A kutatómunka tavaly év elején indult, és áprilisban ért véget. Az írás akkor a Mozivilág honlapján jelent meg, a pápai könyvtár részéről pedig már akkor jelezték, hogy szívesen megjelentetnék könyv formájában is. Innen indult el az a folyamat, amely végül a mostani kiadványhoz vezetett.

A könyvvé válás azonban nem egyik napról a másikra történt. Az elmúlt egy év a pontosításról, ellenőrzésről, szerkesztésről, tördelésről, nyomdai előkészítésről és az alkalmas bemutatóidőpont kereséséről szólt. A cél végül az lett, hogy a kötet a Magyar Film Napjához kapcsolódva kerülhessen az olvasók elé.

A könyvbemutatón jó volt megtapasztalni, hogy ezek a történetek nemcsak kéziratként vagy könyvlapokon működnek, hanem beszélgetésként is. A kérdések, a visszajelzések és a felidézett emlékek azt mutatták, hogy a pápai mozik története sokak számára nem pusztán helytörténet, hanem személyes emlékek sora is.

Számomra ez a munka azért fontos, mert a pápai mozitörténet nem pusztán épületek, dátumok és mozielnevezések sora. Sokkal inkább annak lenyomata, hogyan volt jelen a mozi egy város közösségi és kulturális életében.

Ez a bemutató így nemcsak egy kiadványról szólt, hanem egy hosszabb út fontos állomásáról is: a kutatástól a honlapon megjelent íráson át a könyvformáig. És talán egy újabb kezdet is, hiszen ezek a történetek akkor élnek igazán tovább, ha olvassák őket, beszélgetések indulnak róluk, és mások saját emlékei is kapcsolódnak hozzájuk.