Kecskemét mozitörténete már régóta foglalkoztat, de valahogy mégsem került rá sor éveken át. Végül bő egy éve jött meg a kedv, amikor végre 2023 novemberében beengedtek a pláza moziba fotózni. Ez azért érdekes, mert bár a mozivilág weboldala 2009 óta működik, de személyes okok miatt az akkori vezetés megorrolt rám és soha nem engedett fotózni a multiplex moziban. Pedig talán az első fotózandó helyszínek között szerettem volna végig járni. Az okok inkább szakmai féltékenységre utaltak, de az is lehet, hogy szemet szúrt nekik, hogy annak idején, amikor a Malom Központ kijjebb rudalta a Palace Mozik Kft-t, mert nem fizettek bérletidíjat és mert ennek körülményeit ecseteltem oldalamon. Ezt már nem tudom meg és talán nem is fontos. A lényeg, hogy sikerült bevennem a sokáig tiltott területet. Volt egy másik oka is a késlekedésnek, Kecskemét mozitörténetét a megyei mozikkal együtt már 15 évvel ezelőtt megírták. Igaz főleg filmes és építészeti, üzemeltetési perspektíva alapján. Az én írásom leginkább üzemeltetési szempontból járja át a témát, nyomon követve kronológiailag a történetet, átfedéssel Gila János könyvével. A kutatás az arcanum segítségével valósult meg és csak a legvégén fésültem át a könyvvel a számomra fontos adatokkal.
A kutatás nagyjából 2024 májusától augusztusig tartott, ekkor egy komoly vázlat született, nagyjából 15 oldalnyi anyaggal. Ekkor beszéltem először olyan személyekkel, akik érintettek voltak a szocializmus időszakában a mozi életével és ekkor vettem fel a kapcsolatot a Katona József Múzeummal is. Októberben jutottam el a múzeumba kutatás céljából, olyan adatokat kerestem, amelyeket a digitalizált lapok nem tartalmaztak. Számos olyan érdekességet találtam, amelyek fontos mérföldkövek voltak, de az igazi áttörés a levéltár felkeresése után jött, amikor a moziüzemi vállalat dokumentumaiba sikerült betekintést nyernem. Az írásom 22 oldalnyira duzzadt. Visszatérve a múzeumi látogatásra, a négyórás kutatás végén az egyik osztályvezető bejött a kutatóterembe és hatalmas lelkesedéssel volt a munkám iránt. Említette, hogy van egy évkönyvük, a Cumania. Ez egy több mint 30 éves kiadvány, néhány éve megújult képes beszámoló, rendkívül gazdag tartalommal, amely inkább olvasmányos, mint tudományos alapokon jelenik meg minden évben. Bátorított, hogy a történeti publikációmmal járuljak hozzá a könyvük tartalmának gyarapításához. Időm van, mert március végéig kell leadni a végleges változatot. Ajánlotta, hogy a megyei levéltárat is keressem fel, mert biztos abban, hogy ott is találok nem kevés dokumentumot az irományomhoz. A levéltári kutatás némileg hosszabb időt vett igénybe, két napot is rá kellett szánni, nagyjából 6-7 óra hosszat kutattam a megsárgult iratanyagban. A második végén az egyik levéltári munkatárssal sikerült beszélgetésbe elegyednem és említettem neki a múzeumi felkérést. Ekkor ő is felvetette, hogy nekik is van egy évkönyvük, amely már inkább a tudományos vonalat követi és hogy a kiadványommal az őket tiszteljem meg. Bár mindkét könyvbe is bekerülhetek egyszerre, érdekes lenne. Én mégis inkább a tudományos és nyomon követhető irányt tartanám számomra elfogadhatónak. Ehhez a forrásokat is át kellene írni a könyv szerinti megjelölésekkel és rövidítésekkel. Ez a teljes munka elkészülte utáni feladat lesz.
Természetesen még az utolsó simítások hátra vannak. A moziüzemi vállalat utolsó, még beszélgetésre hajlandó oszlopos tagjával vannak köreim, de elég lassan haladok a munkával, hiszen ő is elfoglalt ember és nehezen sikerül megszólaltatnom. A legutolsó levelemben számos kérdést tettem fel, ő türelmet kér. Közben ketyeg az óra és tartok tőle, hogy kicsúszom a határidőből, amire már csak szűk két hónapom van. De úgy érzem, ha őt nem várom meg, hiányos lesz a publikációm. Vagy vállalom, hogy átcsúszok vele jövőre.