A napfény városának első fecskéi közt volt Ádám Ödön Feketesas-udvarkertjében, az 1903. június 6-án nyitott Első Szegedi Magyar Különlegességi Dal-, Táncz-, és Művész – Szabadszínpad, amelynek keretében a The Róbert csoport Biograph mozgófényképeit vetítette 10 darab csupa humoros és mulatságos képekkel. Ugyanebben az évben már a Kossuth Kávéház is vetített mozgóképeket, a helyszín tartósnak bizonyult. 1904. január 4-től naponkénti mozgófénykép-előadásokat vetítettek Bergl József Ipar kávéházában. A vetítés ingyenes volt és minden este 8-kor kezdődött. Több kávés is próbálkozott ezzel a módszerrel, remélték, hogy a vendégek több időt töltenek majd el, nagyobb bevételre és forgalomra számítottak. Január 28-án az Uránia az első népelőadását tartotta a színházban, ahol élethű mozgóképeken láthatta a közönség a hírhedt hatodik ezred elvonulását Péter király előtt. Novemberben Aranyos Vilmos a Csekonics és a Feketesas-utza sarkán lévő New York kávéházat megvette és abban naponta eredeti amerikai mozgófényképeket vetített, ezek szintén állandó vetítések voltak.

1906 év végén az Amerikai bioszkóp-vállalat mozgófényképeket bemutató látványosságot nyitott a Kossuth Lajos sugárúton a tűzoltólaktanya melletti kerthelyiségben felállított fűtött sátorban, a nyári hónapokra kinyitotta a ponyvákat és a szabad ég alatt lehetett mozizni. Ez egy hosszabb vállalkozásnak tűnt, több mint egy évig szórakoztatta az érdeklődőket. Szegeden eddig nem látott műsort vetítettek, amely a belépődíjhoz képest aránytalanul nagy szórakozást kínált felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, később hetenként változott a műsor. I. hely 60 fillér, II. hely 40 fillér, III. hely 30 fillér, gyermekeknek kedvezményt nyújtottak. 1907. január elején az újonnan épült Bazár-épületben a Rákóci-kávéházban is remek mozgófényképeket ígértek. A kávésok vállalkozása jövedelmezőnek tűnt és meghatározta a mozgóképek terjesztését a század elején. De voltak ellenzői a mozgókép kultúrának, mert azt gondolták, hogy ez elveszi a közönséget a színházaktól, 1907 februárjában Makó Lajos színházigazgató a város tanácsához beadványt intézett, hogy a színházi előadások tartalma alatt ne tarthassanak a városban mozgófényképes előadásokat. Mivel a tanácstagokat nem hozta lázba az ügy, nem jelentek meg teljes létszámban, ezért nem is szavaztak a beadványról. Augusztusban 11-én este a Dréher-sörcsarnokban (Fekete-ház) kerthelyiségében a Szegedi Tarka Színpad is mozgófényképeket vetített Szűcs László igazgató jóvoltából féláron, a később 1 koronás helyárakkal vetítő helyszín csak néhány napot élt meg, a helyi sajtó kritikával illette a szemrontó előadásokat.

A szegedi Uránia 1907. december 25-én kezdte meg vetítéseit a Kölcsey utca és a Fekete Sas utca sarkán mozgófényképeknek épült színházban. A megnyitón a 46. gyalogezred zenekara is közreműködött, az új mozi igazgatóját a pécsi kiállításon állami ezüst és kiállítási aranyéremmel tüntették ki. Előadások hétköznapokon este 6 és 8 órakor, vasár- és ünnepnapokon délután 3 órától óránként indultak. I. hely 1 kor., II. hely 70 fill., III. hely 40 fill., katonáknak és gyermekeknek kedvezményt adtak.

1908. januárjától Dávid Sándor lett a Neumann-féle Kossuth Kávéház új tulajdonosa, ahol szintén naponta vetítettek mozgófénykép előadásokat, júniustól szeptemberig a kerthelyiségben is, de eső esetén a kávéházban folytak a vetítések. Február 1-től a budapesti Edison mozgóképeit kezdték pergetni a New York kávéházban. A belépés ingyenes volt és rezgésmentes képet ígértek. Június végén megnyílt a mozgóképeket vetítő Apolló Színház, a Gizella téren, a Raichl-palotában. Kitűnő zenekert, 1500 méteres filmeket ígértek. Hétköznap 2, vasárnap 4 előadást tartottak. I. hely 80 fill., II. hely 60 fill., III. hely 30 fill., 10 éven aluli gyermekeknek II. hely 40 fill., III. hely 30 fill., Katonák őrmestertől lefelé II. hely 30 fill., III. hely 20 fill. Vasár- és ünnepnapokon a teljes jegy félárán lehetett filmet nézni, kedvezmény ilyenkor nem volt.

A szegedi Uránia-Színház június elején bezárta kapuit, a szeptemberi kezdést már új helyszínen, a Híd utcai Milkó-palotában (Holtzer-palota) tervezték megvalósítani egy 1000 személyes színházban, végül egy 800 személyes nézőtérrel nyitott meg szeptember 5-én. Az impozáns látványú épület zöld zsöllyéi, művésziesen dekorált barna falai, vörös drapériái harmonikus ízléssel készültek. Volt benne büfé, előcsarnok három elegáns toalett terem, fogadószoba, 2 váróterem. Az első napokban szórakoztató előadásokat mutattak be, de a következő héten ünnepélyes megnyitó keretében tudományos előadásokat terveztek. A meghívottak az Uránia központi igazgatósága mellett Molnár Viktor államtitkár, Pekár Gyula és Dr. Szabó Ödön. Igazgatójának Király Pált nevezték ki, akinek a nyári szünetben értékes mozgóképes felvételeket sikerült megszereznie külföldről. A jegyek árát mérsékelte az igazgatóság és ezeket kizárólag a Békefi-féle hírlap irodában lehetett megváltani.

1908. augusztus 6-án nyitott meg a Narten-féle nagybioszkóp, amely egy nagy 1000 férőhelyes nyári mozi volt a Szent István téren. Az Uránia előző helyszíne átalakult és szeptember 5-én Olympia élőfénykép-színházként nyílt meg, a korábban nem látott előadások mellett a londoni Olimpiai játékok felvételeit láthatta a közönség, amelyeket Szegeden mutattak be először. Néhány hónappal ezután bezárt. A szegedi új Urániában szeptember közepén átalakítási munkálatokat hajtottak végre a közönség jelzésének megfelelően, a nézőtér hátulsó részét lépcsőzetesen magasabbra emelték.

1910-ben megnyílt a Vass Mozgófényképszínház a Kossuth Lajos sugárúton, a tűzoltólaktanyával szemben, szombaton és vasárnap voltak vetítések, a tulajdonos-igazgató Vass Sándor, Szeged köztiszteletben álló személyét azért szerették meg, mert a szórakoztatás mellett fontosnak tartotta a közművelődést is. Korábban ezen a helyen más vállalkozók egymásnak adogatták a lehetőséget, de sorra buktak meg, Vass azonban olyan mértékű agilitással és ambícióval látott hozzá a munkának, hogy a közönség szimpátiáját szinte azonnal kivívta. Tömegek látogatták, zsúfolt nézőtéren, egyszerre többszázan nézték végig a szebbnél szebb mozgóképeket. Leglátványosabbak a színezett képek voltak, amelyek élethűségük miatt a közönséget és a szakmát is lenyűgözték. 1911. május 1-én új helyen nyílt meg a Vass Mozgófényképszínház, a Feketesas utcában álló díszes Wagner-palotában. A nézőteret kettéosztották az I-II. és a III. helyesek részére, így elkerülve a torlódást. Korábbi helyén később más vállalkozások is működtettek mozit, ám ezekről korabeli képek árulkodnak, feljegyzések nem maradtak róla.

1913 februárjában az Uránia Magyar Tudományos Színház a Városi Közgyűlés elé javaslatot tett a mozgóképszínházak ügyében, amelyek a következők voltak: Moziengedélyt legfeljebb 15 évre adjon a kérvényezőknek. A körtöltésen belül maximum 3 mozgófényképszínháznak adjon működési engedélyt. A Dugonics-tér felső részén engedje át a kérvényezőnek a területet, hogy ott mozgófényképszínházat építhessen, de csak hatóságilag engedélyezett tervek alapján. A szerződés lejárta után a városnak át kell engednie azt. Azon moziszínházak, amelyek közterületen helyezkednek el, a szerződés lejárta után a város tulajdonába menjenek át. Azok a mozgók, amelyek a várostól kapott területen épültek fel, a felépítéstől számítva a város tulajdonában legyenek és az ajánlattevőnek csak használati jog illesse 15 éven át. Ha a város a körtöltésen belül megemelné a mozik számát és az új mozi átvételére más tenne ajánlatot, az ajánlattevőnek elővételi jogot biztosítanának. Az első öt évben évi 6000, a második öt évben évi 8000, a harmadik öt évben évi 10 000 koronát kötelesek lennének fizetni a három moziért. Ha a város a mozikra új szabályrendeletet alkotna, az ajánlattevőkre is jogerővel bírjon. A jelen engedély csak mozgófénykép előadásokra vonatkozna, ellenben az iskolai-, színházi-, zeneiskolai-, hangversenytermes előadásokra, tudományos felolvasásokon, munkáselőadásokon és oktatásnál alkalmazott mozgófénykép előadásokon nem. A közterek rendezési költségei az ajánlattevőt terhelnék, a Dugonics-téren a villamossín áthelyezésénél különösen. A beépítendő magánterület minden esetben bemutatandó a város hatóságánál. Az építkezést az ajánlattevők kötelesek lennének 5 éven belül foganatosítani. Mindezek biztosításául az ajánlattevőnek 10 000 koronát letétbe kellene helyezni, amit csak akkor kapna vissza, ha a szerződés lejárt és mindhárom mozgófényképszínházat jól karbantartott állapotban veszi vissza a hatóság. Az engedélyt a város hatóságának engedélyével lehet átruházni. A közgyűlési javaslatot jóváhagyásra felterjesztik a középítészeti tanácshoz és a belügyminiszterhez. Az ügy végleges elintézése előtt új mozgófényképszínház nyitásra újabb engedélyt nem adnak ki.

Vass második moziját, a Korzót 1913. február 19-én a Széchenyi téri Zsótér-házban nyitotta meg, a 850 fős nézőtéren és Az ember tragédiája került bemutatásra. 1913 márciusában a New York kávéház Edison Mozgóként folytatta és az újszerű félig vetített, félig élőszereplős cinemaszkeccsekkel rukkolt elő. 1913. júniusában a Meteor kávéház kerthelyiségében megnyitott az Ádám mozgó, amelyet a Nép mozgójának is reklámoztak. A kávéház tulajdonosa az egyik legelőkelőbb filmkölcsönző vállalattal állapodott meg, amely a vendégeknek a legújabb képslágereket mutatta be. Emellett belépődíjat nem szedtek és a kávéházi árak is normál szinten maradtak. Az Edison tulajdonosnője októberben öngyilkos lett, a tragédia oka a jóhiszeműségből adódóan egy csaló házassági ajánlattal kisemmizte vagyonából. Decemberben már új tulajdonosa volt, de röviddel ezután meg is szűnt. 1913. júniusától a Kossuth Kávéház kerthelyiségében tartott szabadtéri vetítések mellett tombolasorsolással várták a közönséget. 1914. január 6-án a Korzó Moziban mutatták be Edison új találmányát a kinetofont, amely megszólaltatta a filmet. Helyárak: páholyülés 1,50 korona, zsöllye 1,30 korona, I. hely 1,10 korona, II. hely 90 fillér, III. hely 50 fillér, a kedvezményes helyárak nem voltak érvényesek. Ez a berendezés nem volt hosszú életű, mert a filmszalagtól fizikailag részben különálló hanglemezzel szólaltatták meg a filmet úgy, hogy a mozigép össze volt kötve a hanglemez lejátszóval, egy motor hajtotta mindkettőt, a lemezen lévő kar pedig az otthoni lejátszókkal ellentétesen a lemez belsejéből kifelé haladt, ám ha a filmből kivágtak képkockákat, akkor élvezhetetlenül elcsúszott a hang.

Ferencz Ferdinánd meggyilkolását követően a Monarchia belépett a háborúba, számos szegedi férfit hadkötelességre szólítottak fel. Emiatt a mozik bevételtől estek el. Ha ez nem lett volna elegendő, 1915. augusztus 27-én indítványt nyújtottak be annak érdekében, hogy külön hadsegélyezési alapot hozzanak létre. A szegedi illetőségű katonák és azok családtagjai részére külön adót akartak kiróni többek között a mozikra is, minden jegybevétel után 10% többletet kellett volna befizetniük, de ezt a mozitulajdonosok elutasították, mivel a mozik korábban is kivették részüket az adományozásból és a jótékony hozzáállásról, a katonák díjmentesen vehettek részt a vetítéseken. 1915-től a Korzó nyári kerthelyiségében minden nyáron tartottak vetítéseket. 1916 augusztusában színházi napilap indult Színházi Hírek címmel a városban, amely a színházi műsorokat, tudósításokat, ismertetéseket közölt, hírt adott minden művészeti eseményről, emellett a mozik műsorait is közzétette.

1916. augusztus 25-én Balogh Károly pénzügyi tanácsnok előterjesztésében áll, hogy a Korzó mozi mellett a város tegyen vételi ajánlatot a másik háromra mozgóra is. Ez összesen 1 millió 800 ezer koronába kerülte volna, de az átvétel után csak 2 mozgót tartott volna fenn, a Korzót és az Urániát. A vételár 8-10 év megtérülést hozott volna a városnak. Az előnye többek között, hogy a szétszórtan működő hivatalokat egy épületbe szervezze és 20-30 évre monopol helyzetbe hozta volna saját magát. A korábban kigondolt vigalmi adót sem kellett volna bevezetni. Tervbe vették, hogy a Korzó nyári helyiségét is megvásárolnák, amit télen jégpályának tudtak volna hasznosítani, ezért ebből is tetemes jövedelem származott volna. Az előterjesztésben az állt, hogy ha a város eláll a mozik megvásárlásától, akkor a Korzó mozi részvénytársasággá alakult volna át. A mozikat Vass Sándor vezette volna fix jövedelemért. Szeptemberben egy előterjesztés szerint a mozijegyek után 20%, a moziknak a bevételük után 10% vigalmi adót szednének be. Ez több mint egy éven át nem került aláírásra a belügyminiszternél, a 20%-ot magasnak tartotta és csak abban az esetben hagyta volna jóvá, ha minden kultúrintézmény azonos adót fizetne.

1917. február 15-én záróra rendeletet léptettek életbe a fűtőanyagok takarékos felhasználása miatt. Ennek értelmében a mozik délután 5-től este 10-ig játszhattak. Néhány nappal később azonban egy kormányrendelet kimondta, hogy a zord időjárás fennmaradásáig be kell zárni a mozikat és a színházakat. Február 28-án viszont már arról írtak, hogy a szénhiány enyhülésével újra megnyithattak a mozik Dr. Somogyi Szilveszter polgármesterúr engedélyével, ettől kezdve naponta tarthattak előadásokat. Az ehhez szükséges kormányrendelet március 8-án lépett hatályba, de csak este 10-ig lehettek nyitva. Ez június 20-án változott meg, amikor este 11-ig maradhattak nyitva. 

1918. július 18-án a Magyar Kormány a mozgófényképügyi országos rendezése címen törvényjavaslatot terjesztett be a képviselőház elé, amellyel a mozihálózat állami rendszerbe vonását kezdeményezte. Ezáltal moziüzemet csak községek (akkoriban a városoknak is ez volt a megnevezése) létesíthettek és tarthattak fenn, a korábban kiadott mozgófénykép-mutatványi engedélyeket a törvény életbelépésétől számítva 2 év múlva szűnt volna meg, mindenféle kárigényt nélkülözve vissza kellett volna adni a városnak. Erre a háborús költségvetés miatt lett volna szükség, ám a törvény nem lépett életbe.

Újabb szegedi mozi építéséről adtak hírt 1918 júliusában, mégpedig a Star Filmgyár tervei alapján építendő Széchenyi Mozgóról. Első körben a Dugonics tér 12 szám alatti telken épült volna, végül a Széchenyi téren, a Horváth Mihály utca sarkán kezdtek építkezni. A terveket Székely Vilmos készítette, az utcai frontot téglafalazatból, a belső részt vasszerkezetből tervezték meg, kb. 1 millió koronába kerülő és 900 fős nézőtérrel rendelkező színházról volt szó, ahol megálmodtak földszinti és emeleti páholyokat a jobb- és baloldalon 10-10 darabot. Nagy hangsúlyt fektettek a tűzbiztonságra, ezért nagy, széles nyílású ajtók építését tervezték. Végül azonban csak 1920 májusában indultak a kivitelezési munkálatok. 1918 augusztusában a szegedi színtársulat néhány tagja felkereste a Korzó Mozi igazgatóságát, hogy annak helyiségében színielőadást tarthassanak, a mozi a nyári szünetben a színészek rossz anyagi helyzetére hivatkozva engedélyezte az előadásokat, ám amikor ez Almássy Endre színigazgató tudomására jutott, tiltakozását jelentette be, mivel az ő hozzájárulása nélkül nem lehet előadásokat tartani. Az engedélyeket ezután a mozi visszavonta.

1918. október 5-én rendelet jelent meg a belügyminisztériumtól, hogy a mozikat és mulatókat korlátozni kívánják a spanyolnátha terjedése miatt. A mozgók az eddigi három előadás helyett csak kettőt tarthattak, a kimaradt előadás ideje alatt alaposan ki kellett szellőztetni, valamint csak minden második sorba lehetett eladni a helyeket. Október 22-én azonban bezáratták őket, de csak két hétig tartott ez az állapot, mert 2 előadást már megtarthattak, vasárnap többet is. Nem csak a spanyolkór jelentett akadályt, de komoly kihívást jelentett a szénhiány miatti üzemszünet is. 1919. november 22-én általános áramszolgáltatás szünetelésről írnak, emiatt a mozgók nem tudták megtartani vetítéseiket, később korlátozásokkal este 10-ig tarthattak nyitva. 1920 januárjában este 11-re módosították a zárórát. 1920. február 7-én a mozikat újra bezáratták a spanyolnátha ismételt terjedése miatt, majd 20-án megint engedélyezték a működést, az előadások között félórás szünetet tarthattak és gyakran kellett szellőztetni.

