Az első előadást, mozgó élőképekből 1903-ban a Bioskóp Vállalat tartotta. A filmszínház újabb tulajdonosa Szilasi Sándor lett. II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításáról 1907-ben a Korona emeleti termében mutattak be mozgó fényképeket. (1) Ilyen kezdeti próbálkozások után 1908-ban nyílt meg az Uránia filmvállalat makói mozija. Igazgatója Kertész Aladár, részvényes ügyvezetője Kesztner Zoltán, gépésze Lőbl Simon volt. A nézőteret, a zsöllyét és a páholyt támlás csapószékekkel rendezték be, az első sorokba elmozdítható padok kerültek. A vetített kép szakaszos mozgású, vibráló és pislákoló volt az áramfejlesztő járásától függően. Az első némafilmek még felirat nélkül készültek, később már a képsorok közé bekerültek, ezek ismertették és tették érthetővé a cselekményt. Mivel kevés volt az írni és olvasni tudó ember akkoriban, mindig volt a nézőtéren olyan, aki hangosan felolvasta a film feliratait. A helyárak méltányosak voltak: az I. hely 80, a II. 60, a III. 30 fillér. 1911. november 20-án rövidzárlat folytán előadás közben tűz keletkezett: kigyulladt a filmanyag, lángot fogott a vetítőgép, de személyi sérülés nem történt.

Edison csodálatos találmányát, a beszélő mozit, a kinetofont – amely a pesti Népoperában óriási sikert aratott – 1914 januárjában a városháza nagytermében is bemutatták. Mégsem lett maradandó élmény. A mozi üzemeltetését a város jövedelmezőnek ítélte, ezért 1914 elején a képviselő-testület a filmek előadási jogát magának kívánta fönntartani. Erre a Korona Szállót szemelték ki, de a belügyminiszter az engedélyt nem adta meg. Ekkor a Kolozsvári Nemzeti Színház titkára, Parlaghy Lajos és Fekete Mihály színész, mozi céljára a Hollósy Kornélia Színházat húsz esztendőre évi ötezer koronáért hajlandó lett volna kivenni azzal a megkötéssel, hogy évente három hónapig a színészek használják. (2)

1918. októberében nyitott meg a háromszáz személyes Korzó Mozgó, a makói Takarékpénztár tulajdonában lévő emeletes, két utcára nyíló sarki épületében, amely 1897-ben épült. Az ügyvezető részvényes Lóránt Manó, igazgatója Lóránt Ernő, a gépész pedig Gál Imre volt. A vetítőgépek Ernemann I. és Hanhn Goerz. A nyitást követő egy év alatt 280 nap tartottak előadást, hétköznap kettőt, vasárnap és ünnepnapon pedig hármat. A bemutatott filmek száma 324 volt. Az előadások a Tanácsköztársaság ideje alatt sem szüneteltek. 1919 decemberében a budapesti Intim Színház színészei játszottak benne, ezért négy hétre színházzá alakult. 1920. november 5-én a Makói Takarékpénztár tulajdona, ekkor már az országos „Corso” emblémával és portállal készült, üvegtető borította a bejárat feletti járdarészt. Felette óriási plakát hirdette a műsoron lévő némafilmeket. A nézőtér bordó falikárpitja és a páholyai várták a kíváncsi nézőket. A színpad süllyesztő részében zongorista, később a zenekar foglalt helyet, hogy a vetített néma képsorokat élvezhetőbbé tegyék. A villanytelep akkoriban csak a város főterét és egy-két középületet tudott árammal ellátni, ezért a mozi saját áramfejlesztésű dinamóval rendelkezett, ami nagy zajjal és búgással járt. Szénrudak izzottak az ívlámpákban, amelynek fényereje veszélyt jelentett a gyúlékony filmanyagra. A vészkijáratnál a városi tűzoltók teljesítettek szolgálatot.

Az első világháború minden mozifejlesztési tervet meghiúsított. Az egykori Vigadó épülete tizenkilenc évig adott helyet a vetítéseknek, 1921. május végén leégett, szerencsére nem volt benne vetítés, ezért emberéletet nem követelt. Az utolsó előadás a Fekete angyal volt.

1921-ben a mozikat újra osztották és rendeletben szabályozták az egyenletesebb tulajdonosi kört, csökkentve a zsidóság befolyását. A Korzó játszási engedélyét a makói Ipartestület kapta meg, a berendezés Tarnay Ivor alispán és felesége tulajdona, az ügyvezető igazgató továbbra is Lóránt Ernő maradt. Egy meg nem nevezett másik makói mozit a Falu Szövetségnek adományozta a belügyminiszter, ám a tulajdonos nem akarta azt átengedni, mivel a mozi a saját ingatlanában volt és azzal bármikor a saját belátása szerint rendelkezhetett, a lakáshivatal ezt az érvelést elfogadta. A Korzó egyébként a budapesti Orion Filmgyár érdekeltségébe tartozott. Ebben az időben a Római Katolikus Körben is működött mozi, a Népművelési Bizottság tulajdonában.

