Szeptember 9. és 11. között ismét Miskolcra figyel a hazai mozis szakma. A CineFesthez kapcsolódó szakmai program három napja alatt szó lesz többek között a Mozi Korlátok Nélkül programról, az új Film Delivery Message rendszerről, a digitális filmküldés következő lépéseiről, a Klassz programról, a fiatal korosztály mozgóképfogyasztási szokásairól, a mesterséges intelligencia használatáról, miközben természetesen idén sem maradnak el a forgalmazói prezentációk.

Az első nap különösen sűrűnek ígérkezik. A délutáni szakmai blokk után a Művészetek Háza kávézójában a Filmreform 2026 keretében a filmszakma megújulásáról, a forgalmazókat és a moziüzemeltetőket érintő változásokról és az új lehetőségekről beszélgetnek, este héttől pedig fogadás kezdődik a fesztiválsátorban.

És valahol itt kezdődik egy másik program is.

Egy olyan, amelynek nincs moderátora, nincs előre megadott témája, és senki nem nézi közben az órát, hogy lejárt-e már a számára kijelölt húsz perc.

A program, amely nincs benne a programfüzetben

A CineFest szakmai programja szeptember 9-én délután kezdődik, de érdemes már most úgy készülni rá, hogy nem minden fontos pillanatnak lesz külön időpontja a programfüzetben.

Lesznek előadások, prezentációk, szakmai viták és forgalmazói bemutatók. Lesznek kérdések, válaszok, névtáblák és mikrofonok.

Aztán egyszer csak véget ér az aznapi hivatalos program.

És talán éppen ekkor kezdődik az egyik legfontosabb része.

A hazai mozis szakma nem nagy világ, mégis sokan csak ritkán találkoznak egymással személyesen. Egy vidéki mozi vezetője, egy budapesti üzemeltető, egy forgalmazó vagy egy technikai szolgáltató egész évben dolgozhat ugyanazokon a problémákon úgy, hogy közben alig van alkalma leülni azokkal, akik máshol ugyanezt csinálják.

Miskolcon erre most lesz néhány nap.

Az esti fogadáson nem kell feltétlenül kész társasággal érkezni. Nem baj, ha valaki csak egy-két embert ismer. Nem baj az sem, ha először kicsit kívülállónak érzi magát.

Elég lehet egy kérdés.

„Ti ezt hogy csináljátok?”

Vagy egy mondat.

„Nálunk ezzel most nagyon küzdünk.”

És már el is indulhat egy beszélgetés, amelyre egész évben nem lett volna alkalom.

Talán valaki ugyanazzal a problémával találkozott száz kilométerrel arrébb. Talán már megoldotta. Talán ő sem tudja a választ, de jó érzés lesz megtudni, hogy máshol sem egyszerűbb.

És ha a beszélgetéshez éppen egy pohár bor és néhány pogácsa is társul, attól még kevésbé kell szakmai konferenciának éreznie magát.

Menjetek moziba is

A CineFest ráadásul valamiben egészen különleges helyzetet teremt: néhány napra azok is egyszerű nézőkké válhatnak, akik egész évben mások moziélményéért dolgoznak.

Érdemes hát filmet is választani.

Akár olyanokkal együtt, akikkel néhány órával korábban még egy szakmai előadáson ültetek egymás mellett.

A közös filmnézés talán az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy beszélgetés induljon. Nem kell hozzá külön témát keresni. Mire felkapcsolódik a fény, már van miről beszélni.

Tetszett?

Nem tetszett?

Működne nálatok?

Beülne rá a közönségetek?

És innen már könnyen el lehet jutni egészen más kérdésekig is.

Talán éppen ez a CineFest egyik legjobb lehetősége: néhány napra nemcsak ugyanabban a szakmában dolgoztok, hanem ténylegesen együtt is vagytok.

Érdemes élni vele.

Ugyanaz a szakma – egészen más valóságokkal

Talán éppen ezekben az informális beszélgetésekben derül ki a legjobban, mennyire nehéz általánosságban beszélni a magyar mozik helyzetéről.

Más problémákkal találkozik egy budapesti multiplex, amely több másik mozival versenyez ugyanazért a közönségért, és mással egy vidéki város egyetlen mozija. Más lehetőségei vannak egy nagy hálózatnak, egy magántulajdonú többtermes mozinak, egy önkormányzati intézménynek vagy egy néhány tucat férőhelyes artmozinak.

Ami az egyik helyen fontos versenyelőny, a másikon alig jelent valamit.

Ami az egyik városban működő kedvezmény, klub vagy különleges vetítés, máshol lehet, hogy észrevétlen marad.