1918. decemberében tervbe vették, a következő év január 16-án vállalat létesült Belvárosi Mozi Rt. címen a Tisza-szállóban, amelyet 162 részvényes jegyzett, élén Abonyi Mihány állt, aki Szegeden az első mozit megalapította. 1 millió kétszázezer korona alaptőkével bejegyzett vállalat a Tisza-szálló telkén, a Kossuth Kávéház kerthelyiségének helyén akart egy 1400 személyes mozit építeni, bejáratát Abonyi Széchenyi téri ruhaüzletének helyén képzelte el. Az ülésen elfogadták Szivessy Tibor budapesti műépítész terveit. Megalakult a 18 fős igazgatóság és a 9 fős felügyelő bizottság is. Az igazgatótanácsban ott ült többek között Lippai Imre és Vass András is, akiknek családjai 1949 végéig tagjai maradtak a mozit üzemeltető társaságnak, ezen kívül a Tisza szálloda tulajdonosai, a Juránovics család több tagja, Dr. Pálfi Zoltán ügyész, Sugár Sándor, Horacsek Rezső és Abonyi Mihály is, hogy csak néhány fontosabb nevet említsünk. Ők a szegedi üzleti- és bankélet szereplői voltak, akik főként a keresztény tőkét képviselték. Ez a szám 1921 februárjára 9 főre csökkent. A megnyitást a 1919 szeptemberére tervezték, de az építkezés tolódott, hiszen ebben az időben egy vesztes háború után, hatalmas mértékű infláció és a nemzet szétszakadása sanyargatta az országot, sőt a proletárdiktatúra kialakulása miatt az építész, Szivessy nem jöhetett Szegedre. Ezért az augusztus 25-ei építkezés megkezdésekor arról értesítette a mozi, hogy más építészt, Sebestyén Endrét bízták meg az építéssel, viszont Szivessy addigi munkáját nem fizették ki, aki szerzői jog elbitorlás, valamint az elmaradt haszon miatt 173.000 koronát követelt. Sebestyén tervei kissé átszabták az eredeti elképzelést, az emeleti lakásokat kihúzta tervekből és többek között kétszintes előcsarnokban és nézőtérben gondolkodott. A mozitermet alkalmassá tették színházi előadásokra, színpadot kapott, süllyesztővel, zsinórpadlással és zenekari árokkal. A földszinti nézőtér 700, a páholy és erkély 500 ülőhelyes lett. Az előcsarnok felett büfé létesült, az emeleten pedig nyitott terasz készült a dohányzóknak.

1920. februárjában Vass Sándor vezetésével Dugonics Mozi Rt. néven mozi építése kezdődött a Napló ház udvarán. A tervekben egy 1200 férőhelyes nézőtér lett volna hangversenyteremmel, kávéházzal és szállodával. Eredetileg a Palatinus-szinház részvénytársaság kezdte el az építkezést, de a dráguló építőanyagok miatt nem tudták befejezni, május 20-án zsúfolt nézőtéren nyitott meg kertmoziként, nyaranta és koraősszel vetítettek, szeptemberig bezárólag. Ben Blumenthal, az egyik fő részvényes a budapesti Vígszínházba fektetett be inkább, a szegedi vállalkozásból viszont kiszállt. A Belvárosi Mozi részvénytársasága 1921-ben szerette volna átvenni és használni nyári helyiségnek, de a játszási jogot visszavonták.

1920. szeptember 8-án, egy év csúszással megnyílt a Belvárosi Mozi. A díszelőadáson olyan személyek tették tiszteletüket, mint Dr. Aigner főispán, Janky tábornok és a városi tanács képviselői. 11 óra után néhány perccel a 20 tagú katonazenekar által felzúgott a magyar Himnusz. Ezt követte Étsy Emília előadásában, Kőrösi Mihály, a Dugonics-Társaság tagjának alkalmi prológusa. Ezután halkan elindult a vetítőgép. Heltai Jenő Masamódja késve érkezett, ezért helyette a Farkaskölyök című délamerikai képeket vetítették, ezt követte a Délibáb első fejezete a Parasztbecsület. Délután már a nagyközönség is élvezhette a mozi visszafogott díszeit, tágas előcsarnokát és hatalmas nézőterét. Saját 16 tagú szimfonikus zenekart tartottak fenn a mozinak, karnagya pedig Schwach Imre volt. A helyárak a következőképpen alakultak: 6 személyes páholy 80 korona, 3 személyes 40 korona, erkélyszék 1-9 sor 14 korona, 10-15 sor 12 korona, zsöllye 12 korona, támlásszék 10 korona, zártszék 1-5 sor 6 korona, 6-9 sor 8 korona. A filmvetítések mellett kisebb színikamara előadásokat is tervbe vettek. Az előcsarnokból a Park Kávézó nyílt, amely a korábbi Kossuth kávéházat a legmodernebb berendezéssel hivatott pótolni.

1920. december végén elkészült a Széchenyi-mozi is, amelynak még tavasz végén álltak neki a Horváth Mihály utcában. A terveket ifj. Gyenes Lajos építészmérnök készítette, elismerés illeti a gazdaságos helykihasználás miatt a viszonylag kis területen, de különösen a pazar fénnyel és kitűnő ízléssel berendezett színházért. A díszelőadás december 22-én este 7 órakor kezdődött. A nyitófilm a Gyermekszív című bájos filmalkotás volt, amely előtt a Himnusz játszotta a 14 tagú zenekar a Korzó-mozi karnagyának vezényletével, valamint prológus a Star Filmgyár művésznője Mattyasovszy Ilona előadásában és Zenekari nyitány, amelyet Petrovich Szvetiszláv a Star művésze énekelt és Mattyasovszky Ilona szavalt. A számokat Szécsi Ferkó konferálta be. A filmvetítés után a Kass-szállóban tartott bankettet a filmvállalat igazgatósága, neves meghívott vendégek körében.

1920-ban a Bach testvérek, a Korzó Mozi vállalatát eladták az akkor alakuló Korzó Mozi Részvénytársaságnak, amelynek részvényei Ben Blumenthal amerikai színházi vállalkozó kezében voltak. 25 éves bérleti jogot vásárolt meg, ám ez az állapot néhány hónap múlva megváltozott. 1921 januárjában megalakult a Területi Épséget Védő Liga mozija a Tevél, amelyet a liga irodájában alakítottak ki a Kálvária utcában. 1921 februárjában Abonyi Mihály, a Belvárosi Mozi igazgatója beadványt nyújtott be, hogy mozijában nyári kerthelyiséget alakítson ki, pálmaligetté alakítva azt. A kiszemelt terület a mozival szemben lévő Stefánia-liget, ahol egy 3000 fős nézőteret álmodtak meg. Azonban a városi tanács elutasította arra hivatkozva, hogy ez a terület az egyetlen árnyas sétány és azt nem lehet elvenni a szegediektől. A tanács hajlandó lett volna megadni az engedélyt, ha az állami felsőkereskedelmi iskola előtti játszótéren építik fel. Április 13-án Abonyi önként állt fel az ügyvezető igazgatói székből, mert a mozi és az ügyvezető között nem volt összhang és Abonyi nem akart akadálya lenni az üzletnek. Utódja Horacsek Rezső, aki a következő bő 20 évben a szegedi mozik meghatározó szereplője lett.

1920 júliusában a kormány a mozik államosítását vette tervbe, amely országos szinten tiltakozásokat váltott ki, végül ez az ötlet nem valósult meg. 1921 júliusában a mozik a vigalmi adó fizetését beszüntették az általános üzleti pangás miatt, ahonnan a városnak is komoly bevétele származott. Következő napon a tanács a játszási engedélyek bevonását fontolgatta. A mozisok méltánytalannak tartották, hogy a korábban csak 10%-os adó feletti 20%-ot a francia megszállás alatt szedték be, de mióta a franciák kivonultak, ezt a plusz összeget jogtalanul vonta el a város. A tanács a jegypénztárakba adószedő közegek mellett rendőröket ültettek volna be a jegypénztáros mellé, hogy azok szedjék be a 30%-ot a jegyárból. De a mozisok polgári pert fontolgattak magánlaksértés címén, ha a tanács ezt meglépte volna.

1921. június elején a moziengedélyeket revizionálták, azaz a zsidó származású engedélyesek és a nemzeti magánszemélyek között kiegyenlítették a felosztást, miniszteri rendeletben 7 moziból, öttől vonták meg az engedélyeket (Dugonics, Uránia, Apolló, Korzó, Széchenyi) és adták oda a kiutaltaknak, függetlenül attól, hogy korábban hány évre szerződtek, csak a Belvárosi és a Tevél maradt, előbbit 15 évre, utóbbit 20 évre hagyta az eredeti tulajdonosainál a belügyminiszter. A Korzót az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligának, az Urániát Pantl Kálmán nyugalomba vonuló miniszteri tanácsosnak, a Széchenyi mozit a Magyar Társaság nevű egyesületnek, a Dugonics mozit a Felvidéki ligának, a Royal-Apollót a Hadi Rokkantak, Özvegyek és Árvák Egyesületének (HADRÖÁ) adta át 20-20 évre, kivéve az Uránia esetében, amelyet Pantl életfogytig birtokolhatta. A rendelet szerint az új engedélyeseknek a mozikat augusztus 1-től át kellett adni, az engedélyes köteles erkölcsnemesítő, nemzetnevelő és a hazafias irányzatnak teljes érvényesülést szerezni. Csakhogy az új engedélyesek nemigazán jelentkeztek a mozijaikért. Ami főleg amiatt lehetett, mert a játszási engedélyt megkapták, de pénzt nem, az ínséges időkben pedig jó lett volna egy stabil tőke is. Emellett egy engedélyes szervezet még csak alakulóban volt, megint más szervezetet éppen feloszlatott a belügyminisztérium, voltak, akik nem tudtak megállapodni a berendezésről, ezért a rendőrség azzal oldotta meg a helyzetet, hogy a további működés mellett döntött a korábbi üzemeltetőkkel, amíg a megállapodás meg nem történik. Ezzel együtt a filharmonikus zenekaroknak, amelyek a mozikban játszottak, bizonytalanná vált a helyzetük. A Széchenyi Mozit a Magyar Társaság Egyesület kapta meg és azt kérték a lakáshivataltól, hogy rekvirálja el részükre a mozi helyiséget. Hegedűs tanácsnok viszont a kérést elutasította, mert a rendelet az 1920 októbere előtt működő mozikra vonatkozott, és a Széchenyi pedig decemberben nyitott. A Starfilm a Széchenyit orfeummá kívánta alakítani, amit a moziengedély elvonásának dacára is megtehetett volna. Októberben a Tevél Mozi megszűnt, viszont a Dugonics helyén állandó mozit akart építeni az azt megszerző Angol-Magyar Filmipari érdekeltség. 1921-ben az új engedélyessel november végén megnyílt a Korzó Mozi, az igazgató Vass Sándor maradt, aki igyekezett a régi és az új engedélyesek közötti nehézségeket áthidalni. Az új üzemeltető a Magyar Nemzeti Apolló Mozgó Részvénytársaság lett, akinek nem sikerült az előző bérlővel, Ben Blumenthal-lal megegyeznie a mozi gépészeti berendezéseiről, ezért azokat a régi bérlő elszállította és újak kerültek a mozgóba. A hosszas kálvária után decemberben a Starfilm visszakapta a játszási engedélyt, mert nem sikerült megállapodni a Magyar Társasággal, ezért az új engedélyes és a rendőrség támogatásával a belügyminiszter rendeletben adta vissza a mozi engedélyt az eredeti tulajdonosnak. Az Urániát a Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetségének (Nyukosz) adták volna át, ám ők elálltak tőle, a mozi nem nyitott ki többé, ismeretterjesztő műsorait részben a Széchenyi Mozi vette át 1924-től. Az Apollót a HADRÖÁ ugyan átvette, de filmeket többé már nem vetítettek benne.

A vigalmi adó miatti vitát 1921 decemberében egy belügyminiszteri rendelet csillapította, amely a 30%-ot 15%-ra mérsékelte, ám a város kérvényt nyújtott be, hogy 20%-ot szedhessen. A szegedi mozik ugyanakkor követeléssel éltek a szerintük jogtalanul beszedett csaknem 2 és fél millió korona adó kapcsán, amire a város válasza az volt, hogy azt nem a mozik, hanem a nézők fizették. 1922. szeptemberében újabb magas adót varrtak a mozik nyakába, amikor a belügyminisztérium a rendőrök ügyeleti díját 100%-kal megemelte. 1922. október 14-én a belügyminisztérium arra kérte a szegedi városi hatóságot, hogy a vigalmi adó hátralékának kérdésében a méltányosság szem előtt tartásával állapodjék meg.

1922 áprilisában jelent meg, hogy a Belvárosi Mozi nyári mozi építését tervezi a Széchenyi Mozi melletti telken, a Horváth Mihály utca 8. szám alatt, amelyhez 1 millió 200 ezer koronát fektettek be. Az építkezések ugyan megkezdődtek és júniusban a befejezéshez közeledtek, a belügyminisztérium nem adta meg a játszási engedélyt egy korábbi paragrafusra hivatkozva, miszerint két moziengedély nem adható egy üzemeltetőnek semmi esetre sem. Augusztusában a Korzó Mozi vezetése bejelentette, hogy egyesül a szeptember 1-én újra megnyíló Széchenyi Mozival, hogy kellőképpen kihasználhassák az új szezont és hogy együtt erősebben tudnak érvényt szerezni a legjobb filmkínálatért folytatott versenyben, ami lényegében egy gazdasági érdeken alapuló döntés volt. 1922. novemberben 10-én a 7 órás előadás közben a Széchenyi mozi zenészei egyszerre abbahagyták a zenét és kivonultak a teremből, azzal az indoklással, hogy többszöri kérések ellenére az igazgatóság nem biztosította a fűtést. Munkájukat addig nem hajlandóak folytatni, amíg kérésüknek eleget nem tesznek. Az előadásban nem okozott fennakadást, mert a Korzó mozi megosztott zenekara Vass Sándor intézkedése nyomán tovább kísérte az előadást. A sztrájkoló zenészek tette miatt a zenésszövetség vizsgálatot indított, ha a bűnösségük valós, akár ki is zárhatják őket az egyesületből. A békéltető tárgyalások eredménytelenül zárultak, amelyre a mozi és a zenészek képviselői érkeztek. A Széchenyi Mozi vezetése végül kizárta a zenészeket a zenekarból.

1923. május 1-én megjelent hír szerint a Korzó Mozi, amely a Széchenyivel karöltve játszik, beolvadt a Belvárosi Mozi Rt-be. A mozik új igazgatója Sugár Sándor lett, elnöke Lippai Imre. Az igazgatóság mindkét mozinál ugyanazok a nevek szerepeltek, mindkét mozi igazgatói feladatait Horacsek látta el. Mindhárom mozi filmjeit is ő szerezte be. A Korzó kertmozijában a Korzó és a Belvárosi mozik egyesített zenekara játszott. 1923. októberben kormányrendelet mondta ki, hogy 1924. június 3-a után a mozgófényképüzemek gépészeinek szakképesítéssel kell rendelkezniük. 1924 decemberében a mozik 20-50%-os helyárleszállítást hajtottak végre a látogatottság megkönnyítése érdekében. Az év végén a naponta vetítő Korzó és Széchenyi mozik leálltak és csak a Belvárosiban voltak vetítések. Karácsonykor azonban mindhárom mozi játszott, 1925. január közepétől a Belvárosiban tartottak naponta előadásokat, a Korzó csak hétvégén és ünnepnapokon működött. 1924 végén a szegedi moziipar fejlődése Kelemen Hugó, Sugár Sándor és Horacsek Rezső főérdeme lett. 1926-ban a szegedi mozik igazgatósága a gazdasági nehézségek ellensúlyozására arra kérte a városi tanácsot, hogy a vigalmi adót 15-ről 10%-ra csökkentse, valamint adjon 4 hónapnyi haladékot a 95 millió koronás hátralékból, ám a tanács 15%-on hagyta a vigalmi adót és 2 hónapnyi haladékot adott. A mozik bruttó bevételéből 15% vigalmi adót, 2% forgalmi, 8% hadirokkant járadékot, 10% kultuszadót, 1% cenzúrabizottság és 1% magyar film gyártásalapot fizettek. A költségeket a filmkölcsönzési díj, a reklám- és természetesen működési- és a bérköltség terhelte. Még ebben az évben a Belvárosi Mozi Rt egy rendkívüli közgyűlésen a társasági elsőbbségi részvények visszavásárlásáról döntött, valamint az alaptőkét is leszállították 6 millió 400 ezerről 6 millió koronára. 1927. január 1-től a korona helyére a pengő állt, 1 pengő 12500 korona értéken állapították meg. A mozik helyzete ennek ellenére stabil maradt. Szintén 1926-ban a Belvárosi Mozi már vetített a Horváth Mihály utcai nyári mozijában. A Belvárosi Mozi karnagya 1927-ben Stingl Walfréd volt, 1926-ban a Korzóban pedig Csomafáy Sándor. A zenekarok létszámban kissé alulmaradtak, azonban minden tudásuk megvolt zeneileg a színházban játszó társaikhoz képest. 1927-ben a Korzó Kertmozija a Vidra utca 4 alatt volt egy útmutató szerint. 

1927-ben az 56 éves Vass Sándor tüdővész következtében elhunyt, akinek a nevéhez fűződik a tűzoltó laktanya melletti mozi fellendítése, a Wágner-palotában működő Vass Mozgó és a Korzó elindítása is. 1927 májusában kezdődtek a Belvárosi Mozi felújítási munkálatai Bartos Mór műépítész vezetésével. A nézőteret érintő tatarozás idejére a mozielőadásokat a Széchenyiben vetítették. Augusztus 25-én megújulva nyitott ki, mind az előcsarnok, mind a nézőtér tekintetében új köntöst kapott a belső. Új vetítőgépek beszerelésével rezgésmentes, plasztikus és éles képet ígértek. A zenekari anyagokat is sok modern zeneművel újították fel, a filmlekötéseket is a közönség igényének megfelelően szervezte meg a mozi vezetése úgy, hogy a legjobb filmeket a budapesti premier előtt vagy azzal egyidőben vetítették. 1928 nyár végén és őszén a Korzó renoválása is megtörtént, a nézőtér tatarozásakor az előadásokat a Széchenyi Moziban tartották. A diszkrét eleganciával és páratlan ízléssel újjávarázsolt gyönyörű termet október 11-én adták át a közönségnek és Olga Csehova: Itél a Dnyeszter című attrakcióját vetítették elsőként. 1929 márciusában a belügyminiszter feloldotta a város korábbi határozatát a vigalmi adóról és utasította a várost, hogy az országos átlaggal azonos mértéket szabjon ki, eközben Budapesten 7%-ban határozták meg az adót.

