Az immerzív filmhang története

2018. április 08. vasárnap | Írta: Sgánetz Bence
Az elmúlt néhány évben minden eddiginél nagyobb változásokon esett át a filmek hangja. Megszűntek a csatornakorlátok, a plafonról is hangszórók lógnak, hogy a hangok bármerre repkedhessenek a teremben. Betekintő a legújabb, de már lecsendesedő formátumháborúba.
Kezd megjelenni a Dolby Atmos Magyarországon, a CinemaPINK már 7 ilyen teremmel rendelkezik, a Cinema City 3-at tervez építeni idén, a kicsik pedig fontolgatják vagy éppen kiépítik az olcsóbb, esetleg pszeudo-3D technológiák valamelyikét, amiket a köznyelv ál-Atmosnak hív. Ezt a fejlődési irányt immerzív filmhangnak nevezték el, pontos definíció híján így hívjuk azokat a hangzásokat, ahol a film minden irányból körülveszi a nézőt. Bár vitathatatlanul az Atmos jut eszébe mindenkinek, ha a hangkeverések jövőjéről van szó, de korántsem a Dolby az egyetlen szereplő. Az AES (Audio Engineering Society, Hangmérnökök Társasága) már 1997-ben foglalkozott ezzel elméleti szinten, viszont a moziba szánt eszközök megjelenésére 2010-ig kellett várni.
Ilyen processzorokból pedig az első immerzív film, a Red Tails - Különleges légiosztag megjelenésekor már nem volt hiány: 2010-ben dobbantott a Barco az Auro 11.1-gyel, a Harman egy éven belül jelentkezett az első pszeudo megoldással, amit QuantumLogic-nak neveztek el, majd a Dolby 2012 elejétől elkezdte letarolni a piacot az Atmos-szal. A másik iparági nagyhal, a DTS válaszára, ami a DTS:X nevet kapta, egészen 2015-ig kellett várni. Ezzel olyan hátrányba kerültek, amiből nem látszik a visszakapaszkodás legcsekélyebb esélye sem.
Remek, de mit takar ez a sok név? Ahány termék, annyi megvalósítás létezik, két fő elvből leszármaztatva. Az Auro csatornaalapúként indult, a 11.1 semmi különöset nem jelentett, csak a meglévő 5.1-es kiosztás fölé elhelyezi a mély sávot leszámítva ugyanazt az 5 csatornát, továbbá a plafon közepére még egyet, ez az úgynevezett úrhang. Később az alsó réteget 7.1-re váltották, de ez nem jött be, így újratervezték az egészet, miután a DCI szabványosította az immerzív hangzást, és megszületett az AuroMax. Ugyanezt a vonalat képviseli az IMAX. A saját, 12-Track-nek nevezett megoldásuk egy 7.1-es alap, és egy négyes csoport a plafonon. Az IMAX termek hatalmas belmagasságuk miatt, és mert a hagyományos mozitermek diszpergált surroundjával szemben diszkrét hangszórókkal működnek, megússzák azokat a problémákat, amiket az Auro-s termek nem.
Általában a csatornaalapú rendszerek is meggyőző hatást tudnak kelteni, de a maximális élményhez elengedhetetlen az objektumok bevezetése. A Dolbynál a tervezés első szakaszában egy meghatározó döntést hoztak: nem próbálják tovább üldözni a maximális uniformitást, allocentrikus rendszert szeretnének, vagyis nem a nézőhöz, hanem a teremhez képest mozognak a hangok. Azt akarták elérni, hogy bármilyen teremben, a hangszórók számától függetlenül, tökéletesen behatárolhatóan körbe lehessen mozgatni egy hangot. Ez volt a szempont már a 7.1-nél is, de mára már eljutott oda a processzorok teljesítménye, hogy műsor közben, valós időben is ki lehessen számolni a keverést bármilyen teremben minden egyes hangszóróra, legyenek azok akárhol. A hangmesterek azonnal beleszerettek, hogy a hangokat tökéletes pontossággal oda keverik, ahova akarják, így az Atmos azonnal elragadta a csatornaalapú megoldásoktól a piacot. A keverő mögötti matematika és a DCI korlátai miatt meg kellett húzni bizonyos határokat, de ezek olyan magasan vannak, hogy nem igazán futnak bele se tervezéskor, se keveréskor.
