1901. december 17-én három nap erejéig Pápára látogatott országjáró körútja alkalmából az Uránia Tudományos Színház. Kedden Spanyolországot, szerdán Amerikát mutatták be, csütörtökön pedig a magyar filmtörténet első, néhány perces darabját, A táncz című „filmet” láthatta a közönség a zsúfolásig megtelt színházban. A képek technikailag gyönyörű kivitelűek voltak, néhol azonban vibráltak, főleg A táncz esetében. 1902. november 29-től három estén át ismét ellátogatott a városba és megtartotta előadásait a színházban az Uránia. Vasárnap a Monte-Carlot és a Riviérát, hétfőn a Szultán birodalmát, kedden pedig a Sportot mutatták be a közönségnek. Az első kettő estén szinte megtelt a nézőtér, a harmadik alkalommal csak félig, mert ezen az estén rendkívül hűvös volt és a színházat sem lehetett jól felfűteni. Az érdekes és tanulságos történetek nem voltak maradéktalanul élvezetesek, mert a képek nem voltak mindig tiszták, de még így is megtették hatásukat. A színházban tartotta meg mozgóképes előadásait a Székelyföldi Tudományos Színház 1903. október 17-én. A vetítések rezgésmentesek és tiszták voltak, 28-án félhelyárakkal várták a közönséget, az azt követő napokban pedig teljes műsorral. 1905. február 17-től az Amerikai Bioszkop tette tiszteletét a városban, a Korona kávéházban, ahol élő mozgófényképeket mutattak be változatos műsorral. A belépés díjmentes volt. Április 22-én Váradi Béla kávéház tulajdonos új képeket szerzett be és naponta változatos műsort mutatott be közönségének a Korona kávéházban. Az előadások alkalmával Zsiga Józsi zenekara szórakoztatta a közönséget. Április végén a Korona téren állították fel a Kinematograf-színházat, ahol érdekes képsorozatokat vetítettek. A képek tiszták, nem kápráztatta a szemeket az alakok mozgása. Május végén két helyszínen is volt egyszerre mozgófénykép vetítés, egyrészt Váradi Béla Balaton kávéházában, ahol zsúfoltságig volt nézőkkel a helyiség, és a színházban is, ahol első napon alig voltak kíváncsiak a vetítésekre, második alkalommal viszont szinte kongott az ürességtől. 1906 februárjában szintén a Korona kávéházban mulattató és pompás mozgófényképekkel szórakoztatták a közönséget. Az egyik mozgóképsor nem csak látványosság, hanem egy teljes regény is volt. November elejétől Elektro-bioszkop néven villamos, mozgófényképeket bemutató színház működött. A színháznak saját gőz- és elektromos gépe volt. A novemberi Uránia vetítések nem sikerültek jól, a képek homályosak voltak, az állóképek is rezegtek. Ez év decemberétől naponta mutattak be mozgófényképeket a Korona kávéházban. Levetítették a világsajtót megjárt francia bányarobbantás és a szicíliai vérbosszú felvételeit, amelyeket a Füredi zenekar közreműködésével mutattak be. 1907. június 1-től özv. Filipánics Róbertné és társa a Bástya téren felállított bioszkóp színházban modern technikai eszközökkel a legújabb mozgófényképeket mutatták be.

Augusztustól pedig az Otthon kávéház kerthelyiségében nyitott az állandó mozgófényképszínház. December 1-én a Fleischner és Társa, a Hungária kávéház tulajdonosai, a helyiségüket átalakították és újonnan berendezték, hogy ott mozgófénykép előadásokat tarthassanak és az első hét folyamán azokat megtartották. December 29-től a budapesti Víg Mozi tette tiszteletét a városban és a színházat mozielőadásra berendezte. Délután 3 órától este 10 óráig mozgófénykép előadásokat tartottak. Helyárak: páholy 5 személyre 4 korona, egyes páholyülés 1 korona, erkélyszék 60 fillér, támlásszék 40 fillér, zártszék 50 fillér, földszinti állóhely 30 fillér, karzati ülőhely 30 fillér, karzati állóhely 20 fillér. 1908 januárjában a villamos felügyelő bizottság, a villamos áram biztosítása céljából, amely a mozi energiaszükségletéhez elengedhetetlen volt, engedélyezte egy áramátalakító gép beállítását. A motor célja, hogy a mozgófénykép előadások külön ne terheljék a város közvilágítását. 1908. április 26-tól az Esterházy úton lévő játszótéren vetített az Apolló Bioszkóp, amely technikailag messze felülmúlta az eddig a városban járt mozgófényképeket vetítő vállalatokat. A köralakú sátorszínház belső berendezése a legmodernebb, villamos világítással, elegáns ülőhelyekkel rendelkezett. Érdekes és szép mozgófényképeket mutatott be közönségének, akik szép számmal jelentek meg az eseményeken. A képsorokhoz fúvós zenekar szolgáltatta a zenét, az előadásokat este 6 és 9 között, órás turnusokban tartották. A helyi lapok szerint az úri közönség a hölgyek díszes kalapjai miatt nem élvezhette teljeskörűen az előadásokat. 1909. május 5-én a református egyház és a színügyi bizottság megállapodott abban, hogy a színház épületét 10 év elteltével, amennyiben az új színház építése megkezdődött, átadják a reformátusoknak templomuk felépítése céljából. Az egyház ezért 30 000 koronát letett, a kormány pedig évente 60 000 koronával támogatta a templom ügyét.

1910 január elején a városi tanácshoz ajánlat érkezett, miszerint Freund és Goldberger budapesti nagykereskedők a pápai színházat három évre kibérelnék. Az ajánlat alapján előadásonként 60 korona bért fizetnének és felelősséget vállalnának az esetleges károkért és rongálásért, továbbá vállalták, hogy a színházi évad alatt nem tartanának előadást, valamint csak vásár- és ünnepnapon rendeznének műsort. Az előadásokra esztétikai és erkölcsi szempontból kifogástalan műsorokat hoznának. A tanács az ajánlatot kiadta a színügyi bizottságnak javaslattételre. A színügyi bizottság folyó hó 26-án megtárgyalta és jóváhagyta, hogy a színházat mozgófénykép előadásokra átengedik, napi 60 korona összegért, kivéve, ha a színházat színtársulat óhajtja igénybe venni, valamint csak vásár- és ünnepnapokon. Májusban viszont már Pfeiffer Ignác, pápai kereskedővel kötöttek egyezséget, akivel napi 45 korona fejében állapodtak meg szintén a színházban tartandó mozgófénykép előadásokról. Kikötötték, hogy a gépszekrényt tűzmentes anyagból készíti el és a helyárakat a polgármesteri hivatalnak köteles bejelenteni. Pünkösd két napján jól sikerült előadásokat tartott, jobb és rezgésmentes képeket láthatott a közönség, az ünnepek után is folytatódtak az előadások. 1911 januárjában Molnár Gyula szombathelyi mozgófénykép vállalata ajánlatot tett a színházban tartandó mozgófénykép előadások megvalósítására.

1911 májusában Szilárd és Haász, valamint Ritter Ede részére a városi tanács egy 35 méter hosszú és 25 méter széles fabódé építésére adott engedélyt az Erzsébet ligeti játszótéren, ahol mozgófénykép előadásokat tarthattak. A kikötésben szerepelt, hogy a pavilon tűz- és életbiztosan építendő és az engedélyt a tanács bármikor visszavonhatja. Drucker Mór és Nagel Benő fővárosi mozgófénykép-és színházi vállalkozók igen előnyös feltételekkel akarták a színházat bérbe venni. A szerződés szerint az 1911. november 1-től kezdődően egész évre kívánták ezt megtenni, leszámítva a rendes színházi évadok idejét és azokat a napokat, amelyeken a város jótékony vagy műkedvelői előadások céljára átadja. A megállapodás értelmében évi 3200 koronát fizetnek, kötelesek a berendezést jól karbantartani, szeméremsértő vagy erkölcsbe ütköző tárgyú képeket nem mutathatnak be. Óvadékul 1600 koronát tesznek le, a felek féléves felmondást rögzítenek egymással szemben. A vállalkozók 15 000 korona értékű mozigépet kívántak beállítani, mert a legmodernebb felvételeket akarták bemutatni. Vállalkozásukat Pannónia Mozgókép Vállalat néven nyitották meg november közepén. 1912 januárjától Budapest székesfőváros rendőrfőkapitánya elrendelte, hogy az összes mozgófényképszínház által bemutatott film feliratozásának magyar nyelvűnek kell lennie. Emiatt hamarosan a vidéki mozgók is magyar feliratozáshoz jutottak.