Pap József az Ipartestület elnöke felfigyelt erre a szórakoztató iparra, a lakosság létszámát és a szórakozási lehetőség figyelembevételével javaslatot tett egy új mozi építésére, amit az iparosok is elfogadtak. Megszavazták a gimnázium melletti telken az új mozi építését. 1926. április 17-én megnyílt az új mozi, amely az ipartestület tulajdonában állt, neve: Park Mozi lett. A 460 férőhelyes nagyterem erkéllyel, páhollyal rendelkezett, a földszinten felcsapható székekkel volt berendezve, a nagy színpad színházi atmoszférát nyújtott. A nyitó előadáson a Zoró és Horó filmbruleszk, a nevettetés mesterei voltak. A legolcsóbb hely 50 fillér, a legdrágább 1 pengő 20 fillér volt. Az első évadban 294 napon 660 előadást tartottak, 368 filmet vetítettek 97 844 jegy fogyott. A mozi igazgatója a kezdetektől 1944-ig Bilicky Jenő gépészmérnök volt, aki Budapesten diplomázott, dolgozott az UHER filmgyárnál Berlinben és több kinotechnikai gyárnál is. A gépész Halász Károly volt, aki negyven évig állt a mozi szolgálatában. A Park Mozi kerthelyiségében épült fel a megye első kertmozija, ahol a nyáresti előadásokon remekül szórakozott a közönség a western és a Metro-Golden-Mayer filmeken.

1930-ban megjelentek az első hangosfilmek, amelyeknek a hangfelvételét hanglemezre rögzítették. Ez a módszer igen kezdetleges volt, mert a vetítőgép és a hanglemez lejátszó szinkronban működtek, ha azonban a filmből hiányoztak képkockák, a kép és a hang élvezhetetlenül csúszott. Ezt váltotta fel 1931-ben az első fényhangú kópia, a kép mellé a szalagra fényképezték rá a hangot. Ennek a használata igazi filmszínházzá emelte a mozikat. A kettő darab Krupp-Ernemann 2-es vetítőgépet fotocellás adapterekkel szerelték fel a hangosfilm miatt. Az első hangos előadáson úgy megtelt a nézőtér és a páholyok, hogy a vezetőség attól tartott, hogy leszakad a karzat. Többen kint rekedtek, akik elsősorban hallani szerették volna az előadást, a film zenéjét. De a hangerőt annyira túlerősítették, hogy a benti közönségből többen rosszul lettek.

1934-ben a makói mozisok az utcai cirkuszok és kötéltáncosok ellen jártak el a városházán. Mivel ők nem szedtek belépődíjat, mentesültek azoktól a súlyos közterhektől, amelyek a mozikat és más szórakozásokat terhelték, emiatt pedig konkurenciát jelentettek számukra. A polgármester kérte őket, hogy írásban forduljanak panaszukkal hozzá és ahhoz mérten fogja fontolóra venni a lehetséges intézkedéseket. 1937 decemberében arról panaszkodtak a makói mozik, hogy magas vigalmi adó sújtja őket, a pestihez képest is kétszeres a sarc. Sokat segített volna a helyzeten a gazdasági állapot javulása, az adók csökkentése, a tisztviselők fizetésének legalább a régi nívóra emelése, valamint a jobban megválogatott magyar filmek gyártása. A Park Mozi karácsonyi ajándékötletként bérletfüzetet adott ki, amely tíz alkalomra szólt és húsz százalékkal olcsóbban lehetett beszerezni, mint tíz darab teljes árú jegyet megváltva.

1938. február 19-én nyilasbotrányt okoztak a makói moziban, három elkövető ammóniával telített üvegcséket dobált a nézőtérre előadás alatt, majd verebeket bocsátottak fel, amelyek lábára kötött zacskóból piros nyilaskereszteket szórtak a közönségre. Büntetésükként harminc-harminc pengő pénzbírság, ismétlődő elkövetés esetén elzárást ítéltek.

1938. október 9-én, vasárnap újra megnyitott a Park Mozi, a hetek óta tartó szünet oka az átalakítási munkák voltak. A filmszínházat szombaton, szűk körben a makói sajtó képviselőinek mutatták be először. Mindkét napon a Piros bugyelláris című filmet vetítették. A moziterem teljesen fővárosi jellegűvé alakult, külsőleg szemkápráztató lett és a belső a legkényelmesebb igényeket is kielégítette. Tökéletes képet és hangvisszaadást ígértek. A nagyterem bordóvörös tapétát és barna falburkolatot kapott, a vászon elé pedig bordó plüss takarófüggönyt függesztettek, amely színházi jelleget nyújtott. A függönynyílást kétoldalt rivalda világításszerűen, rejtett fényforrásokból, pompásan ható reflektorfény keresztezte. Ehhez hasonló megoldást akkor csak egyetlen budapesti moziban alkalmaztak. A hangzásra sem volt panasz, torzításmentes, kifogástalan és tökéletes élményt biztosított, akár egy fővárosi moziban. A legmodernebb hangerősítőket alkalmazták. Az elismerés Bilitzky Jenő moziigazgató és Loos János építész-tanár dekorációs munkáját illette.