1930. június 6-án vetítettek először hangos filmet a Belvárosi Moziban, koradélután volt a főpróba és a külön vetítés, késődélután és este pedig már a nagyközönség is láthatta-hallhatta a hangosfilmet. A vetítéseken óriási ováció volt, amikor az eddig néma színészek eredeti hangjukon szólaltak meg. A Belvárosi zenekar helyét virágok díszítették, Jung Péter gépészmérnök pedig külön előadást tartott a hangosfilmről a különvetítés után. A Fox Follies operettje, valamint filmhíradók és a Parasztbecsület is látható volt. 1930. szeptember 20-án a Korzóban is megszólalt a film, amely a Ma éjszaka… talán című alkotás volt. 1931 októberében a Széchenyi Mozi megnyitott, amely 10 év óta életének felében zárva volt, a Korzó után ezt a mozit is megszerezte a Belvárosi Mozi Rt. Vezetője Vogl Rezső lett, aki a pécsi városi mozik igazgatója volt 18 éven át. Az új vezető 400 méter szőnyeget, ugyanennyi bársonyt és több métermázsa vattát épített a mozi falaiba, ugyanis ettől fogva ez a filmszínház is hangos mozi lett. A nyitó előadásra az Erzsébet királyné filmet szerezték meg, a díszelőadásra október 18-án került sor, helyárak 30 fillértől 1 pengőig változtak.

1932-ben még mindig 15% a vigalmiadó, emiatt a Széchenyi Mozi igazgatója a mozi bezárása mellett döntött, ugyanerre az elhatározásra jutott a Korzó és a Belvárosi vezetője is. Erre válaszul a polgármester benyújtotta javaslatát a városnak, hogy csökkentsék az adót, terve az volt, hogy amíg a mozik nem egy érdekeltségbe tartoznak, addig vigalmiadó-kedvezményt biztosít számukra. Mivel a mozik nem kaptak garanciát, az alkalmazottaik háromnegyed részét kénytelenek voltak elbocsátani, ez 92 fő volt, akik a polgármesterhez folyamodtak segítségért. Néhány nap múlva válaszul a város megígérte, hogy 10%-ra csökkentik az adót, ha visszaveszik az elbocsátott dolgozókat, a csökkentett adót március 1-től december 31-ig kívánták alkalmazni, ezt követően újra 15%-ra kívánták felemelni.

1932 augusztusában a mozik kartellbe tömörültek, hogy a filmeket olcsóbban szerezzék be. A város attól tartott, hogy a filmkínálat terén színvonalvisszaesés lesz, ezért a szeptemberi közgyűlésre ennek orvoslására indítványt fogalmaztak meg. A budapesti filmkölcsönzők a kartell miatt bojkottálni kezdték a szegedi mozikat, amire a szegediek közös frontot alakítottak a stúdiók ellen a szintén bojkottált városokkal együtt (Pécs, Győr, Sopron, Szombathely, Debrecen, Miskolc és Kaposvár). Négy stúdió bojkottált: az Ufa, a Metró, a Paramount és a Pátria. A bojkott végéig a Fox és a Stylus filmjeit vetítették. A Széchenyi és a Belvárosi mozik jegyárai közötti árkülönbséget szeptember közepén megszűntették, ugyanis a Belvárosi jegyárait a Széchenyi téli jegyáraira csökkentették, a Széchenyiben pedig egy új elnevezésű ülőhelyet (karosszék) az eddigi 1 pengő helyett 10 fillérrel magasabb jegyárba sorolta. December végén újabb csökkentést kértek a mozik a vigalmi adó kérdésében, mégpedig 8%-ra, de a polgármester a korábbi 15%-ra akarta visszaemelni azt.

1933. augusztusában az egy évvel korábban felépült Alsóvárosi Kultúrház beadványt intézett a város hatóságához, hogy a kultúrházban működő népművelési előadások jegyei után csak 10% vigalmi adót kelljen fizetni. A város méltányosnak találta a kérelmet. A Korzó Mozi bérleti szerződése 1933. november 1-vel lejárt és a város felmondta azt mind a téli, mind a nyári helyiségekre vonatkozóan. A korábbi bérlő, Lippai Imre, aki a Nemzeti Apolló jogait gyakorolta, most újabb megállapodást kívánt kötni. 1933 novemberében a polgármester a szegény gyermekek tejtáplálék előteremtésének javára adománygyűjtésre szólította fel a szegedi mozikat, azonban azok megtagadták az úgynevezett tejfillérek szedését, ezért a törvényhatósági bizottság indítványt fogalmazott meg annak tekintetében, hogy szabályrendeletben kötelezzék a mozikat az adomány beszedésére, amit szinte azonnali hatályú gyorsrendeletben hoztak meg. Eszerint a moziknak legfeljebb 4 fillért kell szednie jegyenként, de az olcsó jegyeknél a polgármester mentesítheti a mozikat az összegtől. A Széchenyi Mozit bérlő Mozgóképszínház Rt beperelte a háztulajdonost, mert neki a többi bérlővel szemben nem csökkentették a bérleti díját, a kúria elutasította a felperes bérleszállítási perét.

1934. júniusában a közgyűlés hozzájárult a vigalmi adó 10%-os csökkentéséhez, de mégis maradt a 15%. Szeptemberben új moziigazgatója lett a szegedi moziknak Pethő József személyében, akit a filmszakmában már jól ismernek, éveken át egy művészeti magazinnak volt a szerkesztője. Ő nyitotta meg az újonnan átalakított Széchenyi Mozit szeptember 8-án. Azonban a mozikartell vezetőségének rosszallásával találta szemben magát és távozni kényszerült Szegedről. 1935. február 1-én a polgármester moziengedélyt kér a belügyminisztertől a színházra. A korábban öt moziban maximált engedélyből négyet már betöltöttek, ez lett volna az ötödik, végül nem lett belőle semmi. 1936 áprilisában a belügyminiszter a közgyűlés határozatát, miszerint a vigalmi adó 15-ről 10%-ra mérséklését írta elő, megsemmisítette, mert nem módosították hozzá a szabályrendeletet. 1936. július 1-től már csak 12% a vigalmi adó, ami a kért 10%-hoz képest is nagyon magas. A közgyűlési jóváhagyásra 1937 februárjáig, a belügyminiszterire 1938. októberig kellett várni. Ezekben az időkben Budapesten ekkor a premier mozikban 6, Debrecenben 9% volt a vigalmi adó. A mozik nem nyugodtak bele a még mindig magas adóba és folytatták lobbijukat a belügyminisztériumnál. A Széchenyi Mozi üzemvezetője 1937-ben Marancsek István volt, az igazgatóság tagjai pedig budapestiek voltak.

1938. májusában a Széchenyi Mozitól megvonták a működési engedélyt és csak a Belvárosi, valamint a gyenge gépi berendezésű Korzó működött. Szeptember 7-én újonnan megnyitották, a bezáráskor alkalmazott jegyárakkal, de már új engedélyessel, vitéz Palugyay Farkassal, a mozi igazgatója Vecsernyés Rózsi. Ezzel elkezdődött a három mozit tömörítő kartell befolyásának csökkentése a városban, amely miatt silány minőségű filmeket láthatott a szegedi közönség. A Széchenyi mottója: „A Széchenyi mozgó a nagy filmek otthona.”, a cél, hogy Szegednek a Széchenyi azzá váljon, mint amit a Fórum jelent Budapestnek. 1939. augusztus 1-én reggel átalakítási munkálatok miatt tervezetten 2 hétre bezárták a Korzó Mozit, a Magyar Nemzeti Apolló Mozgófénykép Rt. érdekeltségébe kerülő filmszínház új igazgatója Barczány Imre lett, aki a Magyar Filmiroda, mint legfőbb részvényes megbízottja volt. Az új üzemeltetővel megszűnt a korábbi mozikartell, amikor mindhárom mozi egy kézben összpontosult. Az egymástól független filmszínházakkal a közönség nyert, hiszen egymással versengve hozták a jobbnál jobb filmeket. A két hétben kisebb külső renoválásokat terveztek végezni, következő év májusára tervezett átépítés szerint viszont egy hónapra zárták volna le, de valószínűleg a szeptember 6-ai nyitás arra ad következtetést, hogy sikerült befejezni részben azokat az átalakításokat, amelyeket későbbre terveztek. A mozi utcai frontjának világvárosi külsőt adtak, emeletig neonfény keretezést kapott a homlokzat, falba épített, modern fotóvitrinek szolgáltak a fényreklám céljaira, az utcai részen üvegmárvány borítást építettek, belsőleg a két előcsarnokot határoló falat bontották ki egy nagy várakozó csarnokká alakítva, az előtér tölgyfaburkolatot kapott, valamint a világos falakat kedves és hangulatos a piros muskátlik ékesítették. A nézőteret akusztikai burkolatokkal látták el, hatásvilágítással egészítették ki a színpadot és a nézőteret egyaránt. A színpad aranylamér-függöny kiegészítést kapott. Az emeleti páholyok eltűntek és egyszerű széksorok kerültek a helyükre. A gépházba pedig modernebb hangosfilm vetítőgépek kerültek be. A belső színvilágot a bordó és a halvány arany határozta meg. A munkálatokat kizárólag magyar mesteremberekkel és iparosokkal végezték. 1941. január 30-án a szegedi kisgyűlés a szegedi mozik vigalmi adóját 10%-ban határozta meg, de az évi befizetés nem lehet kevesebb 70.000 pengőnél.

1943-ban a Szeged tőszomszédságában álló Tápén Rostás Irén, volt tisztviselőnő, aki gróf Klebelsberg Jenőnek fogadott hűséget, moziépítésre kért engedélyt. Csakhogy a kijelölt telek Szeged határában volt, közel a 20 ezres nagyságú Somogyitelep és Új-Somogyitelepnél, amelynek legnagyobb része iparos és gyárimunkás lakosságú, pont az a réteg, akik a legszenvedélyesebb mozibajárók. Klebelsbergné nem is a földeken dolgozó tápéi lakosságra számított, hanem a szegedi publikumra. Kis fortéllyal kikerülte a szegedi hatóságokat, a szegedi moziépítésre vonatkozó belügyminisztériumi rendeletet és Szeged városának hozzájárulását. Tápén eddig mozi nemigen volt, ezért az engedélyt is simán megadták. Dr. Pálfy József, Szeged polgármestere és Dr. Széchenyi István kormánybiztos véleményükben elmarasztalták az új vállalkozást és reményüket fejezték ki abban, hogy korrigálják az új mozi helyszínét. A szegedi mozik memorandumban kérték a várost a tápéi mozialapítás okozta sérelmeik orvoslására, nem csak ők, de a Zöldkeresztes Egészségvédelmi szolgálat a tejakciójuk miatt, a Közúti Villamosvasút Társaság a moziba szállított tömegektől való elesés miatt is károsultjai lehettek az új népmozinak, amely kisebb rezsiből és adókból tarthatta volna fenn az üzemet. A város érdekeivel ellentétes, hogy Tápé központjával 3 km-re, pont Szeged város határában épüljön a mozi, ezzel pedig komoly bevételektől essenek el a szegedi nagymozik.

1943 júniusában a Ferencesrendiek által üzemeltetett alsóvárosi kultúrház keskenyvetítő mozijának engedélyét a belügyminiszter nem hosszabbította meg, ugyanis a rendelet kimondta, hogy 35 mm-es vetítővel rendelkező városban nem adhatnak keskenyvetítő mozira engedélyt, ezért a kis pénzű szegények moziját be kellett zárni, az alsóvárosiak szomorúan vették tudomásul a döntést. Bár kérvényt nyújtottak be, hogy velük tegyenek kivételt, azt elutasították, normál vetítőre pedig nem tellett a ferenceseknek. Júliusban tárgyalták a Korzó Mozi szerződés hosszabbítását. A Zsótér-ház lebontását és újból felépítését vagy teljes átalakítását a háború utánra tervezték. De úgy, hogy a 8 évre megkötött szerződést féléves felmondással egészítsék ki. A megújult épület szerződését pedig már új szerződéssel kellett volna kiadni. Az elképzelés szerint itt egy új városházát terveztek építeni, ahol az összes hivatal is helyet kapott volna és a mozit is ebben az épületben tervezték kialakítani. Az évi bérösszeget 16 ezer pengőben határozták meg, amely nem lehet kevesebb 400 mázsa tiszavidéki búza áránál. Augusztus 28-án rendkívüli közgyűlésen a városi törvényhatóság megszavazta, hogy a mozijegyek után a zöldkeresztes akció céljaira szedett tejfilléreket 2-ről 10 fillérre módosították. A mozik felszisszentek, de úgy döntöttek, hogy lenyelik az emelést, ám a 15 napos határidő lejárta előtt 1 perccel Szekeres Ferenc, nyugalmazott MÁV alkalmazott fellebbezést nyújtott be a határozat ellen.

A világégést karcolásokkal túlélő mozikat a város házi kezelésbe vette át, mert ezek a mozik korábban jobboldali politikai érdemek alapján kaptak játszási engedélyt, másrészt a város gazdasági helyzete ezt szükségessé tette, valamint kulturális érdek is, hogy a mozik ellenőrzése a hatóság kézben tartsa. 1947. december 25-én a MAFIRT Híradó mozit létesített a Széchenyi Filmszínházban, az előadások folyamatosak voltak, délelőtt fél 10-től délután fél 2-ig tartottak. A műsor főleg kisfilmekből, trükkfilmekből, külföldi és hazai híradókból állt. A belépődíjat 1 forintban állapították meg, hogy bárki hozzájuthasson ehhez a szolgáltatáshoz. A Híradó Mozik nem voltak hosszú életűek és több moziban is kipróbálták őket. 1948. augusztus 19-én létrejött a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat (MOKÉP), amely Magyar Komunista Párt (MAFIRT), a Szociáldemokrata Párt (ORIENT) és a Kisgazda Mozgóképüzemi Rt. (KIMORT) jogutódja volt. Ettől kezdve országosan központosított moziüzemi vállalat működött, országosan kb. 350 mozival. 1949. május 21-én este fél 8-kor kertmozit nyitottak meg a Vörösmarty utca 7. szám alatt, az MSzT (Magyar Szovjet Társaság) székházának árnyas udvarán. Az előadás kezdete előtt a honvédzenekar hangversenyzett, majd az ünnepélyes megnyitás után keskenyfilm előadást rendeztek. Szeged új színfoltja volt, ahol a dolgozók a munkájuk után szórakozva tanulhattak. 1950. február 9-én a Széchenyi Mozi helyén megnyitott a Fáklya Filmszínház, aznap este ünnepi díszelőadást szervezett a Magyar Szovjet Társaság. Ezt követően minden nap szovjet kisfilmeket mutattak be és a helyárakat is jelentősen mérsékelték, hogy minden dolgozó meg tudja fizetni, jellemzően 1 és 2 forintos egységáron kínálták a jegyeket. 1950. november 23-án a Belvárosi Mozit Szabadság Mozivá keresztelték át, az ünnepi díszelőadáson a Kárhozottak összeesküvése című szovjet filmet vetítették, előtte pedig a Békehimnusz hangzott el. A Korzó Mozit december 18-án Vörös Csillagra nevezték át, Sztálin 71. születésnapja alkalmából. A nevet a szegedi dolgozók javaslatára változtatták meg, az ominózus napon nagy piros betűkkel ott díszelgett a mozi falán, este pedig díszelőadás keretében vetítették le a Sztálingrádi csata mindkét részét, a Magyar Szovjet Társaság szegedi titkársága nevében Borbély András mondott ünnepi beszédet a filmvetítés előtt. 1951 júliusában a Szabadság Moziba új vetítőgépek érkeztek, amellyel jobb képet és egyúttal jobb hangot is nyújtani tudtak a nézőknek. 1953. december 10-én nyílt meg a Szabadság Mozi emeleti termében a Híradó Mozi. Előadások minden nap délután 3-tól este 9-ig, vasárnap délelőtt 10-től este 9-ig tartották és hetente kétszer változó műsort állítottak össze.