1912 szeptemberében gazdát cserélt a mozi, a Pannónia befejezte előadásait, helyén pedig Kohn Mór nyithatott évi 3200 korona bérleti díjért. 1913 februárjában Kohn a mozi gépi- és egyéb berendezéseit felajánlotta a városnak megvételre 2200 koronáért, amelyet a város elfogadott. Májusban a Projectográf Budapesti Mozgófénykép és Gépgyár RT. kérvényt adott be a városi tanácshoz, azzal a szándékkal, hogy a város egyik forgalmas helyén új mozgófénykép vállalatot létesíthessen. A város elutasította a kérvényt, hiszen nem akart konkurenciát magának, legfeljebb annyiban, hogy az nála minél kisebb legyen. A város saját mozijába új, Gamount vetítőgépet vásárolt. A Projectográf vállalat nem hagyta annyiban, fellebbezett a döntés ellen, ami a Veszprém vármegyei alispánhoz került, aki a városi tanács határozatát helyben hagyta. A budapesti vállalat ezt a határozatot is megtámadta, amely viszont már a belügyminiszter elé került, aki megsemmisítette a két alsófokú határozatot, mert a mutatványok engedélyezés iránti kérelmek feletti rendelkezések nem a városi tanács, hanem a rendőrkapitány illetéke. Egyre másra érkeztek a további ajánlatok, ami mit sem bizonyított jobban, minthogy a mozi egyre jövedelmezőbb üzlet lett. 1913 novemberében két ajánlat is lapult a városi tanács íróasztalán. Joanovich János temesvári nyugalmazott kapitány kérvényt nyújtott be, miszerint január 1-től 20 évre kizárólagos mozgószínház engedélyt kért, valamint területet, ahová színházát felépíthetné. Ellenszolgáltatásul a tiszta jövedelem 10%-át szegényalapba adná, a színházat a teljes berendezéssel 20 év után a városra hagyná. A másik kérvényt Eisler Vencel és társa, szintén temesvári cég adta be. A várostól 15 évre ingyen telket kért, ami 15 év után a rajta lévő színházzal a város tulajdonába kerülne. Továbbá adó- és tehermentességet is kért, a szegényalapba 20%-ot adna a tiszta jövedelemből, valamint havonként 2-2 ingyenes előadást tartana szegény iskolás gyerekek javára és évente két jótékony célú vetítést is. Végül megjegyezte, hogy egy 1000 fős színházat építene. A városi tanács mindkét ajánlatot elutasította.

1914. február 17-18-án megérkezett a beszélő mozi is a városba, igaz nem az Edison-féle, de mégis megszólalt. A vetítéseken (rendes színházi helyárakkal) egészen megtöltötte a közönség a színházat, a második napon kettő diákelőadáson is látható, illetve hallható volt a beszélő mozi. Azonban nem volt teljes az illúzió a beszéd és a képi megjelenítés között. Két előadásnál szinte tökéletes volt, a többinél a baloldali gramofon működése nagyon is észrevehető volt. Májusban a városi tanács megemelte a kávéházi mozgófénykép bemutató helyek engedélydíjait. Az Otthon kávéháznak negyedévenként 100 koronát, a Hungáriának 50 koronát kellet fizetniük. A kávéházak tulajdonosai ezt méltánytalannak vélték és felhívták a figyelmet a városi színház előadásainak anomáliáira, hogy a vetített műsorok nívón aluliak, lejátszott, ócska, elkopottak. 1914 júliusában Fehér Mihály és társa, budapesti lakosok kérvénnyel fordultak a városhoz, hogy évi 3000 koronáért bérbe vennék a város kezelésében lévő mozgószínházat. A város azonban nem bocsátkozott a kérelem elbírálásába, hanem értesítette a vállalkozókat, hogy a legkisebb éves bérlet 8000 korona. 1914 nyarán kertmozival indítottak a Polgári kör kerthelyiségében. 1916 őszén egy zalaegerszegi vállalkozó szerette volna a mozit bérbe venni 10-12 évre, ám a város továbbra is saját kezelésében kívánta működtetni. A város ekkor szerezte be új vetítőkészülékét, amely rezgés nélküli és rendkívül tiszta képet adott, kellemes meglepetést szerezve a közönségnek. 1917 szeptemberében Bitinger Tivadar, a győri Apolló mulató tulajdonosa is bejelentkezett a városi tanácshoz kérelmével, amelynek értelmében a mozit jelenlegi helyén venné bérbe évi 15 000, az új színházban évi 18 000 koronáért.

1924 decemberében a városi tanács elhatározta magát és a lerongyolódott színház felújításába kezdett. Többek között 400 modern széket szereztek be, amelyet a földszinten helyeztek el. A karzat egy részét megszűntették és így több sor erkélyszék szabadult fel, kibővítve velük a földszinti nézőteret, a páholyok helyén új pótszékeket állítottak be. E munkálatok mellett a mozi megújulása is elengedhetetlenné vált. A legújabb, modern filmek behozatala mellett a mozi felszerelését megjavították, kiegészítették. 1925. február 22-én az újjá alakított színházban Jókai Mór születésének 100. évfordulója alkalmából nagyszabású díszestélyt tartott a Petőfi-társaság a Jókai-körrel karöltve. Ebből az alkalomból a színház felvette a Jókai Mór nevet. 1926-ban a színházi élet hanyatlásnak indult, egyre kevesebben látogatták a pápaiak egyetlen kulturális szórakoztató intézményüket. Az ok a konkurencia hiánya mellett az egyre silányabb műsorok vetítése volt, ezért a Star filmgyár egy új mozi építésére és az ehhez szükséges engedélyek megszerzésére kért engedélyt, amit 1927 szeptemberében a belügyminisztérium megadott. A város viszont nyomban szerződést kötött a Star filmvállalattal, amiben kikötötték, hogy továbbra is csak a városi mozi marad meg, a bruttó bevétel 10%-át a város kapja, évente minimálisan 8000 pengő biztosításával. 1927. november 5-én a budapesti Star filmgyár vezetése alatt nyitotta meg kapuit a Jókai mozi, igazgatója Márer Sándor volt. A Star átalakíttatta a mozi nézőterét, a vetítés minősége is sokat javult, minden helyről plasztikus, szépen vetített képet láthatott a közönség. Az eddigi zongora helyett háromtagú zenekar kísérte a filmeket, valamint a legújabb nemzetközi és hazai slágereket játszotta. A Star a legnagyobb filmkölcsönző volt az országban és a legnívósabb műsorokat, a filmgyártás büszkeségeit, világsikereit hozta a városba. A pápai közönség ettől fogva ugyanabban a rangos szórakozásban részesült, akár a fővárosi közönség. 1928-ban 30-32%-os jegyáremelést hajtottak végre.

1931 márciusában a némafilmek csökkenése miatt a pápai mozi vezetősége a fejlődés mentén a polgármesterrel öt fővárosi mozi hangosgépét tekintette meg. A tanulmányozás eredményeit a mozi felügyelőbizottsága, valamint az illetékes és az előkészítő bizottságok elé terjesztették. Eszerint a vetítőgép alkatrészei kizárólag a legmodernebbek és a legmegfelelőbbek lehettek. A szakértők megvitatták, hogy fotocellás vagy szinkronizált hangszóró berendezést szerezzenek-e be. A gépház a kétgépes rendszer miatt kibővítésre került. Ettől fogva nem kellett szünettel vetíteni a filmeket, hiszen amikor az első gépről a szalag lefutott, azzal egy időben elindult folytatólagosan a film a másik gépen. A vetítőgépeket a Zeissikon szállította, a sűrűszövésű vásznat ritkább szövésűre cserélték a vászon mögötti hangszóró berendezés miatt.

