Kiskunmajsa első vetítőhelyei vándormozisok sátraiban voltak az első világháború előtt. 1923-ban Sipos Szabó Béla saját vendéglőjét modern szállodával bővítette és kialakíttatott egy 300 férőhelyes mozit is, ez volt az első állandó mozi, amely a Petőfi nevet viselte. Kezdetben csak némafilmeket vetítő filmszínház óriási sikerrel működött, hiszen Majsa és a környező települések lakosai is idejártak kikapcsolódni. A ’20-as évek vége felé Sipos Szabó Béla csődbe jutott, 1928-ban Balogh József vendéglős vette át a Petőfi Mozgószínházat, amely ekkor igen romos állapotban volt.

Kenese egyike volt azon Balaton-parti településeknek, ahol elsők között létesítettek mozgóképszínházat. Kurucz István (1883. Kutas) 1934-ben telepedett le Kenesén. Megvásárolta a falu központjában lévő Nagy vendéglőt és a vendégfogadóhoz tartozó istállót átalakította mozivá.

Nagykanizsán 1896. november 8-án láthattak először filmet a poros kisváros polgárai a Polgári Egylet katakombájának fűtött termében. Hoffmann Soma úr hozta el az Edison által feltalált úgynevezett Kinema-Fénykép-Készüléket, amely segítségével az álló fényképek mozgásba lendültek. Az újdonság szenzációjaként bemutatott 15-20 filmből álló műsorra a hely ára viszonylag magas 30 és 50 krajcár között mozgott, de párja nem akadt ennek az attrakciónak az egész környéken.

Az Európa Mozi mai épületét 1871-ben tervezték. 1900. január 1-től mozgókép mutatványokat vetítettek a Kerepesi út 82 alatt található épületben, amelyben ekkor a Sport Kávézó foglalt helyet. 1912-ig minden évben tűzoltósági és rendőrségi engedélyezés kellett a működéshez. 1929-ben Roxy Mozira keresztelték, 1942-ben a mozik magyarosított nevet kaptak, így ez a filmszínház az Attila nevet kapta. Az üzemeltetési jogoktól a zsidó származásúakat megfosztották és egy hadiözvegy kapta meg azt. A háború után Rákóczi úti Híradó Mozi lett, majd 1947-ben a Beck család visszakapta a filmszínházat, ettől kezdve ismét Roxy néven üzemelt tovább.

A tihanyi mozizás kezdete az 1950-es évek elejére nyúlik vissza, amikor az akkori iskola termében megkezdődtek a vetítések napi rendszerességgel, 16 mm-es egy gépes keskenyfilmvetítés formájában. Az üzemeltető a Veszprém Megyei Moziüzemi vállalat volt. Az üléseket mindenkinek magának kellett vinnie, de maximum 50-60 ülőalkalmatosságot lehetett elhelyezni. Szinte mindig teltházasok voltak a vetítések, vasárnap 2 előadás volt, a jegyeket 1-2 forintért adták mindössze.

Az első kőmozi megjelenése a 1930-as évekre tehető, de előtte már jártak a településen vándormozisok is. A második világháború után, a kommunista hatalomátvételt követően mindent államosítottak, beleértve a mozit is. Az ’50-es évek elején megalakult Hajdú-Bihar Megyei Moziüzemi Vállalat vette át az üzemeltetést. Ekkortól működött itt a kulturház, amelyben a mozi is volt.

A mozi múltja homályos, de annyit tudni, hogy a rendszerváltás előtt a Csongrád Megyei Moziüzemi vállalat üzemeltette és 1988-ig volt vetítés, utána sokáig üresen állt a tempfli téri épület. A település önkormányzata 1997-ben végül úgy döntött, hogy átalakítja és létrehozza benne a Deszki Művelődési Ház és Könyvtárt. Ezzel évtizedes problémája oldódott meg a falunak. A 2000. év szeptemberi Falunapon egy németországi cégvezető, aki abban az évben nyáron látogatást tett a Faluházban, 5000 márka adományt küldött a mozigép felújítására.

A Mosonvármegye című hetilap, már 1909-ben és 1910-ben írásokat közölt a mosoni és a magyaróvári mozik megnyitásáról, utóbbi július 17-én nyitotta meg kapuit a Magyar utca 62 alatti Tomacsek-féle házban. Az első nap műsora a következőkből állt: Kirándulás Szudánba (természeti fölvétel), Párisi gyermekélet (komikus jelenet), Japán nők (természeti fölvétel), Egy bizalmas intés (dráma), Aladdin és a csodalámpa (Mese, színezett), Régi iskolatárs (komikus), amelyről másnap a helyi lap számolt be. A jegyek 40 illetve 60 fillérbe kerültek, gyermekeknek 30 fillér volt egy belépő.

Az esztergomi mozihistória 1910-es évekig nyúlik vissza, az első vetítőhelyeket is ekkor nyitották meg, köztük a Kultúr Mozgót is, amely harmadik filmszínházként 1920. december 25-én ejtette először ámulatba közönségét. Az épületet 1837-ben Hilótzky Albert építette meg a Rákóczi téren. Az első film a Damaskus csillaga című alkotás volt, amelyet két részletben láthatott a nagyérdemű. A város többi mozijával versengve különböző szolgáltatásokkal próbálta növelni a vendégek komfortérzetét. Az üzemeltetők a mozi földszintjén Kultur Buffe néven nyitottak üzletet, ahol finom italokkal és hideg szendvicsekkel kedveskedtek az előadás idejére. 

Az első keskenyfilm vetítéseket 1953-ban kezdték a község művelődési házának nagytermében. Az üzemeltető a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat lett. Az első gépész Széll Mihály volt, aki a Csongrád Megyei Tanács megbízásával a környező tanyasi iskolákat járta aggregátoros hordozható 16 mm-es vetítőgépével 8 éven keresztül. Utóda Kócsó Antal lett, aki tárgyalásokat kezdeményezett a szélesvásznú mozi beindítására. 1962-re megújult a művelődési ház és a nagyterem akusztikája is egyre tökéletesedett. A nagyvetítő mellé megérkezett az engedély is, majd egy év múlva a második gép is szolgálatba állt, így aztán zökkenőmentessé váltak a vetítések.