1953 júniusában a Fáklya-mozi melletti nagy üres udvaron gyorsütemű építkezés kezdődött. Szeged legújabb kertmozija épült, hogy július 9-től szeptember 30-ig mindennap a legújabb és a régiek közül a legsikeresebbeket láthassa a közönséget. A nézőtér 800 férőhelyes volt és kényelmes székekből állt, valamint tarka virágok díszítették a széksorok végét, a hőséget pedig locsolással kívánták csillapítani. Műsorát a Vörös Csillag Filmszínházból vette át, míg a Fáklyáét a Vörös Csillagban láthatták, jegyeket a Fáklya Mozi pénztárában lehetett megváltani. Első film a Gőgös hercegnő című csehszlovák sikerdarab volt. 1953 őszén megkezdték a Vörös Csillag Mozi tatarozását, korszerű berendezése mellett 150 új székkel még szebbé és kényelmesebbé vált. A megnyitásra 1954. január 7-én került sor, amikor a mozi nevét jelző neon betűk először gyúltak ki a sűrű havazásban. Az előcsarnok tágasabb lett, a nagy forgalom miatt már 2 pénztár várta a szegedi dolgozó népet. A nézőtéren bordóra festett falak, kitűnő világítás, betonpadozat és kényelmes székek fogadták a közönséget. A díszelőadáson a Tavasz a jégen című osztrák filmet vetítették. 1953-ban a korábban Szent Vince Egyesület által az 1920-as évek végén létrehozott újszegedi művelődési házban November 7. néven mozit indítottak. Az Odesszai körút 42 alatt megegyező nevű intézmény 1949 után használta ezt az elnevezést, ahol a mozi is volt. 1953 Karácsonyán Mihálytelken nyitott a MOKÉP Csongrád megyei kirendeltsége mozit a helyi dolgozók kérésére. A nyitó vetítéseket a 6:3 és Riadó című filmekkel indították, mindkét előadás teltházzal zajlott. A mozi a ’60-as évek elejéig a Móricz Zsigmond Művelődési Házban működött nem állandó jelleggel. 1954-ben a korábbi Postaaltiszti Egyesület székházában mozit nyitottak, amely Postás Moziként vált ismertté és a Postás Szakszervezet kulturális intézményeként működött egyéb közösségi programokkal. A helyszíne a Vásárhelyi sugárút (mai József Attila sugárút) és a Dankó Pista utca sarkán helyezkedett el. 1956. szeptember 22-én az újonnan átadott Építők Művelődési Otthonában állandó mozit hoztak létre, amely egy évvel később már Dugonics Moziként működött. Szombaton 6, vasárnap 4, 6, 8 órakor játszott, 1; 1,70; 2,70 forintos jegyárakkal. A gépházban Filmtechnika (Fite) vetítőgép vetítettek kétgépes rendszerben. 1957. április 4-én Tudományos Híradó Mozi létesült a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat gondozásában, a Juhász Gyula Művelődési Otthonban. A műsor a heti híradó mellett tudományos eredményeket, kísérleteket láthattak a nézők, tájakról, expedíciókról, világvárosokról és egzotikus földrészekről, népekről készült felvételeket mutattak be. 1957 nyarán egy lokálpatrióta írás jelent meg a Délmagyarország hasábjain, miszerint a szegedi mozik állapota kifogásolható, ezért a megyei tanácstól vegyék el a mozikat és adják oda a városi tanácsnak, hogy azok kezelésbe vegyék az áldatlan állapotokat, de a Művelődésügyi Miniszérium Főigazgatósága a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat mellett érvelt. 1958-ban az Újszegedi Művelődési Otthonban is voltak vetítések néhány éven át, időszakonként. 1959 nyarán a Postás Mozi az udvaron kialakított kertmoziban tartotta előadásait, mivel a művelődési otthonban átalakítási munkálatok zajlottak. Szintén ebben az évben július utolsó napján Rókuson, az Építők Művelődési Otthonának udvarán nyitott egy 260 fős kertmozi. Az első film a Bogáncs volt, a nézőknek nem csak a film, hanem az árnyas udvar is elnyerte tetszését.

1958 június közepén lezárták a Szabadság Filmszínházat tatarozás miatt. A 400 ezer forintos munkálatokba a belső festés, tapétázás, parkettázás, valamint a külső homlokzat restaurálása, a tető és a tetőszerkezet rendbehozatala fért bele. Ezen kívül szélesvásznú mozivá is vált. A munkálatokat októberi befejezéssel tervezték, de a külső felújítás miatt a nyár végével már megkezdődhettek volna az előadások, ennek ellenére mégis csúsztak az átadással. Végül november 7-én díszelőadás keretében A spanyol kertész című angol, szélesvásznú filmet vetítették le. Az újítások utáni kivitelezési anomáliák több bosszúságot is okoztak a nézőknek, a páholyokból és a földszinti nézőtér hátsó soraiból nem lehetett jól rálátni a vászonra, ráadásul a középső folyosó is megszűnt, ezzel zsúfoltabbá téve a nézőteret. A támlákat felerősítő csavarok végeit nem fűrészelték le és azok nem egyszer elszakították a nézők ruháit. Ezeket utólag orvosolta a mozi vezetése. 1959 tavaszán a Szabadság Moziban úgynevezett mágneshang kísérleteket végeztek, amellyel a térhatású hangzást 4 csatornás hangrendszerben állították elő. Március 2-án A fejedelem bajnoka című szovjet filmet vetítették az új hangberendezéssel, ám nem maradt sokáig Szegeden, hiszen kísérleti példányról volt szó. A tervek szerint 1960-ban akarták ellátni egy ilyen végleges hangberendezéssel. 1959. július 18-án a Vörös Csillag Moziban létesült Híradó Mozi. Heti 3 alkalommal délelőtt 10 órától délután 3 óráig folyamatos vetítésekkel szolgáltak, de a Szabadtéri Játékok miatt mindennap vetítettek, ezért a matiné előadásokat a Szabadság Moziban tartották meg. 1959 és 1963 között működött a Kender Mozi, a Rigó utcai kultúrteremben, amely a kendergyár területén állt és főleg a kendergyári dolgozóknak nyújtott kikapcsolódási lehetőséget, de kívülről érkezők előtt is nyitottak voltak az előadások.

1961 februárjában megkezdték a Fáklya Mozi felújítását, 100 ezer forintos költségből a mozi helyiségeinek belső átfestésén kívül rendbe hozták a nézőtér padlózatát és kicserélték a rossz széksorokat is. A munkálatok áprilisig tartottak, addig szüneteltek a vetítések. 1961. július 12-én „tatarozás miatt zárva” felirattal találkozhatott a közönség a Vörös Csillag Mozi bejáratánál, mindenféle előzetes bejelentkezés nélkül. Valójában a rossz állapotú tető beázása nyomán a vászon mögötti mennyezet leszakadt, a nézőtér oldalfalai pedig annyira fellazultak, hogy ott a mennyezet vakolata bármikor leszakadhatott volna. A sorozatos beázás okozta problémát korábban jelezték a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállatnak, akik arra hivatkozva késlekedtek a munkálatok megrendelésével, hogy az épület a járási tanácshoz tartozik, ha felújították volna a tetőt, akkor a moziüzemi vállalat meg tudta volna kezdeni a belső felújítást. Augusztusban arról írtak, hogy a járási tanács 100 ezer forintot fordít a tetőzet felújítására. Addig viszont amíg el nem kezdődött a felújítás, a régi tetőt és az ereszcsatornát is ideiglenesen rendbe tették, ezt követően szükségmegoldásként, de használatba lehetett venni a mozit. A belső tatarozására a következő év végén került sor, a megnyitóra pedig 1963. január 24-én este 7 órakor. Az 1 millió forintos nagyszabású felújítás részeként a mozit szélesvásznúvá alakították át. A díszelőadáson Az aranyember című színes, magyar filmet vetítették, ennek is a szélesvásznú változatát. Az előadáson részt vett a film rendezője és több szereplője is. Nem sokkal ezután egy esősebb napon ismét beázott a mozi mennyezete, ráadásul sokkal nagyobb területen, mint előzőleg, a víz befolyt a műbőr kárpit mögé is, amit megráncosított. A kivitelező cég a tervezőket, a tervezők a kivitelezőket okolta. A vizsgálat lefolyása után a mozi országos központja pert indított a vétkes cég ellen. 1962 áprilisában ismét a Fáklya Moziba költözött a Híradó Mozi, a helyárak 2,50 forintba kerültek. Májusban a Fáklya homlokzatát és a megrongálódott tetőt tatarozták hozzávetőlegesen 160 ezer forintból.

1965. február 8-án váratlanul bezárták a Szabadság Filmszínházat, mert januárban felülvizsgálták a mozi elektromos berendezéseit, a moziüzemi vállalat elektromérnökének véleménye szerint 1925 óta nem újították fel azokat és ez nem csak tűzveszélyes, de munkavédelmi szempontból is kifogásolható. Ám kiderült, hogy a sürgős munkák anélkül is kijavíthatók lettek volna, hogy a közönség elől el kellett volna zárni a mozit, emiatt fellebbeztek a bezárás döntése ellen. Végül csak júniusban nyitott ki ismét, de csak ideiglenes megoldással működhetett néhány hónapnyi haladékot kapva. Az év végén megkezdődhetett a mozi teljes körű felújítása. Egyúttal megkezdték a 70 mm-es vetítő- és hangosító beszerzéseket beszerzését az NDK-ból. Tervbe vették, hogy a teljes elektromos hálózatot, a kazánházat és a fűtésrendszert is felújítják, valamint a szellőztetést légbefúvó rendszerrel fogják orvosolni. Korszerű büfét és ruhatárat terveztek, az épületet pedig kívül-belül felújították. Az utcai részen és az előcsarnokban rejtett világítású reklámkirakatokat álmodtak meg. A nézőtér akusztikáját újragondolták a mennyezet lépcsőzetes kiképzésével és a lemezekből összeállított oldalfalakkal. A széksorokat lila műbőr ülésekre cserélték, a későn érkezők segítségére pedig rejtett világítású sorjelző fényeket építenek be, valamint megszüntették a bal- és jobboldali erkély-páholysorokat. Igaz, hogy 1100-ról 800 főre csökkent a befogadóképesség, de sokkal kényelmesebb lett és a látási viszonyok is javultak. A felújítás összköltsége 3 millió 300 ezer forintba került. Úgy tervezték, hogy a következő év Szabadtéri Játékokra már üzemelhessen, ám csúszás miatt ez akkorra nem valósult meg. A tatarozás megkezdésére 1966 februárjának elejéig kellett várni és csak 1967. július 19-én nyitott meg újra. A terveknek megfelelően 14,6 x 6,6 méteres homorú vásznat szereltek fel és bár 70 mm-es Háború és béke című filmmel szerették volna megkezdeni a vetítéseket, az NDK-ból érkező Pyrcon vetítőgép késve érkezett, ezért 35 mm-es vetítőkkel kezdték meg az előadásokat. A végül dupla költséggel, mintegy 6 millió forintból megújult filmszínházban a megnyitót megelőző napon mutatták be a mozit Csongrád megye és Szeged város több vezetőjének és a sajtó képviselőinek, akiknek levetítették az Ezek a fiatalok című új magyar filmet.

1966-ban a Zsótér-ház felújítására került sor, a Vörös Csillag Mozit nem érintette, mert annak kialakítása lehetővé tette, hogy a filmszínház önállóan működjön. Egyedül a tető megerősítésére kellett gondot fordítani, ezért később néhány hónapra le kellett zárni a mozit. 1968. április 18-án végre megnyílhatott a Szabadság Filmszínház, immár 70 mm-es moziként. Ez volt a második panoráma-szélesvásznú filmszínház az országban és az első vidéki helyszín, ahol a TODD AO rendszerű vetítést alkalmazták. A 35 mm-es vetítésnél megkövetelt 50-60 négyzetméternyi vetítőfelülettel szemben a 70 mm-es 96 négyzetméter volt a követelmény. Az óriási képméret és a térhatású hang miatt a néző úgy érezhette, mintha az események középpontjában lenne. A sztereofónikus hangot 5 hangszóró csoport hozta létre, amelyeket a vászon mögött alakítottak ki és mindig azon a csoporton hallhatták a hangot, amelynek közelében a film szereplője megszólalt. A mennyezeti hangszórók pedig a vásznon nem látható cselekményeket szólaltatták meg, mint pl. érkező vonat, mennydörgés, hullámzó tenger. A vetítőgép alkalmas volt 35 mm-es kópiák levetítésére is, erre azért volt szükség, mert nem voltak még széles körben elterjedtek a 70 mm-es filmek. A nyitófilmek a Háború és Béke 2. része, valamint az Azok a csodálatos férfiak voltak. 1968. május 16-án a Vörös Csillag bezárt, mert a járási tanács az épület födémszerkezetét tervezte cserélni, szeptemberben nyitottak volna, de az átadás több évre elhúzódott, végül többszöri halasztás után 1970. május 1-én tárta ki kapuit. A nyitó film az N. N., a halál angyala című magyar bűnügyi vígjáték volt.

1971-ben több panaszlevél érkezett a Szabadság Moziban tapasztalható gépleállásokra, amire a vezetőség az áramszolgáltató felelősségére mutatott rá és a feszültségingadozásokra, valamint a víznyomásvesztésekre. A bonyolult vezérlőberendezéseket a szegedi gépekre az utcán átvonuló forgalom miatt fel sem szerelték, mert olyan érzékenyek, hogy minden nagyobb jármű közlekedésekor leállították volna magukat. Viszont a feszültséghiány nagyobb probléma és ennek orvoslására a DÉMÁSZ-t kérték fel. 1972 júliusában egy méltatlankodó levél jelent meg az újságban, ahol azt kifogásolták, hogy Szegeden miért nem működik évek óta kertmozi, a műsorokat böngészve az 1960-as évek első feléig még működött a Dugonics és a Fáklya kertmozi is, ám azóta semmi. A levélíró a Szabadtéri Színpadot ajánlaná nyári filmvetítésekre. 1975. július 3-tól a Vörös Csillagban bevezették az éjszakai mozielőadásokat, ahol leginkább a szórakoztatófilmekkel találkozhatott a közönség. A kísérlet 2 hónapra szólt, de az érdeklődés akkora volt, amilyenre maguk a szervezők sem számítottak, napokkal a vetítések kezdete előtt elfogytak a jegyek. A népszerűség nem csak a szegedieket, hanem a környező településekről érkezőket, sőt, a hódmezővásárhelyieket is becsalogatta Szegedre. Augusztustól a Szabadság Mozit is bevonták az éjszakai vetítések körébe. A Szabadság 70 mm-es vetítői nem éltek meg hosszú szolgálati időt 1977-ig maradtak szolgálatban, mert a 70 mm-es filmek szinte a 70-es évek elejétől kiszorultak. Időközben a sokkal megbízhatóbb és egyszerűbb kezelést igénylő Meopton 3-asokra cserélték őket, majd a folyamatos konstrukciós fejlődést követően néhány évente cserélték a gépeket, ezt követték a Meopta 5-ösök, a híradó gépe viszont Fite volt 1600-as lámpaházzal. A 70-es években korszerűsítették a Fáklya és a Vörös Csillag mozik vetítési rendszereit is, előbbiben először Meopton 3-asokkal, később a Meopta 5-ösökkel működött, utóbbiban Meo 5-ös vetítőgéppárjaival vetítettek. 1983-ig a nagymozikban kizárólag a Meo 5-ösök vetítettek, a kis mozikban pedig Fiték.

A ’70-es évek vége felé új rendszerben vetítették a filmeket és 3 kategóriába sorolták őket. Az „A” kategóriások a szovjetfilmek voltak, ezek után járt a legtöbb támogatás a néző- és a vetítési számok alapján, a „B” kategóriába tartoztak az magyar és a kgst országok filmjei, a „C” kategóriát a kapitalista filmek képviselték, amelyek főleg a nyugat-európai és amerikai filmek voltak, ezekre semmilyen támogatást nem kaptak a mozik, de ezeket a filmeket fogyasztotta leginkább a közönség.

1978 márciusában a Szegedi Nemzeti Színház felújítása miatt megkezdték a Szabadság Filmszínház átalakítását, hogy ideiglenesen odaköltözhessenek az operett- és operaelőadások, valamint, hogy színházi előadásoknak és hangversenyeknek is alkalmas legyen. 1977-ben választották ki ezt a helyszínt, mert ez volt a legalkalmasabb a jó akusztika, zenekari árok és a nagyméretű színpad miatt. A vetítéseket március elején fejezték be, a féléves átalakítási munkálatok 14 millió forintot emésztettek fel. Az átépítés után szeptemberben kezdődtek el a vetítések. A Nagyszínház felújítását 1983-ig tervezték befejezni, addig heti 2 alkalommal vetítettek a Szabadságban, a többi napon pedig a színház programjait valósították meg, ezen kívül 2 színházi idény között teljesen a mozié volt az épület. A vetítésre azért volt szükség, mert a moziban az előző évben csaknem 600 ezer ember fordult meg és óriási űrt hagyott volna maga után. A premiermozi szerepét a Fáklya és a Vörös Csillag vették át, utánjátszó moziként pedig a November 7. Művelődési Központban tartottak heti 3 előadást, igaz itt egygépes rendszerben szünettel vetítettek, de bekapcsolták a rendszerbe a Postás és a Dugonics mozikat is. Május 18-án új kertmozi nyílt Újszegeden, a Szabadtéri Színpad helyén, a Szabadság Mozi átalakítása alatti szünet idejére. A vászon több mint 20 méter széles és 8 méter magas volt, a vetített képért kettő, nagyteljesítményű Dresden D21 vetítőgép felelt és a hangzás is magáért beszélt. A nézőteret érkezési sorrendben lehetett elfoglalni és majd 1600-an fértek el, nem csak a nézőtéren, hanem a földön, a kerítésen és a fákon is voltak nézők. Ezt az embertömeget szinte alig lehetett kordában tartani, ezért sok esetben a karhatalom segítségét kérték. Az első filmvetítésre Sára Sándor Nyolcvan huszár című filmjét tervezték, de nem készült el időben annak kópiája, ezért az Ahová lépek, ott fű nem terem című francia vígjátékot pergették le. A további filmek rendszerint az országos premier előtt két héttel bemutatott alkotások voltak. A jegyeket napközben a Vörös Csillag Moziban, este a helyszínen lehetett megváltani. A kertmozi egészen szeptember közepéig működött, majd a következő szezontól minden nyáron.

1979. március 22-én megnyílt a 120 férőhelyes Szegedi Filmtéka, amely részben a moziüzemi vállalat egy vállalása volt a filmkedvelő közönség igényeire tekintettel, másrészt egyfajta pótlása is lett a Szabadság Filmszínház átalakítása miatti kínálatcsökkenésnek. Az előadásokat csütörtökönként, péntekenként és szombatonként tartották a Móra Ferenc Múzeum dísztermében. Műsorát a szegedi filmbarátok közreműködésével kívánták összeállítani és nem csak művészfilmek, hanem önálló alkotóműhelyekkel és a különböző filmstúdiók termésével is megismerkedhettek az érdeklődők. Az országos premier előtti bemutatókra, ankétokra meghívót kaptak a filmek alkotói, ezenkívül rövid- és dokumentumfilmekből tematikus összeállításokkal, valamint a szegedi tévéstúdió műsoraival egészült ki a műsorprogram. A nyitó díszelőadáson korabeli dokumentumfilmekből vetítettek egy félórás összeállítást, majd Jancsó Miklós Magyar rapszódiája került levetítésre.