1939 szeptemberében a belügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben megtiltja, hogy a mozikban bemutatott filmhíradók közben tetszést vagy nem tetszést nyilvánítsanak a nézők. Aki a tiltás ellenére azt megszegte, azt 15 napos elzárásra ítélhették, valamint a mozivezetőt is, ha nem figyelmeztette előzőleg a közönséget. 1942 nyarán a Korzó Mozi a szokásos nyári szünetét tartotta egész júliusban és augusztus közepéig. Ezalatt több, a közönség kényelmét szolgáló átalakítást, javítást és pótlást végeztek el. Többek között a hangszórókat cserélték ki a legújabb típusúra, valamint a vetítőgépek is új vetítőtükröket kaptak, ezáltal pedig javult a vetített kép is. A kényelmet szolgálta a higénikus vízöblítéses WC alkalmazása is. 1943. február 19-én, néhány napos leállást követően új hangleadó berendezéssel nyitott meg a Korzó Mozi, a lap emlékezete szerint az országban elsők között indult el a hangosfilm a 30-as évek elején a Hippolyt című filmmel, de az a berendezés mostanra elavulttá vált. A hangszórók már a megelőző évben megérkeztek, de a háború viszontagságai miatt a többi elem csak jelentős késéssel került Makóra. A mozi szórakoztató és tájékoztató jellege mellett megjelentek a propaganda és a világháború alatt a háborús filmek is, amit a német UFA híradókkal egészített ki. A háború elérte Makót is, a mozik pedig bezárták kapuikat.

1944. szeptember 26-án az első felszabadult város, Makó. Még hallatszott a harci zaj, de a szovjet katonai parancsnokság azon munkálkodott, hogy megnyithassa a Korzó Mozit. Proda Sándor gépész és egy szovjet műszaki tiszt helyreállította és beszerelte az elrejtett vetítőgépet. A Park Mozi előcsarnokát lőszerektől és hadianyagoktól megtisztítva adták át rendeltetésének. A háború utáni első ingyenes előadás zsúfoltságig megtelt nézőkkel. A Vöröshadsereg magasrangú tisztje tartotta nyitó beszédét, magyar nyelven. A vetítés a legújabb szovjet híradóval kezdődött, majd a Matyini erdő szovjet dokumentumfilmmel folytatódott, amely feltárta a fasiszta rémtetteket. 1945. február 11-én a Makói katonai parancsnok elrendelte, hogy a mozi 22 óráig tarthat nyitva. Húsvét vasárnapján a MaDISz megnyitotta a Korzó Mozit, a nyitófilm az Olajváros című, az amerikai Metro filmgyár leghatalmasabb alkotása volt. A szovjet katonai parancsnokság segítségével a kommunista és a demokratikus pártok arra törekedtek, hogy beindítsák az ország megmaradt mozijait, amit megnehezített az ország romokban lévő infrastruktúrája. Ezért a makói mozikba a Vöröshadsereg autója szállította a filmeket. 1945-ben a pártok kezében voltak a makói mozik. 1946-ban a pengő olyan ütemben romlott, hogy a bankjegyeknek nem volt értéke, ezért nem volt ritka, hogy a mozijegyeket pl. tojással fizették ki. Volt olyan eset, amikor annyi tojást vittek be egyszerre, azokat véletlenül összetörve összekenték a nézőtér falait. 1947 őszén a vidéki legjobb mozi címet a Park Mozi kapta a MAFIRT filmszínházak versenyén, ez egy magasabb összegű prémiumot jelentett akkor. Bár a mozié volt a jutalom, a cím Egyessy Lajos mozivezető érdeme, aki a háború nyomait viselő filmszínházat hatalmas akarattal és lehetetlent nem ismerve elsőrangú filmtemplommá varázsolta. Tizennégy hónap alatt olyan lelkesedéssel és hozzáértéssel irányította a filmszínházat, hogy a közönség gyakori látogatással hálálta meg azt. Egyessyt végül a MAFIRT Budapestre szólította kiváló munkássága miatt. 1947 végéig a mozik játszási jogát visszavonták, ezt követően több lépcsőben lépéseket tettek az állami tulajdon átvételére.