Van, ahol a jegyár a központi kérdés. Máshol a filmkínálat. Megint máshol az, hogyan lehet egyáltalán megszólítani azt a korosztályt, amelynek a mozi már csak egy lehetőség a szabadidő eltöltésének tucatnyi formája közül.

A vége mégis újra és újra ugyanoda fut ki:

hogyan lehet rávenni az embereket arra, hogy elinduljanak otthonról és beüljenek egy moziterembe?

Amikor kiderül, hogy máshol sem könnyebb

Az ilyen találkozások egyik legfontosabb része talán éppen az, hogy a saját problémáink hirtelen viszonyítási pontot kapnak.

Egy mozi vezetője egész évben a saját nézőszámait látja, a saját költségeivel küzd, a saját közönségét próbálja megfejteni. Könnyen kialakulhat az érzés, hogy valamit éppen ő csinál rosszul.

Aztán Miskolcon kiderülhet, hogy százötven kilométerrel arrébb ugyanezzel küzdenek.

Vagy éppen az ellenkezője: valaki már talált rá egy működő megoldást.

Egy jól sikerült filmklubot. Egy különleges közönségtalálkozót. Egy olyan marketingötletet, amely néhány hónappal korábban még kézenfekvőnek sem tűnt. Egy technikai vagy üzemeltetési megoldást, amelyről az asztal másik oldalán ülő addig nem is hallott.

Ezekből a beszélgetésekből ritkán születik látványos bejelentés.

Sokkal gyakrabban egy telefonszám, egy név vagy egy mondat:

„Hívj fel jövő héten, elmondom, mi hogyan csináltuk.”

És néha ez többet ér, mint egy újabb prezentáció.

Konkurensek és kollégák egyszerre

A mozik természetesen versenyeznek egymással.

Versenyezhetnek ugyanazért a filmért, ugyanazért a nézőért, ugyanazért a szabad estéért, amelyet valaki eltölthet moziban, étteremben, koncerten – vagy egyszerűen otthon.

Mégis van valami furcsa kettősség ebben a szakmában.

A konkurens egyben kolléga is.

Ha egy mozi megtalál egy új közönséget, abból közvetve a többiek is profitálhatnak. Ha egy gyerek jó első moziélményt kap, néhány év múlva lehet, hogy egy másik város másik mozijában vesz jegyet. Ha viszont sorozatosan csalódik, nem biztos, hogy csak ahhoz az egy mozihoz nem tér vissza.

Ezért van jelentősége annak is, hogy az ország különböző pontjain dolgozó mozisok időnként ne kizárólag üzleti szereplőként találkozzanak egymással.

Hanem egyszerűen mozisként.

Vagy akár csak nézőként, egymás mellett ülve egy vetítésen.

A pogácsa szerepe a magyar mozi jövőjében

Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a magyar mozik jövőjét egy tál pogácsa és néhány üveg bor mellett döntik el.

De talán nem is teljesen.

A szakmai konferenciákon információt lehet átadni. Kutatási eredményeket, új technológiákat, terveket és programokat bemutatni. Ezekre szükség van.

A bizalom azonban sokszor máshol épül.

Egy asztal mellett. Egy folyosón. Két vetítés között. Egy pohár bor mellett vagy éppen este, amikor már senkinek nem kell mikrofont fogni a kezében.

Ilyenkor lehet igazán megkérdezni:

„Nálatok ez tényleg működik?”

És ilyenkor könnyebb azt is válaszolni:

„Nem. Csak még keressük, hogyan lehetne jobban csinálni.”

Talán ez az őszinteség az egyik legfontosabb része ezeknek a találkozásoknak.

Másnap minden folytatódik

Szeptember 10-én reggel aztán újra megtelik az Uránia terem. Megkezdődnek a forgalmazói prezentációk, érkeznek az új filmek, premierdátumok, kampánytervek és azok az információk, amelyekből a következő hónapok mozis műsora lassan összeáll.

A névtáblák ismét előkerülnek.

Mindenki visszaül a saját helyére.

De könnyen lehet, hogy az előző este egyik húszperces beszélgetése vagy egy közösen megnézett film utáni eszmecsere tovább marad meg valakiben, mint bármelyik prezentáció.

Mert a mozis szakma végül nemcsak filmekből, vetítőgépekből, nézőszámokból, jegyárakból és statisztikákból áll.

Hanem emberekből is.

Olyan emberekből, akik időnként ugyanúgy beülnek egymás mellé egy sötét terembe, mint azok, akikért egész évben dolgoznak.

És néha egy film után, egy pohár bor mellett lehet a legjobban megérteni, hogyan látják ugyanazt a mozit egészen különböző helyekről.

fotók: Art-Mozi Egyesület