Budapesten, Újbuda belvárosában, egy új bevásárlóközpontot, azon belül egy többtermes multiplex mozit terveztek a 2000-es években felépíteni, a kivitelezést 2007-ben kezdték meg és a 4-es metró tervezett átadására kívánták megnyitni. Az Allee néven ismertté vált plázában a Cinema City 13 termes mozija a gazdasági válság évét követően, 2009. november 12-én nyitotta meg kapuit, amely akkor a telített mozis piacon bár hiányt töltött be, több környékbeli mozira elszívó hatást gyakorolt. A létesítmény az Október huszonharmadika utcában a 4-es villamos dél-budai végállomása mellett található. Érdekesség, hogy ez volt az első olyan multiplex Magyarországon, ahol már a nyitáskor üzemeltek digitális 3D vetítőgépek.

1902. szeptember 16-án a fővárosi Uránia Tudományos Színház tette tiszteletét a városban és a színültig megtelt nézőtéren helyet foglalók Monte Carlót, valamint a Riviérát láthatták mozgóképek formájában, 17-én az első magyar megrendezett, játékfilmes elemeket tartalmazó magyar filmalkotás, a Táncz, 18-án pedig a Sport került a vászonra. 1905 májusában a Lifka-féle Elektro Bioskop színház nyílt a Vásártéren, amely rezgésmentes, tiszta és intenzív képsorokat ígért az orosz-japán háború felvételeiről, valamint mulattató képsorokról. 1905. szeptember 20-án az Uránia ismét 3 napos vetítést szervezett, a korábbi panaszokat orvosolva új vetítőberendezéssel. 1906. június 10-én nyitott a Tulipán Mozgó-fénykép Színház a Szent István fürdőkert újonnan kialakított termében, I. hely 30 korona, II. hely 20 korona, a gyermekek fél áron kaptak belépőt.

1896. december 10-én egy Bécsből érkezett vándormozis bemutatta a Lumiére fivérek által a császárvárosba küldött tekercseit, ez volt a legelső alkalom, hogy a soproniak mozgóképeket láthattak. 1900 novemberében az Uránia vidéki szakosztálya Pozsonyban és Sopronban vendégszerepelt és előadásra kerültek Pekár Gyula Spanyolországa és A bikaviadalok mozgóképei. 1904. október 18-án a Budapesti Uránia Színház 3 napon át vendégeskedett Sopron Városi Színházában, ekkor bemutattak mozgóképeket is a színházi előadás kiegészítéseként. 180 színes kép mellett érdekes és humoros mozgóképeket is levetítettek a nagyérdemű közönségnek rendes színházi helyárakon.

1901. április 14-én volt az első vándorvetítés a városban, ahol az ifjúságnak csak 40 fillér volt a belépő. 1902. március 8-án és 9-én az Uránia Magyar Tudományos Színház látogatott el Sátoraljaújhelyre. A két napon más-más műsorral várta a város nagyérdeműit, színházi árakon. 1904. február 20-án Homes és Madme Fey a fűtetlen városi színház helyett, Magyar Király Szállóban amerikai mozgófénykép előadásokat tartottak négy napon át. Jegyárak 2 és 1,4 korona között, állójegy 60 fillér, diák- és katonajegy 40 fillér. 1904. július 23-án Bioskop nyílt egy önálló épületben, 5-6 napig vetítettek, helyárak 30 és 80 fillér között. 1905. augusztus 30-án az Első Budapesti Villamos Színház nyitott a Magyar Király szálloda tánctermében, ahol mozgófényképekkel mulattatta a közönséget. Helyárak 1 korona és 60 fillér között, állójegy 30, gyermekjegy 20 fillér. A szünet alatt gramofonnnal szolgáltattak zenét. 1907. július 20-án az Apolló Mozgófénykép színház a Magyra Király Szálloda udvarában tartotta vendégelőadását hat napon át változatos műsorral. Helyárak 1 korona, 60 és 40 fillér, diák-, gyermek- és katonajegyek 30 fillér.

