A nagy filmszínház 498 férőhelyesre építették, a napi 400 fő látogató három előadás és esetenként éjszakai pótelőadás közül válogathattak rendkívül kedvező áron. A rendszerváltás közeledtével a tv és a videó térhódításával fogyni kezdett a látogatók száma, egy ’80-as évek végi átalakítás során 440 fősre apadt a nézőtér és egy színpadot alakítottak ki, ahol színházi- és más ünnepi rendezvényeket tartottak.
A rendszerváltozás után a moziüzemi vállalat megszűntével az üzemeltetési jog a városra szállt. A néző forgalom lassú apadásnak indult, amelynek hatására a 2000-es évek közepére csütörtöktől szombatig tartottak már csak vetítéseket, majd ez lecsökkent pénteki és szombati előadásnapra. 2010-tól már csak 2 hetente szombaton van 2 előadás, amelyből az első rendszerint gyermek- és ifjúsági film, a későbbi pedig nagyobbaknak szóló.
A terem hatalmas, kissé kopottas, meglátszik rajta az idő múlása. A nézőtér lépcsőzetes üléssor elrendezésű, barna és piros szövettel borított, alacsony háttámlás székekből áll, amelyet egy tiszakécskei vállalkozás készített. A hátsó sorok mögött páholyokat kialakítottak ki. A vászon nagy, függönnyel takart. A gépházban egy Meo 5XB típusú vetítőgéppár foglal helyet, a terem Dolby Sorrund hangrendszerrel felszerelt. Az előadások a multiplexekből leadott, a premier után 5-7 héttel később érkező filmeket tűzi műsorra. A jegyár 600 Ft, amely a gyermekeknek, diákoknak és nyugdíjasoknak csak 450 forintba kerül.
A házimozi rendszerek, a DVD és az internetes letöltések miatt elmaradó nézők láttán a város vezetői megkérdőjelezik a mozi létét a városban. Többször napirenden volt a végleges bezárás, ám mindig sikerült túlélni egy-egy nehezebb időszakot. Egy digitális vetítőgép és ez által a 3D megjelenése egy új korszakot hozhatna Tiszakécske kulturális életébe, ám forráshiány miatt erre nincs mód pályázni. Félő, hogy a legközelebbi döntést már nem ússza meg a majdnem 50 éves múltra visszatekintő mozi.