Az első önálló mozi 1921. december 21-én nyílt meg a Gerspán féle vendéglő nagytermében, de kellő rendszerességgel csak az 1930-as évek elején indult meg a némafilmvetítés, amelyet zenei kísérettel tettek élvezetessé. A Kultúr Mozgó földszinti részén 100, az erkélyen 50 főnek biztosították az elhelyezkedést. A filmes eseményekről szócsővel tájékoztatták a nagyérdeműt. A vetítőgép hajtásához villanyt használtak, amelyet áramfejlesztővel állítottak elő egy szívógázmotorral. A filmeket Budapestről kölcsönözték egy erre szakosodott vállalattól, a vetíteni kívánt alkotásokat egy hónapra előre lekötötték és vasúton szállították. A Soltvadkertre érkezett legismertebb némafilm a Megfagyott gyermek volt.

Hangosfilmet először 1939-40-es években vetítettek, ekkor ugrásszerűen megnőtt a mozilátogatók száma. A második zsidótörvényig az üzemeltetők a Szabolcs fivérek voltak, ám zsidószármazásuk miatt végül 1943-tól Eiler (Héjas) András és Falvai Konrád váltották őket és kaptak működési engedélyt. Ekkoriban kapta az intézmény a Petőfi Mozi elnevezést. Minden vetítés elé filmhíradó és a következő heti filmelőzetes került, a filmműveket két-három részletben vetítették le. 1945-ben ismeretlen okból leégett a mozi épülete, új helye – ahol 2000-ig állt – a Levente Otthon lett. 1946-ban Szakál János, kiskunhalasi lakos bérelte a helyiséget és üzemeltette a mozgót, egészen az államosításig.
1948-ban állami tulajdonba került és a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat vette át a feladatokat, a neve pedig Haladás lett. Az helyiség nem mozinak épült, így az nem felelt meg sem az igényeknek, sem pedig a követelményeknek. A mozigépeket aggregátorral hajtották, vászonra nem tellett, ezért a falat fehérre lemázolták, körbe pedig fekete festékkel keretet festettek. Az eltakaró függönyt az alkalmazottak húzták szét vagy össze. A kijárati ajtókat kis petróleumlámpákkal világították meg, amelyeket az ajtók feletti kivésett üregekbe helyeztek. Sok baj volt velük, mert vagy az elfogyott levegő fojtotta el a lángot vagy a beindított ventilátor fújta el azt és csak létrára állva lehetett ismét meggyújtani. Az ülőhelyek rácsos padokból készültek, amelyek 6 személyesek voltak, ám kényelmesen csak öten fértek el rajtuk. A nézőtéren egy Kalor kályha biztosította a fűtést. A szegényes állapotokat egy új vezetőség vette át 1951 júliusában. Az egygépes rendszer miatt minden tekercs végénél meg kellett állni és újrafűzni a gépet, így 3-4 órán keresztül is tarthatott egy vetítés. Sok leállás volt az aggregátor hibája miatt is. A gépházban dolgozók gyakran fagyoskodtak, mert a gyúlékony filmszalag miatt nem lehetett fűteni.  A mozi államosítás utáni első években nem tellett reklámanyagra, ezért a dolgozók személyesen mentek el a tsz-ekbe, állami gazdaságokba és a tanácshoz népszerűsíteni a filmeket. Az ’50-es évek elején az akkori tanácsvezetés megjelölte, hogy melyik filmre mennyi látogatót kell beereszteni. Minden végrehajtói bizottsági ülésre el kellett menni, ott részletezni kellett a látogatói statisztikákat, ismertetni kellett az elkövetkezendő hónap bemutatandó filmjeit. Az üzemek felelősei, akik ezeken az összejöveteleken szintén részt vettek, segítettek a látogatók szervezésében. 1952-ben bevezették a villanyt, az épületet átalakították, két modern vetítőgép is érkezett. Ezekkel jobb volt vetíteni, mert így szünet nélkül tartott az előadás és így rövidebb lett a műsoridő. A filmek tűzbiztosak lettek, így már lehetett fűteni a gépházat is. 1974-ben újabb átalakítás következett a filmszínház életében, újabb vetítőgépeket állítottak be, melyek Meo 4 típusúak voltak. A nézőtér lejtős lett, rögzített székeket szereltek be, összesen 160 fő befogadására tették alkalmassá a termet. Az akkori mozivezető az átadási ceremónián egy cukros dobozhoz hasonlította a felújított, csillogó tisztaságú filmszínházat, amely újra felvette Petőfi nevet. A nyitófilm 1974. december 14-én a Pendragon legenda című magyar alkotás volt. A mozi fontos feladatot töltött be a település közművelődési életében, bemutatták a művészileg és eszmeileg értékes darabokat, nem mellőzve a szórakoztató filmek széles skáláját. Rendszeres látogatók voltak az alsó és felső tagozatos iskolások, az óvodások, akiknek évente 25-30 előadást szerveztek. A KISZ szervezeteknek és a szocialista brigádoknak bérletsorozatot, nyugdíjasoknak filmklubot hoztak létre. Gyakori vetítések színhelye volt a Vadkerti-tó, ahol kertmozi működött az üdülőtáborokban. A mozi történetében a legtöbb látogató 1983-ban 56 303 fő volt. 1980-ban Múth Györgyné nyugdíjba vonult, aki 30 évig vezette az intézményt, és akinek munkássága elválaszthatatlan volt a vadkerti mozi életétől. Eredményes munkájáért 1977-ben miniszteri kitüntetéssel jutalmazták. Őt követte Ágó Sándorné, aki már 1970 óta pénztárosként tevékenykedett. 1985-ben a közművelődésben végzett kiváló munkájáért ő is miniszteri kitüntetést kapott. A nézőszám 1991-től lényegesen csökkenni kezdett, átlagosan 55-58 fő ült előadásonként a teremben. A forgalomcsökkenés egyik fő problémája a videó és a színes televíziók elterjedése miatt következett be, ezért az 1988-ban létrehozott Videotéka forgalma évről-évre emelkedett.
