Mivel egy darab 35 mm-es vetítőgép állt rendelkezésre, ezért a tekercsváltásoknál mindig szünetet kellett tartani. Bár a filmek vonattal súlyos filmes dobozokban érkeztek, nagyjából négy-hat darab 600 méteres filmtekerccsel számoltak. Azért, hogy minél kevesebb legyen a szünet, két tekercset összeragasztottak és egy 1200 méteres orsóra tekerték fel. A vetítőgép még ívszénpálcás rendszerben működött, a szénrudak beállításánál ügyelni kellett a vetítővászon egyenletes megvilágítására és a maximális fényerő elérésére. A Nitrocellulóz filmszalagok már 60 fokon kémiai bomlásnak indultak, 125°C-on képesek voltak robbanva égni. Hivatalos pergetési számuk 400 vetítés volt.
1950-ben a vasút melletti kultúrotthonba költöztették a 170 fő befogadására alkalmas mozit, amelyet egy istállóból vagy kocsmából alakítottak ki és társadalmi munkából építették át. Egy rövid ideig itt is aggregátorról folytak a vetítések az 1951-es villamos áram bevezetéséig. Ezt követően a „Kultur” már a hálózatról kapta az áramot, bár meglehetősen ingadozó volt a feszültség. A mozi az Alkotmány nevet kapta és a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalathoz csatolták az államosítást követően, majd 1952-ben a Zala Megyei Moziüzemi Vállalat része lett. Ferencz Károly üzemeltetési és gépészeti feladatokat látott el, felesége pénztáros volt. 1953-ban a megye legjobban teljesítő normál mozija lett. Az 1956-os események alatt Ferencz az Alkotmány feliratot leszedte, a vörös függönyöket eltávolította, mondván, újra az övé a mozi, megelégelve a 12 év kommunista uralmat. A forradalom leverése után visszaállt az Alkotmány időszaka. Egy 1959-es írás szerint az épület az igényeket már nem tudta kielégíteni. Nedves, alapozatlan falai roskadoztak a tető alatt és összedőléssel fenyegetett. A korábbi években született határozat szerint 1959-ben Zalalövő egy új, szélesvásznú mozit kapott volna, ám ez végül több év csúszással más koncepció mentén valósult meg. A helyiek már azzal is kiegyeztek volna, ha a régi helyett egy új normál mozit építenek, a tanács viszont szerette volna felújítani az épületet.
1964 februárjában már a második sorozatot szervezte a Filmbarátok Köre (az elsőt a megelőző évben), amely a film történetét fogta át hat előadásban a film művészetté válásától a francia lélektani filmig. A vetítéseket kéthetente vasárnap délután 2 órakor tartották. Az 1960-as évek elején egy új kultúrotthont képzeltek el a település központjában. 1965-ben kijelölték a kivitelezőt és hamarosan megkezdődtek az építési munkálatok, amelyre Zalalövőnek 700 000 forintja volt abban az évben. A kivitelezés első üteme 1,3 millió forintot emésztett fel és 1966. szeptember 30-án adták át, amelyben a községi könyvtár mellett a szakkörök klubhelyiségei kaptak helyet. A második ütem kivitelezése másfél évig tartott, 1967. augusztus 20-án, délután 2-kor avatták fel. Ebben az épületrészben foglalt helyet egy karzattal kialakított színházterem, amelyben a filmszínház is működött, valamint különféle szociális helyiségeket helyeztek el. A mozi ebben az esetben is az Alkotmány nevet viselte, a nyitó film a Kánkán című szélesvásznú szovjet film volt. A megnyitón Kiss Gyula, a megyei tanács vb elnökhelyettese mondott beszédet. A mozi kettő Fite vetítőgépet kapott, amelyeket daruval emeltek be a mozi gépházába. Az épület kátrányszigetelésű lapostetős kialakítású volt, csupán a gépház falai emelkedett ki a tetején. A vetítőgépek már nem szénrudak által létrehozott ívfénnyel működtek, hanem xenonlámpával. A mozigépész Gál Károly volt. A Művelődési Otthon 1968-tól Művelődési Házként működött tovább.
Az akkori rendszerben igen nagy szerepet kaptak a propaganda filmek, de szórakoztató, ismeretterjesztő és gyerekeknek szóló előadások is akadtak bőven, a filmvetítések előtt 5-7 perces híradót vetítettek le. A 70-es évek második felétől rangsorolni kezdték a filmeket, a legtöbb támogatást a szovjet filmek kapták, a B kategóriába a magyar és a barátságos országok filmjei valamivel szerényebb összegben részesültek, ennél is kevesebb jutott a Nyugat-Európából származó filmalkotások vetítéseiért, viszont egyáltalán nem kaptak pénzösszeget a D kategóriájúak, vagyis amelyek az USA hollywoodi nagydobásai voltak, mint pl. a Csillagok háborúja, a Harmadik típusú találkozások vagy az E.T., a földönkívüli. 1980-as évek elejétől Ferenczi László lett a mozigépész, aki egészen a rendszerváltásig szolgálta a mozit. Ezekben az időkben sűrűn váltották egymást a mozi vezetői. Egyre elterjedtebbek voltak a videólejátszók, az emberek felfedezték az otthoni filmnézés kényelmét. Ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a mozizás lassú hanyatlásnak indult.