1948. augusztus 23-án államosították a makói mozikat, ekkor alakult meg Budapesten a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat, amely az egész ország összes moziját üzemeltette. Szegeden létrejött az első vidéki körzetvezetőség, de mivel a növekvő feladatokat nem tudta ellátni, 1949-ben Hódmezővásárhelyen létrejött a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat Csongrád megyei kirendeltsége és vette át a megye üzemelő mozijait, vezetője rövid ideig Lax Vilmos volt. 1949. január 26-án a Park Mozi élére Gergely Róbert üzemvezetőt nevezték ki, 1950-ben Faludy Márton lett a kirendeltség igazgatója. 1951 januárjában a Park Mozit Vörös Csillagra, a Korzót pedig Szabadságra nevezték át, a makói dolgozók régi igénye volt ez, amelyet a Városi Tanács végrehajtó bizottsága tárgyalt, majd a javaslatok megvitatása után elfogadták az új neveket. 1952-ben Vajda József lett a Szabadság gépésze, aki húsz éven keresztül dolgozott a mozinál, felesége szintén a mozi alkalmazottja volt. 1953-ban a kirendeltséget újjá szervezték a Megyei Tanács népművelési osztály felügyeletével, új neve a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat lett. Nagy apparátussal indult, vezetője Gergye Gyula volt, akit rövid időn belül Takács Sándor váltott le 1954-ben. Az 1956-os forradalom idején akadozott a filmellátás, néhány nap kivételével folyamatosan működtek a makói mozik. 1958-ban helyettes gépész Puszta János lett, aki több moziban is vetített. 1958 és 1962 között működött egy harmadik filmszínház is a városban, közel a Szabadság Mozihoz, amely Dózsa néven vált ismertté, vezetője pedig Diós Sándor volt. A háború előtti években felépült Vadászház étterem hátsó részében bújt meg többfunkciós kultúrteremként. Filmvetítések mellett bálokat, táncházat és rendezvényeket is tartottak. Parketta burkolattal látták el, mozgatható és felcsapható faszékes nézőtéren egyszerre kétszázan fértek el. A fűtésről egy vaskályha gondoskodott, emiatt és az olajos padlózat miatt kifejezetten rossz szagú mozi volt. A Dózsa a MEDOSZ tulajdonában állt és a Természettudományi Társulat (TIT) és a filmarchívum filmjeit forgalmazta. Egygépes rendszerben működött, 16mm-es filmeket pergettek, ha szükséges volt, szünet közbeiktatásával vetítettek, amíg a gépész újra fűzte a vetítőgépet. A megszűnés után a Városi Tanács lebontatta és helyére a csipkeházsort építette. Az 1958-as nyári idényben a Vörös Csillag Mozi kertjében nyitott szabadtéri mozi, kb. a ’60-as évek közepéig működött Kertmozi néven, ahol külön vendéglátó egység is üzemelt. Az 1960-as évek elején a Katolikus kör székházát a József Attila TSZ-nek adták és annak nagy mozitermében (mostani Kelemen-ház) rövid ideig filmvetítéseket tartottak. Ugyanebben az időszakban Újvároson a református imateremben is működött mozi, valamint a Párt- és Tömegszervezeti Székházban, a két templom közti részen is volt egy 60-80 fős terem, ahol szintén tartottak vetítéseket. Azonban ezek a helyszínek néhány éves működést követően leálltak. A filmek a tanyaközpontokba is eljutottak Boros Sándor mozigépész által: Tápé-pajor, Dál, Rákos-tanyaszél, Rákos tanyaközpont, Igás úti iskola, Bogárzói iskola, Sűrűtanyai iskola, Hatrongyos, Bökény és Gencsház. A Makói Művelődésiház három feladatot adott, művelődés irodalmi műsorokhoz, vetítés (moziüzemi vállalat küldte a filmeket) és mozgókönyvtár (a könyvtár tulajdona volt, de a művelődési ház szervezte a kiszállítást). A filmvetítéseken 16 mm-es vetítőgépekkel dolgoztak, főleg ismeretterjesztő filmeket mutattak be a Természettudományi Társulat szervezésében, de időnként játékfilmek is színesítették a műsort. Volt olyan film, ami 35 és 16 mm-es filmen is megjelent, ezért a tanyasi bemutatón résztvevők nem szenvedtek hátrányt a városban mozizókhoz képest. Boros Sándor később állami kitüntetésben részesült.

1960-ban négyszázezer forintból megújultak a Vörös Csillag Filmszínház akusztikai berendezései, áttervezték a világítást és központi légfűtést, valamint szellőzőrendszert építettek ki a régi kályhás helyett. A moziban büfé üzemelt, I. osztályú helyek a páholyok voltak az erkélyen, majd a földszinten szabad sor a másodosztályú, az első sorok a harmadosztályú helyek voltak. A mozivezető Hegyi Györgyné volt ekkor. Decemberben a Szabadságot is rendbe hozták, valamint falfestést is végeztek. Az ünnepekre pedig a Csendes otthon című magyar filmet vették fel műsorra. Ebben a moziban nem volt büfé és karzat sem, egy egyszintes filmszínházként működött, oldalt elkerített páholyokkal. Az első ajtón a páholyokhoz, a másodikon a nézőtérre lehetett bejutni. 1965-ben lejtőssé építették át a Vörös Csillag nézőterét a jól láthatóság érdekében, a karzat elbontásra került, a mozi 330 férőhelyes lett. 1966. január 15-én Bán Rozáliát helyezték a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat élére, szakképzettségével és tudásával új szelek fújtak a vállalat életében. Többek között javultak a dolgozók életkörülményei és a mozi korszerűsítése szempontjából is nagy előrelépés történt. 1968-ban a Szabadság Filmszínház felújítására, modernizálására, hangtechnikai berendezésére, új, szélesvásznú gépek beszerzésére 659 000 forintot fordított a vállalat. 1970 tavaszán a várost a Maros árvize fenyegette, a Szabadság ezalatt ingyenesen vetítette a filmeket. Márciusban nagyszabású felújítást végeztek a Vörös Csillag Moziban esztétikai és vetítésgépészeti szempontból. Többek között automata váltókészüléket szereltek be, xenon izzóra cserélték az automata utánállító ívszénpálcás fényforrást, valamint szélesvásznú filmalkotások vetítésére is alkalmassá tették, a munkálatokat augusztusra fejezték be. Ezzel a modernizálással a megye legkorszerűbb mozijává vált. Emellett ősbemutatók, valamint filmklub megvalósítását és rendszeresítését is tervbe vették, valamint azt is, hogy ettől az idénytől fogva kertmozit üzemeltetnek a városban. 1972-ben arról írtak a lapok, hogy a mozi fűtését a higénikusabb és olcsóbb olajtüzelésűre építették át. Ebben az időben a Vörös Csillag gépészei Fekete Sándor és Rozsnyai János, a Szabadságé pedig Vajda József és Pécsi (Proda) Sándor voltak. Fekete Sándornak hobbifotósként rengeteg külső és belső fotója volt a korabeli mozikról, ám halála után avatatlan kezek megsemmisítették azokat.

