Tette mind ezt olyan magától értetődő módon, és nem csak velem, hanem minden a mozizás iránt érdeklődő fiatallal, mint, ha mind a gyerekei lennénk.
Írhatnék most számadatokat mikor született és hol, kik voltak a szülei, stb. Ezt már sokan és sokszor leírták.
Mesélnék inkább Róla, akihez jó volt még a tanítás előtt bemenni, beszélgetni a Szinbádba, vagy később felugrani a lakására egy kávéra, egy beszélgetésre, vagy uram bocsá! egy kiskupicányi rövidre.
Aki miután tudta, hogy csak keveset, vagy alig jegyzetelnek a „macskák és a kandurkák” ipari mennyiségben gyártotta és adta a kezünkbe az órák anyagát, gyakorlati helyet szerzett a gyámoltalanabbaknak, aki a vizsgák alkalmával jobban izgult, mint a vizsgázók.
Kevés olyan EMBERT ismertem, mint Ő!
Választott hivatásáért rajongott, a mozi volt az élete… és a tanítás. Élvezte minden percét, még akkor is mikor nagyon nehéz volt. Azok, akik az Ő tanfolyamain (mozigépész, üzemvezető, filmforgalmazó, szinkron színész, stb.) végeztek biztosak, lehettek benne, a tanfolyam hiába ért véget, a nap bármely szakában meg lehet Esztert csörgetni segítségért.
Most, hogy örökre itt hagyott minket, és beült az égi vetítő terembe filmeket nézni, hatalmas űrt hagyott maga után. Igazi úrinő volt a szó legszorosabb értelmében.
Egy sokoldalú tehetség, hisz remek festő volt, a lakása telis tele volt az Ő általa festett színész portrékkal, egy jó hangú remek színész, jó tanár, informatikus, és még sorolhatnám…
Mi, akiket megfertőzött a mozi és a színház imádatával ígérjük, továbbra is mindent megteszünk, hogy, a nagyérdemű jól szórakozzék a film-színházakban, így őrizve meg az Ő emlékét!