Az NFI közlése szerint a kormányváltásra tekintettel a továbbiakban nem hoz hosszú távú pénzügyi kötelezettségekkel járó döntéseket, ugyanakkor megteszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek az átmeneti időszakban is segítik a magyar mozgóképipar folyamatos és zavartalan működését. Káel Csaba megbízatása ezzel párhuzamosan a miniszterelnök megbízatásával egy időben szűnik meg, de az új kormány megalakulásáig tovább gyakorolja hatáskörét.

A mozik felől nézve ez most még nem egy látványos fordulat, inkább egy figyelmeztető jel. A filmszakmában ugyanis a döntések hatása ritkán azonnal jelenik meg: előbb a fejlesztésben, aztán a gyártásban, később a forgalmazásban, végül a mozik műsorán lesz érezhető. Éppen ezért a mostani közlemény valódi súlya nem abban van, hogy ma mi változik, hanem abban, hogy milyen magyar filmek jutnak majd el a következő hónapokban és években a vászonig. Ez a következtetés az NFI által leírt átmeneti döntési helyzetből adódik.

A közlemény másik hangsúlyos része az elmúlt évek mérlege. Az NFI azt emeli ki, hogy 2020 és 2026 között a magyar filmipar volumene ötszörösére nőtt, meghaladta az évi 300 milliárd forintot, és mintegy 20 ezer filmesnek biztosított munkát. Azt is hangsúlyozzák, hogy 2020 óta több mint 90 egész estés mozifilm és 500 televíziós alkotás készült el az egységes, pályázati alapú támogatási rendszerben, az Inkubátor Programban pedig 21 film valósult meg. Az A-kategóriás nemzetközi fesztiválokra 44 támogatott alkotás kapott meghívást, amelyek 14 díjat és elismerést nyertek el.

A mozik számára ebből most leginkább az következik, hogy egyelőre nem a napi működés, hanem a háttérrendszer került várakozó pályára. Magyarán: nem az a kérdés, lesz-e holnap vetítés, hanem az, milyen erővel és milyen biztonsággal épül tovább az a magyar filmes kínálat, amelyből a mozik később válogathatnak. Az NFI tehát nem leállásról beszél, hanem átmenetről — de a magyar film szempontjából minden ilyen átmenet fontos, mert a vászonra kerülő filmek sorsa mindig jóval korábban dől el, mint amikor a néző helyet foglal a teremben. Ez az utolsó megállapítás értelmezés, de szorosan következik a közleményben leírt helyzetből.