A Cinema City és az IMAX® a következő sajtóközleményt bocsátotta ki:„A Cinema City International (CCI) és az IMAX® Corporation bejelentették a két cég új megállapodását, amelynek célja az IMAX tevékenység bővítése Közép- és Kelet Európán túlra is. A Cinema City az IMAX® kizárólagos képviselője a régióban, az összes IMAX® színházát digitalizálja és kiterjeszti az IMAX® előadásokat Izraelre is.

A mozikban vetített filmek több formátumban is megtekinthetők. Az egyes filmek rendezői döntik el, hogy az adott filmet milyen képformátumban forgatják le (és ugyanezen képformátumban kerül levetítésre is). A képformátumok igen eltérőek, egyik többet mutat, a másik kevesebbet, de egy fontos dolog megegyezik bennük: céljuk, hogy kitöltsék a vásznat. Ezzel sikerül a nézőknek teljes moziélményt nyújtani.  

William Freese-Greene, brit tudós már 1893-ban rögzített szkeccseket három dimenzióban. Az elmélet lényege, hogy az emberi látás mechanizmusához hasonlóan, megfelelő szögben elhelyezett két kamerával kell rögzíteni a jelenetet, majd egy alkalmas eszköz (korábban sztereoszkóp, majd egészen napjainkig egy 3D szemüveg) segítségével a néző fejében megvalósul a térbeli film befogadásának illúziója. A háromdimenziós film ötlete tényleg nem tegnap született; többek között a vérbeli tudós, a film feltalálójának is elkönyvelt Auguste Lumiere is kísérletezett a 3D technikájával. 1903-ban be is mutatta A vonat érkezése háromdimenziós változatát, különösebb visszhang nélkül – ám önmagában figyelemre méltó, hogy már az első (fizető közönség előtt) vetített mozgóképnek létezett 3D változata.  

Technikai háttér Az SDDS egy digitális filmhang formátum, amit „ráfényképeznek” a 35 mm-es film mindkét szélére. ( 6 front és 2 (sztereo) effect csatorna)     A formátum A Sony filmszínházaknak tervezte az SDDS-t, fogyasztói megfelelője nincs. SDDS az egyetlen filmhang formátum, mely akár 8 csatornán, különálló, kristálytiszta digitális hangot tud képezni.  

A vetítések során a képanyagot már nem hagyományos 35 mm-es filmről, hanem elektronikus úton (digitálisan) tárolt és továbbított, videó-jelekkel működő rendszerekkel vetítik. Ezen technológiát alapvetően a reklámfilmek vetítéséhez alkalmazzák. Rendkívül flexibilis, a nagyobb régiókban (országosan) terjesztett anyagokhoz a helyi hirdetések könnyen illeszthetők. A jelenleg általánosan elterjedt üzleti ADSL vagy BDSL rendszerű internet elérés segítségével (4-8 MBps) a tárolt anyag távoli eléréssel könnyen karbantartható és frissíthető. A lokálisan (termenként) telepített projektor és „média player” használatával csak a speciálisan erre a funkcióra szánt, szerzői jogi szempontból ilyen módon terjeszthető anyagokat lehet bemutatni.

Az 1900-as évek elején kezdett film „felhangosodni”. Számtalan furcsa, képtelen vagy éppen ötletes megoldás született a mozgókép és a hang párhuzamos lejátszására. Az egyik klasszikus példa a lemezjátszó alkalmazása, mikor a filmhangját egy hagyományos lemezről játszották le. Bár nem lett túl sikeres, de létezett olyan technológia  is, mely segítségével a filmszalag szélébe  „vágták” bele a hanghullám képét, amit egy tüske segítségével – akár a bakelit  lemezről – le tudtak játszani. Talán nem kell részletezni, hogy mennyire  sérülékeny lehetett az így rögzített hang.

Kissé későn, de talán még van esély arra, hogy országszerte lássatok 3D filmet, ugyanis május 7 óta mozikban látható a Légy a holdon című belga animáció, térhatású papírszemüveggel 3D-ben. Ehhez nincs szükség speciális vetítőre, itt a filmszalagon már eleve úgy található meg a kép, hogy amikor azt a vászonra vetítik, csak és kizárólag ezzel a 3D szemüveggel lehessen élesen látni. Természetesen a digitalizált termekben az ott használt újabb technikával lehet látni néhány moziban országszerte és IMAX verzióban is megtekinthető Budapesten.