Maga a ledfal egy 768 x 386 pixelszámú platform, amelyen bár a minőség hagyhatna kívánni valót maga után, de a helyiek így is örülnek annak, hogy artfilmeket vagy olyan rétegfilmeket is bemutatnak, amik eddig csak régebben örvendeztették meg őket. Mióta digitalizálták mindkét kisebbik termet, azokban nagyrészt a nagy tömegeket megmozgató mozifilmeket vetítik, a művész- és retrófilmek kiszorultak a kínálatból. Ezt pótolja a nagyterem újdonsága, amelyben tervek szerint egy nem túl távoli jövőben akár nagyfilmek is megfordulnak, igaz nem ledfallal, hanem DCI vetítővel és perforált vászonnal.

Európában már megszülettek az első DCI technológia alapján készült nagy felbontású ledvásznak. Magyarországon nemigen lesz olyan beruházó, amely ennek a horribilis összegét ki tudná termelni, ezért nálunk maximum az RGB lézervetítők fogják megvetni a lábukat. Elnézve azonban a mozikat üzemeltető helyi vállalkozások pénzügyi nehézségeit, többségében a xenon izzós vetítőgépek maradnak. Ledvásznas moziteremre eddig nem volt példa, hacsak a sörsátrak sportközvetítéseit nem tartjuk annak vagy a szabadtári Budapest Parknál létesített Sony Pictures filmjeit vetítő ledvásznas megoldást.

Mindenesetre a nógrádi próbálkozás egyedi és figyelemreméltó, hasonló érzésünk lehet, mint amikor a Palace Mom Park megkapta a még nem DCI technológiás vetítőgépét, amelynek felbontása messze elmaradt a ma követelményétől a 2K-tól.