1931. július 11-én elkezdődtek az első szabadtéri vetítések, az újonnan létesülő Park Moziban, amely a Ligeti Sportpályán épült meg Jókai Hangos kertmozgó néven. A gépek és a nézőtér egy része a tribünön kapott helyet, előtte pedig a pályán egy 200 férőhelyes nézőteret építettek, a vásznat a sportpálya közepén állították fel. Itt vetítettek először hangosfilmet Pápán, a Zeissikon típusú vetítőgépet Oláh György, fővárosi főmérnök bocsátotta a város rendelkezésére a szezon idejére. A helyárak a színházban megszokottak voltak, a közönség a legkedveltebb filmeket élvezhette. Első hangosfilm a Mesék az írógépről című filmvígjáték volt.

Még 1909-ben a reformátusok új templomát a színház helyére képzelték el, amit a város adott el meghatározott eladási ár fejében. A színházat és a mozit pedig újonnan építendő helyszínre kívánták költöztetni, de nagyon elhúzódott a megvalósítás. Már 1930 őszén szerettek volna nekikezdeni a bontási munkálatoknak, végül 1931. október 1-én tartották az utolsó színházi előadást, aztán másnap nekikezdtek a bontásnak. A mozi új színtereként több helyszín is felmerült: Tizes-malom, tókerti színháztér, Freibert-féle fatelep, városmajor, Levente-Otthon, de mindegyiket leszavazták. A színház és mozinak a Griffet és a Woita-telket szemelték ki.

1931. december 12-én és13-án Öt év az őserdőben című filmmel próba mozielőadást tartottak a Levente Otthon tágas termében. Szó sem volt arról, hogy a filmszínház ott ütötte volna fel a sátorfáját, de amíg nem épült meg a mozi, ott képzelték el, hogy ideiglenesen - természetesen az otthon eredeti funkcióit is ellátva - tarthassanak filmvetítéseket. Azonban később sem engedték át mozinak az otthont. Szintén decemberben özv. Lőte Lajosné, a második moziengedélyes, a moziüzem szüneteltetése folytán a részére ki nem fizetett havi jövedelem miatt beperelte a várost. A város állta a pert, bár önhibáján kívül szüneteltek a vetítések.

1932 márciusában a polgármester ajánlattételi felhívást bocsátott ki hangleadó berendezésre és vetítőgépre. Öt ajánlat közül a legolcsóbbat Oláh György gépészmérnök adta be, aki a legújabb típusú Zeiss Ikon gépet 16 000 pengőért helyezné üzembe a városnak. Április végén megérkeztek a hangosfilm-vetítő gépek. Végül május 7-én már saját gépekkel, a sporttelepi park moziban megkezdődtek a hangosfilm vetítések a Kadett kisasszony című filmmel.

1932 novemberében végre pont került a moziépítés ügyére és a villanytelepet jelölték ki ideiglenes mozinak. Az eredetileg 32 000 pengőbe kerülő átalakítást részben társadalmi adakozás útján kívánták fedezni, másrészt 20 pengős elővételi bérletjegyekkel. Egy hónap alatt 14 000 pengős fedezetet sikerült összegyűjteni. A fennmaradó összeget kölcsönből, 6%-os kamattal kívánták felvenni 8 hónapos futamidőre.

1933. január 5-én végre megnyithatott a város ideiglenesnek szánt új mozi-színháza, a Jókai Hangos Mozgó. Az átépítésben mindent nagyon célszerűen oldottak meg. Az érkező és a távozó közönségnek nem kellett egymással találkoznia, ugyanis a bejárás a jobboldali, kijárás a baloldali vaskapun történt. Az érkező vendégek három ajtón át jutottak a pénztárhoz és a szélfogó ajtókkal védett tágas előcsarnokba, ahol a ruhatár és a büfé is elhelyezést kapott és innen nyílt tovább az illemhely is. Az előcsarnokból három lengőajtó vezetett a földszinti nézőtérre, valamint lépcső az erkélyre. A terem impozáns méretével lenyűgöző hatást keltett, díszítése diszkrét és kellemes összbenyomást gyakorolt a látogatókra. A régi színház székei, valamint két páholysor a földszinten, a karzaton ugyancsak két páholysor, összesen 30 páholy és 135 kényelmes ülőhellyel várta a közönséget, a régi színház férőhelyénél 50-nel többen fértek el. A 4-5 méteres színpad kissé szűknek bizonyult, főleg az operett és színi előadásoknak nem volt elegendő mozgástér. A nézőteret csőlámpatestekkel világították meg, a meleg levegőt központi fűtéssel állították elő, ez fűtötte az előcsarnokot és a mozitermet is. A teremből négy lengőajtón át lehetett távozni, a kijárati ajtóig pedig fedett folyosókon át. Utóbbi a szünetek közötti tartózkodásra és dohányzásra is szolgált, de széles folyosó vezetett az emeleti páholyokhoz, ami társalgónak is használható volt. A gépházat külön építették a mozihoz, a teremhez csak a vetítéshez hagytak lyukakat. Ezek a film esetleges meggyulladásakor azonnal, automatikusan záródtak. Az építkezés költségei az előirányzott 35 000 pengőt 3000 pengővel lépték túl, a teljes befejezésre tavasszal került sor, akkor vakolták be az épület oldalát és építették meg a színpad melletti öltözőhelyiségeket.

1933-ban már arról írnak a lapok, hogy özv. Lőte Lajosné pert nyert a város ellen, részesedését 1932 áprilisáig havi 300 pengőben állapították meg. 1934-ig járó részesedést figyelembe véve, miszerint a hangos filmmel a költségek növekedtek, holott kisebbnek kellene lennie, mint amit a bíróság a kevesebb rezsivel, némafilmes időszakban működő mozi esetében megállapított. A városnak egyúttal el kellett döntenie, hogy akar-e a második engedélyessel szerződést kötni a továbbiakban és munkanélküli jövedelmet biztosítani számára. A város azért vette őt saját mozijához társtulajdonosnak, mert attól tartottak, hogy ha egy új mozi jött volna létre, a sajátja nem hozta volna a várt jövedelmet. Ugyanakkor a szerződésben foglalt bruttó bevétel 5%-a, aminek legalább 400 pengőnek kellett lennie, nem okozott volna semmi ennél nagyobb kárt. Az újság véleménye szerint a város azt tette volna a leghelyesebben, ha nem kötnek Lőtével új szerződést, próbálkozzon új mozival és fizesse meg az adókat is hozzá. A legvalószínűbb mégis az volt, hogy az engedélyt a várossal óhajtja együttesen gyakorolni, de megelégszik az eddigi jövedelem harmadával is. A jövedelmet pedig nem bruttó alapon, hanem a tiszta nyereség bizonyos hányadában szükséges megállapítani. A város az új szerződéssel elvárta, hogy az érdekei jobban védve legyenek. Júniusban a polgármester előterjesztésében egyezkedési indítványt nyújtott be, hogy a második moziengedélyes, özv. Lőte Lajosné járulékát a jelenlegi viszonyoknak megfelelően leszállítsa és ha ez nem vezet eredményre, akkor azt per útján állapíttassa meg a város.

1934 júniusában a megyei törvényhatóság döntött a mozi átalakításának ügyében. A város ugyanis a mozit 34 000 pengős költséggel kívánta átalakítani, de versenytárgyalás mellőzésével bízta meg a Kunt testvéreket. Egy fellebbezés volt az ügyben, de a kisgyűlés azt elutasította. A mozi új hangleadó és vetítőberendezést vásárolt, hogy szünetmentesek legyenek a vetítések. Ugyanakkor a moziügyi bizottság javaslatot tett a polgármesternek, hogy a jegyárakat szállítsák le 10 és 70 fillér közé, valamint adjanak ki bérletet úgy, hogy 12 szelvény, 10 jegy árát tegye ki.

1934 októberében özv. Lőte Lajosné a társulási szerződés fenntartását, ezen felül havi 250 pengő részesedést kérelmezett. Ajánlata volt továbbá, hogy évi 15 000 pengőért a mozgóképszínházat bérbe venné, de a városi tanács ezt elutasította, mert még mindig úgy tartották, hogy jövedelmezőbb a házon belüli üzemeltetés. December végén Márer Sándor moziigazgató szerződést bontott, illetve nem hosszabbíttatta meg a hét évre szóló megállapodását a várossal. Helyébe Karczag Endre a fővárosi Orion Mozi korábbi vezetője lépett.