1989. január 30-án a megyei moziüzemi vállalat megszűnt, szerepét január 31-én a Hírös Film vette át. 1992. július 1-jén a helyi önkormányzat lett a moziüzemeltető. A soltvadkerti mozi azon kisvárosi filmszínházak közé tartozott, amelyet önkormányzati támogatással közel egy évtizedig még működhettek. Az épület falain az ezredforduló időszakában ujjnyi repedések keletkeztek, ezért életveszélyessé nyilvánították a filmszínházat és az önkormányzat 2000. december 30-án bezárta a 200 éves épületben működő intézményt. Eközben már tervezték az új művelődési házat, amelyet 2003. április 25-én avattak és 273 millió forintos költségből épült fel. A Városi Művelődési Házban a könyvtár mellett egy 132 férőhelyes moziterem is helyet kapott és a Valami Amerika című filmmel avatták fel május 17-én.
Ágó Sándor mozigépész és Ágó Sándorné moziüzemvezető  negyven éve van a szakma szolgálatában. Mindketten többszörös kiváló dolgozók és 2010. szeptember 24-én A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke elismerésben részesítette őket, kiváló szakmai felkészültségükért, Soltvadkert kulturális életében betöltött szerepükért elhivatottságukért.
A Városi Mozi Soltvadkert központjában, a Hősök terén található. Az autókkal érkező látogatóknak parkoló áll rendelkezésükre, kerékpár tárolási lehetőség az épület előtt lehetséges. Az autóbusz pályaudvar a téren található, a vasútállomásról 15-20 perc könnyű sétával érhető el. Az épület akadálymentesített, mint ahogyan a mozi nézőtere is. A jegypénztár a bejárattal szemben az emeleti lépcső előtt alakították ki, ahol kizárólag készpénzes fizetés lehetséges, a büfé pedig a lépcsőn túl minden előadás előtt a nézők rendelkezésére áll. A terem egy földszinti nézőtérből, karzatból és színpadból áll. Az auditórium lejtésmélysége egy padlózat alatti speciális gép segítségével állítható be. Üléssorai kényelmesek, fejtámla nélküli, világos huzatú, felhajtható ülésekből állnak. A közepesen nagy vászon le és felhúzható, előadás előtt és után elektromosan vezérelik a függöny szét- és összehúzását. Mögötte egy hosszirányban megnövelhető tribün áll, amely színházi jeleneteknek vagy a város egyéb rendezvényeinek ad helyet. A terem hangzása jónak mondható, az alkalmazott hangrendszer a Dolby Surround. A gépházban 2 db Meo 5 X típusú 35 mm-es vetítőgép áll, időnként projektoros vetítésre is kínálkozik lehetőség.
Az előadásokat igény szerint ütemezik, de minden pénteken, szombaton és vasárnap tartanak rendszeres vetítéseket napi 1-2 alkalommal délutáni és esti időpontokban, hétköznap többnyire általános iskolások és óvodások részére vetít a filmszínház. Az összeállított programok főleg a megjelenés utáni néhány héttel vagy hónappal vetített animációs, ifjúsági alkotásokból vagy éppen az irodalmi olvasmányok filmváltozataiból állnak. Bács-Kiskun megyében, ebben a nem premier moziban van az előadásonkénti legtöbb látogató, akiknek időnként művészfilmes filmklubokat, közönségtalálkozókat szerveznek. A színes programok mind hozzájárulnak a lakók és a környékből bejáró közönség intenzív érdeklődéséhez. Filmkínálatában az elmúlt hónapok nagy sikerei jelennek meg, igazodva az igényekhez. A jegyárak is az itt élők szórakozását szolgálja, ezért az csupán 700 Ft előadásonként. Az ifjúsági – és óvodás bérletesek kedvezményesen nézhetik meg a filmalkotásokat.
A digitális átállás küszöbén ennek a mozinak is igénye volna a fejlesztés, ám az önkormányzatnak nincs forrása arra, hogy ezt a beruházást megvalósítsa. A kormányzat által kiírt digitális vetítőbeszerzésre ugyan létezik pályázat, de az napi művészfilm vetítéshez köti a támogatást. Az egyik soltvadkerti országgyűlés képviselő már a parlamentben is felszólat ez ügyben, mert igazságtalannak tart egy tendert olyan mozikkal szemben, amelyek – mint a soltvadkerti is – több látogatót vonzanak be mozielőadásaikra, mint azok, amelyek művészfilmeket is vetítenek és ehhez támogatásban is részesülnek. Félő, hogy a felszólalás süket fülekre talál, és ez a mozi is csak alkalmi vetítőhelyként fogja szolgálni az itt élőket, megvonva tőlük a tartalmasabb és minőségi kulturálódás lehetőségét. Reméljük azonban, hogy megtalálja a mozi irányítása azt a lehetőséget és támogatást, amellyel meg tudja valósítani a digitális vetítő beszerzést, akár 3D opcióval is. Ezzel az első olyan hellyé válna a kistérségben, amely azt a réteget is el tudja csalogatni, akik régóta nem, vagy talán sohasem jártak moziba.