A mozi meglétét egy 1945-ös összeírás erősíti meg. A dokumentum szerint a moziengedélyes Ferencz Károly volt. A mozi ekkor nagyjából a jelenlegi művelődési központ helyén állt, hosszúkás nézőterű épület volt és a vászon felől lehetett a terembe bejutni. Az áramszolgáltatás csak meglehetősen későn érkezett a településre, ezért a mozi saját aggregátorral működött.

1908. május 30-án a Misztrik L.-féle elektro-bioskop érkezett Celldömölkre. A 600 személyes sátorban a kynematograph-hoz és a világításhoz szükséges energiát 12 lóerejű gőzgéppel állították elő. A változatos műsor miatt nagy tömegekre számítottak, de a vállalkozás csak rövid időt tervezett tölteni a városban. Előadásokat naponta este 8 és 9 órakor tartott, mindennap új műsort mutatott be. Június közepén a mozi az egyik alkalmazott gondatlansága miatt leégett, az előadásokat az új csarnok építéséig a Korona szálló nagytermében tartották.

A községben először moziról csak egy kurta mondatban találtam említést egy 1929-es balatoni turisztikai kiadványban, de már egy 1928-as térkép is jelöli a „kertmozgót”. A Balatonlellei Fürdőegyesület a fürdőtelep parkjában naponkénti térzene szórakoztatta a közönséget, sportolásra 2 db teniszpálya és kulturális kikapcsolódásra egy saját üzemeltetésű kertmozgó is rendelkezésre állt. A világításhoz és a mozihoz az áramot a fürdőegyesület biztosította aggregátorról. Lelle helytörténeti adataiból nehezen kinyerhető, de az akkori kertmozi a jelenlegivel azonos helyen volt.

2000-ben még elég sokrétű és színes képet mutatott a hazai, de főleg a budapesti mozipiac. A multiplex piacon pl. 5 cég is osztozott, míg az artmozis hálózat bár a multiplexek megjelenésével egyre fogyatkoztak, de még így is nagyobb volt, mint ma. Többnyire a főváros üzemeltetésében működtek vagy kisebb cégek, egyéni vállalkozók a fővárostól bérleményként is gondoztak mozikat, egy-két független mozival együtt. Az árak is kedvezőbbek voltak, a nézők azt hihették, hogy a mozik értük versenyeznek.

Pontosan ötven évvel ezelőtt, 1973. június 7-én délután adták át nyolc hónapos részleges külső átalakítás, és teljes belső felújítást követően a filmbarátok számára gyöngyösön a PUSKIN mozit. Ezt az arculatát a 2003-as decemberi bezárásig nagyjából megőrizte.

A Vigadónak nevezett első színház 1877 júniusában nyitott meg a Megyeház utca 5. alatt. A deszkából épült, födetlen nézőterű színkörből csak a színpad volt fedett. 1891-ben Tokár Andor megvette a három utcára nyíló telket a faszínházzal együtt. Az utolsó előadást 1902-ben tartották, mert a tulajdonos mozgószínházzá, későbbi nevén mozivá alakította.

A füzesgyarmati mozi építését dr. Balogh Károly orvos kezdte meg 1910-ben, aki még ebben az évben meghalt, ezért fia vette át a mozi ügyét. 1914-ben fejezték be az építést, majd megkezdte a működést Apolló néven. Az építésvezető Kaján Pál volt. Az egész szeghalmi járásban ez volt az egyetlen mozi akkoriban, befogadóképessége mindössze 200-280 fő volt.

Szegedet viszonylag hamar elérte a mozgófényképek újdonsága, más városokkal hasonlóan itt is a vurstlik, mutatványosok és kávéházak humoros képsorai, látványos tájképei voltak a néhány méteres tekercsek főbb témái. Ha a közönség megunta a képsorokat, a mutatványosok tovább álltak, nem maradtak néhány napnál tovább. A bevételből újabb tekercseket vásároltak és így járták az országot, később már hosszabb filmeket vetítettek, amelyek a film mozgásán túl már kisebb történeteket meséltek el és csak később lettek a hosszabb cselekményű filmek.

Hódmezővásárhelyen 1898. február 27-én és 28-án tartottak legelőször filmvetítéseket a cinematographot bemutató Edison Színház jóvoltából, Kővári Mór szervezésében a Fekete Sas Szálloda emeleti nagytermében. A 12 pontból álló műsor 2 napig volt látható. Helyárai számozott körszékeken 60 krajcár, zártszéken 40 krajcár, állóhely 25 krajcár volt, a műsor este 8 órakor kezdődött. A repertoárban alig egyperces filmecskék voltak, rövidke bohózatok, híradók és dokumentumfilmek. A sajtó híradásai szerint 1901 végéig hat ízben fordult meg ilyen mutatvány a városban. A hivatalosan is támogatott Uránia Magyar Tudományos Színház vidéki körútjain 1901 és 1907 között négy alkalommal érintette Vásárhelyt.

Ózd községben 1912 májusában kezdték meg az első filmvetítéseket az Olvasó Egylet Színháztermében, amelyhez hadisegélyezési forrásból vettek vetítőt. Két-három hetente egy-egy filmet adtak le, 1913-tól már hetenként vetítettek. Az első világháborútól hétköznap is voltak előadások. A néma filmek vetítése alatt a gyári zenekar tagjaiból alakult hattagú vonós kamarazenészek szolgáltatták a zenei aláfestést. Az Olvasó mozija mellett szinte alig találni másik mozikról említést, ez feltehetőleg azért fordulhatott elő, mert a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt (Rima) uralma és a régió zárt közössége nemigen engedte, hogy a helyi lapok említést tegyenek más vetítőhelyekről. Egy-egy a környéktől távolabbi lap mégis arról árulkodik, hogy igen, voltak más mozgóképszínházak is.