1938. október elején a Deák Ferenc utcai járókelők arra lettek figyelmesek, hogy a régi Singer-vendéglő rozoga épülete lebontásra került. Helyére építési engedélyt kértek. Kiderült, hogy itt hamarosan a város mozgófényképszínháza fog felépülni. A második mozi engedélyese özv. Görgey Béláné, aki újév elejére tervezte a mozi megnyitását. Az új mozit teljesen modern, a kor követelményeinek megfelelően tervezték 500 férőhellyel, a kivitelezéshez a fővárosi filmszínházakat vették alapul. November folyamán azonban megállt az építkezés, mert nem kapták meg időben az építési engedélyt. Több hónapos késlekedés után 1939. május 11-én megnyitotta kapuit a Corso Filmszínház, aznap két teltházas Szegény gazdagok vetítéssel. Akkora volt az érdeklődés, hogy sokan nem jutottak jegyhez. A nagy figyelem azonban főleg az új moziépületnek szólt, amely monumentalitásával és modern belső elosztásával, berendezésével megtekintésre érdemes. Az épület a szomszédos ódon házak közül magasan kiemelkedett, különösen esti kivilágításával vonta magára a figyelmet. A mozgófényképszínház egyébként 150 000 pengőbe került, munkások sokaságát foglalkoztatták olyan időszakban, amikor máshol nemigen tudtak volna munkát végezni. Városszépítő oldalról is jelentős esemény volt a mozi építése, ugyanis a belváros nagyon lassan épült át. A mozit modern építési technikával tervezték, a külső téglafalazaton kívül mindent vasból és betonból emeltek. A tetőszerkezet függő tető, a mennyezet tűzmentes és hőszigetelő Heraklit, a padozat beton. Az építésnek voltak akadályozó tényezői is, például a telek belső területén folyt el a Cinca ér, amit betoncsövek közé szorítottak, egy méterrel beljebb a mozi padozata alatt vezették el, hogy leverhessék a cölöpöket, amelyekre a talaj lazasága miatt a belső falat építeni kellett. A 450 férőhelyes mozgó alagsorában volt a hűtő-fűtő-szellőztető szerkezet. Az óriásterem a modern gépekkel pár perc alatt bemelegíthető, lehűthető, az elhasznált levegő ugyanennyi idő alatt kicserélhető volt. Az alagsorban két bombabiztos helyet építettek 30-30 ember számára. A földszinten az előcsarnokban a pénztárt és két ruhatárat rendeztek be. Az előtérből az öblös nézőtérre juthattunk, amelynek a közepén a nézőtéri széksorok ketté voltak osztva, valamint a két szélén a mellékszéksorok. Az emeleten az erkély első sorát a páholyok képezték, majd széles úttal elválasztva a széksorok következtek. A fekete fényezett székek kényelmes ülőhelyek, mindenhonnan jó rálátást biztosítottak a vászonra. Az emeleten volt dohányzóterem és wc is, utóbbiból a földszinten is. A belső kialakítás kellemes tónusú és előkelő benyomást keltett. A korábbi épületet a Pápai Mozgóképipari Kft. Singer Antal kocsmárostól vásárolta meg, a mozgó épületét Punk Béla építész tervei és Fa Mihály építési vállalkozó kivitelezési munkája alapján építették fel. Gobbi Hilda Kossuth-díjas színművész édesapja, Gobbi Ede lett a filmszínház első igazgatója, aki eredetileg kárpitos volt, a világháborúban századosi rangban szolgált. A városi mozi felügyelőbizottsága 1939 őszén a városi képviselőtestületnek kényelmet szolgáló korszerűsítésre tett javaslatot, szeptemberben kicserélték az ablakokat és elektromos levegőcserélő berendezést szereltek fel. A novemberben zajló munkálatokon az összes széket kicserélték, összesen 308-at, dohányzót létesítettek és a ruhatárat célszerűbben helyezték el. A munkálatokat kiegészítették a színpad megnagyobbításával és zsinórpadlás létrehozásával, amellyel valódi színházzá vált.

1941 októberében megszépült a Corso Mozi frontjának négyes kirakata. Ezeket széles tükörkeretek szegélyezték, belül pedig festett képeken mutatták a műsorra kerülő filmek képeit és a színészeket. A homlokzati Corso felirat alatt nagy kép vonult végig, a képeket Rohonczy János kollégista festegette, de ő végezte a díszítéseket is. Szintén októberben a Jókai Mozi előcsarnokát nagyobbították meg. Az igazgatói irodát lebontották és a dohányzó helyiségben helyezték el, a ruhatárat pedig a volt igazgatói irodához helyezték át, ami a főbejárattal szemben állt.

Míg a Corso csak mozifilmek vetítésére volt alkalmas, addig a 400 férőhelyes Jókai a hatalmas színpadával betöltötte a kultúrház és a színház szerepét is. Felvetették egy 3000 fő befogadására alkalmas kultúrház építését, ám ez költségmegtakarítási szempontok miatt módosult, így a Jókai Mozi feladatköre megmaradt a művelődési feladatok ellátásánál. Pápa jelentős katonai bázis volt (ma is az), a mozikat a lakosságon kívül az esti kimenőt kapott katonák is rendszeresen látogatták.

1945 márciusában, a háborús front átvonulásakor súlyos sebeket kapott a Jókai Mozgó, amely piszkossá, beszakadt tetejűvé vált. A mozit a Szociáldemokrata Párt vette bérbe. Helyreállítása szorgos kezek munkájával, 1945. július 16-án kezdődött meg. A Szociáldemokrata Párt 10 évre kapta meg az üzemeltetési jogot. A Corso Filmszínházban a háború kitörése után is folytak előadások, hír- és propagandaanyagokat vetítettek. A mozi alá korábban légoltalmi pincéket építettek, amelyekre a háború alatt szükség is volt, mert több bombatámadás is érte a várost. Hacker Gyula a város mindkét mozijának gépésze az 1945. március 22-i támadás után kimenekítette a mozigépeket és azokat Körmenden rejtette el, majd sértetlenül visszakerültek.

A pápai mozikat 1948-ban államosították, átvételük július 3-án történt meg a MAFIRT részére, a moziüzemi vállalat megalakulásáig. A Corso-t a Kisgazdapárttól vették el és Kovács Ernőt bízták meg a vezetéssel, a Jókai vezetője Gobbi Ede lett. A Jókai Filmszínházat 1950-ben társadalmi munkával alakították át, 1953-tól Jókai Kultúrotthon néven működött. A Corso-t ezt követően nevezhették át Petőfire. A Veszprém megyei Moziüzemi Vállalat 1952-ben jött létre, amely a Nemzeti Mozgóképüzemi Vállalat helyett kizárólag megyei filmszínházak üzemeltetésével foglalkozott.