1974. szeptember 23-án nyílt meg az egymillió forintból megújult Szabadság Filmszínház. A villanyhálózat cseréje és a gázfűtésre való áttérés mellett kicserélték a fali karokat, armatúrákat, valamint rejtett világítást szereltek be a nézőtéren és az előcsarnokban. Utóbbi helyen álmennyezetet építettek, hogy csökkentsék a belmagasságot, a falakat fenyőlécezéssel burkolták. A nézőtér falait mahagóni, piros, szürke és fehér burkolattal látták el, a páholyokat megszűntették, a férőhely 195 lett. Az előtér félreeső helyén pedig a dolgozók szociális helyiségeit alakították ki. A vetítőgépekből kikerültek az ívszénpálcák, amelyek elektromos ívfény segítségével biztosították a megfelelő fényerőt a vetítéshez, helyükre xenon izzók kerültek, valamint automata váltóberendezéssel látták el a gépeket. Amit sajnálatos módon nem tudtak kiküszöbölni, az az utca zaja volt, mert szinte minden behallatszott, ezért gyakran élvezhetetlenek voltak az előadások. Az avatási ünnepsége a felszabadulás 30. évfordulójának jegyében telt, beszédet mondott Dr. Pataki József, a makói városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Nyitófilmként a Hószakadás című filmet, kísérőfilmként pedig a Battonyától Debrecenig című kísérőfilmet láthatta a közönség. Bán Rozália kettőmillió forintból szélesvásznúvá építette át a helyi mozikat, ezzel pedig a fővárosi cinamascope filmszínházak színvonalára emelte azokat és biztosította a jövő nemzedéknek a kulturált szórakozást. 

A 70-es évekre jellemző volt, hogyha egy filmnek nem volt nagy nézettsége, akkor filmklub vetítést szerveztek rá beszélgetéssel egybekötve. Az ifjúsági klub tagjait meginvitálták ezekre a vetítésekre, akik boldogan váltottak rá jegyet, cserébe, ha volt jó film, amire teltházas vetítéseket vártak, akkor félretettek néhány jegyet az ifjúsági klub részére és ingyen megnézhették azokat. De igyekeztek a látogatói terveket iskolai és óvodai csoportokkal is javítani. A 70-es évek végén négy kategóriába sorolták a filmek támogatását. Elsőbe a szovjet filmek kerültek, másodikba a magyarok, harmadikba az egyéb szocialista országok alkotásai, negyedikbe pedig a kapitalista filmek. A támogatási rendszerek is ennek megfelelően alakultak, a szovjet és a magyar filmek kapták a legmagasabb támogatást, a legnagyobb érdeklődésre számító nyugati és amerikaiak szinte egyáltalán nem.

Érdekesség, hogy a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat műszaki osztályán, a megyei központban, több négyzetméteres vásznakat és megállító táblákat készítettek a plakátfestők, vagyis a grafikusok. A műhely melletti raktárban epidiaszkóppal kivetítették a filmplakátokat, szénnel körbe rajzolták és temperával kiszínezték, majd feliratozták a filmcímet, a műfajt, a készítő országot, valamint azt, hogy szinkronnal vagy felirattal játszották és mettől meddig. Ovszet papírra fölkasírozták, tapétaragasztóval a megállító táblákra ragasztották vagy a mozi bejárata fölé kifeszítették. 1960-1970-es évek plakátjai a város múzeumában találhatók, az akkoriban készült plakátokat emlékezetből alkották meg a mozis piktorok. A vállalati központban egy összetartó közösség alakult ki. A könyvelők, a grafikusok, a műszaki részleg együtt festették társadalmi munkában a játszótereket, a közösségi szellem működött.