Lyuk tátongott közben a DCI szabványon, nem is kicsi: mindenki próbálta maga kitaposni a hang jövőjének útját, de ebből csak az lett, hogy egyik rendszer se lett kompatibilis a többivel, a helyzet rosszabb, mint az analóg korban: egy terem csak egy technológiára építhet. Kiadtak egy függeléket 2013-ban, hogyan is illene a DCP-ken objektumalapú hangot tárolni, viszont süket fülekre találtak, a Dolby elkényelmesedett a trónján, a kicsik pedig minden eszközzel, leginkább a minél kedvezményesebb kiépítés ígéretével próbálták onnan letaszítani, hiába. Szerencsére nem tétlenkedik a Dolby ekkora előny ellenére sem, az Atmost bevezették otthon, TV-n, játékokban, és a fejhallgatót használókra is komoly kutatásokkal gondoltak.
Barcoék voltak az elsők, akik rájöttek, hogy ez nem fog menni, így az AuroMax-ot már a DCI által specifikált OBAE köré építették. Megtarthatták a jellegzetes háromrétegű kiosztásukat, mert a szabvány abszolút semmit nem köt meg a hangszórók helyével kapcsolatban, míg például Atmosnál csak egy fali és egy plafoni réteg lehet. 32 zónára osztották fel a mozitermet, tehát végső soron csatornaalapúak, minden AuroMax terem ugyanúgy néz ki, esetleg a zónák kevesebb hangsugárzóból állnak. A másik fontos lépés a játékban maradás felé, hogy az Atmos keverések egyszerűen exportálhatóak Auro-ba is, így máig sok Auro moziban játszanak Atmos filmeket is.
Ezzel lezárult az átállás, viszont messze van még, hogy mindenhol Atmos vagy Auro legyen. A Dolby nem kis igényeket támaszt, ezeknek megfelelni nem olcsó, de kisebb változtatásokkal egyre olcsóbbá teszik. Az első verzióban például minden egyes hangszórót külön kellett erősíteni, ma már lehet párosával is. Ez a legolcsóbb termeknél is milliós megtakarítás a mozinak, és szinte észrevehetetlen különbség a nézőnek.
Tökéletes lefedettsége valószínűleg soha nem lesz az objektumalapú technológiákat nyújtó moziknak, különösen úgy, hogy az Atmos DCP-k kötelezően tartalmaznak egy 7.1-es lekeverést is, így mindössze termenként egyetlen erősítőt kell vennie a legidősebb moziknak is, ha a stúdiók beszüntetnék az 5.1-es verziók kiadását. Bár megoldható, hogy a 7.1-es alap üres legyen, a Dolby biztos nem egy ilyen lépéssel fogja kierőszakolni a végső átvezetést Atmosra, ezzel ugyanis világszerte tönkretenné a kis mozikat.
Tévéfronton is vezet a Dolby, a Dolby Digital halála után az egyetlen szabványosított immerzív TV-s hang a Dolby AC-4 lett, ami bevezette a személyre szabott közvetítéseket: hangsávonként (kommentár, zene, stb.) összeválogatható és keverhető objektumalapú műsorokat hoz a jövő. Kísérleti adások már történtek, viszont a stúdiók és otthoni készülékek fejlesztése nagyon lassan szokott haladni, ekkora változás pedig soha nem érkezett még egyszerre.
Innen már nem tudni, hova tovább: megszűntek az elrendezési kötöttségek, lett jó szívvel másfél megoldás, amit a legnagyobb filmek - így azok nyomására majd a kisebbek is - támogatnak, az azt igénylő műsorok a néző kedvére buherálhatók, és az Atmos a mozitermi kalibrálást is az elméleti legjobbra fejlesztette. Úgy néz ki, hogy elértük a filmhang fejlődésének végét, és arra várunk, hogy minél több helyen élhessük át az akár fejünk felett is precízen repkedő hangokat.
Utoljára frissítve: 2023. június 04. vasárnap 06:18