1957. június 30-án táblán hirdette a Petőfi Mozi, hogy tatarozás miatt zárva. Kicserélték a beton padlózatot magnezitre, valamint a nézőtéri ülések számát 40-nel emelték, így lett 480 férőhelyes. Az előcsarnokot és a páholyokat átfestették, de ezeket már működés közben végezték el. A mozi augusztus közepén nyitott ki ismét. 1958 márciusában bezárt a Jókai Filmszínház, mert rengeteg programmal ütköztek a filmvetítések időpontjai és mivel ezeket nem tudták folyamatosan garantálni, a mozi sem kapta meg a legújabb és a jobb filmeket. A moziüzemi vállalat leszerelte a vetítőgépeket, az erősítőket a Petőfi Mozi kapta meg, amelynek a forgalma 15-20%-kal megemelkedett. 1958-ban kárpótlásul a Petőfi szélesvásznúsításáról döntöttek, mintegy 800 000 forintot terveztek fordítani, illetve, hogy szélesvásznú szabadtéri mozit kívánnak felállítani. 1959 májusában megállapodtak abban, hogy a felújítandó Petőfi Mozi pótlására a vetítéseket ideiglenesen a Jókai Művelődési Házba viszik át heti három alkalommal. A nyári hónapokban arról panaszkodtak a mozinézők, hogy olyan hőség volt a teremben, hogy rendesen megizzadtak, mert nem működött a mozi szellőztető berendezése. A bezárásra december elején került sor és a terveik szerint márciusra készültek volna el, a Jókaiban november 30-án kezdődtek meg a rendszeres vetítések, de közben itt is felújítás vette kezdetét. A Petőfi mozi szélesvásznúsítása mellett akusztikai és műszaki fejlesztést is végeztek. 1960 októberében a felújított Jókai Művelődési Ház megnyitását a Petőfivel egy időben tervezték megvalósítani. Mindkét helyszín bemutató filmszínházként működött, a Jókai pénteki, szombati és vasárnapi filmvetítéssel. A Petőfi megnyitására majdnem egy évvel később november 24-én került sor 17:30-as kezdettel. A mozit nem csak belülről, hanem kívülről is teljesen újjávarázsolták, a nyitó előadás a Fűre lépni szabad című magyar film volt. A mozi neonfelirata már csak az újév elején készült el. Ezt követően sem szűntek meg a Jókaiban a vetítések, a Veszprém megyei Moziüzemi Vállalat mindkét mozi műsorát igyekezett színvonalas filmekkel megtölteni. A Jókai színháztermének korszerűsítése még váratott magára, ezen belül szélesvásznú mozira való átépítését 1961. március 1-re tervezték. A színházterem felújítása még az év szeptemberében megvalósult, többek között a nézőtéri üléseket cserélték ki, valamint a falakat 170 cm magasságig farostlemezzel burkolták. Az előtér zaját párnázott ajtók és előttük függönyök csillapították. A mozi és a színház felváltva működött az épületben. 1964. szeptember 4-től Mód Károly lett a Petőfi vezetője. 1967-től jelentős előrelépés volt az óvodákkal, általános- és középiskolákkal történt együttműködési megállapodás, amely szerint az intézményi igényeknek megfelelő filmeket szereztek be és vetítettek a gyerekeknek. Ezek gyakran bérletes előadássorozatok voltak. Szintén ebben az évben nézőtéri üléscserét hajtottak végre a Petőfiben.

A művelődési központot 1969 decemberében átköltöztették az Esterházy kastélyba, mert az azt szolgáló épület nagyterme életveszélyessé vált. Az új művelődési ház felépítését már eltervezték, de a megvalósítására 1985-ig kellett várni. Ebben az időszakban történt egy komolyabb vetítéstechnikai átállás. Eddig az időszakig szén ívpálcás vetítési rendszer volt a moziban Ernemann vetítőkkel. Ez azt jelentette, hogy a fényforrást két szénelektróda segítségével állították elő, amelyből egyenfeszültségű ívfény jött létre. A szénpálcákat egymáshoz közelítve egy elektromos ívláng képződött és a két elektróda távolságától függött annak nyugalmi állapota vagy élénk fénye. Mivel a pozitív rúd az egyenfeszültség miatt kétszer olyan gyorsan égett, mint a negatív, ezért kétszeres átmérőjű anyagból készült. A különféle gyártmányú rudak széles minőségbeli különbséget produkáltak, az úgynevezett beck szén hidegebb színű ívfényt hozott létre a rézbevonatnak köszönhetően, míg a silányabb minőségű magyar szenek jellemzően sárgásabb fényt kölcsönöztek a vetített képnek. A szénrudakat egymáshoz kézzel állították, de Pápán kulimotoros állításúakat alkalmaztak.

1970 júniusában nagyszabású felújítás kezdődött a Petőfiben. A mozi pótlására kertmozit létesítettek a Csáky utcában, a piaci lejáró mellett, a volt polgári kör kertjében. Így átmenetileg 300 fős, naponta működtetett, szélesvásznú filmek bemutatására is alkalmas mozit üzemeltettek. Az átmeneti moziban július végétől minden este fél 9-től tartottak előadásokat. A hideg idő beköszönte után a fő téri Pedagógus Művelődési Házban üzemelt a mozi 1970. december 22-ig TK 35-ös gépekkel. A Petőfi mozi átalakításának befejezését október közepére ígérték, de a tiszai árvíz miatt az építőmunkásokat elküldték a gátakra, ezért a munkálatok egy időre leálltak. Volt olyan forgatókönyv, hogy heti 3-4 vetítést a textilgyár kultúrotthonába vinnének át ideiglenesen, de annak vezetése folyamatos működtetéssel nem fogadta be a mozit, ám időközi vetítésekre sor került. A megyében elsőként úgynevezett 70 mm-es szuperszélesvásznú mozira építették át a Petőfit, ívelt vászonnal és hatcsatornás mágneshanggal. A megnagyobbított gépházba 2 darab Meopta UM70 vetítőgépet szereltek, amelyek alkalmasak voltak 35 mm-es filmek vetítésére is, valamint egy Dresden 35 mm-es gép is bekerült a híradó és különféle előzetesek levetítésének céljából. A nézőtér is átalakult, új műanyag bevonatú nézőtéri ülésekkel szerelték fel, amelyek négyesével-ötösével mozdíthatóak voltak. Akusztikai szövetburkolatokkal látták el a fali faburkolatokat és a mennyezetet is a visszhang csökkentése érdekében, valamint a vászon is faltól falig ért, mintegy 13 méter széles, homorú kialakítású volt. Az épületet korábban bauxitcementből építették, azt mindenképpen meg kellett erősíteni, a korszerűsítés mintegy félmillió forintból valósult meg, a gépészeti berendezés pedig másfélmillió forintba került. December 18-ra hirdették meg a megnyitót, de nem sikerült befejezni a munkálatokat. Nem készült el az előcsarnok festése és burkolása, ezért az utolsó pillanatban majdnem lefújták a felavatást. Végül a moziüzem vezetői mégis engedélyezték az üzembe helyezést, hiszen csak szépséghibákról volt szó. Este 6-kor tárták ki a pénztárakat és mint egy méhkas mindenki jegyhez akart jutni. Rövid időn belül el is fogytak a helyek. Este egy rövid ünnepség keretében adták át a Dunántúl második zárt panorámamoziját, majd levetítették a My Fair Lady című szuperszéles filmet. 1976. júliusában akusztikai szempontból újult meg a mozi mintegy 1 millió forintból. Új faburkolatot kapott a mennyezet, ezáltal még jobbá vált a terem hangzása. A 70 mm-es vetítéseket a 70-es évek végén, a 80-as évek elején fejezték be, de akkor olyan régi filmeket vetítettek, amelyek máshol már nem vonzottak nézőket, ám Pápán még volt közönségük.

1974-ben megalakult a Textilgyári Filmklub, amelyet az üzem 1970-ben átépült művelődési házának 250 személyes színháztermében tartottak, rendszeres bérletes mozielőadásokként. Később a peremkerületi iskolák is itt mozizhattak. A vetítések a moziüzemi vállalattól bérelt 35 mm-es hordozható gépeken peregtek, de maga a mozi nem tartozott a vállalat fennhatósága alá, viszont a filmkölcsönzést is rajtuk keresztül bonyolították. A Textilgyári vetítések a rendszerváltásig megmaradtak. A városban 16 mm-es vetítések egyébként rendszerességgel voltak: az I. sz. Általános Iskola úrdombi alsótagozatos tagiskolájában, a Kertvárosi Általános Iskolában, a városi óvodákban, alkalmanként a köztisztasági vállalatnál, az ipari iskolákban, a mezőgazdasági szakközépiskolában. A külterületi részeken rendszerint mozgó könyvtárak is voltak, az ottani vetítéseken oktatási célzattal kísérleti- és ismeretterjesztő filmeket, filmhíradókat, propaganda- és szórakoztató filmalkotásokat is elérhetővé tettek, ezek rendszerint 16 mm-es vetítések voltak, de előfordultak 35 mm-esek is, utóbbiak a honvédségnél, Vaszaron és Marcaltőn.

