M: Mennyi ideig tartott az Átriumos pályafutásod? Mondanál pár mondatot erről a moziról?
R.R.: Egy évig. Amikor odamentem dolgozni, még nem voltak plázamozik Budán, a tehetősebb budai rétegek premiermozijaként működött az Átrium, ahol reggel 10 órakor indultak és késő estig tartottak a vetítések. Mindig premier filmeket játszott és egy olyan színvonalat mindig kellett biztosítani, ami az ottani rétegnek megfelelt, tehát olyan hibákat nem nagyon nézték el, mint ami felett egy szegényebb kerület kispiszkosának nézőközönsége szemet hunyt. Aki tehát az Átriumban volt gépész, annak a szakmai tudása mindenképpen nagy elismertséget nyert, ott bárki bebizonyíthatta szakmai rátermettségét. Abban az időben kizárólag kópiáról mentek a vetítések és kevés mozinak adatott meg, hogy saját filmtekercsei legyenek, mert sokszor kópiahiánnyal küszködött mindegyik. Ezért többnyire pendlizett kettő mozi úgy, hogy például voltak páros és páratlan órában vetítő filmszínházak és ezek között vitték a filmeket a szállítók, amelyeket akár darabonként is hordtak attól függően, hogy milyen hosszú útra kellett szállítani. Volt, hogy az Uránia és az Olympia Mozik között kellett pendlizni a 7-es busszal, rendkívül feszes időkerettel. A tekercsek kb. 20 percesek voltak és előfordult, hogy nem érkezett meg időben a film, ekkor várni kellett, a nézők pedig a nemtetszésüknek is kinyilvánították. Az Átrium maga egy olyan atmoszférájú vetítőhely volt, ami egyedi volt a többi mozihoz képest, ezt maga a közönség tette azzá a kulturáltságával. Más megközelítésből pedig az előcsarnoka, erkélye és hatalmas vászna adott neki egy plusz kuriózumot, ami a többiből együttvéve hiányzott.
M: Hogyan folytatódott az életed?
R.R.: 2000. márciusában két irány merült fel számomra, egyik a gödöllői mozi amit legjobb barátom pályázott meg akkor, a másik, hogy az Átrium gépészeivel kollektíven párhuzamosan az újonnan nyíló Rózsadomb Moziban is dolgozunk. Előbbit választottam és sikerrel jártam, 2000. március 30-án kerültem gödöllői mozihoz, mint mozigépész és üzemvezető-helyettes. Egy évvel később az Átrium és a Rózsadomb is bezárt. 2006. július 30-án megvettem a mozit üzemeltető céget és azóta a párommal együtt vezetem a Városi Filmszínházat.
M: Próbálkoztál más mozikkal is?
R.R.: Kertmozikkal próbálkoztam alapvetően, először a balatonfűzfői kertmoziban vettem fel 2004-ben az üzemet, aztán jött a balatonakarattyai 2006-ban, a kettő párhuzamosan 3 évig működött. Aztán a fűzfőit leadtam 2009-ben, mert nagyon visszaesett a forgalom és nem volt túl előnyös helyen sem, nem jöttek oda az emberek. Ezután két évvel később ismét sikerült egy kertmozira szert tenni Vonyarcvashegyen 2010-ben, amely a legszebb volt a balatoni kertmozik között. A két idénymozi kettő évig működött egyidejűleg. 2012. március 29-én megérkezett Gödöllőre a sikeresen megpályázott digitális vetítőgép, amellyel annyi feladatom lett, hogy nem tudtam vállalni a kertmozikat, de nem adom fel. A későbbiekben szeretném újra kinyitni őket, ha lehetőség nyílna digitális vetítőgépbérlésre és lesz rá megfelelő emberem, akire rá lehet bízni a feladatokat.
M: Gödöllőn életképes lehetnek a nyáresti szabadtéri vetítések?
R.R.: Nem hiszem, annak is megvan a hangulata és a fílingje, de a Balatonnak teljesen más a légköre. Amikor lent voltam 2010-2011 nyarán, 2 hónapig, azt sem tudtam milyen nap van. Csütörtök, péntek vagy szombat, mert annyira egysíkúak a napok és nyugodt minden, nem siet, nem kapkod senki, nyaral mindenki, sétálnak a parton, elmennek a moziba, ami egy pluszprogram. Gödöllőn ebben nem volna kihívás, legalábbis én nem látok ebben utat.
M: Vannak mozis terveid más nagyobb városokkal, ahol nincs mozi, de hiány van ott belőle?
R.R.: Igen! De még csak tapogatózom, puhatolózom, hogy merre milyen lehetőségek vannak. Ha felmerülne, hogy egy városban bármilyen módon mozit csinálhassak, akkor belevágnék. Nekem ez az életem, nagy szerelmem a mozi.