1983 márciusában megalakult a hódmezővásárhelyi központú Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat szegedi kirendeltsége a Fáklya Mozi oldalában. Ekkor indult el a vándormozizás 10 darab japán Elmo 16F, 16 mm-es vetítőgépekkel, különböző helyszíneken. Volt olyan nap, amikor akár 30 vetítés is volt szerte a városban. Ezen kívül 50 filmklub is működött a megyében, amelyeknek művészeti vezetője 1977 óta Vörösné Séllei Emma volt. 1983. júniusában Diszkó Kertmozi néven indult egy kezdeményezés a Kiskőrössy Halászcsárdánál, amely szintén a vándormozi rendszerben működött kezdetben egy bádog épületben. A következő idényben nem voltak nyitva, de 1985 májusától ismét vetítések kezdődtek Kiskőrössy Halászcsárda Kert név alatt. 1986 januárjától viszont már a Halászcsárdában belül is folytak vetítések. Sőt a nyáron délután és koraeste a csárdában, késő este pedig a kertmoziban peregtek a filmek, a sikereken felbuzdulva egy idő után 35 mm-es vetítőgéppel is vetítettek. A ’80-as évekhez köthető az újszegedi Kender- és Lenszövő Gyár ún. Kender Mozija, amely nem összetévesztendő a Rigó utcai kultúrotthon azonos nevű mozijával. Itt is szintén 16 mm-es vetítéseket tartottak. 1983. szeptember 14-én ideiglenesen új helyen, a Megyei Tanács újszegedi oktatási központjában indult a Filmtéka a múzeum rendezvényei miatt, majd nem sokkal később, 1984. január elején ismét új helyre költözött, mégpedig az MTESZ-székházba vagy másik nevén a Technika Házába. 1986-ban a Vörös Csillag Filmszínházban 1 millió forintból székcserét hajtottak végre. Szeptemberben újra csak mozi lett a Szabadság, ugyanis a Nagyszínház elhúzódó felújítása miatt csak akkor került sor a mozi visszaadására. Csakhogy a 8 évvel azelőtti, nem szakszerű átalakítások sokat rontottak az épület állagán, ráadásul leharcolt épület és nézőtéri székek, beázó tető fogadta a nézőket. Előadás közben nagy esőzéskor becsorgott az esővíz a nézőtérre. Vászoncserét terveztek, hiszen eddig a színpad nagysága határozta meg a 10 x 3 méteres vásznat, az új mérete 14 x 6 méter. A hátsó öltözőket és raktárakat mesemozivá szerették volna alakítani. Ehhez több 10 millió forintra volt szükség. Decemberben már arról szóltak a hírek, hogy a Szabadságban olyan filmcentrumot álmodtak meg, amelyben a nagyterem mellett filmtéka, valamint mese-, stúdió- és videómozi is működik. 1987-ben kiemelt kategóriába négy mozit soroltak, a Vörös Csillag, a Fáklya, a Szabadság és a Kertmozi. Számítottak némi helyármódosításra, viszont javult a műsorpolitika, a kópiaellátás és számos egyéb szolgáltatás színvonala is. 1987-ben moziüzemi vállalat korábbi vezetőjét, Horváth Lászlónét Petróczy Sándor váltotta, majd egy évvel később megszűnt a szegedi kirendeltség, de a vándormozizás folytatódott.

1987. március 5-én ismét új helyen nyitott a filmtéka, mégpedig a Szabadság Moziban kialakított 100 fős teremben. A megnyitón Kőhalmi Ferenc, a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatóságának vezetője mondott beszédet, többek között elmondta, hogy Szeged legújabb, reprezentatív mozilétesítménye az igényes művészet jelenléte bázisául kell szolgáljon a felelősen gondolkodó emberek számára. Az avatóünnepség után Mészáros Márta: Napló szerelmeimnek című filmjét vetítették le. A tékában tervek szerint napi két előadásban határozták meg a napi műsort, hétfőnként dokumentumfilmek, filmszociográfiák állandó vetítési időpontjává vált, de további elképzelések szerint Balázs Béla stúdióösszeállítással készültek, valamint különféle vetítéseket iskolai célokhoz kapcsolódva, közönségtalálkozók eseményeihez illeszkedve. Nem sokkal ezután nyitott meg a videótéka is, igaz nem túl nagy kínálattal. Gyermekeknek alig akadt film, magyar játékfilmből is egy tucatnyi, hosszú lista volt azonban a külföldi filmekből. A forgalom sem volt túlzott, hétköznap 15-20 betérő kölcsönzött, hétvégén valamivel többen, de később aztán bővült a filmkínálat. Októbertől szintén a Szabadságban megalakult a Bódy Gábor Filmklub, ahol egy-egy film után lehetőséget adtak a filmek közös feldolgozására. 1987. áprilisában arról írt az újság, hogy a korábbi moziszínházi átalakítás miatt megbontott tető nem volt képes elvezetni a csapadékot, ezért a Filmtéka mennyezetén a gerendák megszívták magukat esővízzel, megrepedezett a festék a mennyezeti kazettákon, a nézők által nem járt épületszárnyon a falakon elkezdett omlani a vakolat, sárfoltok jelentek meg a padlózaton. A felújításra a tervek készen álltak, pénzforrás azonban csekély mértékben állt rendelkezésre. A beázás megszüntetése után az ajtókat és a széksorokat kellett cserélni, majd vásznat, valamint a hangszórókat, ugyanis 14 darab néma volt, ami miatt a mozi csak félsztereó hangot volt képes produkálni. Premiermozihoz pedig méltatlan az a reform, amit kihirdettek úgy, hogy a feltételek nem adottak hozzá. De a mozi vezetése igyekezett minden releváns pályázaton részt venni és egyéb bevételi forrással (videótéka, szombati disco, filmszakmai alap rendkívüli juttatása) azon lenni, hogy enyhítse a hiányosságokat. Elsők között a vászon cseréje történt meg, majd a több lépcsőben a további munkálatok. 1988 őszén folytatódott a felújítása, amely 1989 tavaszáig tartott, többek között a széksorok cseréje, a tetőjavítás és a falak vakolása, festése történt meg. Ezen kívül a videótékát áthelyezték a bejárathoz, ahol nem csak kölcsönözni lehetett, hanem egy kisebb helyiségben meg is lehetett nézni a videófilmeket vagy a hozott kazettákat. Az addigi filmkínálatot pedig bővíteni kívánták.

Eközben Gruber László nevét vette fel az 1957-ben szerveződött nagy filmklub vagy új nevén filmmúzeum 1988 februárjában, a vetítéseket a Vörös Csillag Moziban rendezték vasárnap délelőttönként. A filmalkotásokat a Magyar Filmintézet és a Filmarchívum gyűjteményéből választották ki. Gruber László vetette fel és szervezte meg, majd vezette 30 éven át, egészen 1987-es haláláig a nagymúltú egyetemi filmklubot, amely a kezdetekor egyedülálló kezdeményezés volt. A célja volt, hogy a főiskolás és középiskolás fiatalokat vonják be a filmesztétikába, filmklubokon vegyenek részt, majd a filmekhez kapcsolódóan filmesztétikai előadást hallgassanak és vitázzanak is a látottakról. A ’90-es évek elején már olyan sokan voltak, hogy két előadást is kellett tartani 9 és 12 órakor, 11 órakor pedig a Fáklyában is kellett vetítést tartani. Mivel a két mozi közel volt egymáshoz és tekercsenként hordták a filmeket egyikből a másikba, hogy az előadások rendben lemenjenek. A filmklubot a 90-es évek derekáig tartották meg, majd 2000-ben megpróbálkoztak a feltámasztásával egy rövid időre a Belvárosi Moziban. Emellett több neves filmklub is működött 1993-ban pl. a Somogyi Filmkör Laterna Magica filmklubja, amelynek a Bartók Béla Művelődési Központ pincehelyisége adott otthont.

Egy alulról indult kezdeményezést követően 1989. június 1-én a mozik névváltoztatáson mentek át, a Vörös Csillagból ismét Korzó, a Szabadságból pedig Belvárosi Mozi lett, a Fáklya viszont változatlan maradt. A Belvárosiban működő filmtéka is nevet változtatott, ettől fogva a Balázs Béla Filmtéka elnevezést viselte. A Korzóban plusz napi egy előadást is bevezettek a délelőtti és a fél 4-es előadás között, délután 1 órási kezdéssel. A Belvárosi június 15-én átadott 65 személyes kamaratermében koradélután kalandfilmek, kötelező olvasmányokhoz kapcsolódó filmeket tűztek műsorra. Késő délutánonként eredetileg azoknak a gyermekeknek vetítettek volna rajzfilmeket vagy tartottak volna foglalkozásokat, akiknek a szülei a nagyobb teremben moziztak, ám ez az ötlet a nyugdíjhoz közeli óvónők visszalépése miatt hamvába hullt, ezért csak másfélórás rajzfilmeket vetítettek abban az idősávban. Az esti műsor sorozatok, művészfilmek voltak a Filmtudományi Intézet jóvoltából. A Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat a Magyar Filmintézettel karöltve kísérleti jelleggel a filmtékában megszervezte az Örökmozgó Szegedi Filmmúzeumot. 1989. november 20-tól, 1995-ig működött, kizárólag tagsági igazolvánnyal volt látogatható. Egy ilyen igazolvány 2 teljesárú jegy árával volt megegyező és egy évre szólt. A filmmúzeum gazdag, választékos programú, színvonalas, máshol nem látott művészfilmeket vetített. A szervezők törekvésükkel utat kerestek a filmtörténet és a kortárs filmek kedvelőihez.

A November 7. Filmszínház a művelődési központtal együtt felvette Bálint Sándor nevét és így működött 1990 nyaráig, amikor lementek az utolsó képkockák is. A mai napig is ezt a nevet használja, de mozi már nem működik a falai között. A Postás Mozit 1989-ben átalakították, tetőtől talpig újjávarázsolták, a nézőtér 200 fős lett. Az új elnevezés Tantusz Művelődési Ház lett, az ünnepélyes megnyitóra novemberben került sor. Nem sokkal később derült ki, hogy az épület fenntartásához kevés volt a pénz, ezért igyekeztek mindent bérbe adni, a balett és a színházból kiszorult színházi kísérletek állandó játszóhelyévé vált, de könnyűzenei koncerteket is tartottak itt, mozifilmet az 1990-es évek első felében vetítettek utoljára. 1999-ben üresen állt, sorsa jobbra fordulását várta, később kisebb színházi próbák, előadások színhelye volt, jelenleg pedig ruházati üzlet működik benne.

1990. július 4-én Dorozsmán nyitott a szegedi autósmozi, de csak egy idényt élt meg. 1992-ben már csak a Kiskőrössy Halászcsárda épületén belül voltak vetítések videómozi formában, a kertmoziban nem, 1995 szeptemberében pedig az utolsó előadás is lezajlott, eddig működtek a kihelyezett vetítések is.

1993. június 1-én megszűnt a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat, helyébe pedig megalakult a Szegedi Mozgókép Moziüzemeltető és Szolgáltató Kft., amelynek vezetője Petróczy Sándor, a korábbi vállalat irányítója lett. Az új cég több megyebeli és más megyék önálló mozijait látta el filmes anyagokkal, kapcsolatot tartott a forgalmazókkal, begyűjtötte és továbbította a jog- és a bérleti díjakat, illetve vállalta a vetítőgépek és tartozékaik szervizelését. Szintén ebben az évben, október 6-án három alapító jóvoltából (Nagy Mária, Erdélyi Ágnes és Szabó Éva Andrea) megalakult a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány, amely célul tűzte ki, hogy létrehoznak egy klubmozit, amely nem csak filmek otthona, hanem teázó-kávézó, folyóiratolvasó, de a filmek utáni megbeszélések színhelye is lehet. A Magyar Mozgókép Alapítvány mellett a másik nagy támogató a Szegedi Önkormányzat volt, amely 5 évre részükre bocsátott egy 140 négyzetméteres pincehelyiséget a Takaréktár utca 6. szám alatt. A pince felújításra 1 millió forint támogatást kaptak és egy 50 fős mozit, valamint 25 személyes kávézót terveztek. A felújítási munkálatok eredetileg a nyár elejéig húzódtak volna, ám tovább tolódott. Ezt megelőzve „Az első mozielőadás” címmel ízelítő vetítéseket tartottak a Tantusz Művelődési Házban 1993. november 29 és december 2 között, ahol Fellini emlékestet és kiállítást szerveztek, volt Szőke András-est 4 film vetítésével és az azt követő beszélgetéssel, továbbá Molnár Dixieland koncert, elsőfilmesek bemutatása filmjeikkel egybekötött vetítéssel. Sajnos azonban az alagsor feletti lakók tiltakozása miatt a pincemozi ötlete meghiúsult, ezért új helyszínt kerestek, amit a Belvárosi Mozi régi színházi öltözőinek helyiségein kialakított részen találtak meg.

1995-ben egy újabb próbálkozás indult az autósmozival, ezt már Szegeden a Bem-Hattyas utcánál valósították meg és 2 idényt élt meg. Az első évben több betörést is elszenvedtek, többek között a vetítőgépből vittek el alkatrészeket, ami miatt előadások maradtak el, de a nagy szelek is megszaggaták a vásznat. A második idényben új 18 x 8 méteres vásznat szereltek fel és 200 x 200 méteres parkolóba várták az autósokat. Előadások 21 és 23 órakor indultak, a későbbi előadásokon premierfilmekkel várták az autósmozizás szerelmeseit. A gépházban Meo 5-ös vetítőgéppár szolgáltatta a képet, a hangot pedig autórádiókon lehetett fogni.

1995. májusában az egyik szegedi közgyűlésben döntés született a Fáklya Mozi sorsáról, 22 millió forintért vette meg a Providencia Biztosító Rt. A vevő úgy egyezett meg az üzemeltető Mozgókép Kft-vel, hogy a szabadtéri játékok alatt még működik a mozi, eközben a Korzóban kisebb felújításokat végeztek. A Fáklyát augusztus 20-án zárták be és ezt követően szerelték le a berendezéseket, szeptember 1-én pedig a bontási munkálatokat kezdték, helyén pedig díszudvart építettek. Az Újszegedi Kertmozi helyén új kulturális szórakozóhelyet nyitottak meg Középfölde néven, a kulturális programokba a filmvetítés már nem fért bele. A vetítőgépek átkerültek a Délvidék Ház géptermébe. Szintén ’95-ben a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány és a Mozgókép Kft. maratoni filmvetítést szerveztek a mozi születésének 100. évfordulója alkalmából. A Belvárosi Mozi Kamaratermében december 28-án 0:00-tól 24 óráig filmvetítéseket tartottak. A Lumiére-fivérek vonata egy évszázaddal ezelőtt érkezett meg, majd a műsorprogramban filmtörténetek korszakain át robogott tovább éjfélig. Emellett mozitörténeti kiállítást, filmtechnika-történeti bemutatót, valamint régi szegedi filmhíradók vetítéseit tartották.

A Fáklyából bejövő forrást 1996 nyarán először a Belvárosi Mozi födémszerkezetének cseréjére és a fűtéskorszerűsítésre fordították, valamint új vetítőtermet alakítottak ki, a Mono hangrendszert Dolby Sztereóra építették ki, csak ezt követően indulhatott meg a Korzó Mozi felújítása. A kivitelező a munkálatokat október 30-án tervezte befejezni, de a rejtett műemléki tényezők és az előre nem látott módosítások miatt elhúzódott a karácsonyi sikerfilmszezonig. Viszont eközben sem álltak le a Korzó vetítései, de a közönségnek a sorbaállásnál be kellett érnie a vetítőterem pirinyó előterével. A munkálatot az elektromos hálózat cseréjére, az előcsarnok átépítésére és a vizesblokk átalakítására korlátozódott, ám a falak megbontása után műemléki részletekre, kovácsolt vaslépcsőre, dupla boltívekre bukkantak, ezért módosítani kellett, majd engedélyeztetni minden egyes építési tervet. A munkák nagy részével 1997 januárjában végeztek, de az év közepére itt is Dolby Sztereó hangrendszert építettek ki. A belső kialakítás magáért beszélt, az aulára rá sem lehetett ismerni, a fehér falakat spotlámpák világították meg és egy valódi, tágas büfét építettek, a jegyárusító bódé pedig elegánsan kinéző, fából készült jegypénztár lett.

1996. szeptember 30-án a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány, a Mozgókép Kft. támogatásával létrehozták a Grand Café művészmozit a Belvárosi Mozi épületében, de a Deák Ferenc utca felől külön bejárattal rendelkezik és az emeleti részen helyezkedik el. Egy hosszúkás, pompás kávézót alakítottak ki, valamint egy mozitermet. Az elképzelést a Mozgókép Kft. több millió forinttal támogatta. A nevet a párizsi Grand Café ihlette, ahol füstfátyolos kávéházakban indult hódító útjára a film. Az elképzelések szerint minden hétköznap délután 4 órától éjfélig folyamatosan peregtek a filmek, hétvégén már délelőtt 10 órától rajz- és kalandfilmekkel szórakoztatták a gyermekeket és az ifjúságot. A művészmozi sorozatrendszerű repertoárja igen gazdag és színes, a filmes mítoszoktól az alternatív alkotásokon át a filmkülönlegességekig minden megtalálható volt. A kávézóban beszélgetések, kiállítások, irodalmi estek, dzsesszkoncertek váltották egymást. A gépházban először fite gépekkel szerettek volna vetíteni, de tiszavirágéletűnek bizonyultak, mert a nyitás után nem sokkal már Meo 5-ös géppár üzemelt. Az ötéves fennállása után ideköltözött át a Somogyi Filmkör Laterna Magica és az általános iskolások filmklubja.

1998 júliusában egy hónapra bezárt a Belvárosi Mozi, mert a nézőteret teljesen átalakították, lépcsőzetes üléssor elrendezést, megemelt hátsó sorokat, mindenhonnan tökéletes rálátást a vászonra és amerikai, pohártartós, fejtámlás fotelüléseket ígértek. Ez volt a garancia arra, hogy versenyképesek maradjanak egy újonnan érkező multiplex mozival szemben, a beruházás 22 millió forintba került. A nagyterem férőhelye ugyan csökkent 585-ről 540-re, de a lábaknak nagyobb hely jutott és az ülések szélessége is kényelmes lett. Az átalakítás tartalma alatt a Korzóban vetítették a Belvárosi filmjeit. 

