Ezt követte egy tükörreflexes digitális fényképezőgép, amelyet kezdetben állvány nélkül, majd pedig azzal kiegészítve használtam, szintén vonatokat fotózva. Míg aztán látva, hogy mennyien vannak egy gőzmozdonyparádén, ahogy 500-an ugyanazt a mozzanatot kapják lencsevégre, elment tőle a kedvem és kerestem valami olyan egyedi témát, amit csak én művelek, itt jött képbe a mozi.
Már középiskolás koromban nagy érdeklődést váltott ki belőlem a filmszínház. Ahogy gyerekként a mozdony füstje csapott meg, úgy kamaszként a mozi illata. A 90-es évek végén a helyi multiplex moziban szocializálódtam és magával ragadt a tökéletes hangzás, valamint az izgalmas filmek látványvilága. Sokáig nem is létezett más számomra, a multiplexek csillogása és titokzatos varázsa beszippantott. Amikor felkerültem Budapestre, valahogy hiányoltam a mozikról szóló bemutató weboldalakat. Hol, milyen hanggal, képpel, kényelmes ülésekkel találkozhatunk. Ekkor megszületett a moziélmény blog, de ott még főleg mások fotóit használtam fel.
Ellátogattam messzi vidéki mozikba, ahol egy-egy alkalommal már fotóztam is. Ez hamar egy rendszerré vált és amikor a mozivilág oldala megszületett, már több moziban is megfordultam. Folyamatosan tökéletesítettem a fotózási tudásomat, céltudatosan haladtam ebben a folyamatban, viszonylag hamar, néhány év alatt ismertté váltam a mozis szakmában, a kutatási munkám által pedig elismerést vívtam ki nem csak a mozisok között, hanem több település helytörténésze által is. Több évkönyvben jelent meg írásom. A jelenleg működő mozik 95%-áról van fotóm és 90%-a utólag feldolgozott képekkel vannak albumba rendezve. Van még munkám bőven, hiszen a folyamatos változások mind újabb lehetőséget kínálnak abban, hogy folyamatosan nyomon kövessem a mozik fejlődését akár a nézőtéri székcserékkel, a technikai újításokkal. Ezen kívül egykor bezárt mozikat is feltérképezek, amit lehet megörökítek az utókornak. Pontos számaim nincsenek, de 2008 óta, több mint 300 alkalommal voltam valahol fotózni. Jó kapcsolatot ápolok a nagy hálózatoktól a kis önkormányzati mozikig, ahová akármikor mehetek, hiszen ez nekik is jó reklám. Nekem pedig kapcsolati tőke, fejlődés és nem utolsó sorban szakmai elismerés. Havonta egy-két mozit látogatok meg ilyen módon, de egyre sűrűbben fordul elő, hogy már nem működő mozikat is lencsevégre kapok, főleg helytörténeti szempontból releváns moziépületeket, ilyenkor egy egész napot rászánok erre.
A célom, hogy az oldalamon megjeleníthető fotók nagyon nagy hányadában saját készítésűek legyenek. Ne kelljen kompromisszumot kötnöm saját magammal, hogy ha pl. a Cinema City egyik vidéki mozijáról esik szó, akkor oda egy sablon fotót tegyek fel. Lehessen válogatnom a saját albumaimból kedvemre. Nem utolsó sorban pedig majd, ha eljön az időm, akkor ezek a fotók jó helyre kerülve legyenek elérhetők az utókor számára.
