Most pénteken, a több mint 110 éves Uránia Mozi falán emléktáblát avattak a tiszteletére. Nem egy „hivatalos” pillanat volt ez, hanem inkább egy mozis gesztus: csendes, pontos, és nagyon emberi. Mert vannak pályák, amiket nem lehet csak években mérni – csak abban, hány estét tettél rendbe másoknak.

Az elhangzottak szerint 35 évet dolgozott a szakmában; értékteremtő, közösségi emberként emlékeztek rá, aki sokat tett az egri filmszínházért és a helyi filmkultúráért. Aki nemcsak „üzemeltetett”, hanem hitt abban, hogy a moziért érdemes harcolni: az Uránia Moziért, a nyári egyetemért, a filmfesztiválokért, a plázamoziért – és igen, akár egy 3D-ért is, ha az előrébb vitte a nézői élményt.

A kedvenc részletem egy apró jelenet: amikor már átadta a stafétát a Vörös Csillag Filmszínházban, esténként mégis gyakran bejárt, megvárta a film végét – és a nézők maradtak beszélgetni. Na, ez az, amit nem tud kiváltani semmilyen „modernizáció”: hogy a mozi után még van közösség-idő.

Az avatáson többek közt Dr. Pajtók Gábor és Habis László is méltatta a munkáját, Németh Maja pedig olyan természetességgel beszélt róla, ahogy csak az tud, aki tényleg együtt dolgozott vele: mozikban, szakmai utakon, vetítéseken, és Egerben a nyári egyetemen is.

És talán ez az emléktábla lényege: legközelebb, amikor beülsz az Uránia Moziba, ránézel, és eszedbe jut, hogy a vászon mögött is vannak főszereplők. Csak ők nem hajolnak meg a stáblista végén – mert addigra már rég a következő előadást készítik elő.

belső kép forrása: Egri Televízió