2000-ben felmerült, hogy a Szegedi Nemzet Színházból kivált volna a Szegedi Kortárs Balett és önálló intézményként, azaz Kortárs Zóna Művészeti Központ (KorZó) néven működött volna a kibővített tartalommal rendelkező Korzó Mozival. Az eredeti elképzelések szerint a balett mellett helyet adott volna művészmozinak, egy befogadó színháznak, továbbá kortárs zenei és más művészeti rendezvényeknek is. A profilváltásra azért is lett volna szükség, mert a városban épülő pláza és multiplex mozi érezhető változását nem az utolsó pillanatig szerették volna halogatni, ám a város végül elállt a tervtől. Közben a multiplex is megnyitott május 23-án 9 korszerű teremmel, amely igen nagy népszerűségnek örvendett és a korábban feltételezett elszívó erő már az első hónapokban éreztette hatását. A Korzóban júniusban már csak reprízeket láthatott a közönség, hiszen az új kópiákat a multiplexek kapták meg, majd július 4-én kikerült a nyáriszünet tábla is, a további működésről nem született döntés, de nagyon bíztak egy többfunkciós kulturális intézményi folytatásában. A Belvárosi Mozi a Grand Caféval együtt 4 termes miniplexxé alakult, hogy fel tudja venni a versenyt a plázában működő soktermessel. Októberben aztán újraindult Korzó a Belvárosi Mozival karöltve szintén felvéve a miniplex elnevezést, 2001 februárjában viszont hosszabb időre elsötétült a nézőtér. Petróczy Sándor, a Mozgókép Kft vezetője júniusban elmondta, hogy ha sikerül pontot tenni a Korzó ügyének végére, akkor ősszel megnyithat Szeged legújabb művészeti központja, ha mégsem, akkor visszaadják az épületet az államnak. A miniplex kiegészítést néhány évig használták csak, mert méltánytalannak vélték az elnevezést egy nagymúltú műemléki épülethez és a műsorpolitika is teljesen eltért. Az ősz folyamán megalakult Szegedi Korzó Színház Egyesület befogadó színházként a Korzó Mozi épületét kívánta bérbe venni. 2001. december 6 és 12 között ideiglenesen ismét lehetett mozizni benne, ám ezek az utolsó lehetőségek voltak. 2003-ban a Mozgókép Kft. felmondta a szerződést a Korzó ügyében, mert nem tudták kigazdálkodni a havi bérleti díjat. 2007-ben egy százmilliós beruházás keretében a szimfónikusok új székháza lett a Korzóból, amely azóta is a Korzó Zeneház néven üzemel.

A 2000-es évek elején kapta vissza az egyház az Eszperantó utca és a Kossuth Lajos sugárút sarkán lévő Dugonics Mozi épületét, ám a rozzant állapotú közösségi házra több 10 milliót kellett volna költeni, ezért az eladás mellett döntöttek és 2003-2004 között lebontották a rókusiak előtt csak bolhásként emlegetett mozit. Az utolsó vetítésekre 1998-ban került sor, de a filmvetítések mellett, különféle közösségi programokkal is várta a közönséget. Helyén most lakóház és garázsok állnak.

2002-ben a Belvárosi Mozi Meo géppárját a budapesti Pólus mozijából érkezett Strong típusú gépre cserélték, ahol a gépbe futó szalag a 3000 méter film befogadására szolgáló orsóról érkezett, amit egy úgynevezett tornyon helyeztek el, majd a gépfej után egy üres orsóra került felcsévélésre. 2003-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 36 millió forinttal támogatta, a tárca első artmozikat támogató programjához az önkormányzat 4 millió forinttal járult hozzá. A támogatásból kényelmes székekre cserélték a filmtéka, a kamaraterem és a Grand Café régi, elhasználódott üléseit. Ezen felül korszerűsítették a vetítőberendezéseket, valamint videókivetítővel látták el a termeket. A legtöbbet a Grand Café mozira költötték, hiszen a nézőtér klimatizálása mellett Dolby Sztereó hangrendszerrel is felszerelték. Végül a mozi számítógépes rendszerét fejlesztették, ezt követően az interneten is foglalhatóvá váltak a helyek. A mozi az előző években átlagosan 3-5 millió forintot nyert évente a Magyar Mozgókép Közalapítványtól és a Nemzeti Kulturális Alapprogramból pályázat útján. Ennek köszönhetően különböző díszbemutatókat, nemzeti filmnapokat tartottak Szegeden. Szeptemberben már megújulva nyitott ki a Grand Café, ahol új arculatot kapott a kávézó is, a moziban nem csak filmvetítéseket tartottak, hanem irodalmi- és zenés esteket, kiállításokat. A Filmtéka november 6. és 12., a Kamara 13. és 19. között volt zárva a felújítás miatt. 2004. március 16-án ünnepélyes keretek között avatták fel a színház és a Belvárosi Mozi közötti teret, amelyet Vaszy Viktorról, a város köztiszteletben álló karmesteréről, zenepedagógusáról és színház igazgatójáról neveztek el, halálának 25. évfordulóján. 2005 elejétől már csak újfajta hangcsíkkal ellátott kópiákat gyártottak, ezért a moziknak vörösled hangleolvasólámpával kellett rendelkezniük, amire a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál kellett pályázni 2004 második felében. Ehhez 50%-os önrészt kellett biztosítani, valamint igazolni a Nemzeti Filmiroda felé, hogy az adott filmszínház ténylegesen moziként működik és azt is, hogy nincsen tartozása. A multiplex vetítőgépeibe gyárilag beszerelték ezeket a berendezéseket. A változtatásra azért volt szükség, hogy a hangcsík ne tartalmazzon szennyező, veszélyes, ezüsttartalmú anyagot. Novemberben a Szegedi Közgyűlés a Mozgókép Kft-t közhasznú társasággá alakította, egyúttal megszüntette a hódmezővásárhelyi székhelyt és kizárólag a Belvárosi Mozi üzemeltetésére fókuszált. A tervek szerint a következő év tavaszától nem látták el filmmel Békés és Csongrád megye kisebb mozijait sem.

2005. június 16-án a Belvárosi Mozi három termének névadó ünnepségének keretében a nagyterem az Oscar-díjas operatőrről, Zsigmond Vilmosról kapta a nevét, aki a világ legjobbjainak egyike és Szeged díszpolgára, ezen a napon ünnepelte 75. születésnapját. A Filmtéka Balázs Béla polihisztor nevét kapta, amelyet egy filmszalag átvágásával Tényi István filmrendező avatott fel. A kamaraterem pedig a 10 ezer hosszabb-rövidebb filmet forgatott Csőke József, Balázs Béla-díjas rendező nevét viseli. A moziban megtekinthették a névadók filmes pályáját bemutató kiállítást, majd az ünnepség után a névadók filmjeit vetítették. 2005 szeptemberében a galérián Casablanca kávézó néven új vendéglátó helyiséget nyitottak, amely nemcsak a mozinak termelte a bevételt, de különféle programok, koncertek, filmek utáni beszélgetések színhelye is volt. 2006 decemberében a költségek csökkentése érdekében az Ifjúsági Ház és a Belvárosi Mozi egy céggé alakult, amellyel 5-6 millió forintot kívántak megtakarítani. Évről évre egyre kevesebb mozilátogató járt a Belvárosi Moziba és a bevételcsökkenést szerették volna az összevonással enyhíteni. 2007 februárjában tartották az első élő Oscar-díjkiosztó közvetítést, előtte pedig az Oscar-díj esélyes filmeket vetítették, ettől fogva minden évben megrendezték az eseményt. 2007. augusztus 2 és 29 között zárva tartott, mert a nagyteremben a moziszékeket javították. Az egy-másfélmillió forintos költségből történt felújítást a Nemzeti Kuturális Alap és a Mozgókép Közalapítvány támogatta.

2008. áprilisában jelent meg a hír, hogy 3D-s mozija lesz a Belvárosi Mozinak és bár nyáron tervezték az átalakítást, ősszel a beüzemelést, a kivitelezés pályázatainak elbírálása azonban elhúzódott és 4 hónappal csúsztak az eredeti tervekhez képest. December 7-én álltak le a vetítések a nagyteremben, az átalakítási munkálatokba a régi helyett nagy fényvisszaverő-képességű mikroferforált vászonra való lecserélés mellett, átalakították a gépházat, hogy az analóg vetítőgép mellett elférjen a 3D opcióval is ellátott digitális társa. A teremben Dolby 5.1 hangrendszerre kalibrálták át a hangzást, hangelnyelő szőnyegeket építettek be, valamint felszerelték a kijáratokhoz a lopásgátló kapukat, amelyek előtt le kellett adni a speciális 3D szemüvegeket. A 3D-s filmek mellett műholdas kapcsolaton keresztül élő opera- és sportközvetítésekre alkalmas előadásokat is vetíteni terveztek. A két kisebb teremben megmaradt a 35 mm-es vetítő, illetve a Zsigmond Vilmos teremben is használatban maradt a szalagos kópiával vetítő gép. Az átalakítás és a beruházási költségek 47,7 millió forintot emésztettek fel. Az első produkció 2009. január 16-án az U2 3D koncertfilm volt, amely óriási érdeklődésre tett szert lévén, hogy vidéken ez volt az első ilyen mozi és más távolabbi városokból is érkeztek nézők. Októbertől a New Yorki Metropolitan Opera élő közvetítéseit kezdték el vetíteni. Két héttel a Belvárosi Mozi digitális vetítőjének elindítása után a Cinema City szegedi multiplexe január 29-én debütált a Kinoton típusú digitális 3D vetítőjével a Volt című Disney produkcióval, a második ilyen vetítőgép, de már a Belvárosiéhoz hasonló Christie július 1-én a Jégkorszak 3. című filmmel indult, szintén 3D opcióval ellátva, a 3. pedig 2010. október 28-án érkezett és a Fűrész 3D-t vetítették vele először. 2010-ben teljesen felújították a multiplexet, lecserélték a nézőtéri foteleket, burkolatokat cseréltek, megújult a büfé és az teljes arculat is. 2011-ben pedig mind a 9 termet digitalizálták, mégpedig úgy, hogy a meglévő gépek egy részét is teljesen lecserélték, valamint több teremben, ahol 3D opcióval felszerelt szűrőt helyeztek el, vásznat is cseréltek ezüst hatásúra, jobb fényvisszaverőképesség érdekében. A korábbi színszűrős Dolby 3D rendszert lecserélték a Masterimage rendszerre, ahol polarizált és megvásárolható szemüvegeket használhattak a látogatók. Csak néhány teremben hagyták meg az analóg vetítési technikát, hiszen a filmforgalmazók is lassan, teljesen átálltak 2013 elejére a digitális filmforgalmazásra.

2010 szeptemberében ünnepelte a Belvárosi Mozi a 90. születésnapját, amely alkalomból 8-án Az alapítástól az államosításig – 90 éves Belvárosi Mozi ünnepe mozitörténeti kiállítás néven nyílt tárlat a moziban, amelyet a Móra Ferenc Múzeum, a Somogyi Könyvtár és a Belvárosi Mozi együttműködésében jött létre Dr. Fári Irén és Dr. Szerdahelyi Péterné jóvoltából. 2011. június 11-én váratlanul, tűzveszélyességi gondok miatt bezárták a Belvárosi- és Grand Café Mozikat, estére pedig nagyjából 200 fős demonstráció gyűlt össze a Vaszy Viktor téren a szegedi mozikért, többen mécseseket és gyertyákat gyújtottak. A mozi dolgozóiból többen felajánlották végkielégítésük összegét, több mint 10 millió forintot a rekonstrukció költségeire. Végül mindkét mozi július közepén megnyithatott, miután orvosolták az érintésvédelmi problémákat. 2012-ben nehéz helyzetbe kerültek a Belvárosi Mozi kisebb termei, mivel már szinte alig gyártottak 35 mm-es kópiákat, 2013-ben pedig ellehetetlenültek volna, ezért a termek az e-cinema rendszerben tudtak filmeket vetíteni a kisebb forgalmazók által biztosított blu-ray lemezek vetítésével. 2013 novemberében kihirdették az art mozihálózat digitális fejlesztésére kiírt pályázat eredményeit, ahol többek között a Belvárosi Mozi, Balázs Béla terme 9 millió forint támogatásban részesült, ennek eredményeképpen 2014. május 1-től egy Christie CP2215-ös vetítővel vetítettek, a beszerzéshez szervert és Dolby 5.1-es hangrendszert is kapott a terem, kizárólag 2D filmek vetítésére tették alkalmassá, az első film, amit ezen a gépen közönségnek vetítettek az Amazónia volt. A hivatalos és ünnepélyes átadásra azonban csak május 8-án került sor. A 2014-es art mozikat támogató, digitális vetítőkre kiírt pályázatán a Csőke József terem is nyert 10 millió forintot, amelyet december közepén hirdettek ki. A beszerzést követően 2015. július 3-án ünnepélyes keretek közt adták át a megújult mozitermet és a Christie CP2230-as vetítőgépet, ezt a vetítőt is csak 2D előadások vetítésére tettek alkalmassá. A terem teljesen megújult, új színes mozifotelek kerültek a régiek helyére, valamint Dolby 5.1 hangrendszert kapott. Az első filmvetítés a következő napon a Liza, a rókatündér volt.

2019. január 3-án elindultak a Belvárosi Mozi nagyszabású felújítási munkálatai, a 100 éves Belvárosi Mozi turisztikai fejlesztése projekt keretében, az 930 millió forint támogatást az Európai Unió és Szeged Megyei Jogú Város önkormányzata biztosította az intézmény számára. Az őszig, azaz 11 hónapos felújításig a Zsigmond Vilmos, valamint a Balázs Béla termeket lezárták, viszont a Csőke József teremben továbbra is folytak a vetítések, valamint ideiglenes vetítőtermet alakítottak ki az újszegedi Délvidék Házban. Február 19-től azonban a kamaraterem is bezárásra került egy egyhónapos időtartamra, majd októberben szintén egy szűk hónapra álltak le a vetítések. December 18-án nyílt meg végül a teljesen felújított és akadálymentesített épület, egyúttal egy héttel korábban a Délvidék Házban is lezajlott az utolsó vetítés. A Zsigmond Vilmos terem nézőterén vadonatúj, spanyol, királykék fotelüléseket szereltek be, hangszigetelést kapott, Dolby 7.1-es hangrendszert építettek ki, előkészítették a Dolby Atmos fogadására is, a hangprocesszor CP850-es lett, valamint vásznat cseréltek. A gépházban egy Christie CP4230-as 4K felbontású vetítőgépet installáltak. A színpad nagyobb lett és bár az első üléssort ki kellett emelni, még így is bőven 500 személyes maradt a nézőtér. A Balázs Béla terem is megújult, elegáns, pohártartós széksorokat kapott. A Csőke József terem 2020. január közepén nyitott ki, immár nem külön a Deák Ferenc utcából lehetett megközelíteni, hanem belülről, zárt téren, az épületen keresztül. Ezenfelül energia megtakarítása is jelentős lett, a tetőre szerelt napelemek miatt 45%-os gáz- és villamosenergia takarítható meg. Korszerűsítették a szellőztető rendszert és a világítást is, hőszigetelést kaptak a tetőfödémek, a külső falak és kicserélték a nyílászárókat is. A belső terek letisztult, visszafogott képet adnak, a szintek liftekkel érhetők el. A megújulás második ütemében tavaszra szerették volna létrehozni a VR Mozit és Filmes Élménytárt, valamint a VR Game Room-ot is, de a Covid-19 járvány kitörése miatt csúszott ennek átadása, amelyet végül július 17-én vehettek birtokba a szegediek. Ezen kívül a Filmes Élménytár részeként az alagsorban épült egy 12+4 személyes MiniMozi, amely a kiállítás nyitvatartási idején túl kibérelhető.

A Belvárosi Mozit a Vaszy Viktor tér 3. alatt találjuk, megközelítése tömegközlekedéssel vagy kerékpárral a legegyszerűbb, számos helyi autóbusz, az 5, 6, 9, 19-es troli, valamint az 1-es vonalat magában foglaló tram-train és a 2-es villamos is megáll a közeli Széchenyi téren. A távolsági buszállomástól 15 perc, az Anna-kúti csomóponttól 5 perc sétára érhető el, a mozi előtt kerékpár támaszokat helyeztek el. Az autóval érkezők a környező utcákban hagyhatják járműveiket, viszont a parkolásért fizetni kell hétköznap 8 és 18 óra között.

A mozi épületébe a Vaszy Viktor tér felőli főbejárat üvegezett faajtóin léphetünk be. Szemünk elé tárul a kétszintes és tágas előcsarnok, az emeleti körfolyosót antik hatású pillérek támasztják, a mellvédet indás motívumokkal borított aranyozott stukkók borítják. Jobboldalon a mozi pénztára található, ahol a készpénzes jegyváltás mellett bankkártyával, Endenred-kártyával és az élőszereplős előadásokra SZÉP-kártyával fizethetünk. Itt vehetjük át a telefonon vagy online foglalt jegyeket az előadás kezdete előtt legkésőbb félórával, különben törlődik a foglalás és tovább értékesíthetik a helyeket. Az online megváltott jegyekért nem kell külön sorban állni, emailen kapott visszaigazolást kinyomtatva vagy okos eszközön bemutathatjuk a terembe engedésnél. A jobboldalon a büfé található, ahol a mozizáshoz elengedhetetlen ropogtatni- és innivalók széles kínálatával találkozhatunk, úgymint frissen pattogatott kukorica, szószos nachos, különféle snackek, gumicukrok, valamint szénsavas és rostos üdítőitalok, ice teák, ásványvizek, energiaitalok, kávés italok és sör is. Menüben pénztárcakímélő módon tudunk vásárolni rágcsálni- és innivalókat együtt.

A bejárattal szemben félemeletnyi lépcsőzés után érjük el a Zsigmond Vilmos termet. A földszinten 332 férőhely és 2 kerekesszékhely található, az erkélyen pedig 180 fős a nézőtér, valamint 2 db 2 fős VIP páholy is van, amit viszont nem értékesítenek a normál vetítéseket. A nézőtér lépcsőzetes üléssor elrendezésű és az Ezcaray International szuperkényelmes, felcsapható ülésű, fej- és kartámlás, pohártartós fotelülésekből áll. A földszinti rész a 6. és 7. sor között folyosóval megtört. A mattfehér motoros vászon 15 x 6,5 méter, szintén gépesített függönnyel takart, amely az előadás kezdetekor automatikusan szétnyílik. A vászon előtt egy 4,5 méter hosszú és 16 méter széles színpad áll, amelyen nem mozis eseményeket tarthatnak. pl. színpadi előadás, irodalmi est, közönségtalálkozó, konferencia. A gépházban a Doremi szerverrel ellátott Christie DCI vetítőgép mellett az inaktív Strong típusú 35 mm-es vetítőgép áll. A hangért a hangprocesszor felel, amely Crown végfokon és erősítőkön át szólaltatja meg a teremben lévő JBL hangszórókat 5.1 és 7.1 hangrendszerben.

