A Cinema City az elmúlt évtizedekben Magyarország legnagyobb mozihálózatává vált, de egy ekkora márka könnyen távolinak, intézményesnek, személytelennek tűnhet. Andrea munkájában éppen az volt különleges, hogy ebbe a nagy rendszerbe mindig tudott valami emberit vinni. Egy hangot, egy arcot, egy kapcsolódási pontot. Azt az érzést, hogy a sajtóközlemények, premiermeghívók, események és kampányok mögött nem csupán egy vállalati működés áll, hanem emberek, akik szeretik a mozit, értik a közönséget, és tudják, hogy a filmélmény sokszor már jóval a vetítés előtt elkezdődik.

Andrea tizenkilenc éve alatt a Cinema City Magyarországon több korszakon ment keresztül. Ott volt a 2008-ban megnyíló Aréna, az IMAX és a VIP-élmény hazai megerősödésének időszakában, ott volt a 2009-es Allee-megnyitásnál, végigkísérte a Palace-mozik 2011-es átvételével járó nagy piaci átrendeződést, a teljes digitalizálást, a 4DX európai premierjét a WestEndben, majd a győri és debreceni bővülést, a ScreenX megjelenését az Arénában, és a VIP-élmény további fejlődését is. Ezek külön-külön is fontos mérföldkövek voltak, együtt azonban egy olyan korszakot rajzolnak ki, amelyben a Cinema City nemcsak Magyarország legnagyobb mozihálózataként volt jelen, hanem folyamatosan új élményformákat próbált meghonosítani.

Mindez ráadásul nem kizárólag magyarországi feladat volt. Andrea regionális szerepkörben is dolgozott: Magyarország mellett Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária is hozzá tartozott. Ettől a személyes figyelem még különlegesebbnek tűnik: miközben több ország kommunikációs feladatai futottak át rajta, itthon mégis meg tudott maradni közvetlennek, elérhetőnek és figyelmesnek.

Ezek a mérföldkövek kívülről a hálózat fejlődéstörténetének állomásai. Számomra azonban Andrea miatt személyesebb emlékekké is váltak. Mert miközben a Cinema City új mozikat nyitott, technológiai újdonságokat vezetett be, eseményeket szervezett és egyre nagyobb szereplővé vált a hazai piacon, a kommunikáció mögött mindig ott volt valaki, akihez kérdéssel, kéréssel, ötlettel vagy egyszerűen egy mozis történettel is lehetett fordulni.

A Mozivilág részéről is sok élmény köt hozzá. Számos alkalommal dolgoztunk együtt, és ezekből nemcsak szakmai kapcsolódások, hanem emlékezetes pillanatok is születtek. Andrea mindig nyitottan, segítőkészen és figyelemmel fordult a megkeresések felé. Nemcsak információt adott, hanem kapcsolatot teremtett. Ez pedig egy olyan területen, ahol a mozi egyszerre üzlet, kultúra, közösségi tér és személyes élmény, különösen sokat jelent.

A Mozivilág történetének több fontos pillanatánál is ott volt valamilyen formában. Amikor a honlap megszületése után meghívást kaptunk a Cinema City Allee megnyitójára, az számunkra nemcsak egy esemény volt, hanem annak a jele is, hogy egy frissen induló mozis oldalra is lehet figyelni. Később vele készült el a harmadik interjúm, ami különösen fontos állomás volt abban, hogy a Mozivilág ne csak híreket közöljön, hanem arcokat, történeteket, szakmai életutakat is bemutasson. Az évek során számos IMAX-gálavetítésre, különleges eseményre kaptunk meghívást, és Andrea az elmúlt tíz évben szinte mindig velem tartott, amikor a Cinema City mozijait fotóztam. Ezek az alkalmak sokkal többet jelentettek egyszerű sajtóeseményeknél: beszélgetések, gesztusok, apró figyelmességek és közös mozis pillanatok is kapcsolódtak hozzájuk. Volt, hogy karácsonykor személyes köszönetcsomag érkezett, voltak különleges vetítések, amelyekre meghívást kaptam, és olyan egészen spontán pillanat is akadt, amikor moziba menet egyszerűen összefutottunk a liftben, majd Andrea minden előzetes egyeztetés nélkül meghívott az adott vetítésre. Ezek az apró történetek talán kívülről jelentéktelennek tűnhetnek, de éppen ezekből áll össze az, amitől egy szakmai kapcsolat emberivé válik. Andrea jelenléte számomra mindig ezt jelentette: figyelmet, közvetlenséget és azt az érzést, hogy a mozi világában a személyes kapcsolódásoknak is helyük van.

Volt egy történet, amelyet azóta is mosolyogva emlegetünk. Egy ősz hajú barátunkkal mentünk moziba az ajándék VIP-jeggyel, amikor a vetítés után kiderült: a bőrülés a megizzadt haját hátul pirosra színezte. Andrea segített, kaptunk egy újabb VIP-meghívást, majd a következő alkalommal a jelenség megismétlődött. Harmadszorra már komplett üléscsere következett — talán nem miattunk, de mi szeretjük így hinni —, és az új ülés végre nem hagyott nyomot a barátunk haján. Mi pedig azóta is nevetve mondogatjuk, hogy a barátunk hajszínügye talán a nemzetközi központig is eljutott — ha máshonnan nem, hátulnézetből biztosan emlékezetessé vált. Ez a kis abszurd epizód számomra nagyon jól mutatja, hogy Andrea nemcsak meghívókat küldött és eseményeket szervezett, hanem valóban odafigyelt az emberekre.

Most, 19 év után, átszervezés következtében lezárul számára ez a Cinema Cityhez kötődő fejezet. Egy ilyen hír óhatatlanul megállítja az embert egy pillanatra, különösen akkor, ha valaki ennyire hosszú időn át volt jelen egy meghatározó mozis szereplő életében. Nem tisztem a döntést értékelni, de azt fontosnak érzem kimondani: Andrea munkája nyomot hagyott a hazai mozis kommunikációban.

Az ő jelenléte is hozzájárult ahhoz, hogy a Cinema City ne csak egy nagy mozihálózatként, hanem sokszor elérhető, megszólítható, emberarcú szereplőként legyen jelen a magyar mozis közegben. Ez pedig nem magától értetődő, és nem is pusztán munkaköri leírás kérdése. Ehhez személyiség, figyelem és következetes jelenlét kell.

Amikor most róla írok, eszembe jut az Életrevalók is — franciául, ahogy igazán szereti. Egy film, amely számára egyszerre jelentett felszabadító nevetést és mély meghatottságot. Ez a kettősség valahogy jól illik ahhoz az emberi minőséghez is, amelyet Andrea képviselt: derű, érzékenység, figyelem és természetes humor.

„Vous avez de l’humour.”
Van humorérzéke.

Andrea esetében azonban ez nemcsak humor volt, hanem elegancia és emberség is. Az a fajta jelenlét, amelytől egy nagy márka mögött valóban meglátjuk az embert.

Köszönöm a közös munkákat, a meghívásokat, a beszélgetéseket, a váratlan gesztusokat és mindazt, amit az elmúlt években a Mozivilág felé képviselt.

Sok sikert kívánok Andreának a következő fejezethez — és remélem, hogy a mozi világa nem búcsúzik tőle, csak egy új történet kezdődik.

A fotókat Schumy Csaba készítette.