Az önkormányzati kezelésben működő moziknál magasabb jegyár, kevesebb árengedmény, szűkülő kedvezményezetti kör lehet a megszorítás mértéke. Szombathely körülbelül valamivel több mint 3 milliárd forint elvonásban részesül, ez nagyon megterheli a város költségvetését, amit ő is próbál racionalizálni. A saját kezelésű AGÓRA-Savaria Mozinál például enyhe jegyár emeléssel. Itt eddig a mozijegy 2000 forintba került, ezt követően 2220 forintra emelkedett úgy, hogy az őszi emelés előtt 1700 forint volt a jegyár. A hétfői mozinapi és a családi kedvezmény megszűnt, a kedvezménykártya kedvezményének a mértéke 20% helyett csak 10% lett. Vajon ki tudja gazdálkodni ezt a kikapcsolódást egy négytagú család? Ha ki is, de lehet, hogy kevesebbet költenek a büfében vagy havonta a kettő alkalom helyett csak egyszer mennek moziba.
A mozikat más sarc is sújtja, a SZÉP-kártyán lévő összegeket a létrehozástól számítva nem lehet mozijegyre beváltani. Ugyanis valami miatt a jogalkotó erre nem engedélyezte ennek használatát, míg például élőszereplős előadásokra vagy vetítésekre (pl. élő opera közvetítés) igen. De a mozikban büfétermékek vásárlására lehet vele fizetni. Ennek használhatóságával kapcsolatban a magyar mozik évről évre próbálnak egyeztetni a minisztériumokkal, kevés sikerrel. Akik korábban mégis éltek ezzel, figyelmeztetésben részesültek, aki ennek ellenére is elfogadja mozijegy vásárlásra, az komoly pénzbírsággal találja szembe magát. Pedig a nézők is igényelnék, ha mozijegyet megvásárolhatnának vele.
Ha ez nem lenne elég, a jogdíjakat bezsebelő Artisjus törvényileg engedélyezett módon szedi be a saját szájának íze szerinti tételeket a moziktól, ugyanis a filmekben elhangzott zeneszámok után ugyanúgy tartja a markát, mint a szünet alatt játszott zenékért. És hogy ezt hogyan és mi alapján számlázza ki? Az jó kérdés. Sok moziüzemeltető kap különféle számlát olyan tételekért is, amit a mozi nem használ. Van, akinél úgy számolnak fel szünetzenére anyagi terhet, hogy a mozi nem játszik szünetzenét. A jogorvoslat pedig gyakran elmarad vagy hosszas procedúra árán érvényesíthető. Egyeztetések a mozikat tömörítő szakmai érdekképviseletekkel folyamatban vannak, de nehézkes a párbeszéd, mert jogvédő iroda törvényi felhatalmazásra hivatkozik, ami sok esetben megkérdőjelezhetetlen.
Az energiaköltségekről ne is beszéljünk. Az elöregedő vetítőgépparkot nem minden mozinak van lehetősége záros határidőn belül lecserélni. A lézervetítők lényegesen kisebb energiaigénnyel üzemelnek, mint a xenonizzós változatok, amelyek szinte zabálják az áramot. Ráadásul a végszámlán nem a lakossági áramár szerepel, hanem a magasabb piaci.
Említsük meg azt is, hogy a mozijegy árának csak 50%-a a mozié, a másik része a film forgalmazóé. Igaz a büfével némileg képessé válik ellensúlyozni a bevételt pozitív irányba. De reklámfilmek vetítésével, különféle termékek hirdetésével is némi bevételhez juthatnak. A jegyár- és büfébevételek függenek a filmkínálattól és a filmek műfajától. A közönségfilmek nézői gyakrabban fogyasztanak a nézőtéren, mint a rétegfilmeké. Más mozik saját filmforgalmazási területen is tevékenykednek, lényegesen magasabb túlélési esélyekkel rendelkeznek, mint azok, akik csak moziüzemeltetéssel foglalkoznak.
A filmszínházak jelentős kiadása a bérköltségekben is megmutatkozik, ami az infláció növekedésével csak fokozódik.
Nagyjából elmondható, hogy a filmszínházak többsége eltérő, de nagyon hasonló problémákkal küzd, igyekeznek a lehetőségeikhez képest fejleszteni és fennmaradni, de amíg nincsen hathatós állami segítségnyújtás, addig kihívásokkal és megpróbáltatásokkal kell együtt élniük.
