Dézi számára a mozi életforma volt. Kezében futottak össze a szálak, hatalmas energiával szervezett, kapcsolatokat ápolt a filmforgalmazóktól, a színészekkel, rendezőkkel, filmfesztiválok szervezőivel, közönségtalálkozók vendégeivel. A halkszavú, kedves és nagylelkű hölgy szakmai alázata, műveltsége, a kollégákkal és embertársakkal szembeni empátiája garancia volt arra, hogy tőle mindig lehetett tanulni. A csapatépítő kirándulásokon rendre tudott valamilyen pluszt nyújtani, ami miatt ezek az alkalmak emlékezetesek maradtak. Munka mellett kitartóan állt családja mellett, segített egyszerre több generációnak. Advent idején kollégáira is szeretettel gondolt és lepte meg őket egy nagy tálca ünnepi aprósüteménnyel.

Az egyik legemlékezetesebb történet a filmszalagos időszakból maradt ránk. Egyik alkalommal hiányosan érkezett meg a filmes doboz, az utolsó tekercs hiányzott. Ő kiállt a nézők elé és sajnálva a történteket, felkapcsolta a teremben a világítást és közölte a nézőkkel: „… semmi gond, akkor én most elmesélem Önöknek a film végét…”

A mozi munkatársai Dézi emlékét nem csak a szívükben, hanem a kisterem nevében is szeretettel őrzik.

A terem befogadóképessége 12 fő, naponta egy előadást tűznek műsorra itt, projektorról mp4-ben elsősorban art filmeket vetítenek. A hangzás 5.1-ben szól, a szellőzés, hűtés és fűtés klímával oldották meg. Az avatóünnepségre 2024. május 14-én került sor a leszármazottak és a mozi dolgozói körében.