A Vigadónak nevezett első színház 1877 júniusában nyitott meg a Megyeház utca 5. alatt. A deszkából épült, födetlen nézőterű színkörből csak a színpad volt fedett. 1891-ben Tokár Andor megvette a három utcára nyíló telket a faszínházzal együtt. Az utolsó előadást 1902-ben tartották, mert a tulajdonos mozgószínházzá, későbbi nevén mozivá alakította.

A füzesgyarmati mozi építését dr. Balogh Károly orvos kezdte meg 1910-ben, aki még ebben az évben meghalt, ezért fia vette át a mozi ügyét. 1914-ben fejezték be az építést, majd megkezdte a működést Apolló néven. Az építésvezető Kaján Pál volt. Az egész szeghalmi járásban ez volt az egyetlen mozi akkoriban, befogadóképessége mindössze 200-280 fő volt.

A Cirkó ötlete 1992-ben négy főiskolás jó barát fejéből pattant ki. Rózsavölgyi Adél, Bíró László, Bernáth Gábor és Balassa Péter egy olyan különleges mozit álmodtak meg, amely egyedülálló módon különféle kisebbségekkel foglalkozik, olyan filmeket közönség elé tárva, amelyek, noha értékesek, más forgalmazók által be nem mutatottak. Elsőként létrehozták a Másképp Alapítványt 1993 januárjában, amely a filmforgalmazási területet és később a moziüzemeltetést is magában foglalta. Magát a mozi helyszínét a józsefvárosi gettó bermuda-háromszögében találták meg, ahol a legkülönfélébb kultúrák ötvöződtek.

Szegedet viszonylag hamar elérte a mozgófényképek újdonsága, más városokkal hasonlóan itt is a vurstlik, mutatványosok és kávéházak humoros képsorai, látványos tájképei voltak a néhány méteres tekercsek főbb témái. Ha a közönség megunta a képsorokat, a mutatványosok tovább álltak, nem maradtak néhány napnál tovább. A bevételből újabb tekercseket vásároltak és így járták az országot, később már hosszabb filmeket vetítettek, amelyek a film mozgásán túl már kisebb történeteket meséltek el és csak később lettek a hosszabb cselekményű filmek.

Budapest ősplázáját, a Sugár Üzletközpontot 1975-ben kezdték építeni az Örs Vezért terén a Hév végállomás szomszédságában, de igen lassan haladtak a munkálatokkal, végül 1980. november 7-én adták át a vásárlóknak. Kezdetben a nagyobb magyar kereskedelmi hálózatok képviseltették magukat benne. A rendszerváltás után a mellé épült Ikea egyre retróbb érzést keltett az üzletházban, 2002-ben a kőbányai oldalon megnyílt az Árkád Bevásárlóközpont és ez igencsak feladta nekik a leckét.

Hódmezővásárhelyen 1898. február 27-én és 28-án tartottak legelőször filmvetítéseket a cinematographot bemutató Edison Színház jóvoltából, Kővári Mór szervezésében a Fekete Sas Szálloda emeleti nagytermében. A 12 pontból álló műsor 2 napig volt látható. Helyárai számozott körszékeken 60 krajcár, zártszéken 40 krajcár, állóhely 25 krajcár volt, a műsor este 8 órakor kezdődött. A repertoárban alig egyperces filmecskék voltak, rövidke bohózatok, híradók és dokumentumfilmek. A sajtó híradásai szerint 1901 végéig hat ízben fordult meg ilyen mutatvány a városban. A hivatalosan is támogatott Uránia Magyar Tudományos Színház vidéki körútjain 1901 és 1907 között négy alkalommal érintette Vásárhelyt.

A mai József körút és az Üllői út sarkán lévő telken egykor a Gschwindt szeszgyár terült el, de 1911-ben a környék lakóit zavaró, már-már veszélyes iparépületet átköltöztették Lágymányosra. Az itt maradt gyárépület 1912-ben lebontásra került, majd parcellázták a területet. 1914 tavaszán új épületegyüttesek építését kezdték meg. 1918-ban pedig Kolosszeum néven egy 5600 befogadóképességű színházat szeretett volna építeni az Unió Színházüzemi és Színházépítő Rt. Évekig azonban cirkuszok, panoptikumok, gyorsfényképészek és egyéb vurstliszenzációk színhelyévé vált. A Kolosszeum tervei feledésbe merültek, végül mozgóképszínház engedélyét adták ki a területre. 1921 tavaszán Bauer Emil építész kapott megbízást, hogy terveket készítsen, majd megkezdődött az építkezés is.

Ózd községben 1912 májusában kezdték meg az első filmvetítéseket az Olvasó Egylet Színháztermében, amelyhez hadisegélyezési forrásból vettek vetítőt. Két-három hetente egy-egy filmet adtak le, 1913-tól már hetenként vetítettek. Az első világháborútól hétköznap is voltak előadások. A néma filmek vetítése alatt a gyári zenekar tagjaiból alakult hattagú vonós kamarazenészek szolgáltatták a zenei aláfestést. Az Olvasó mozija mellett szinte alig találni másik mozikról említést, ez feltehetőleg azért fordulhatott elő, mert a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt (Rima) uralma és a régió zárt közössége nemigen engedte, hogy a helyi lapok említést tegyenek más vetítőhelyekről. Egy-egy a környéktől távolabbi lap mégis arról árulkodik, hogy igen, voltak más mozgóképszínházak is.

Magyarország és Kelet-Közép Európa legnagyobb multiplex moziját 2008 januárjában a Cinema City nyitotta meg Budapesten, az Aréna Plázában. A Kerepesi úton lévő bevásárlóközpont az egykori lóverseny pályán épült fel, a közönség 2007 októberében vehette birtokba, ám a mozit csak 2008 január 17-én. A Keleti pályaudvar közelsége, a forgalmas Kerepesi út, nyomós indok volt a várt, nagy forgalomra, ám a kezdeti időszakban még nem így alakult. A multiplex mozi újdonságait is beleértve az egyik legnagyobb látogatottsággal bíró mozi lett. A szórakoztató egységnek három legfőbb különlegessége: a 16 termes hagyományos moziterem mellett, a ScreenX moziterem, az 5 VIP stúdió és az IMAX®.

Székesfehérvár belvárosában az Alba Pláza avatóünnepségével egy időben, 1999. június 22-én adták át a 10 termes multiplex mozit is. A Cinema City mozik sorában ez volt a negyedik vidéki komplexum. Az emeleti építésű szórakoztatóegységet két szembefordított 5-5 teremből építették fel. Lényegében az első 5 teremcsoport azonos kialakítású és méretű a másikkal. Már a megnyitást követően óriási forgalmat generált és ma is az egyik legerősebb vidéki vára a hálózatnak, amit főleg a központi elhelyezkedésének és a rendkívül gazdag filmkínálatának köszönhet. A hagyományos értelemben vett premier mozi a multiplex megnyitása után a megcsappanó látogatói számok miatt ellehetetlenült és be is fejezte működését a városban.