1975 és 1985 között a TIT szervezésében filmmúzeum üzemelt, archív filmeket vetítettek a Művelődési Házban hétfőnként. Főleg ismeretterjesztő vetítéseket tartottak, de előfordult úgynevezett diaporama, azaz áttünéses vetítés is, amit kettő vetítőgéppel végeztek egyszerre. 1978-ban mindkét moziban mozivezető váltás történt, a Vörös Csillagban Onódi Károlyné, a Szabadságban pedig Galgóczy Rózsika lettek. A 80-as évek elején új vetítőgéppár érkezett, Meopta 5-ösök, a Szabadságba valamivel később szintén ilyen vetítők. Új vetítőgépész érkezett a makói mozikhoz Szabó András személyében. 1984-85 körül nyitott a Petőfi ligetben egy szabadtéri mozi Park Mozi néven, rögzített padokon ülve lehetett filmet nézni. A gépházban Fite vetítőgéppár működött. Felváltva a két állandó mozi vezetője irányította a működést, a gépész 1988-tól Pécsi János, aki helyettesítő volt és több moziban is megfordult. A 80-as években a Vörös Csillag Mozit gázfűtésesre építették át. 1985-ben egy 45 férőhelyes videómozit alakítottak ki a folyosóból leválasztva, a kezdeményezés sikeresnek bizonyult. A nézőtérre fotelszerű, huzatos székeket helyeztek el, a mozivezető szerint a helyiség egy dekoratív ékszerdoboz volt. Ezen kívül videókölcsönző is működött kb. száz kazettával. 1987. december 31-én gazdaságtalan üzemelés miatt bezárt a Szabadság Mozi, vezetőjét a szegedi Fáklyába helyezték át. Az épülethasznosításra a beérkező javaslatok főleg a kulturális intézmény megmaradását szorgalmazták. Kiállító tér, kávézó helyét álmodták meg, különféle szervezetek rendezvényeit, többcélú létesítményként fiatalok szórakozási és kulturális lehetőségét biztosítva. A rendszerváltás évében nagy változások indultak meg az ország életében és ez a mozikat sem kerülte el. 1989. novemberében a moziüzemi vállalat levelet juttatott el a makói városi tanács elnökének arról, hogy a Vörös Csillag Mozi nevét indokolt megváltoztatni. A mozivezető, lányának, Onódi Dórának adta át a helyét.

1990-ben a Vörös Csillag nevet az IPOSZ elnevezés váltotta fel. A mozi látogatottsága meredeken csökkenni kezdett. A videómozi és a kölcsönző, valamint a szabadtéri mozi a Petőfi ligetben 1995-ben zárt be. A Park Mozi elnevezést egy rövid ideig az IPOSZ mozi is használta. 1997 februárjában a Park Mozi háromdimenziós filmek hetét valósította meg, amelyen naponta három térhatású filmet lehetett megtekinteni.

1999. január 29-én, Páger Antal nevét vette fel a mozi, a színművész 100. születésnapjának alkalmából. Ezen a napon a színész emlékezetes filmjeit vetítették. A filmszínház 2003-ban nehéz helyzetbe került, az önkormányzattól egy egyszeri 800 ezer forintos támogatást kapott, de a nézők egyre fogyatkoztak. Felmerült az átmeneti bezárás, ezért bevezették, hogy csak hétvégén volt vetítés. A gépészek ekkor Puszta János és Boros Ferenc voltak, utóbbi feljegyzései Hajdú Tibor révén Aloma címmel könyvben is megjelent. 2005-ben egy negyvenmilliós pályázatot nyújtottak be a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának artmozifejlesztési támogatására, ami lényegében a moziterem belső felújítására, ülések cseréjére, vakolásra, falfestésre és gépészeti korszerűsítésre futotta volna. A pályázat elbukott, a fejlesztésekből a legszükségesebbet sikerült megvalósítani, hogy működni tudjanak. Lézeres hangolvasó lámpa beszerzésére került sor, mert az új technológia szerint csak ezzel tudták levetíteni a filmeket. Évek óta tartó veszteséges üzemelés, és a csökkenő látogatottság miatt az ipartestület nem tudta tovább finanszírozni a Páger Mozit, ezért 2007. január 31-én bezárták. Emellett korábban a vetítőgép romlott el, ezért Csanádpalotáról kapott kölcsöngéppel kellett a filmeket levetíteni, de már az is a végét járta, valamint a fűtésirendszer is feladta a harcot.

2013-ban hosszú pereskedés után a városnak ítélte oda a mozi épületét a Kúria. A vita amiatt alakult ki, hogy a rendszerváltás után az önkormányzathoz került mozit azzal a kitétellel adták át az ipartestületnek, hogy moziként üzemeltetik, ám a veszteségek miatt bezárásra került. Az önkormányzat és az ipartestület közötti jogvitát első fokon az ipartestület, másodfokon az önkormányzat nyerte. A komplexum egy évvel később is még üresen állt, a város befektetőkre várt, de szinte senki nem jelentkezett, miközben a makóiaknak hiányzott a mozi. Filmszínház megvalósítására felmerült a szintén üresen álló, de lényegesen kisebb Korzó kaszinó épülete is. Végül egy szükségmegoldással a Hagymaházban valósították meg ideiglenesen. A Makói Mozi digitális vetítővel és 3D filmekkel várta a közönséget 2014. június 7-től, amely azóta is ott üzemel, de továbbra is ideiglenes jelleggel. Az önkormányzat 2019 és 2021 között részben felújította a Páger Mozi régi épületegyüttesét. A városatyák több turisztikai célú megvalósítást is előirányoztak, a helyi civil szervezetek és egyesületek számára nyitott kulturális, illetve szabadidőközpontot álmodtak meg, amelynek szerves része lenne a Hagymaházból átköltöztetett mozi is, ám ezekre forráshiány miatt egyelőre várni kell.

