegedet viszonylag hamar elérte a mozgófényképek újdonsága, más városokkal hasonlóan itt is a vurstlik, mutatványosok és kávéházak humoros képsorai, látványos tájképei voltak a néhány méteres tekercsek főbb témái. Ha a közönség megunta a képsorokat, a mutatványosok tovább álltak, nem maradtak néhány napnál tovább. A bevételből újabb tekercseket vásároltak és így járták az országot, később már hosszabb filmeket vetítettek, amelyek a film mozgásán túl már kisebb történeteket meséltek el és csak később lettek a hosszabb cselekményű filmek.

Hódmezővásárhelyen 1898. február 27-én és 28-án tartottak legelőször filmvetítéseket a cinematographot bemutató Edison Színház jóvoltából, Kővári Mór szervezésében a Fekete Sas Szálloda emeleti nagytermében. A 12 pontból álló műsor 2 napig volt látható. Helyárai számozott körszékeken 60 krajcár, zártszéken 40 krajcár, állóhely 25 krajcár volt, a műsor este 8 órakor kezdődött. A repertoárban alig egyperces filmecskék voltak, rövidke bohózatok, híradók és dokumentumfilmek. A sajtó híradásai szerint 1901 végéig hat ízben fordult meg ilyen mutatvány a városban. A hivatalosan is támogatott Uránia Magyar Tudományos Színház vidéki körútjain 1901 és 1907 között négy alkalommal érintette Vásárhelyt.