A mozi a rendszerváltás után is tovább üzemelt, heti négy nappal, majd már csak péntekenként voltak vetítések. Időközben megszűnt a moziüzemi vállalat és az önkormányzat kezelésében működött tovább a mozi. 1990-ben a három intézmény egybeolvadt és Nagyközségi Művelődési Ház és Könyvtár néven működött tovább. 1996-ban tetőszerkezetet kapott, a beépítésre 2002-ben került sor és jelentős külső- és belső átalakítás történt, a színházteremből a karzatot lebontották. 2000-ben Zalalövő városi rangot kapott és a Városi Művelődési Ház és Könyvtár névre változott az elnevezés. A galérián lehetőség nyílt, állandó jelleggel a városban és a környéken élő amatőr művészek kiállításainak megrendezésére. Az intézmény dolgozói nagy hangsúlyt fektettek a hagyományok ápolására és a néptánc oktatásra. A tánccsoportok sikeres működése után 2001-ben művészeti iskola alakult néptánc, majd 2002-től modern tánc szakon. Az intézmény ekkor vette fel a „Salla” Művelődési Központ és Alapfokú Művészeti Iskola elnevezést. A mozi hangrendszere 36 év alatt annyira elavult, hogy a filmeket hallani ugyan lehetett, de a vetítést kísérő zajok miatt élvezhetetlenek voltak. 2003-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától mintegy 900 ezer forint támogatást kaptak a hangtechnika korszerűsítésére, amelyhez önerőt nem kellett hozzátenni. Ekkoriban átlagosan 38-an ültek be egy vetítésre, de az újítástól nézőszám növekedést vártak. Az első ezzel a hangrendszerrel vetített film a Harry Potter és a Titkok kamrája volt február 13-án. A csökkenő nézőszám betudható volt annak is, hogy a kópiákat a kisebb városok mozijai csak hónapokkal később kapták meg, szemben a multiplex mozikkal és a nagyobb városok hagyományos filmszínházaival és ez az internetes letöltések, DVD lejátszás időszakában nem a legszerencsésebb helyzetet eredményezte. Végül fenntarthatatlanná váltak a vetítések, nem volt kifizetődő, mert komoly deficittel kellett szembe néznie az önkormányzatnak, hiszen azokat a filmeket, amelyeket vetíteni tudtak, 3-4 héttel korábban már Zalaegerszegen vagy Szombathelyen látták a helyiek. Emiatt az utolsó filmvetítésre 2007 májusában került sor, az egyik utolsó film jól jellemezte a mozi végjátékát, mert a Konyec – Utolsó csekk a pohárban című filmet tűzték műsorra. 2013-ban a törvényi változások után a táncképzés átkerült a helyi iskolába, de az intézmény továbbra is helyet biztosított az iskolások számára. Ettől kezdve „Salla” Művelődési Központ és Könyvtár a neve.
Azóta időszakosan ugyan felütötte a fejét egy-két szabadtéri vetítés, valamint 2023-ban a budapesti Uránia vándormozija, a Tájoló hozta el egy nap erejéig a vetítéseket a városba. De állandó mozija az elkövetkező időszakban már nem valószínű, hiszen a 30 km-re lévő plázamozi kielégíti azt az igényt, amire a lövőieknek szükségük van.
Munkámat az Arcanum – Digitális Tudománytár és a Hungaricana, valamint a Salla Művelődési Központ könyvtárán található történeti anyagok felhasználásával készítettem.
Külön köszönet:
Ferenczi Lászlónak, a mozi rendszerváltás előtti gépészének
források:
Zalai Hírlap, 1950. december 17., 7. o., „Van hazánk, van mit védenünk” (kocsmából kultúrház és mozi)
Zala, 1953. március 4., 4. o., Szovjet film ünnepe hírei (Zalalövői mozi az első)
Zalai Hírlap, 1957. február 5., 1. o., T.S.: Lelketlenség – törvénytelenség (Ferenczi Károly, Alkotmány Mozi, 1956-os forradalmi események)
Zalai Hírlap, 1959. július 28., 3. o., Közelebb a városhoz Képek Zalalövő jövőjéből (hiányolják a tervezett új mozit)
Zalai Hírlap, 1964. január 23., 6. o., Filmbarátok köre Zalalövőn
Zalai Hírlap, 1965. június 13., 4. o., Ajkay Jenő: Az ötödik-e valóban? (épül a művelődési otthon)
Zalai Hírlap, 1966. október 23., 1. o., Új művelődési otthon Zalalövőn
Zalai Hírlap, 1967. augusztus 22., 3. o., Hidat és művelődési otthont avattak Zalalövőn
Zalai Hírlap, 2003. február 7., 4. o., Új hangtechnika, élvezhető film
Zalai Hírlap, 2008. szeptember 25., 7. o., Már ritkán telik meg a nézőtér (nem vetít már a zalalövői mozi)