A 2. emeleten érhető el a 96 ülőhellyel és +1 kerekesszékhellyel rendelkező Balázs Béla moziterem. A nézőtér emelkedő üléssor elrendezésű, extrakényelmes baracksárga, magas háttámlás, kartámaszos, pohártartós, párnázott fotelülésekből áll, a helyeket a középen lévő közlekedőről érhetjük el. A teremben egy fix, mattfehér, 7,5 x 3,4 méteres vászon feszül. A gépházban egy Christie CP2230-as 2K felbontású vetítőgép áll, a hozzá tartozó Dolby DSS200 szerverrel, amelyhez a színszűrős elven működő Dolby 3D vetítési opció társul. A 3D szemüvegeket a terem bejáratánál osztják ki a jegyek ellenőrzésekor és annak elhagyásakor szedik össze, mivel azok a mozi tulajdonát képezik, a tisztításukról a mozi gondoskodik, speciális szemüvegmosógépben történik. A hangért egy CP750-es hangprocesszor felel, amely a Crown végfokon és erősítőin át szólaltatja meg a beltéri hangszórókat. A hangrendszer Dolby 5.1 és 7.1.

Az épület hátsó részében a földszinten található az 51 normálülőhelyes és +1 kerekesszékes férőhelyű Csőke József terem, 2019-ig a Deák Ferenc utcáról, a felújítás óta bentről megközelíthető. A sík üléssor elrendezésű, kényelmes több színben pompázó nézőtéri ülések magas háttámlásak, kartámaszosok és pohártartóval rendelkeznek. A filmek 5.1-es hangrendszerben szólalnak meg, a vászon mattfehér és 6,5 x 3 méteres. A gépházban egy Christie CP2215-os 2K felbontású vetítőgép dolgozik, CP650-es hangprocesszorral, QSC végfokkal és erősítőkkel vezérlik a beltéri hangszórókat. Mindhárom terem akadálymentesített és légkondicionált.

A nagyteremben főleg a populárisabb filmalkotásokat vetítik, a Balázs Béla terem a magasabb művészeti értékű és közönségfilmek vegyesen, míg a Csőke József terem leginkább az artfilmek helyszíne. A digitális vetítőnek köszönhetően HD minőségű opera- és balettelőadásokat láthatunk a Royal Opera House jóvoltából, amelyeket az élő előadások után néhány héttel vetítik le eredeti nyelven, angol és magyar felirattal. Ezenkívül Ezüsthaj nyugdíjas és a Világmegváltók diák filmklubok, valamint időnként filmvetítéssel egybekötött közönségtalálkozók és szünidőben matiné előadások is színesítik a műsorpalettát. Emellett a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál otthona, amelynek a létrejöttét a személyes kötődés mellett az operatőr alkotói nagysága, az iránta érzett tisztelet és az elismerés inspirálta, a fesztivál célja a filmkészítés egyik legfontosabb társalkotójára az operatőrre irányítani a figyelmet és bár a filmeket ennek szempontjából vizsgálják, de a teljes film egészét honorálják a díjakkal. A mozi az Art-mozi Egyesületének, valamint a CICAE – Art Mozik Nemzetközi Szövetségének és az Europa Cinemas-nak is tagja. A nyitvatartás a helyi igényeknek megfelelően alakul, általában hétköznap 14 órától kezdődnek és 20 - 21 óra között indulnak az utolsó vetítések, hétvégén már 13 órától is vannak műsorok. A jegypénztár minden nap 12:45-től az utolsó előadás kezdete után 10 percig tart nyitva.

A jegyárak a következőképpen alakulnak (2022 novemberében), 2D teljesárú jegy 1550 Ft, kedvezményes jeggyel 1350 Ft, amelyre a diákok, a gyermekek, a nyugdíjasok, a mozgás-, látás-, hallássérültek igazolvánnyal vagy igazolással igazolva jogosultak. Radnóti és Fricsay kártyával, amelyek a diákigazolvánnyal együtt érvényesek, 1250 forintba kerül egy jegy. A 3D vetítések teljes áron 1750 forintba, kedvezményesen 1550 forintba kerülnek, Radnóti és Fricsay kártya tulajdonosainak 1350 Ft a belépő. Csoportos kedvezményekről, moziterem bérléséről a mozivezetőnél kell érdeklődni, de a minimozinak óránkénti bérleti díja van, minden megkezdett óra 5990 Ft-ba kerül, majd félóránként 3000 forintba. Filmklubokra és matiné vetítésekre 1000 Ft a belépő, régi kedvencek sorozatra 1750 a jegyár, a művészeti ismeretterjesztő sorozatokra 2000 forintot kell fizetni. A Royal Opera House előadásokra teljes árú jegy 3200 forintba, diák és nyugdíjas kedvezménnyel 2900 forintba kerül. A Filmes Élménytár belépői: 1300 Ft/fő, csoportos jegy 6 főtől 1100 Ft/fő, maximális látogatói létszám 10 fő, ezért foglalni szükséges. A VR Game/Cinema ára 1990 Ft/fő és 50 percre elegendő játékidőt kínálnak, 15 perccel hamarabb kell érkezni a foglaláshoz képest, 9 éves kor alatt nem vehető igénybe, 9 és 12 éves kor között szülői felügyelettel használható. Külön ajánlatokat kínál a mozi cégeknek, iskoláknak, valamint különféle ünnepekre, mint szülinap, lánykérés vagy évforduló. Ajándékutalványok 5000, 2000 és 1000 forintos címletekben válthatók. Csoportos kedvezményekről a mozivezetőnél kell érdeklődni.

A Grand Café művészmozi megközelítése a Deák Ferenc utca 18. szám alatt található, szűk vaslépcsőn jutunk fel az emeletre, ahol egy hosszúkás hangulatos kávézóba jutunk, jobboldalról nyílik a moziterem, amelyet a korábbiakban említve nem kizárólag filmvetítésekre használják, vannak itt különféle jazz-, komoly- és könnyűzenei koncertek, pódiumelőadások, irodalmi- és vitaestek, könyvbemutatók, kiállítások. A terem maga egy sík üléssor elrendezésű auditórium, a kartámaszos, rugalmas háttámlás fotelülések mozgathatók. A terem légkondicionált, viszont nem akadálymentesített. A vászon 5 x 1,7 méter nagyságú. A gépházban egy Meo 5XB vetítőgéppár áll, mára már használaton kívül, de a teremben egy projectorról folynak a filmvetítések, a hangzás Dolby 5.1-es.

A vetített filmek alternatív réteg- és artfilmekből, vizsgafilmekből, fesztiválfilmekből állnak. A belépés általában díjtalan, illetve közösségi adományokból és támogatásokból tartják fenn a programokat, ezért mondhatni egyfajta önkéntes becsületkassza működik. Filmelőadásokat általában késő délután és este tartanak a programok függvényében, nem minden nap.

A szegedi mozik története és a kitartó közönsége bizonyítja, hogy szükség van a film általi szórakoztatásra, kikapcsolódásra, művelődésre a városban és bár a technika folyamatosan változik, a hatalmas vásznon futó mozgás és cselekmények, a páratlan hangzás megannyiszor örvendeztetik meg a látogatót. Mindhárom mozi filmeket is vetít, kínálatuk és közönségük azonban nagyban különbözik és bár átfedések vannak egy-egy külön színt testesítenek meg filmes kultúra oltárán. Remélhetőleg még sokáig így marad, hiszen egyik vagy másik nélkül valami mindig hiányozna, együtt azonban kiegészítik egymást.

 

A kutatásaimat az Arcanum – Digitális Tudománytár és a Hungaricana segítségével, 2010 utáni időszakot saját adatgyűjtésben végeztem.

 

Külön köszönet:

Rácz Attila, egykori mozigépésznek

Vörösné Séllei Emma, volt mozivezetőnek (Korzó, Belvárosi)

Szabó Éva Andrea, a Grand Café művészmozi egyik alapítójának és a Belvárosi Mozi vezetőjének

Csizmadia Edit, a Somogyi Könyvtár helytörténészének

Rácsik Dezső, mozigépész-mozitechnikusnak

 

források:

Fári Irén – Szerdahelyi Péterné: A szegedi mozik a két világháború között című tanulmány, A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 13. (Szeged, 2010)

https://szegedimuvhazak.hu (Bálint Sándor Művelődési ház története)

Szeged és Vidéke, 1903. június 6., 10. o., (középső keretes reklám: Biograph mozgófényképek)

Szeged és Vidéke, 1904. január 3., 19. o., (bal felső keretes reklám: naponkénti mozgófénykép előadás az Ipar kávéházban)

Szeged és Vidéke, 1904. január 27., 7. o., Az Uránia népelőadásai

Szeged és Vidéke, 1904. november 6., 16. o., (Bal felső reklám: Kávéház megnyitás; New York kávéházi vetítések)

Szeged és Vidéke, 1907. január 1., 1. o., Amerikai bioskop (mozgófénykép) vállalat (lenti keretes írás)

Szeged és Vidéke, 1907. január 5., 8. o., (jobb hasáb 3. reklám: Rákóci-kávéház; remek mozgófényképek jönnek)

Szeged és Vidéke, 1907. február 12., 6. o., A színház és a mozgófényképek (színházak alatt mozgófényképes előadások ne legyenek)

Szeged és Vidéke, 1907. augusztus 9., 6. o., A szegedi tarka színpad

Szeged és Vidéke, 1907. december 19. 5. o., A szegedi Uránia; 25., 19. o., Szegedi Uránia

Szeged és Vidéke, 1908. január 9., 8. o., Kávéház átvétel (Kossuth kávéház)

Szeged és Vidéke, 1908. február 1., 5. o., (jobb alsó hasáb reklám: New York kávéházi Edison mozgóképek)

Szeged és Vidéke, 1908. június 2., 5. o., Kapuzárás az Urániában (a Milkó-palotában folytatják), 8. o. (Kossuth Kávéház kerthelyiségi vetítés reklám)

Szeged és Vidéke, 1908. június 28., 11. o. és 13. o., A szegedi Apolló-színház

Szeged és Vidéke, 1908. augusztus 2., 9. o., A nagybioszkop Szeged (Narten-féle nyári bioszkóp)

Szeged és Vidéke, 1908, augusztus 18., 5. o., (Kossuth és New York kávéházak reklámjai)

Szeged és Vidéke, 1908. szeptember 4., 6. o., E.M.: Szinház. A szegedi Uránia Színház

Szeged és Vidéke, 1908. szeptember 5., 6. o., Megnyílik az Olympia-színház

Szeged és Vidéke, 1908. szeptember 19., 5. o., Átalakították az Urániát

Délmagyarország, 1910. december 25., 34. o., Vass Sándor mozgófényképszínháza

Délmagyarország, 1911. március 25., 8. o., A mozi és a kultúra (az új Vass Mozgófényképszínház)

Szegedi Napló, 1911. május 6., 7. o., Megnyílt az új Vass-színház

Szeged és Vidéke, 1913. február 7., 4. o., A városi mozgófényképszínházak, A tanács javaslata

Délmagyarország, 1913. február 18., 8. o., Az ember tragédiája (Korzó mozi megnyitása)

Szeged és Vidéke, 1913. március 25., 6. o., Edison-mozgó

Szeged és Vidéke, 1913. június 19., 6. o., Ádám mozgó

Szeged és Vidéke, 1913. október 27., 3. o., Öngyilkos lett az Edison-mozi tulajdonosnője

Délmagyarország, 1914. január 4., 13. o., (keretes reklám, beszélőfilm a Korzó Moziban)

Szeged és Vidéke, 1915. október 21., 3. o., Miért nem akar külön adózni a villamos, a színház és a mozi?

Szeged és Vidéke, 1916. augusztus 14., 6. o., Színházi napilap Szegeden

Szeged és Vidéke, 1916. augusztus 29., 2. o., A város mint mozitulajdonos – Ajánlat a Korzó- és a többi mozgóképszínház eladására

Szeged és Vidéke, 1916. szeptember 19., 3. o., Mit tárgyal a szeptemberi közgyűlés? (vigalmi adó)

Szeged és Vidéke, 1917. február 13., 3. o., Új zárórarendelet

Szeged és Vidéke, 1917. február 19., 3. o., A színházak és mozik bezárása

Szeged és Vidéke, 1917. február 28., 2. o., A színház és a mozik minden nap játszhatnak

Szeged és Vidéke, 1917. március 7., 8. o., Rendelet a színházak, mozik megnyitásáról

Szeged és Vidéke, 1917. június 19., 5. o., A színházak és mozik záróráját… (általános záróra meghosszabbítása)

Szeged és Vidéke, 1918. február 27., 8. o., A szegedi vigalmi szabályrendelet

Szeged és Vidéke, 1918. július 24., 4. o., A mozi-ipar államosítása ellen

Szeged és Vidéke, 1918. július 24., 3. o., Épül Szeged legnagyobb mozgószínháza

Délmagyarország, 1918. augusztus 25., 9. o., A Korzó Moziban elmaradt színielőadások

Szeged és Vidéke, 1918. október 5., 4. o., A mozik és mulatók üzemének korlátozása a spanyolnátha miatt

Szeged és Vidéke, 1918. október 21., 5. o., Bezárják a színházat és a mozikat a spanyolbetegség miatt

Szeged és Vidéke, 1918. november 11., 2. o., A szegedi iskolák csak november 26-án nyílnak meg (spanyolnátha miatti korlátozások)

Délmagyarország, 1918. december 29., 7. o., Egy moziépítési… (megalakul a Belvárosi Mozi Rt.)

Délmagyarország, 1919. január 17., 7. o., Megalakult a Belvárosi Mozi R. T.

Délmagyarország, 1919. szeptember 21., 6. o., 180.000 koronás pör a Belvárosi mozi ellen (Szivessy Tibor és a proletárdiktatúra)

Szegedi Friss Újság, 1919. november 21., 1. o., Holnap már nem lesz világítás a városban (bezárnak a mozik áramhiány miatt)

Szegedi Friss Újság, 1919. november 25., 1. o., A francia városkormányzó irodájából (szén hiány miatti korlátozás)

Szeged és Vidéke, 1920. január 3., 3. o., Meghosszabbították a zárórát

Szeged és Vidéke, 1920. február 7., 3. o., A főorvos javaslatai a járvány-bizottság mai ülésén (mozik bezárása spanyolnátha terjedés miatt)

Friss Újság, 1920. február 20., 3. o., Enyhült a spanyol járvány

Szeged és Vidéke, 1920. május 21., 2. o., Megnyitó a Dugonics moziban

Az Est, 1920. július 20., 3. o., A mozisok a mozik államosítása ellen

Szeged, 1920. szeptember 7., 4. o., A Belvárosi Mozi megnyitója

Szeged, 1920. szeptember 10., 5. o., A Belvárosi Mozi bemutatója

Szeged, 1920. december 21., 3. o., 4. o., Elkészült a Széchenyi-mozi, A Széchenyi Mozi díszelőadása

Szeged, 1920. december 23., 2. o., Moziavatás (a Széchenyi Mozi átadó ünnepségéről)

Szeged, 1921. február 26., 2. o., Pálmaligetet épít a Belvárosi Mozi

Szegedi Új Nemzedék, 1921. március 4., A Belvárosi Mozi kérelmét elutasította a tanács (Stefánia liget)

Szegedi Új Nemzedék, 1921. április 13., 3. o., Nyílttér: Nyilatkozat (Abonyi lemond)

Szegedi Új Nemzedék, 1921. június 3., 2. o., Megérkezett a mozirendelet

Szegedi Napló, 1921. július 14., 3. o., A mozik beszüntették a vigalmiadók fizetését

Szegedi Napló, 1921. július 17., 2. o., Harc a 30 százalékos vigalmiadó körül

Szegedi Napló, 1921. július 17., 5. o., Mi lesz a szegedi mozikkal?

Szegedi Napló, 1921. augusztus 2., 1. o., Eddig egy szegedi mozit sem vettek át az új engedélyesek

Szegedi Napló, 1921. augusztus 7., 2. o., Veszélyben a filharmónikusok jövő szezonja

Szeged, 1921. szeptember 2., 3. o., Még mindig bizonytalan a szegedi mozik sorsa (bezár a Tevél, a Dugonics helyén állandó mozi épülne)

Szeged, 1921. október 14., 3. o., A Széchenyi Mozit nem rekvirálják el

Szeged, 1921. november 10., 3. o., November végén megnyílik a Korzó Mozi

Szegedi Napló, 1921. december 3., 1-2. o., Visszaadják a Széchenyi-mozit

Szegedi Új Nemzedék, 1922. március 18., 2. o., A Nyukosz nem veszi át az Uránia Mozit

Szegedi Napló, 1922. április 28., 5. o., Nyári mozit tervez a Belvárosi Mozi (Széchenyi Mozi melletti telken)

Szegedi Napló, 1922. június 9., 4. o., Nem játszhat a Belvárosi Mozi a nyári helyiségében; 5. o., A mozik felszólították a várost a már lefizetett vigalmi adó visszafizetésére

Szegedi Friss Újság, 1922. augusztus 18., 2. o., A Korzó Mozi új szezonja (egyesül a Korzó és a Széchenyi)

Szegedi Híradó, 1922. szeptember 12., 2. o., A kulturaterjesztés ujabb megadóztatása

Szegedi Friss Újság, 1922. október 14., 1. o., A mozik és a színház vigalmi adója (belügyminiszteri méltányosság késése a hatóság felé)

Szegedi Híradó, 1922. november 12., 3. o., Sztrájkolnak a Széchenyi-mozi zenészei

Szeged, 1922. november 19., 3-4. o., Magyar László: A Lifka-bioskoptól – a mozirevízióig (Dugonics mozi építése - 1920)

Szegedi Híradó, 1923. május 5., 2. o., A Korzó Mozi beolvadt a Belvárosiba

Szeged, 1923. október 10., 4. o., Rendelet a mozigépészek szakképzéséről

Szegedi Friss Újság, 1924. december 6., 3. o., Helyárleszállítás a moziknál

Délmagyarország, 1926. július 7., 7. o., A szegedi mozik és a vigalmi adó

Délmagyarország, 1927. május 29., 8. o., (felső reklám: a Belvárosi Mozi műsorait a Széchenyi Moziban játszik)

Délmagyarország, 1927. június 29., 12. o., Látványosságszámba fog menni a Belvárosi Mozi előcsarnoka és nagyterme

Délmagyarország, 1927. augusztus 23., 6. o., Megnyílik a Belvárosi Mozi (felújítás)

Délmagyarország, 1928. augusztus 19., 7. o., (bal alsó harmad első keretes reklám: a Korzó renoválása idejére az előadásokat a Széchenyiben tartják), október 9., 5. o., (jobb felső keretes reklám), október 12., 4. o., Egy anya megrendítő drámája (Korzó Mozi felújítása)

Délmagyarország, 1929. március 8., 4. o., A belügyminiszter nem engedi meg a városnak, hogy a moziktól 15 százalék vigalmi adót szedjen

Délmagyarország, 1930. június 7., 7. o., Az első hangosfilm (Belvárosiban)

Délmagyarország, 1930. szeptember 19., 2. o., (jobb alsó keretes reklám, Korzó hangos lesz)

Délmagyarország, 1931. október 11., 9. o., Megnyílik a Széchenyi Mozi

Délmagyarország, 1931. október 18., 7. o., (bal keretes reklám, Hangos Széchenyi Mozi)

Délmagyarország, 1932. február 27., 1. o., A mozik sztrájkja

Délmagyarország, 1932. február 27., 5. o., A város leszállítja a város vigalmi adóját?

