B.M.: - Sokmindenben gondolkoztam, a szüleim azt szerették volna, ha zenész leszek inkább, apám szerette a muzsikát (mosolygás). A mozival szemben állt a templom, nagyon szerettem odajárni és orgonáltam is, egy időben papi hivatáson is gondolkoztam.
Mozivilág: - Hogy egyeztetted ezt össze a mozival?
B.M.: - A vasárnapi mise kiemelkedő dolog volt abban az időszakban. A reggeli mise végeztével mentünk át a moziba, mert ott meg a matiné előadás kezdődött. Ha a mise kissé elhúzódott, az áldozásnál már elszivárogtunk, hogy megvegyük a jegyeket előre.
Mozivilág: - Mikor kezdted a tanfolyamot?
B.M.: - 1969-ben Budapestre mentem tanulni, először a filmlaborba, aztán a mozigépész tanfolyamra. Emellett gimnáziumba jártam esti tagozaton és hát ugye valamiből meg kellett élnem, melóztam is.
Mozivilág: - Gépészként hol vetítettél először?
B.M.: - Kecskemétre vitt a katonaélet és az első napon megkérdezték, hogy van-e köztünk mozigépész. Jelentkeztem és attól kezdve a sorkatonáknak és a tiszteknek vetítettem a mait Tiszti klub helyén a 70-es években. A sorállománynak általában heti egy előadás volt, de annyira népszerűek lettek az alkalmak, hogy ez mindennapos lett. Volt úgy, hogy tisztek után a kiskatonáknak műsoroztunk vagy fordítva. Váltogattuk a kópiákat. Emellett az Árpád és a Városi moziban is vetítettem, sőt filmfelvevővel dokumentumokat készítettem, amik jelenleg a Filmarchívumban vannak. Ebből kifolyólag ültem börtönben is, mert engedély nélkül repültem. Légifelvételeket csináltam és amikor földet értünk a felettesem beutalt a fogdába, de csak 2 órán át ültem, mert hát szükség volt rám...
Mozivilág: - Nélülözhetetlen ember voltál ezek szerint. A katonaság után hol dolgoztál?
B.M.: - Voltam itt, ott Budapesten. A 70-es évek legelején a Corvinban kezdtem, ott már a széles 70 mm-es technikával is vetítettünk, voltam a Kele moziban üzemvezető, de vetítettem a Filmmúzeumban, Vörös Csillagban, Vörösmarty Kertmoziban a Margit-szigeten. A 80-as években a gyáli mozinak voltam a gépésze és a művelődési igazgatója is egyben. Volt egy időszak, amikor nem nagyon ment a mozi, de mindennap volt előadás, főleg színházi, így nem kellett bezárni vagy szüneteltetni.
Mozivilág: - Elmondható, hogy a legtöbb mozit bejártad. Hol voltál a legtöbb ideig?
B.M.: A Kossuthban, a Hollywood Multiplex alatt még vetítettem ott.
Mozivilág: - Mindig mozigépészként kerested a kenyered?
B.M.: - A rendszerváltás idején mellékállásban voltammozis, de az életemet mindig végígkísérte a hivatásom. 2002 óta viszont többnyire itt vetítek. A mellékest a Buda Vidéki Televíziónál és a Budakeszi Temetőnél keresem meg.
Mozivilág: - Úgy hallottam, hogy a napokban újra beüzemeltétek a budakeszi mozit? Mondanál erről pár szót?
B.M.: - Ez egy különleges történet. Régóta dédelgetett álom a 100 éves mozi újranyitása, amiben már nem is hittem igazán. Közeledett Mezei Mária emlékhét és szerettünk volna egy nagy ünnepet rendezni. Ez volt a kiindulópont. Civil összefogásként valósult meg mindössze 2 hét alatt, 20 önkéntessel. Mivel az épület már más funkciót tölt be, részben bank, ami a régi mozi előtere volt, csak egy sokkal kisebb helyen fértünk el. Van egy nagy régi mozivásznam, ezt vittük és a budapesti Kossuth mozi régi vetítőgépét Budakeszire. Rengeteg humán támogatást kaptunk. Pályáztunk is, nyertünk félmillió forintot. 60 év után október 12-én megtartottuk az első előadást is és egy hétig vetítettünk, teltházas előadásokkal, óriási sikerrel. A Csiribiri című film kb 5-6 ezer nézőt produkált országos szinten, mi ebből 700-at. Könnybe lábadt a szemem a ragyogó arcokon és azon, hogy az előadás után az emberek megtapsolták az alkotásokat. Ilyet manapság ritkán hallani.
Mozivilág: - Akkor ezek szerint életed egyik legörömtelibb műve ez. Kinyit még a mozi?
B.M.: - Igen, de csak tavasszal, mert a fűtés még nem megoldott.
Mozivilág: - Hogy tervezed a jövődet?
B.M.: - Az Urániából szeretnék nyugdíjba vonulni és mellette is szeretnék mozizni budakeszi lakosként a helyi moziban.
Köszönjük az interjút!