A mai Kino Café Mozit elsőként 1910-ben említi a Budapest Czim- és lakásjegyzéke Lipótvárosi Mozgóként, 1911-ben viszont már Elite-ként tartják számon a Lipót körút 16 szám alatti, a Vígszínház szomszédságában lévő mozgóképvetítő helyet. Vezetője Rózsa Izidor, aki 1910-ben a Józsefvárosi Elite vezetője is volt. Akkor egy 300 fős moziteremben még némafilmeket vetítettek, amelyhez zenekart tartottak fenn, akik a zenei aláfestést szolgáltatták.

Szemesen az első filmvetítésre 1923 novemberében került sor a Kohn-féle vendéglőben, az úgynevezett Híres Csárdában. A gépésznek még kézzel kellett hajtania a vetítőgép karját. A vetítés a vendéglő mögötti részen egy nádból épített helyiségben volt.

Magyarországon az 1900-as évek elején a vándormutatványosok szórakoztatták el a nagyobb települések polgárait. Különböző vásárokban, piacok forgatagában mutatták meg bűvésztrükkjeiket, szemkápráztató képsoraikat. Később az álló képek megmozdultak, igaz csak néma változatban. A filmek ekkor még 15-20 méteres filmtekercsekből álltak és többnyire rövid cselekményű derűs vagy fontos eseményt mutattak be, mint pl. tűzoltás, egy vonat érkezése vagy egy esküvő. A filmeket feliratozták és zenei aláfestéssel kísérték. Nem volt másként ez Pápán sem.

Az 1900-as években már ismert volt a ceglédi polgárok előtt a mozgókép a vándormutatványosok által, az első szervezett előadásra azonban 1908. március 1-én került sor, ekkor hozta vendégelőadását a városba a budapesti Uránia, bár a korabeli újságban méltatlankodó közönség a minőséget kifogásolta, a kimaradt felvételek, a kép homályossága és a felolvasó hibái miatt. 1908-ban Székely Jakab kérvényt nyújtott be, hogy a színház épületében mozgóképeket vetíthessen. 1908. december végén nyitott az első mozgóképszínház az Árpád téri Rónay-féle ház földszintjén, a vetítőhely állandó moziként nyitott (történészek vitatják). 1909-ben a Széchenyi téren állították fel, az Adler-félét, igaz, ez is csak ideiglenes villanyszínház volt. 1911-ben a Vigadóban megkezdte működését az Apolló, de nem volt hosszú életű. Az Urániát 1911-ben építették fel a Rákóczi úton, a Rigó-féle házban, az első vetítésre augusztus 20-án került sor.

Az első mozik megalakulása a második világháború utáni évekre vezethető vissza. Az Alkotmány volt a település bemutatómozija, amely az államosítás előtt az 1926-ban épült ipartestület székháza volt. Egy 160 fős mozi volt, amely kisebb volt, mint a két másik, éppen emiatt szinte azonnal elkeltek a jegyek a vetítésekre.

A miskolci mozizás története 1899-ben kezdődött, elsőként a megyeszékhelyek között. Az első filmszínházat a budapesti Uránia üzemeltette 1900.szeptember 25-től, ezen a napon volt az első vetítés a városban. 1911-ben az Apolló (később más helyszínen Korona, majd Kossuth) Mozgószínház, 1913-ban pedig az Uránia nyitott meg, amely a Béke elődjének tekinthető. Ezek a mozik voltak az utolsó bástyái a rendszerváltást nyereségesen megélt filmszínházainak. 1930. február 6-án érkezett el az első hangosfilm a városba. A névváltásra 1946-ban és 1951-ban került sor, ekkor kerültek államosításra és megyei szintű központosítás irányítása alá, amely a ’90-es évek elejéig maradt fent. Az ezt követő tíz évet csak a két legerősebb élte túl.