A vonyarcvashegyi önkormányzat 1985-ben kertmozit épített a település strandja mellett, amelyet 1985-86 nyarán idényjelleggel meg is nyitott az filmkedvelő üdülők és a település lakói előtt. Azóta a mozi 2011 nyaráig vetített főidényben, majd néhány év szünet után 2016-tól újra indultak, immár nagy képfelbontású projektorral dolgoztak DVD-ről és blu-ray-ről. 2017-től DCI vetítő érkezett, mellyel a kertmozi, a multiplexekkel azonos időben tudta vetíteni a premiereket. Júniustól augusztus végéig, minden este különféle premier és visszatérő mozifilmekkel várja a nagyérdemű közönséget. Évekkel ezelőtt sűrűn koncertsorozatok színhelye is volt.
Debrecenben 1900. január 6-án vetítettek filmet először, igaz akkor még sátoros, vándor mozik voltak. Az első kőmozira 1907 áprilisáig kellett várni, ekkor nyitotta meg ugyanis az Edison villanyszínházat Winkler Lamber. Abban az évben még két másik mozgó nyílt. A film a kávéházakba is bejutott, elsőként a Petőfi téri Széchenyi kávézóban, majd 2 évvel utána a Csapó utcai Fiumében és a színházzal szemben lévő előkelő Angol királynőben is megkezdték az ingyenes vetítéseket. A Sas utcában található Otthon kávézóban téli mozi is üzemelt 5 éven keresztül, de nyári alkalmakat tartottak a Nagyerdőben és teraszos kávézókban is. 1908-ban az 1000. vetítést a vásártéri vetítőben ünnepelték, ahol másfélórás műsorral kedveskedtek a nagyérdeműnek. Az 1910-es évektől egészen a II. világháború végéig 4 mozi működött a városban: Vígszálló Mozgó, Uránia, Meteor és az Apolló Mozgószínház.
A város mozitörténete egészen 1902-ig nyúlik vissza, amikor több vándorvetítő is szerepeltette magát. Elsőként Royal Bioskop sátormozija működött, amelyet ideiglenesen a Vajda Ödön téren állítottak fel. 1911-ben pedig a Decker-féle kinematograph adott itt műsort. 1913-ban Hülle Katalin, az Óragyár igazgatója és az üzem egyik főtisztviselője, Edelsohn Leó alapították az Uránia Mozgóképszínházat, amely a településen az első, napjainkban is álló és mozinak használt épület.
A városban igen élénk közösségi élet volt az 1900-as évektől kezdve, amelynek színhelyei különféle körök és klubok voltak, alkalmaik pedig bálok, családi rendezvények, disznótor és névnap ünneplések. A város vezetés táncmulatságok és színi előadások megtartása érdekében egy erre alkalmas hely létrehozását tűzte ki célul. 1911-ben kezdődött meg az akkori néven Színház és Vigadó építése. Az épületet a Városi Takarékpénztár és a Korona Szálló közötti kocsibejárónak használt területre húzták fel. Avatására 1912. október 7-én került sor.
Makk Kálmán és felesége Szmolka Emma a világháború után kaptak engedélyt mozi létesítésére a településen, ahol 1921-ben tartották az első vetítéseket. A nyári hónapokban pedig mellette, szabad területen folytak az előadások. Az Apolló néven vetítő filmszínház 1927. szeptember 15-ig működött, majd a tulajdonosok által épített új épületbe költözött szeptember 21-én. A klasszicista stílusban megépített mozgó oszlopos előcsarnokkal, timpanonos homlokzattal és a nézőtéri részen páhollyal csalogatta be a nagyérdeműt. Nyaranta itt is a szomszédos kerthelyiségben tartották a vetítéseket. A moziépület mellett egy lakrész is volt, ahol a tulajdonos családjával élt a 40-es évek végéig. A hangosfilm Berettyóújfaluban a 30-as évek elején jelent meg.
Kisvárdán – hasonlóan más településekhez, kezdetben nem volt önálló épülete a mozinak. Az úgynevezett Nagyvendéglő színházterme fogadta be az olykor–olykor idejött vándor kinematográfusokat. Ahogy a mozgófénykép népszerűsége nőtt, egyre jobban megtalálták számításukat a vállalkozók. Így gondolta ezt Pallai Endre is, akinek a kisvárdai képviselő–testület 1913. december 29–én 25 évre szóló kizárólagos jogot adott mozgófényképszínház létesítésére, évi 500–1000 korona bérfizetése mellett. Az építés előmozdítására 1914. január 5–ével, a Kisvárdai Apolló Mozgó Részvénytársaság ötszáz koronáról szóló részvényeket bocsátott ki. Az új mozi 1916–ra épült meg.
A második világháború után, egy étteremből átalakított épületben nyitották meg Visegrádon a Duna Mozit. 1971-ben egy komolyabb – a kor „ízlésének” megfelelően szocreál - korszerűsítésen esett át a kisebb részben középkori, nagyobb részben barokk alapokon nyugvó 80 cm vastag falú épület, és ekkor természetesen technikailag is megújult a filmszínház.
A zsidó származású Décsi Gyula, az első magyar mozgószínház megalapítója, a mai Művész Mozit, Mozgókép Otthon néven nyitotta meg 1910-ben. 1919-ben a Corvin Filmgyár és a Filmkereskedelmi Vállalat Rt. érdekeltséget vállalt benne, hogy filmjeiket minél szélesebb körben be tudják mutatni. 1930-tól Décsi Mozi lett, ekkortájt itt mutatták be Budapesten az első színes- és hangosfilmet, a ’40-es évektől Deák Moziként vált ismertté, majd feltehetően az államosítás időszakában Fáklya névre változott, később a Művész nevet viselte. A ’70-es években a Filmklubok elterjedésével Új Tükör Művész Klubmozi lett a neve egészen 1989 májusáig, amikor felújítás miatt bezárt és még abban az évben október 5-én nyitotta meg kapuit Művész Moziként. A minden tekintetben leromlott állapotú moziból alig fél év alatt egy 4 termes mozikomplexumot hoztak létre, amelyet 1994. október 1-én egy ötödikkel toldottak meg.
A királyi város első moziját 1911-ben nyitották meg a nagyközönség számára, amelynek műsorait a budapesti Apolló Mozi biztosította. A jelenlegi Városi Múzeumban helyet kapott létesítményben akkor még kézi hajtású vetítőgépeket működtettek. Eleinte mindössze hétvégenként délután tartottak 1-2 felvonásos előadást. Egy sajnálatos tűzeset miatt másik helyre költöztették, ezért 1912-ben az akkori Ferenc József téren Uránia Mozgó néven nyílt meg újra a kornak megfelelő, minden igényt kielégítő filmpalota. A rangosabb pesti filmszínházakhoz hasonlóan már itt is villanyhajtású mozigépet alkalmaztak.
Az Erzsébet körút és a Dob utca sarkán, az Astor Kávéház helyén, 1912-ben megnyílt a Radó József üzemeltette Royal Nagymozgó, az azóta eltelt, több mint 100 év alatt a helyiség végig filmszínházként működött. Az épület 1889-ben épült Quittner Zsigmond tervei alapján eklektikus stílusban.