1902. szeptember 16-án a fővárosi Uránia Tudományos Színház tette tiszteletét a városban és a színültig megtelt nézőtéren helyet foglalók Monte Carlót, valamint a Riviérát láthatták mozgóképek formájában, 17-én az első magyar megrendezett, játékfilmes elemeket tartalmazó magyar filmalkotás, a Táncz, 18-án pedig a Sport került a vászonra. 1905 májusában a Lifka-féle Elektro Bioskop színház nyílt a Vásártéren, amely rezgésmentes, tiszta és intenzív képsorokat ígért az orosz-japán háború felvételeiről, valamint mulattató képsorokról. 1905. szeptember 20-án az Uránia ismét 3 napos vetítést szervezett, a korábbi panaszokat orvosolva új vetítőberendezéssel. 1906. június 10-én nyitott a Tulipán Mozgó-fénykép Színház a Szent István fürdőkert újonnan kialakított termében, I. hely 30 korona, II. hely 20 korona, a gyermekek fél áron kaptak belépőt.

1896. december 10-én egy Bécsből érkezett vándormozis bemutatta a Lumiére fivérek által a császárvárosba küldött tekercseit, ez volt a legelső alkalom, hogy a soproniak mozgóképeket láthattak. 1900 novemberében az Uránia vidéki szakosztálya Pozsonyban és Sopronban vendégszerepelt és előadásra kerültek Pekár Gyula Spanyolországa és A bikaviadalok mozgóképei. 1904. október 18-án a Budapesti Uránia Színház 3 napon át vendégeskedett Sopron Városi Színházában, ekkor bemutattak mozgóképeket is a színházi előadás kiegészítéseként. 180 színes kép mellett érdekes és humoros mozgóképeket is levetítettek a nagyérdemű közönségnek rendes színházi helyárakon.

1901. április 14-én volt az első vándorvetítés a városban, ahol az ifjúságnak csak 40 fillér volt a belépő. 1902. március 8-án és 9-én az Uránia Magyar Tudományos Színház látogatott el Sátoraljaújhelyre. A két napon más-más műsorral várta a város nagyérdeműit, színházi árakon. 1904. február 20-án Homes és Madme Fey a fűtetlen városi színház helyett, Magyar Király Szállóban amerikai mozgófénykép előadásokat tartottak négy napon át. Jegyárak 2 és 1,4 korona között, állójegy 60 fillér, diák- és katonajegy 40 fillér. 1904. július 23-án Bioskop nyílt egy önálló épületben, 5-6 napig vetítettek, helyárak 30 és 80 fillér között. 1905. augusztus 30-án az Első Budapesti Villamos Színház nyitott a Magyar Király szálloda tánctermében, ahol mozgófényképekkel mulattatta a közönséget. Helyárak 1 korona és 60 fillér között, állójegy 30, gyermekjegy 20 fillér. A szünet alatt gramofonnnal szolgáltattak zenét. 1907. július 20-án az Apolló Mozgófénykép színház a Magyra Király Szálloda udvarában tartotta vendégelőadását hat napon át változatos műsorral. Helyárak 1 korona, 60 és 40 fillér, diák-, gyermek- és katonajegyek 30 fillér.

Szemesen az első filmvetítésre 1923 novemberében került sor a Kohn-féle vendéglőben, az úgynevezett Híres Csárdában. A gépésznek még kézzel kellett hajtania a vetítőgép karját. A vetítés a vendéglő mögötti részen egy nádból épített helyiségben volt.

Magyarországon az 1900-as évek elején a vándormutatványosok szórakoztatták el a nagyobb települések polgárait. Különböző vásárokban, piacok forgatagában mutatták meg bűvésztrükkjeiket, szemkápráztató képsoraikat. Később az álló képek megmozdultak, igaz csak néma változatban. A filmek ekkor még 15-20 méteres filmtekercsekből álltak és többnyire rövid cselekményű derűs vagy fontos eseményt mutattak be, mint pl. tűzoltás, egy vonat érkezése vagy egy esküvő. A filmeket feliratozták és zenei aláfestéssel kísérték. Nem volt másként ez Pápán sem.

Az 1900-as években már ismert volt a ceglédi polgárok előtt a mozgókép a vándormutatványosok által, az első szervezett előadásra azonban 1908. március 1-én került sor, ekkor hozta vendégelőadását a városba a budapesti Uránia, bár a korabeli újságban méltatlankodó közönség a minőséget kifogásolta, a kimaradt felvételek, a kép homályossága és a felolvasó hibái miatt. 1908-ban Székely Jakab kérvényt nyújtott be, hogy a színház épületében mozgóképeket vetíthessen. 1908. december végén nyitott az első mozgóképszínház az Árpád téri Rónay-féle ház földszintjén, a vetítőhely állandó moziként nyitott (történészek vitatják). 1909-ben a Széchenyi téren állították fel, az Adler-félét, igaz, ez is csak ideiglenes villanyszínház volt. 1911-ben a Vigadóban megkezdte működését az Apolló, de nem volt hosszú életű. Az Urániát 1911-ben építették fel a Rákóczi úton, a Rigó-féle házban, az első vetítésre augusztus 20-án került sor.

Az első mozik megalakulása a második világháború utáni évekre vezethető vissza. Az Alkotmány volt a település bemutatómozija, amely az államosítás előtt az 1926-ban épült ipartestület székháza volt. Egy 160 fős mozi volt, amely kisebb volt, mint a két másik, éppen emiatt szinte azonnal elkeltek a jegyek a vetítésekre.

Gyöngyös város első moziját az Uránia Mozgófényképszínházat 1908. november végén építették és december elején nyitották meg a város nagyérdeműinek. Erre a célra a Dr. Borossy János-féle ház termeit szemelték ki, ahol az egykori Három rózsa fogadó működött. Az első vetítésekre oly mértékű volt az érdeklődés, hogy többen jegy nélkül mehettek haza, eleinte napi 2 előadás volt. Az érdeklődés később alábbhagyott és volt, hogy heti egy alkalommal vetítettek. Ha sok jegy kelt el, pótelőadást is beiktattak. A műsorokat háromnaponta frissítették, igyekeztek a gyöngyösiek kedvére tenni. A helyárak 80 és 20 fillér között voltak, de a szegény tanulók ingyenesen tekinthették meg az előadásokat. Mivel a városban még nem volt mindenhol kiépítve villamos áram, azt a közeli kékfestő gyárból vezették át.

A kertmozizás az 1930-as években terjedt el a hangosfilm bejövetelekor, a Balaton partján az 50-60-as években alakultak ki. A dinamikusan növekvő számú és népszerű kertmozik nagyon elterjedtekké váltak és szinte minden községre jutott egy, nem kellett nélkülözniük az üdülőknek a szórakozás eme formáját a nyári szabadság eltöltése alatt sem. Somogy Megye területén 11 mozi, ebből 3 terem mozi és 8 kertmozi működött. Siófokon voltak a legjobban felszereltek, a város központjában egy kert- és egy teremmozival.

Loyd Színház néven 1937 októberében nyitotta meg kapuit a Hollán Ernő utcában a lipótvárosi közönség számára. Az alapító a Lipótvárosi Mozgókép Rt. volt, a 490 fős mozitermet Hofstatter Béla és Domány Ferenc építészek tervezték. A 1949. június 21-én a Duna Mozi megnevezést vette fel, ekkor került az üzemeltetés a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat birtokába, 1954-ben pedig több fővárosi filmszínházzal együtt a Fővárosi Moziüzemi vállalat irányítása alá.