A 80-as évek elején vetítőgépeket cseréltek a pápai mozikban. Csehszlovák Meo 5 X vetítőket helyezték üzembe, a 70 mm-es vetítőket ekkor szerelték le. 1982-ben megkezdték a színháznak is helyet adó Művelődési Központ építését a Köztársaság ligetben, amelyet 1985. december 23-án avattak. A több mint 100 millió forintért felépített Jókai Művelődési Központ színházterme 468 férőhelyes. Az épület tervezője Marussy Ferenc, belsőépítésze Czéh Judit volt. Az épület előcsarnokában már délután fél ötkor gyülekeztek az érdeklődők és a meghívott vendégek. Öt órakor Széchenyi István: Magyar játékszínről írásának tolmácsolásával kezdődött az avatóünnepség. Dr. Német Zoltán, a városi tanács elnöke mondott köszöntőt, megjelentek továbbá Gyuricza László, a megyei pártbizottság első titkára, István János, a megyei tanács elnöke és Szabó László, a Művelődési Minisztérium pártbizottságának titkára, Rostási József, a pápai pártbizottság első titkára, valamint a megye és a város párt-, állami- és társadalmi szerveinek több vezetője.

1987 januárjától beindult a videómozi szolgáltatás a Petőfi Mozi karzatának előterében, egy 20 fős elkerített részen. Bár a mozivezető ennél grandiózusabb elképzeléseket szeretett volna megvalósítani, ezért akkori áron 950 ezer forintért megvette a technikát, amivel 6 méteres képet tudott volna kivetíteni, de a moziüzemi vállalat ezt nem engedélyezte és maradt a televízión való videófilm nézés. A megvásárolt technikával a város főterén vetítettek, de végül egy diszkó kapta meg. A videómozi a normál vetítésekhez hasonlóan meghirdetett műsorok szerint működött, de ha volt olyan társaság, akik mást szerettek volna megnézni és senki nem jött ezekre az előadásokra, akkor kívánság szerinti filmet is levetítettek nekik. Június-júliusban ismét felújítást végeztek, mintegy másfélmillió forint költséggel korszerűsítették a hangtechnikai felszerelését. A mozit nem kellett nélkülözni, mert június 15-től a Pedagógus Művelődési Ház udvarán, eső esetén pedig az épületben tartották a mozivetítéseket. A visszaköltözés időpontja július 31. December végén videókölcsönzőt nyitottak benne, közületek és egyének is élhettek a lehetőséggel, akár intézmények és családok részére is remek kikapcsolódást nyújthattak a kikérhető filmek. A videómozi viszonylag rövid életű volt, 1990 őszén szűnt meg.

A rendszerváltás után megcsappantak az állami támogatások és a nézőszám is meredeken csökkent. A Veszprém megyei Moziüzemi Vállalat gazdaságtalanná vált és 1994-ben megindult a felszámolás. 1993-ban a Petőfi Mozi az önkormányzathoz került, akik pályázatot írtak ki az üzemeltetésre. 1993. május 1-től a mozit 30 éve vezető Mód Károly irányíthatta 1998-ig főállásúként, nyugdíjazása után pedig még 2 éven át szerződéssel látta el feladatát. Az első időszakban még nyereséggel zárta az éveket, de aztán főleg az infláció miatt egyre nehézkesebbé vált az üzemeltetés. Egy ideig stagnált a bevétel, de aztán veszteséges lett, belépőt nem lehetett a végletekig növelni, bár a város csökkentette a bérleti díjat, ez sem segített érdemben. Végül nem látta már értelmét a további küzdelmeknek, ezért visszaadta a városnak a filmszínházat. Ezt követően a városatyák némi gondolkodás után 2000. május 1-től a Jókai Mór Művelődési Központot bízták meg a mozi üzemeltetésével. Kezdetben csütörtöki, egy évvel később már hétfői szünnappal kiegészülve folytak a vetítések. Vasárnap esténként a JMK színháztermében art mozis előadásokat szerveztek, jellemzően külföldi, kortárs filmalkotásokból, míg a hónap utolsó vasárnapján a magyar filmeké volt a főszerep. 2002-ben korszerűsítésre került sor, Dolby Digital hangrendszer, fotelhatású, pohártartós üléseket szereltek be mintegy 8 millió forintért, 2002. október 14-én a műszaki átadásra került sor, majd 17-én 19:30-kor a Különvélemény című filmmel nyitott, amelyet ingyenesen lehetett megtekinteni. 2011. május 5-ig naponta vetítő filmszínház volt, igaz egyre kevesebben látogatták, az utolsó hónapokban 5-10%-os kihasználtsággal üzemelt.

2012-ben nagyszabású felújítási munkálatok kezdődtek a belvárosban, a Széchenyi terv részeként. Pápa Városközpont Funkcióbővítő Rehabilitációja című projekt keretében megújult az épület homlokzata és az előcsarnok, átalakították az erkélyre vezető lépcsőházat, valamint a fűtés korszerűsítése is megvalósult. A kivitelezési munkálatok igencsak elhúzódtak előre nem látott műszaki problémák miatt, ezért pótmunkálatok váltak szükségessé, amit közbeszerzéssel kellett megrendelni. 2012. április 3-tól keddenként és kéthetente vasárnaponként a családoknak „Mozipótló járat” néven vetítettek a Jókai Művelődési és Szabadidő Központ színháztermében analóg vetítővel és projektorral, hogy a filmkedvelőknek legyen lehetőségük a városban mozizni és ne vándoroljanak el például Győrbe emiatt. A közbeszerzési eljárás elhúzódása miatt 2012 júniusában tudták folytatni a kivitelezést és csak őszre fejeződött be a mozi részleges felújítása. A villanyszerelési munkák után gipszkarton belső burkolatot kaptak a falak, elkészült az álmennyezet, az újonnan épült lépcsőház és az előteret is új burkolattal látták el, megújultak a hatalmas üvegportálok és speciális, könnyített szerkezetű üveg előtető került a homlokzatra. Az előtérben egy minden igényt kielégítő büfé került kialakításra, ahol palackos üdítőket, popcornt és nachost terveztek árusítani. 2012. szeptemberében zárt pályázatot írtak ki az üzemeltetésre, amire egyetlen pályázat érkezett Micsik Zoltán, gödöllői mozigépész részéről, aki tudását, szakértelmét és pénzét nem sajnálva kívánt belevágni az üzemeltetésbe. Vele kötöttek szerződést, majd megkezdődtek a mozitechnikai és nézőtéri munkálatok, utóbbi esetében főleg a terem akusztikáját igyekeztek jobbá tenni. Még zajlottak a vizesblokk, fűtési és villanyszerelési munkálatok, amikor 2013. februárjában megérkezett Angliából a speciális 13 x 7 méteres ezüstvászon, amely a polarizált 3D rendszerhez szükséges megfelelő fényvisszaverő képességgel rendelkezett, valamint a Christie digitális vetítőgép és a hozzá tartozó szerver. Az új bérlő premiermozit kívánt nyitni, amelyben a multiplexekkel egyidőben lehetett premier filmeket bemutatni. A felújítás alatt felmerült, hogy nem moziként valósítják meg a folytatást, mert attól tartottak, hogy a korábbi időszakhoz hasonlóan kevesen látogatnak majd a moziba, de szerencsére az új pályázó komoly szándéka eloszlatta a kételyeket.

2013. március 2-án a Petőfi Mozi a Boszorkányvadász című 3D filmmel, valamint egyhetes filmfesztivállal nyitott meg, amelynek szlogenje a „12 nap, 23 film, 51 előadás” volt. Minden filmre 800 forint volt a beugró. Az eseményen igyekeztek a legszéleskörűbb módon figyelembe venni a különféle korosztályokat és ízlést. Többféle műfajú, szórakoztató és magasabb művészeti értékrendű, 2D és 3D, szinkronizált és feliratos, családi és felnőtt korhatárú filmeket vetítettek le a pápaiak legnagyobb megelégedésére. A szűk kéthetes időszakot követően már premierfilmekkel találkozhatott a közönség, ezért a jegyárak is ennek megfelelően emelkedtek. A 3D filmekre 1300, a 2D filmekre 1000 forint volt a mozijegy, kedvezményesen 1100 és 850 forint voltak, 3D szemüveg 200 forintba került, de a más mozikban vásárolt polarizált szemüvegek is kompatibilisek voltak. A mozivezető a mozi műsorát igyekezett nem csak a helyiek, de a pápai repülőtéren állomásozó amerikai katonák igényeire is alapozni, ezért már a kezdetektől fogva jellemzőek voltak a feliratos és az eredeti nyelven, felirat nélküli vetítések. Külön hűségkártyát hoztak létre a törzsközönségnek, akik kedvezményesen mozizhatnak egész évben. 2024-ben pedig bevezették az Art-Sáv bérletet, heti egy-három hétköznapi vetítésre hoznak egy-három különböző művészfilmeket. A mozi 2016-tól alig 10 éven át a Kultik Mozihálózat partneri tagja is volt, a hálózathoz tartozó mozik törzskártyáit kölcsönösen elfogadták a mozik egymás között.

