A mozikat központi irányítással és felügyelettel a megyei moziüzemi vállalat működtette. A vetíteni kívánt filmekre a vállalat és a Mokép közösen kötöttek szerződést. Havi műsor volt, amely a Műsorkalauz nevű kiadványban jelent meg. A mozik egymás közt cserélve vetítették a filmeket, egy-egy filmalkotást pedig általában 2 napig tartottak műsoron, mert az akkori üdülési szokások 2 hetes nyaralásokat tettek lehetővé és közönséget mindig az új filmek érdekelték, illetve a nyári szezonban 20-25 film is megjelent, alig volt lehetőség ezeket néhány napnál tovább műsoron tartani. Igaz, a sikeresebb darabokat később visszahozták. A balatoni kertmozik abban a szerencsés helyzetbe voltak, hogy a nézők előbb láthatták az ősz vagy a tél folyamán bemutatandó filmeket, mint Pesten vagy a megyeszékhelyeken. Erre volt jó pl. a Balatoni Filmnapok rendezvény, ahol gyakoriak voltak a közönségtalálkozók és ahol a közönség találkozhatott a film szereplőivel, rendezőjével és a film után kérdéseket tehettek fel nekik.
A szabadtéri mozik naponta vetítettek, a maiakhoz képest lényegesen korábban már május elején kinyitottak és csak szeptember közepén zártak be. A főidényben, főleg hétvégén 2-3 vetítést is tartottak egy nap, késő éjszakai befejezéssel. Külön atmoszféra jellemezte a szabadtéri mozizást, hiszen a somogyi kertmozik kivétel nélkül, részben vagy teljesen fedett nézőtérrel rendelkeztek, ezért nem kellett megszakítani az előadásokat, ha szélvihar kerekedett vagy eleredt az eső.
A kertmozik nézőszámai kiemelkedőnek számítottak, köztük a Siófoki Kertmozi nagyon kihasznált volt, Lelle után a második legforgalmasabb. Ha hűvösre vagy esősre váltott az időjárás, akkor terem moziba mentek a szórakozni vágyók. Kétnaponta cserélődtek a kópiák, jó apparátussal és kitűnő technikai feltételekkel működtek.
Mozisnak lenni egy kertmoziban igazi kihívás, ugyanakkor megbecsült munka is volt, a talpraesett és szakmailag felkészült dolgozóknak többféle munkában is ki kellett venni a részüket, olykor a gépész besegített a jegyszedésben vagy a takarításban is. Ezt csak hivatástudattal lehetett jól végezni, ugyanakkor a munkájuk biztos megélhetést teremtett számukra. A moziüzem részéről rendszeres ellenőrzéseket végeztek, így biztosították a mozik rendes működését. A moziüzemi vállalatnak saját üdülője volt, ahol a hozzájuk tartozó mozik dolgozói és családjai, valamint a Mokép dolgozói nyaralhattak.
1989-ben az egyeduralkodó Mokép mellett új forgalmazók is megvetették lábukat az országban. Szakmai találkozókon egyeztek meg a gazdasági hasznokról, ahol fix kölcsöndíjról állapodtak meg, jó filmellátást biztosítva. A kölcsöndíj mozinként alakult, a forgalomtól függően külön-külön szerződés értelmében. Ez sok alacsonyabb forgalmú filmszínháznak kifejezetten előnytelen volt, ezért a szakma igyekezett megoldást találni a helyzetre.
A rendszerváltás egyik negatív hatása az üdülési szokások megváltozásában jelentkezett, a kevesebb ideig tartó nyaralások és az országosan amúgy is drasztikus nézőszám csökkenés miatt megváltoztak a vetítési szokások, premier filmeket alig, premier előttieket egyáltalán nem adtak a forgalmazók. A mozik is spórolásra kényszerültek, kevesebb alkalmazottal üzemeltek.
Az 1991-es önkormányzati törvényben meghatározták, hogy minden moziépület és annak üzemeltetése az önkormányzatra száll. Az önkormányzatok nyakába varrt többletfeladatok miatt sok mozi idézőjelben megszűnt, szüneteltették vetítéseiket, de konkrét megszűnések is voltak, a dolgozókat elbocsátották, az épületek lepusztultak. Csak kevés önkormányzat bátorkodott bérbe, magánkezelésbe adni mozijait. Előprivatizációnál az állam a Moképpel akart együttműködni, de senki nem akart aláírni kormányzati szinten és ez az elképzelés elúszott. Új terv készült az épületmentésre, de ez is megbukott, nem merték vállalni a kockázatot. A tehetetlen és döntésre képtelen honatyák kieresztették kezeik közül az irányítást és ez arra is visszavezethető, hogy ezek az intézmények vezetőségei az állampárt kádertementői voltak, ez pedig komoly kihívás elé állította a szakmát.
A rendszerváltás utáni változások arra sarkallták a mozik üzemeltetőit, hogy érdekeiket egy elismert egyesületen át érvényesíthessék a forgalmazók és az állam irányába. Erre épült a nyíregyházi kíséret, ahol megalakult az első szakmai platform, a Mozisok Egyesülete, mely röviddel ezután megszűnt és Mozisok Országos Szövetsége néven egy új széles körű, szakmai fórumot hoztak létre, amely jogutódja lett az előzőnek. Petróczi Sándor elnök, Németh János ügyvezető, további nevek pedig később tagozatokra bontva jelentek meg a szövetségben, később pedig megalakult az Artmozik Egyesülete is. A megmaradt vagyont kft-kké alakították, az önkormányzatok a mozikkal résztulajdonosok lettek. A korábbi és megszűnt moziüzemi vállalatokból megalakultak a filmszolgáltató vállalkozások, amelyek általában a megyék vagy a városok nevét vették fel pl. Hajdú Film Kft, Somogy Film, Hírös Film, stb. Egyfajta közbülső szerv lettek a forgalmazók és a mozik között. Velük egyeztek meg a forgalmazók a kölcsön- és jogdíjakról, közvetítő és szolgáltató szerep volt a feladatuk. Szolgáltatói díjat kaptak a moziktól, előadásonként 400-600 forintot, 1000 Ft feletti összeget a jól teljesítő moziktól kértek. Ezen felül a művészfilmek vetítéseit, filmklubokat, gyerekelőadásokat is a szolgáltatók szervezték meg.
Sajnálatos módon egyik-másik céget komoly botrányok övezték és nagy sajtó visszhang által váltak ismertté, ilyen volt pl. a Somogy Film, amelynek lényegében szétherdálták a vagyonát, míg végül felszámolták, a korábbi feladatai pedig magán kézbe kerültek.
A kertmozik tovább éltek, leginkább magánkézben működtek, ám a digitalizálás ezeket az egységeket is utolérte, ami a kópiás vetítések csökkenését hozta magával. Siófokon már korábban bezárt a szabadtéri mozi, nagyjából a 2000-es évek derekán Szárszón, Földváron is beszüntették a vetítéseket. Utóbbit 2008-ban lebontották. A nagy digitalizáció kezdetére már csak Szemesen, Lellén, Zamárdiban maradtak meg a kertmozik és belőlük is csak Lellén és Zamárdiban sikerült digitálisan fejleszteni, 2012-ben pedig Siófokon épült fel egy kéttermes mozi a helyi bevásárlóközpontban.
(fotók: saját, egykor.hu)