A Hagymaház Kulturális és Művelődési Központot Makó belvárosában a Posta utca 2 címen találjuk. Jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkezik a helyközi autóbuszok tekintetében. Az utcafronton korlátozott számban parkolóhelyek állnak rendelkezésre, amelyeket díjmentesen használhatnak az autósok, az épület mellett kerékpártámaszokat helyeztek el.

Az épületbe kétszárnyú üvegajtón juthatunk be. Az előcsarnokkal szemben találjuk a jegypénztárt, ahol a készpénzes jegyváltás mellett bankkártyával is megvehetjük tikettjeinket, ezen kívül EDENRED Ticket Compliments Top Prémium ajándékutalványt, valamint OTP és MKB Szépkártyát is elfogadnak fizetőeszközként. A lefoglalt jegyeket az előadás előtt 20 perccel át kell venni, mert azokat később mások részére értékesíthetik. Baloldalt egy kávézó nyílik, amelynek előterében lehet megvenni a mozizáshoz elengedhetetlen pattogatott kukoricát és hideg üdítőket.

A nézőtérre a pénztártól jobbra lévő bejáraton át juthatunk be. Itt adják oda a nézőnek a 3D szemüvegeket, amelyek tisztításáról a mozi saját hatáskörben gondoskodik. Az előadás végén ezeket vissza kell adni, mert a mozi tulajdonát képezik. A nézőtér egyébként amfiteátrum dőlésszögű, legyező alakú és a vászon felé szűkül. Mozielőadásra nem a teljes férőhelyet értékesítik, maximum 250-et, 3D vetítésre pedig még ennél is kevesebbet. Az egyedi kialakítású ülések felcsapható kivitelűek, számozottak. A motorosan feltekerhető vászon előtt egy ívelt színpad áll, amely alkalmas színházi rendezvények megtartására is. A vásznat alkalmanként takarófüggöny borítja. A terem Dolby Digital 5.1 hangrendszerben szólal meg. A gépházban egy Barco DP2K-15C típusú, 2K felbontású képet vetíteni tudó vetítőgép áll, amely opcionálisan a Dolby 3D rendszerrel egészül ki. A vászon perforált mattfehér 8 x 4,5 méter nagyságú, amely minden helyről kiváló rálátást biztosít.

A jegyárakat úgy alkották meg, hogy a 2D és 3D formátumok között ne legyen különbség. Egy teljesárú jegyért (2023 tavaszán) 1500 forintot kérnek, kedvezményesen 1300 Ft egy jegy, kedvezményre a diákok és a nyugdíjasok jogosultak, a 14 éven aluli makói gyermekek egységesen 800 forintért ülhetnek be egy-egy előadásra. A Makó-kártyát használók további kedvezményre tehetnek szert, teljes áron 1350 forint, kedvezményesen 1170 Ft egy jegy. Ajándékjegy 1300 forintért, kedvezményesen 1170 forintért, 14 éven aluli makói gyermekek részére 800 forintért vásárolható. Csoportos kedvezmény egyedi kalkuláció alapján történik.

Filmkínálata főleg az aktuális országos premierben vetített filmalkotásokból állnak, amelyeket 1-3 héten át műsoron tartanak az érdeklődésnek megfelelően. Főleg szinkronos családi, animációs, kasszasiker blockbustereket, bestsellereket, vígjátékokat, akciófilmeket tűznek műsorra. A nyitvatartás a szokásokhoz igazodik, hétköznap 2-3 előadást vetítenek. Az első vetítésre 15-17 óra között kerül sor, az utolsó 20-21 óra között kezdődik, hétvégén és iskolaszünetek idején hétköznap 13-14 órás koradélutáni kezdéssel is indulnak vetítések, jellemzően az ifjúságnak. Pénteken és szombaton késő este is előfordulnak előadások, valamint az is jellemző, hogy a premiert megelőző napon is műsorra vesznek filmet, hogy az amerikai bemutatóval egyidőben láthassa a makói közönség. Nem kell tartani attól, hogyha csak 1 néző ül be valamelyik filmalkotásra, neki is levetítik a filmet.

Csaknem 9 éve ideiglenesen működik a mozi a Hagymaházban, de különös színfolt a helyi kulturális élet színpadján. Léte garancia arra, hogy a városi ifjúság sem Szegeden pótolja a filmigényét és nem vándorol el a későbbiekben sem. Remélhetőleg még jó sokáig élvezhetjük a pergő képeket és egyszer majd a Páger Antal Filmszínházban üdvözölhetjük a legújabb filmalkotásokat.

 

A kutatásaimat az Arcanum – Digitális Tudománytár és a Hungaricana, valamint a József Attila Városi Könyvtár segítségével, 2014 utáni időszakot saját adatgyűjtésben végeztem.