2015-ben klimatizált lett a nézőtér és a padláson is légcserélő berendezést szereltek fel. 2019-ben az első helyi, független mozi volt, ahol jegykiadó automatát üzemeltek be Magyarországon, amelyen a foglalásokat is át lehet venni. 2021-ben a nehezen nyitható nézőtéri ajtókat cserélték ki hangszigeteltekre. 2022-ben alaposan átalakult az előtér, új dizájnelemekkel bővült. Ezen felül ledes világítást szereltek fel és a papír alapú plakátok helyett digitálisakat helyeztek ki. Távlati tervekben a nézőtéri fotelek cseréje és a nézőtér átalakítása, hangrendszer fejlesztése várható.

Pápa az a város, amely nemcsak megtartotta a moziját, hanem életben tartotta a legnehezebb időkben is. Közönséget szervezett akkor is, amikor más már régen abbahagyta volna, pedig volt olyan időszak, amikor látogató is alig akadt. Azt csak remélni lehet, hogy a mindenkori városvezetés később is fontosnak tartja majd, hogy minden nap kinyisson a mozi és ne azzal szembesüljön, hogy a városi fiatalok máshová járnak kikapcsolódni. Pápán a mozi megbecsült örökség, amit ápolnunk kell, hogy méltóképpen emlékezzünk elődeink erőfeszítéseire és áldozathozatalára a kultúra oltárán.

A kutatást az Arcanum Digitális Tudománytár és a Hungaricana Közgyűjteményi portál segítségével végeztem. A korai fotókat a Jókai Mór Városi Könyvtár saját gyűjteményéből biztosította számomra.

Külön köszönet:

• Hermann István (nyugalmazott könyvtárigazgató, helytörténész)
• Szabó Rita (könyvtáros, helytörténész)
• Kocsis Gyula (volt artmozi és filmklubvezető, 1990-2011)
• Mód Károly (Petőfi Mozi volt vezetője, 1964-2000)
• Micsik Zoltán (Petőfi Mozi jelenlegi üzemeltetője 2013-tól)

Források:

Pápai Közlöny, 1901. december 22., 5. o., Hírek: Uránia Pápán

Pápai Lapok, 1902. november 30., 3. o., A Társaságból: Uránia

Pápai Lapok, 1903. október 18., 4. o., Vegyes hírek: Mozgó képek (székelyföldi tudományos színház)

Pápai Közlöny, 1905. február 19., 8. o., Amerikai Bioszkop (reklám)

Pápai Közlöny, 1905. április 23., 5. o., Hírek: Mozgófényképek (Korona kávéházban)

Pápai Lapok, 1905. április 30., 4. o., Vegyes hírek: Mozgófényképek (Kinematograf-színház)

Pápai Közlöny, 1905. június 4., 5. o., Hírek: Mozgófényképek (Balaton kávéházban)

Pápai Lapok, 1905. június 4., 5. o., Vegyes hírek: Mozgófényképek (a színház kongott az ürességtől)

Pápai Lapok, 1906. február 4., 5. o., Vegyes hírek: Mozgó fényképek (előadás a Korona kávéházban)

Pápai Hírlap, 1906. november 10., 5. o., Heti újdonságok: Villamos színház

Pápai Lapok, 1906. november 18., 4. o., Vegyes hírek: Uránia (homályos képek)

Pápai Hírlap, 1906. december 1., 5. o., Heti újdonságok: Újdonság (napi előadások a Korona kávéházban)

Pápai Hírlap, 1907. június 1., 5. o., Heti újdonságok: Bioszkop a Bástya téren

Pápai Lapok, 1907. július 28., 5. o., Vegyes hírek: Mozgófényképek az „Otthon”-ban

Pápai Közlöny, 1907. december 1., 5. o., Hírek: Mozgófényképek a Hungária kávéházban

Pápai Lapok, 1908. január 26. 4. o., Városi ügyek: Villamos felügyelő bizottság (mozgóképek rendszabályozása)

Pápai Hírlap, 1908. május 2., 5. o., Heti újdonságok: Bioszkop színház (Apolló Bioszkop)

Pápai Hírlap, 1909. május 8., 4. o., Heti újdonságok: A református templom (a református egyház megveszi a színház telkét)

Pápai Lapok, 1910. január 9., 5. o., Városi ügyek: Mozgókép a színházban (hároméves ajánlat)

Pápai Hírlap, 1910. január 29., 3. o., A városházáról: Színügyi bizottság (Freund és Goldberger bérlés)

Pápai Hírlap, 1910. május 7., 4. o., A városházáról: Színügyi bizottság (Pfeiffer Ignác bérlés)

Pápa és vidéke 1910. május 22., 5. o., Hírek: Mozi a színházban (Pfeiffer féle mozi)

Pápai Lapok, 1911. január 22., 4. o., Vegyes hírek: Mozgófényképek a színházban (Molnár Gyula féle bérlés)

Pápai Lapok, 1911. május 14., 4. o., Vegyes hírek: Ujjé, a ligetben (fabódé mozi)

Pápai Hírlap, 1911. október 28., 3. o., A városházáról: A színház bérbeadása (Drucker Mór és Nagel Benő bérlés)

Pápai Hírlap, 1911. november 18., 4. o., Heti újdonságok: A Pannónia Mozgókép Vállalat

Pápai Hírlap, 1912. január 27., 5. o., Tarka rovat: Magyar felírások a moziban (kötelező magyar feliratok)

Pápai Közlöny, 1912. szeptember 15., 5. o., Hírek: Színházunk bérbeadása (Kohn Mór féle bérlés)

Pápai Közlöny, 1913. február 2., 5. o., Hírek: Mozi a város kezelésében (Kohn a városnak eladja)

Pápai Hírlap, 1913. május 10., 4. o., A városházáról: Mozi színház (Projectográf új mozijának kérvénye)

Pápai Lapok, 1913. szeptember 28., 4. o., Vegyes hírek: Új mozigép a színházban

Pápai Hírlap, 1913. október 4., 4. o., Heti újdonságok: A Projectograph (fellebbezések és törlések)

Pápai Hírlap, 1913. november 22., 5. o., Heti újdonságok: Hódít a mozi (Joanovich féle és Eiser féle ajánlatok)

Pápai Lapok, 1914. február 8., 4. o., Vegyes hírek: A beszélő mozi

Pápai Hírlap, 1914. február 21., 5. o., Heti újdonságok: A beszélő mozi

Pápai Közlöny, 1914. május 31., 5. o., Hírek: A mozis kávéházak engedélydíjai

Pápai Hírlap, 1914. július 18., 4. o., A városházáról: Mozgószínház-bérlők (Fehér Mihály és társa ajánlata)

Pápai Lapok, 1916. november 19., 3. o., Vegyes hírek: Nem adja bérbe a város a mozit (új vetítőkészülék)

Pápai Hírlap, 1917. szeptember 8., 4. o., Heti újdonságok: Mozibérlet (Bitinger Tivadar ajánlata)

Pápa és Vidéke, 1924. december 7., 3. o., Hírek: A színház tatarozása

Pápai Hírlap, 1925. február 7., 2. o., Újdonságok: A város Jókai ünnepe (a színház felvette Jókai nevét)

Pápai Hírlap, 1927. szeptember 10., 1. o., Városi közgyűlés (második moziengedély, Star filmgyár)