Délmagyarország, 1932. március 2., 5. o., A város átmeneti időre leszállítja a mozik vigalmi adóját

Délmagyarország, 1932. március 5., 2. o., 10 százalékra szállítják le a mozik vigalmi adóját

Délmagyarország, 1932. augusztus 23., 5. o., Városi mozi – Indítvány a szeptemberi közgyűlésre

Délmagyarország, 1932. szeptember 15., 5. o., A budapesti filmkölcsönzők bojkottja a szegedi mozik ellen

Délmagyarország, 1932. szeptember 16., 6. o., Megdrágították a mozik helyárait

Délmagyarország, 1932. december 29., 4. o., A mozik vigalmi adója

Délmagyarország, 1933. augusztus 9., 6. o., Az alsóvárosi kultúrház mozielőadásai (vigalmi adó 10%-ra csökkentése)

Délmagyarország, 1933. szeptember 10., 3. o., Érdekes változások a szegedi mozik bérletei körül (Korzó Mozi bérleti szerződés lejárta)

Délmagyarország, 1933. november 30., 5. o., A közgyűlés tejfillérek szedésére kötelezte a szegedi mozikat

Délmagyarország, 1934. június 29., 3. o., A közgyűlés elrendelte a Mars térkikövezését és a Mátyás-király tér rendezését (közgyűlés 10%-os vigalmi adó hozzájárulása)

Délmagyarország, 1934. augusztus 31., 4. o., A kuria sem szállítja le a Széchenyi Mozi üzembérét

Délmagyarország, 1934. szeptember 2., 12. o., Új igazgató a szegedi moziknál

Délmagyarország, 1935. február 1., 3. o., A polgármester moziengedélyt kér a színház számára a belügyminisztertől

Délmagyarország, 1936. április 26., 7. o., A mozik vigalmi adója (közgyűlés határozatát semmisítette meg a belügyminiszter)

Délmagyarország, 1937. április 11., 7-8. o., A szegedi mozik tízesztendős harca a vigalmi adó leszállításáért

Szegedi Új Nemzedék, 1938. május 17., 2. o., … a szegedi mozik körül támadt ferde helyzetet. (Megvonták a Széchenyi engedélyét)

Délmagyarország, 1938. szeptember 6., 3. o., A harmadik szegedi mozi (újranyit a Széchenyi)

Délmagyarország, 1938. október 22., 6. o., A belügyminiszter jóváhagyta a szegedi mozik 12%-os vigalmi adóját

Délmagyarország, 1939. augusztus 1., 8. o., Átvette a Korzó Mozit az új érdekeltség (felújítás)

Délmagyarország, 1939. szeptember 7., 6. o., Megnyílt az átalakított Korzó Mozi

Délmagyarország, 1941. február 2., 8. o., Hirdetés (szegedi mozik vigalmi adója 10%)

Délmagyarország, 1943. június 6., 7. o., Ferencesrendi szerzetesek a vetítőgép mellett… (bezár az alsóvárosi mozi)

Délmagyarország, 1943. július 22., 5. o., Szeged város állást foglal a határán épülő mozi ellen

Délmagyarország, 1943. július 29., 4. o., A szegedi mozik memorandumban kérik a várost a tápéi mozialapítás okozta sérelmeik orvoslására

Délmagyarország, 1943. július 15., 5. o., A Korzó Mozi helyiségének bérbeadása

Délmagyarország, 1943. szeptember 14., 3. o., Megfellebbezték a mozijegyek után szedhető tejfillérekről szóló közgyűlési határozatot

Délmagyarország, 1944. december 7., 3. o., A város házikezelésbe vette a mozikat, megszervezi a közmunkát, felülvizsgálja az iparengedélyeket és pártközi bizottság elé viszi a politikai bűnösök ügyét

Délmagyarország, 1947. december 23., 2. o., Híradó mozi lesz délelőtt a Széchenyi Filmszínházban

Délmagyarország, 1949. május 21., 5. o., Ma este avatják fel az MSzT kertmoziját

Délmagyarország, 1950. február 4., 5. o., Csütörtökön nyit Szegeden a Fáklya Filmszínház és megkezdi a szovjet dokumentumfilmek bemutatását

Délmagyarország, 1950. február 24., 3. o., Egy és két forintos egységes helyárak a szegedi Fáklya Moziban

Délmagyarország, 1950. november 22., 4. o., Csütörtökön díszelőadás keretében mutatja be a Belvárosi Mozi a „Kárhozottak összeesküvésé”-t (Szabadság lesz a Belvárosi neve)

Délmagyarország, 1950. december 23., 5. o., Ünnepi díszelőadáson avatták fel a szegedi ”Vörös Csillag” mozit

Délmagyarország, 1951. július 19., 6. o., Új vetítőberendezés épül a szegedi „Szabadság”-moziban

Délmagyarország, 1953. július 8., 3. o., Kert-mozi nyílik a Horváth Mihály utcában

Délmagyarország, 1953. november 24., 4. o., A Vörös Csillag mozi (tatarozás kezdődött)

Délmagyarország, 1953. december 9., 4. o., Hírek: A Szabadság Filmszínház (híradó mozi a Szabadságban)

Délmagyarország, 1954. január 4., 4. o., Hírek: A mihályteleki dolgozók… (mihályteleki mozi)

Délmagyarország, 1954. január 8., 3. o., Tegnap megnyílt az újjáalakított Vörös Csillag mozi

Délmagyarország, 1956. szeptember 25., 1. o., Teltházzal nyitott az Építők Művelődési Otthona (állandó mozi, Dugonics mozi)

Szegedi Néplap, 1957. március 26., 3. o., Tudományos Híradó mozi létesül Szegeden

Délmagyarország, 1957.július 12., 3. o., A szegedi mozik Szegedé legyenek

Délmagyarország, 1958. június 1., 5. o., Szélesvásznú mozit kap Szeged (Szabadság Mozi átalakítása)

Délmagyarország, 1958. november 6., 5. o., Ma sajtóbemutató a Szabadság Moziban (megnyitják a felújított mozit)

Délmagyarország, 1958. november 14., 5. o., Helyszíni szemlén a szélesvásznú moziban (A Szabadság Mozihibáinak orvoslása)

Délmagyarország, 1959. március 1., 7. o., HI-FI (térhatású mágneshang bemutató a Szabadság Moziban)

Délmagyarország, 1959. július 18., 6. o., Röviden… Ma nyílik a szegedi Híradó Mozi (Híradó a Vörös Csillagban)

Délmagyarország, 1959. július 19., 8. o., Röviden… Figyelem! (a Postás Mozi előadásai kertmoziban mennek a nyár alatt)

Délmagyarország, 1959. augusztus 1., 7. o., Röviden… Új kertmozi Rókuson

Délmagyarország, 1961. február 18., 5. o., Megkezdték a Fáklya Mozi tatarozását (belső felújítás)

Délmagyarország, 1961. július 14., 4. o., Papp Lajos: Zárva – TATAROZÁS MIATT?...

Délmagyarország, 1961. augusztus 4., 3. o., Rövidesen megkezdik a Vörös Csillag Filmszínház tetőzetének felújítását

Délmagyarország, 1962. április 30., 10. o., (alsó keretes reklám: Fáklya Híradó mozi)

Délmagyarország, 1962. május 11., 3. o., Tatarozzák a Fáklya Mozit (külső felújítás)

Délmagyarország, 1963. január 19., 6. o., Hamarosan megnyitják a felújított Vörös Csillag Mozit

Délmagyarország, 1963. február 20. 5. o., H.M.: Miért ázott be az újjáépített Vörös Csillag Mozi?

Délmagyarország, 1963. április 4., 4. o., A kötelező anyagon felül… (Gruber László filmklub, filmesztétika kezdetek – 1988-as, a róla elnevezett filmmúzeum írásnál)

Délmagyarország, 1965. február 9., 5. o., Elhamarkodott intézkedés (elhamarkodott bezárása a Szabadságnak)

Délmagyarország, 1965. szeptember 17., 1. o., Több mint 3 milliót költenek a szegedi Szabadság mozi felújítására

Délmagyarország, 1966. február 6., 3. o., Felújítják a Zsótér-házat

Délmagyarország, 1967. július 19., 3. o., Ma nyílik a Szabadság Filmszínház (felújítás után)

Délmagyarország, 1968. április 18., 3. o., János József: Ma nyílik az ország második 70 mm-es mozija

Délmagyarország, 1968. május 15., 4. o., A Vörös Csillag a Fáklyában (födémet cserélnek a Vörös Csillag Moziban)

Délmagyarország, 1970. április 30., 7. o., Sikerült! (megnyitják a Vörös Csillag Mozit)

Délmagyarország, 1971. május 19., 5. o., Ö.L.: A vetítők nem rosszak (feszültségingadozások a Szabadság Moziban)

Délmagyarország, 1972. július 26., 5. o., Hiányzik a kertmozi

Délmagyarország, 1975. augusztus 27., 5. o., L.Zs.: Mozinézők éjszaka

Délmagyarország, 1978. március 17., 3. o., T.L.: Kezdődik a Nagyszínház fölújítása (színházi-, zenei- és operaelőadások befogadására építik át a Szabadság Mozit)

Délmagyarország, 1978. május 14., 12. o., Csütörtöktől: kertmozi (újszegedi kertmozi)

Délmagyarország, 1979. március 11., 4. o., Sulyok Erzsébet: Mozi-színház és múzeum-mozi (színház lesz a Szabadság Moziból, filmtéka nyit a Móra Ferenc Múzeumban)

Délmagyarország, 1979. március 23., 5. o., Megnyílt a Filmtéka (Móra Ferenc Múzeum dísztermében)

Délmagyarország, 1983. szeptember 13., 8. o., Á.S.: Új helyen indul a Filmtéka (Újszegeden ideiglenesen)

Délmagyarország, 1984. január 8., 8. o., Filmtéka a Technika Házában

Délmagyarország, 1986. szeptember 19., 5. o., Varju Erika: Megint mozi a Szabadság

Délmagyarország, 1986. december 23., 5. o., Hárommillió néző a megyefilmszínházaiban (filmcentrum tervek, kiemelt mozik)

Délmagyarország, 1987. március 6., 3. o., D.L.: Filmtéka a Szabadságban

Délmagyarország, 1987. április 18., 4. o., Varju Erika: Premiermozi – lesz? (Beázik a Szabadság és a Filmtéka)

Délmagyarország, 1987. május 19., 5. o., Tóth Szeles István: Mozi – élőben (fejlesztések)

Délmagyarország, 1987. június 9., 3. o., Pesti függőségben (videótéka a Szabadságban)

Délmagyarország, 1987. október 21., 5. o., Bódy Gábor Filmklub (a filmtékában)

Délmagyarország, 1988. február 12., 5. o., Gruber László Filmmúzeum /volt mozivezetői kiigazítás, miszerint nem a Szabadságban, hanem a Vörös Csillagban és a Fáklyában tartották a vetítéseket/

Délmagyarország, 1989. június 1., 1. o., Korzó, Belvárosi Mozik visszakeresztelése 

Délmagyarország, 1989. június 15., 5. o., Kamaramozi

Délmagyarország, 1989. július 13., 5. o., Ny.P.: Volt-nincs gyermekmegörző

Délmagyarország, 1989. november 16., 4. o., Podmaniczky Szilárd.: Filmmúzeum Szegeden

Délmagyarország, 1990. július 4., 3. o., Amerika Dorozsmán? (autós mozi nyílik)

Délmagyarország, 1993. június 14., 6. o., V.I.P.: Privatizált mozik? (megalakult a Szegedi Mozgókép)

Délmagyarország, 1993. november 26., 7. o., Podmaniczky Szilárd: KÉP-SZÍN-HÁZ (Megalakult a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány)

Délmagyarország, 1994. július 30., 11. o., Három filmbolond, ha találkozik (mozi nyílik a pincében)

Délmagyarország, 1995. május 26., 3. o., Fekete Klára: Díszudvar lesz a mozi helyén

Délmagyarország, 1995. december 22., 6. o., Felszállás a Lumiere-vonatra (100 éves a mozi, mozimaraton a Belvárosi Moziban)

Délmagyarország, 1996. január 10., 4. o., Szabó C. Szilárd: A nőkkel lehet üzletet csinálni (Belvárosi és a Korzó felújítása)

Délmagyarország, 1996. május 7., 6. o., Újra nyitva az autósmozi

Délmagyarország, 1996. október 1., 4. o., Szabó C. Szilárd: Éjfélig pereg a film (megalakult a Grand Café művészmozi)

Délmagyarország, 1996. december 3., 5. o., Takács Viktor: Kozmetikázzák a Korzó mozit (csúszik a Korzó felújítása)

Délmagyarország, 1997. január 25., 4. o., Takács Viktor: Megszépült a Korzó mozi

Délmagyarország, 1998.március 18., Egy százalék melléklet, III. o., Tóth-Szenesi Attila: A művész mozi nem hoz nyereséget (a Grand Café előtt és a megnyitás után)

Délmagyarország, 1998. július 1., 1. o., Kéri Barnabás: Verseny a multikkal; július 22., 6. o., Kéri Barnabás: Félig kész a mozi (fotelüléscsere a Belvárosiban)

Délmagyarország, 1999. június 30., 7. o., Kiesett a tantusz (A Postás mozi története)

Délmagyarország, 2000. április 13., 10. o., Sulyok Erzsébet: A mozi is megújulna (balett tervek a Korzóban)

Délmagyarország, 2000. május 13., Panek Sándor: Külföldi multik a mozipiacon (Cinema City és Belvárosi Miniplex)

Délmagyarország, 2000. július 13., 7. o., Sulyok Erzsébet: Mi lesz a Korzóval?

Délmagyarország, 2001. június 14., 7. o., Lévay Gizella: A belvárosi mozik előre menekülnek

Délmagyarország, 2001. szeptember 12. 7. o., Ötéves a Grand Café

Délmagyarország, 2001. október 19., 4. o., Hollósi Zsolt: Befogadószínház lehetne a Korzó

Délmagyarország, 2001. december 5., 5. o., Újra kinyit a Korzó (ideiglenes vetítés)

Délmagyarország, 2003. május 16., 4. o., Sulyok Erzsébet: Újra főszerepben a Korzó (a Mozgókép Kht. felmondja a szerződést a Korzóval)

Délmagyarország, 2003. július 29., 4. o., Szabó C. Szilárd: Korszerűsítik a Belvárosit (36 milliós támogatás)

Délmagyarország, 2003. szeptember 24., 5. o., Molnár Balázs Imre: Megújult a közkedvelt Grand Café

Délmagyarország, 2004. január 28., 7. o., B.Z.: A rókusiak búcsúznak a Bolhástól (bontják a Dugonics Mozit)

Délmagyarország, 2004. március 5., 4. o., Teret neveznek el Vaszy Viktorról

Délmagyarország, 2004. szeptember 22., 6. o., Szabó C. Szilárd: Filmszakadás a kismozikban (vörösled hangleolvasóval szerelik fel a mozikat)

Délmagyarország, 2004. november 13., 7. o., Molnár Balázs Imre: Szeged nem áldoz más települések mozijára (Mozgókép Kft-ből Kht)

Délmagyarország, 2005. június 17., 4. o., Vetítőtermek névadója

Délmagyarország, 2006. február 10., Molnár Balázs Imre: Kultúrkocsmákkal csinálják a pénzt (Casablanca néven kávézó nyílt a Belvárosi Moziban)

Délmagyarország, 2006. december 8., 4. o., Gonda Zsuzsanna: Eggyé válik a Belvárosi mozi és az IH

Délmagyarország, 2007. február 27., 6. o., Gonda Zsuzsanna: Oscar-gála kicsiben a Belvárosi moziban

Délmagyarország, 2007. április 4., 8. o., Hollósi Zsolt: Zeneház lett a Korzó

Délmagyarország, 2007. május 24., 4. o., Kultúrkert a Tiszán túli ligetben (kertmozi végnapjai - 1991)

Délmagyarország, 2007. augusztus 1., 5. o., Mozifelújítás

Délmagyarország, 2008. április 24., 4. o., Gonda Zsuzsanna: Háromdimenziós mozi Szegeden

Délmagyarország, 2008. szeptember 5., 8. o., Késik, de lesz 3D-s mozi Szegeden

Délmagyarország, 2009. január 16., 5. o., Bono ma három dimenzióban

Délmagyarország, 2009. október 2., 7. o., Hollósi Zsolt: Szegediek a Metropolitanben

Délmagyarország, 2009. január 28., 9. o., Volt – 3 dimenzióban (a szegedi Cinema City első 3D vetítése)

Délmagyarország, 2010. szeptember 8., 12. o., Kiállítás – A Belvárosi Moziban 17 órakor nyílik (90. éves a Belvárosi Mozi)