A város mozitörténete egészen 1902-ig nyúlik vissza, amikor több vándorvetítő is szerepeltette magát. Elsőként Royal Bioskop sátormozija működött, amelyet ideiglenesen a Vajda Ödön téren állítottak fel. 1911-ben pedig a Decker-féle kinematograph adott itt műsort. 1913-ban Hülle Katalin, az Óragyár igazgatója és az üzem egyik főtisztviselője, Edelsohn Leó alapították az Uránia Mozgóképszínházat, amely a településen az első, napjainkban is álló és mozinak használt épület.

A városban igen élénk közösségi élet volt az 1900-as évektől kezdve, amelynek színhelyei különféle körök és klubok voltak, alkalmaik pedig bálok, családi rendezvények, disznótor és névnap ünneplések. A város vezetés táncmulatságok és színi előadások megtartása érdekében egy erre alkalmas hely létrehozását tűzte ki célul. 1911-ben kezdődött meg az akkori néven Színház és Vigadó építése. Az épületet a Városi Takarékpénztár és a Korona Szálló közötti kocsibejárónak használt területre húzták fel. Avatására 1912. október 7-én került sor.

Makk Kálmán és felesége Szmolka Emma a világháború után kaptak engedélyt mozi létesítésére a településen, ahol 1921-ben tartották az első vetítéseket. A nyári hónapokban pedig mellette, szabad területen folytak az előadások. Az Apolló néven vetítő filmszínház 1927. szeptember 15-ig működött, majd a tulajdonosok által épített új épületbe költözött szeptember 21-én. A klasszicista stílusban megépített mozgó oszlopos előcsarnokkal, timpanonos homlokzattal és a nézőtéri részen páhollyal csalogatta be a nagyérdeműt. Nyaranta itt is a szomszédos kerthelyiségben tartották a vetítéseket. A moziépület mellett egy lakrész is volt, ahol a tulajdonos családjával élt a 40-es évek végéig. A hangosfilm Berettyóújfaluban a 30-as évek elején jelent meg.

Kisvárdán – hasonlóan más településekhez, kezdetben nem volt önálló épülete a mozinak. Az úgynevezett Nagyvendéglő színházterme fogadta be az olykor–olykor idejött vándor kinematográfusokat. Ahogy a mozgófénykép népszerűsége nőtt, egyre jobban megtalálták számításukat a vállalkozók. Így gondolta ezt Pallai Endre is, akinek a kisvárdai képviselő–testület 1913. december 29–én 25 évre szóló kizárólagos jogot adott mozgófényképszínház létesítésére, évi 500–1000 korona bérfizetése mellett. Az építés előmozdítására 1914. január 5–ével, a Kisvárdai Apolló Mozgó Részvénytársaság ötszáz koronáról szóló részvényeket bocsátott ki. Az új mozi 1916–ra épült meg.

A második világháború után, egy étteremből átalakított épületben nyitották meg Visegrádon a Duna Mozit. 1971-ben egy komolyabb – a kor „ízlésének” megfelelően szocreál - korszerűsítésen esett át a kisebb részben középkori, nagyobb részben barokk alapokon nyugvó 80 cm vastag falú épület, és ekkor természetesen technikailag is megújult a filmszínház.

A zsidó származású Décsi Gyula, az első magyar mozgószínház megalapítója, a mai Művész Mozit, Mozgókép Otthon néven nyitotta meg 1910-ben. 1919-ben a Corvin Filmgyár és a Filmkereskedelmi Vállalat Rt. érdekeltséget vállalt benne, hogy filmjeiket minél szélesebb körben be tudják mutatni. 1930-tól Décsi Mozi lett, ekkortájt itt mutatták be Budapesten az első színes- és hangosfilmet, a ’40-es évektől Deák Moziként vált ismertté, majd feltehetően az államosítás időszakában Fáklya névre változott, később a Művész nevet viselte. A ’70-es években a Filmklubok elterjedésével Új Tükör Művész Klubmozi lett a neve egészen 1989 májusáig, amikor felújítás miatt bezárt és még abban az évben október 5-én nyitotta meg kapuit Művész Moziként. A minden tekintetben leromlott állapotú moziból alig fél év alatt egy 4 termes mozikomplexumot hoztak létre, amelyet 1994. október 1-én egy ötödikkel toldottak meg.

A királyi város első moziját 1911-ben nyitották meg a nagyközönség számára, amelynek műsorait a budapesti Apolló Mozi biztosította. A jelenlegi Városi Múzeumban helyet kapott létesítményben akkor még kézi hajtású vetítőgépeket működtettek. Eleinte mindössze hétvégenként délután tartottak 1-2 felvonásos előadást. Egy sajnálatos tűzeset miatt másik helyre költöztették, ezért 1912-ben az akkori Ferenc József téren Uránia Mozgó néven nyílt meg újra a kornak megfelelő, minden igényt kielégítő filmpalota. A rangosabb pesti filmszínházakhoz hasonlóan már itt is villanyhajtású mozigépet alkalmaztak.

Az Erzsébet körút és a Dob utca sarkán, az Astor Kávéház helyén, 1912-ben megnyílt a Radó József üzemeltette Royal Nagymozgó, az azóta eltelt, több mint 100 év alatt a helyiség végig filmszínházként működött. Az épület 1889-ben épült Quittner Zsigmond tervei alapján eklektikus stílusban.

Nagy nehézségek árán, de 1912. február 17-én végre megnyílt a balassagyarmati mozi. A Bajcsy-Zsilinszky utcában álló épület tekinthető az első mozinak, mely ma is eredeti funkcióját tölti be. A vetítések folyamatosan zajlottak, még az első világháborúban sem álltak le a vetítőgépek. A gyarmatiak itt értesülhettek első kézből a háború által okozott károkról, eseményekről. A zivataros éveket sértetlenül vészelte át.

A 1990-es évek második felében új mozi üzemeltető jelezte, hogy Magyarországon kíván piacot nyitni, a Ster Century (SC) dél-afrikai székhelyű cég 25 teremmel szándékozott első körben meghonosodni Budapesten. Dél-Afrikában 70 multiplexet üzemeltetett összesen 400 teremmel, ezen kívül Thessalonikiben, Brnoban és Dublinban voltak egységeik, utóbbi igazi európai kirakatintézmény lett, a közönség pedig jól reagált a kényelmi és technikai újításokra. Rögtön élre is tört a vetélytársak között és erre roppant büszkék is voltak. Távlati terveik között szerepelt Portugáliától Lengyelországig 600 moziterem építése, ám ez csak részben valósult meg. Elővásárlási jogot szerzett a Nyugati pályaudvar mellé és a Nagytétényben épülő bevásárlóközpont tervezett multiplexeire, elhalászva a Cineplex Odeon orra elől a lehetőséget.