Tiszteletet a mozis szakmának!
2024. november 22. péntek | Írta: Forgács Balázs
Nem tudom hogy vagytok vele, de amióta mozikkal foglalkozom, alázattal és tisztelettel vagyok a mozis szakma iránt. Mivel csak nem olyan régóta, kb. 15 éve írok a mozikról, igyekszem a lehetőségekhez képest mindig kérdezni, ha nem tudok valamit. Minden küzdelmüket, életben maradásért tett kísérletüket a szívemen viselem.

Vannak köztük olyan hasonszőrűek, mint én, akik akár relikviákat gyűjtenek, történeteket írnak vagy fotóznak, akár a bezárt mozikkal foglalkoznak vagy a multiplexekkel, akár az analóg vagy a legújabb digitális vetítőkkel törődnek. Mindenki megérdemel egyfajta a megbecsülést, akkor is, ha nem értünk egyet az újításokkal és feláll a szőr a hátunkon a futószalagon legyártott mozitermekkel, vetítőgépekkel kapcsolatban. Értéket képviselünk!

A minap rám írt egy régi vetítőgépeket gyűjtő személy. Először is elmondta, hogy ki vagy miféle, én is bemutatkoztam. Érdeklődött, hogy tudok-e neki segíteni ilyen-olyan vetítőgépek beszerzésében és tudok-e információt adni, hogy hol talál, mert szeretne beindítani egy mozi- és filmtörténeti múzeumot. Néhány információval elláttam, de amikor az én kutatómunkámra került szó, rögvest megkezdődött a f*szméregetés, ami nem tudom, hogy szakmán belül miért jó. Ő idézem: „a digitális szarokkal” nem foglalkozik, „akkor foglalkozz azzal te” és „azért más dolog kényelmesen kutatni, mint helyszínre kimenni és leszerelni egy vetítőgépet”. Na ezek azok a mondatok, amelyek egyrészt rossz érzést keltenek, másrészt ezek a szakbarbárok csak rombolni tudnak a nyersességükkel, a magas lóról való megnyilvánulásukkal és vagy nem gondolnak bele, hogy mit okoznak vagy szándékosan rúgnak egyet a másikba, nem törődve azzal, hogy amit amaz vizsgál, kutat, neadj isten a saját szabadidejét feláldozva hasonlóan fontos küldetést végez, mint ő. Csak ugye mindig mindenkinek a sajátja a legfontosabb. Ráadásul az emberünk még csak nem is mozis berkekből jött, de van egy alapítványa vagy egyesülete, amivel közbenjár egy gyűjtemény megvalósításához a Balaton mellett. A kommunikációnk a továbbiakban nem folytatódott magam részéről, az illetőt ignorálom, nem méltó, hogy segítő kezet nyújtsak számára.

Az efféle történetek nem törik le a kedvem, sőt megerősítenek és a mozi iránt töretlen marad a szeretetem, ámulatom, vonzalmam, imádatom, csodálatom. Azért írtam le ezt a szösszenetet, hogy ti is válogassátok meg, hogy kinek nyújtotok segítséget, mert lehet, hogy egy pofont kaptok köszönet gyanánt.

Utoljára frissítve: 2024. november 22. péntek 15:24