Pápa és Vidéke, 1927. október 30., 4. o., Hírek: A Jókai-mozi új évadja (a Star üzemelteti a Jókait)

Pápai Hírlap, 1928. február 25., 3. o., Újdonságok: A mozi felemelt helyárai

Pápa és Vidéke, 1930. május 18., 3. o., Hírek: Bontják a színházat (a bontás tervei őszre)

Pápa és Vidéke, 1931. március 22., 5. o., Állandó hangosfilmszínházunk lesz (hangos berendezés beszerzése)

Pápa és Vidéke, 1931. április 5., 4. o., A pápai Jókai Mozgó modernizálása

Pápa és Vidéke, 1931. június 28., 5. o. Hírek: A Park Mozi (szabadtéri mozi megnyitása)

Pápa és Vidéke, 1931. július 19., 4. o., Nyári élet a pápai ligetben: a Jókai Hangos Kertmozgó (kölcsön hangosgép)

Pápai Hírlap, 1931. október 3., 2-3. o., Újdonságok: Színészet (a színház utolsó napja, majd bontás)

Pápa és Vidéke, 1931. december 6., 2. o., Rendkívüli városi közgyűlés, A tárgysorozat többi pontja (Lőte Lajosné beperli a várost a moziüzemi részesedés ki nem fizetése miatt)

Pápai Hírlap, 1931. december 19., 3. o., Újdonságok: Öt év az őserdőben (próbavetítések a Levente Otthonban)

Pápa és Vidéke, 1932. március 20., 3. o., Hírek: Ajánlatok a városi mozi hangos leadó és vetítőgépének szállítására

Pápai Hírlap, 1932. május 7., 3. o., Újdonságok: A hangos mozi megkezdi működését (saját gépekkel)

Pápai Hírlap, 1932. június 25., 1. o., Városi közgyűlés: A mozi elhelyezése (ötletek)

Pápa és Vidéke, 1932. szeptember 25., 2. o., Hírek: Újabb tervek a mozival kapcsolatban (fedezetek)

Pápa és Vidéke, 1932. november 6., 1-2 o., Rendkívüli városi közgyűlés: Végre érdemben határoztak a mozi ügyében (a villanytelepen épül a mozi)

Pápai Hírlap, 1933. január 7., 2. o., N.P.: Az új mozi

Pápai Hírlap, 1933. május 27., 1. o., A mozi-társ (Lőte és a mozi viszonya)

Pápa és Vidéke, 1933. június 4., 3. o., Rendkívüli városi közgyűlés (Lőte Lajosné megállapodás)

Pápa és Vidéke, 1934. június 10., 1-2. o., Döntött a megyei törvényhatóság a pápai mozi átalakítása ügyében, Új leadó és vetítő berendezést vásárol a Jókai Mozi

Pápai Hírlap, 1934. december 22., 5. o., Újdonságok: Márer moziigazgató távozása

Pápai Hírlap, 1935. január 5., 4. o., Újdonságok: Új üzemvezető a mozinál (Karczag Endre)

Pápa és Vidéke, 1938. október 9., 2. o., Második mozi épül Pápán

Pápai Hírlap, 1938. november 19., 2. o., Újdonságok: Miért szünetel az új mozi építése?

Pápai Hírlap, 1939. május 13., 3. o., Újdonságok: Megnyílt az új mozi (megnyitott a Corso)

Pápai Hírlap, 1939. május 20., 2. o., N. P.: Egy-két szó az új moziról (a Corso kinézete)

Pápai Hírlap, 1939. augusztus 26., 2. o., Újdonságok: A városi mozi korszerűsítése

Pápai Hírlap, 1939. november 4., 4. o., Újdonságok: A Jókai Mozi renoválása

Pápai Hírlap, 1941. október 11., 2. o., Újdonságok: A Corso-mozi frontja megszépült

Pápai Hírlap, 1941. október 25., 4. o., A Jókai-mozi előcsarnoka (átalakítás)

Pápai Néplap, 1945. július 22., 8. o., Megnyílt a Jókai Mozgó

Pápai Kis Újság 1948. július 4., 1. o., Állami kezelésbe kerülnek a pápai mozik

Világosság, 1950. október 27., 2, o., Pápán a városi tanács munkája… (Jókai átalakítása)

Középdunántúli Napló, 1957. augusztus 15., 5. o., Ma újból játszik a Petőfi-mozi (tatarozás)

Középdunántúli Napló, 1958. március 28., 2. o., Miért szűntették meg a pápai Jókai Filmszínházat?

Középdunántúli Napló (Pápai kiadás), 1959. május 10., 2. o., A városi tanács végrehajtó bizottságának ülése (a Petőfi szélesvásznúvá alakítása, a Jókai újra vetíteni fog)

Középdunántúli Napló (Pápai kiadás), 1959. július 18., 1. o., Szóvá tesszük… (nem működik a szellőztető a Petőfi Moziban)

Középdunántúli Napló (Pápai kiadás), 1959. július 31., 1. o., Mégis lesz szélesvásznú filmszínház Pápán

Középdunántúli Napló (Pápai kiadás), 1959. november 28., 1. o., Két operettet mutatnak be decemberben, nem lesz „kiesés” a mozilátogatásban (december elején zár be a mozi)

Középdunántúli Napló (Pápai kiadás), 1960. október 14., 6. o., A Jókai Művelődési Ház eseményei: A művelődési Házban is lesz mozi

Középdunántúli Napló (Pápai kiadás), 1960. november 24., 6. o., Két kulturális hír (megnyitják a Petőfi Mozit)

Középdunántúli Napló (Pápai kiadás), 1960. december 3., 6. o., Nem szünetel a mozi (tovább működik a Jókai Mozi)

Pápai Napló, 1961. január 5., 8. o., A megszépült, újjávarázsolt művelődési házban (befejezett felújítás), A Jókai Művelődési Ház hírei (szélesvásznú lesz a művelődési ház mozija is)

Pápai Napló, 1961. szeptember 1., 8. o., A pápai színházi évad (színházterem tatarozása)

Napló, 1969. december 14., 4. o., Mayer: A kastélyba költözik a pápai művelődési központ Pápán

Napló, 1970. június 6., 11. o., Felújítják Pápán (megkezdik a Petőfi Mozi felújítását)

Napló, 1970. július 22., 4. o., H. S.: Kertmozit létesítenek Pápán (panoráma mozi építése)

Napló, 1970. október 7., 4. o., R.I.: Ideiglenes helyet kér a mozi Pápán

Napló, 1970. december 20., 5. o., Bodó: Átadták az újjáépített panoráma mozit

Napló, 1976. augusztus 25., 5. o., B.Ö.: Film és Mozi (felújítás a Petőfi Mozian)

Napló, 1985. december 24., 1-2. o., Új művelődési házat avattak Pápán

Napló, 1987. június 27., 16. o., Napló krónika: Másfélmillió költséggel… (hangtechnikai korszerűsítés a Petőfi Moziban)

Napló, 1987. december 29., 8. o., Napló krónika: Videófilmeket is kölcsönöz (videótéka nyílt a Petőfiben)

Pápai Hírlap, 1988. október 12., 7. o., Film a nevelés szolgálatában (21 éve léteznek az iskolai vetítések)

Pápai Hírlap, 1993. március 15., 2. o., Önkormányzati híradó (az önkormányzathoz kerül a mozi)

Pápai Hírlap, 2000. április 4., 3. o., Bodnár Emese: A multiplexé a jövő? (A JMK-é a Petőfi)

Pápai Hírlap, 2002. október 22., 5. o., Megújult a városi filmszínház

Napló, 2012. április 2., 7. o., Holnaptól indul a „mozipótló” (a Petőfi elhúzódó felújítása miatt vetítések a JMSZK-ban)

Napló, 2012. június 4., 7. o., Polgár Tibor: Akár végleg elköltöztethetik (kérdéses a mozi folytatása a Petőfiben)

Pápa és Vidéke, 2013. február 7., 1. és 4. o., Fő tér, városháza, mozi – megújuló belváros (a mozi felújításának folyamata)

Pápa és Vidéke, 2013. február 21., 1-2. o., Meleg Andrea: 12 nap 23 film 51 előadás (véghajrában a mozi megnyitása)