 

Külön köszönet:

Urbancsok Zsolt, a Makói Levéltár vezetőjének

Vajda József nyugalmazott tanárnak

id. Vajda József nyugalmazott mozigépésznek

Onódi Károlyné, a Vörös Csillag Mozi nyugalmazott vezetőjének

Puszta János nyugalmazott mozigépésznek

Rozsnyai Amandának, elhunyt Rozsnyai János mozigépész lányának

Szegesné Nógrádi Krisztina, elhunyt Galgóczy Rózsika, a Szabadság Mozi egykori mozivezető lányának

Toldiné Török Évának, elhunyt Diós Sándor, a Dózsa Mozi egykori mozivezető unokájának

Halász Tamás helytörténésznek

Forgó Gézának, a Makói Városi Múzeum helytörténészének

Oláh Nóra filmgrafikusnak

 

 

Lábjegyzetek:

(1). Barna János 1930/b. 201.

(2). MH 1903. ápr. 30., MÚ 1906. dec. 11., 1907. febr. 20., Pécsi Proda Sándor 1974.

 

Források:

A Makói Mozik története a némafilmek mozijától a jelenkor szélesvásznú cinemascope filmszínházig (Pécsi Proda Sándor 1974.)

Az Est, 1921. október 4., 4. o., A régi mozisok kilakoltatását több helyen felfüggesztették (makói mozik rekvirálása)

Délmagyarország, 1934. július 5., 6. o., Makói hírek: Mozisok az uccai cirkuszok ellen

Friss Újság, 1937. december 7., 6. o., Kell a magyar film, de nem a silány fércmunka

Makói Újság, 1937. december 19., 5. o., Hírek: Sokaknak okoz fejtörést… (Hírek, 3. hasáb)

Magyarság, 1938. február 24., 9. o., Elítélték a makói mozi nyilasbotrányának szereplőit

Makói Újság, 1938. október 9., 3. o., Az újjáalakított Park Mozivetekszik a fővárosi mozikkal

Makói Újság, 1939. szeptember 20., 1. o., A mozi hangos lehet, de a közönség néma

Makói Újság, 1942. július 5., 9. o., Nyári szünet a Korzó Moziban

Makói Újság, 1943. február 16., 5. o., Péntekig nem lesz előadás a Korzó Moziban (új hangleadó berendezés beszerelése) (Hírek, 1. hasáb)

Makói Népújság, 1945. február 11., 1. o., Makó katonai parancsnokának 2. számú parancsa

Makói Népújság, 1945. április 1., 2. o., A MaDISz Húsvét vasárnapján megnyitja a Korzó Mozi kapuit

Makói Népújság, 1947. szeptember 23., 1. o., A makói Park Mozi nyerte el a MAFIRT mozik prémiumát

Makói Népújság, 1948. március 7., 2.o., Búcsú Egyessy Lajostól

Délvidéki Hírlap, 1951. január 26., 6. o., Vörös Csillag és Szabadság elnevezést kaptak a makói mozik

Csongrád Megyei Hírlap, 1960. november 12., 4. o., V.P.: Szépülő filmszínházak (felújítás)

Csongrád Megyei Hírlap, 1960. december 25., 16. o., Korszerűsített filmszínházat (megújult a Szabadság Filmszínház)

Csongrád Megyei Hírlap, 1965. június 9., 6. o., Hírek: A közönség… (lejtős nézőtér)

Csongrád Megyei Hírlap, 1971. január 27., 3. o., Förgeteg Szilveszter: Filmklub nyílik a makói moziban (felújítás, kertmozi)

Csongrád Megyei Hírlap, 1972. február 23., 4. o., Petri Ferenc: A moziüzemi vállalat tervei (fűtés átépítés)

Csongrád Megyei Hírlap, 1974. szeptember 22., 9. o., Hétfőn nyílik a makói Szabadság Filmszínház

Csongrád Megyei Hírlap, 1988. február 20., 12. o., F.I.: Javaslat a volt makói Szabadság mozi hasznosítására

Csongrád Megyei Hírlap, 1989. november 20., 8. o., „Vörös csillag” helyett (5. hasáb hír)

Csongrád Megyei Hírlap, Délvilág, 1997. február 27., 4. o., B.A.: A cápa szája tátva… (3D vetítések a Park Moziban)

Csongrád Megyei Hírlap, Délvilág, 1999. január 30., 4. o., Bakos András: Makó, Páger mozi…

Csongrád Megyei Hírlap, Délvilág, 2004. november 29., 4. o., Szabó Imre: Mi lesz a makói Páger Mozival?

Csongrád Megyei Hírlap, Délvilág, 2005. május 7., 11. o., Szabó Imre: Örök-e a mozi varázsa? (art mozi pályázat)

Csongrád Megyei Hírlap, Délvilág, 2007. február 3., 5. o., Illyés Szabolcs: Bezárt a Páger Antal mozi

Csongrád Megyei Hírlap, Délvilág, 2013. április 6., 4. o., Szabó Imre: Az önkormányzatnak ítélték a makói mozit

Csongrád Megyei Hírlap, Délvilág, 2014. február 28., 4. o., Szabó Imre: Hiányzik a mozi