Szabadszállási ÁMK, József Attila Közösségi Ház és Helytörténeti Gyűjtemény

2012. december 20. csütörtök | Írta: Forgács Balázs
Rendszeres vetítések már az 1920-as évek közepétől folytak Szabadszálláson. Petrik Józsefné általános ismertetője és képtára is feltűnteti. 1936-ban Bányai János hadirokkant kapott engedélyt mozgófényképüzem működtetésére.

 

Ekkoriban az ország hadirokkantjai és hadiözvegyei előnyt élveztek a mozgók működtetésére jogosító engedélyek kiadásánál. A II. világháború alatt bezárásra kényszerült, majd 1946. augusztus 4-én nyitott ki újra, de csekély látogatószámot produkált. Az államosításra még 1948-ban sor került, Bányait elzavarták, az üzemeltető a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat lett. A ’60-as évek elejére a 200 fő befogadására alkalmas mozi szűknek bizonyult, leromlott állapota miatt végül 1963-ban bezárták. A település központjához közel, 1964-ben egy új épületbe költözött (Kossuth L. utca 4.), május 1-én nyitott az Aranyemberrel. A mozgó Petőfi Filmszínház nevet viselte. Az üzemvezetők időrendi sorrendben Igaz Józsefné, Dabis Mariann és Hatos Éva voltak. A városban a honvédség igen nagy számban képviseltette magát, ezért a laktanya mellett a Helyőrségi Klubban is kialakítottak egy mozitermet, amelyben rendszeres filmvetítésekkel szórakoztatták a katonákat, 35 mm-es Fite vetítőgéppel. A rendszerváltás után az üzemeltetés az önkormányzatra szállt. A Petőfi Mozi állapota annyira leromlott, hogy egy teljesen új filmszínházat kívántak helyére felhúzni, ezért 1992 és 1994 között a művelődési házban (Kossuth L. utca 8.) működött. Érdekessége volt, hogy a kis vászonméret miatt megfordították a nézőteret és a 300 fős terem hátfalára vetítettek a színpadról. A ’60-as, de főleg a ’80-as évek derekán drasztikus nézőszám csökkenésnek tudható be, hogy a vetítéseket minél szélesebb körű műfajban és széles közönségrétegeket megszólítva állították össze. Rövid ideig agy vállalkozóval kizárólag felnőtteknek szóló tartalmakat is vetítettek ITT projektorral, ezzel is igyekeztek nézőket becsalogatni, óriási sikerrel. Ám az úgynevezett Pince klub (később Denevér klub) elhalászta a közönséget. A mozi régi helyén, teljesen újjáépült, 1994. augusztus 20-án nyitották meg, a nyitófilm a Lángoló jég volt. A filmszolgáltató ekkor a Tisza Mozi Kft. lett, Szekeres Mihály pedig az üzemvezető, aki a mai napig igazgatja a mozit. Hétfő kivételével naponta 2 előadást tartottak, hétvégén egy délutánival is kiegészítve.
A mozi jelenleg a József Attila ÁMK kezelésében működik minimalizált létszámmal. A Kossuth utca 4. szám alatt található, a helység központjában. A látogatók autóiknak parkoló, kerékpárjaiknak biciklitároló áll rendelkezésre az épület mellett. Az épületbe belépve egy büfé található, ahol a jegyeket válthatjuk meg 500 forintért, kizárólag készpénzben. A terem néhány lépcső megtétele után bal oldalt nyílik. Bent egy színpaddal ellátott, függönnyel takart, nagy vásznú, lejtős üléssor elrendezésű, felhajtható, alacsony háttámlás, karfás ülésekből áll (300 darab). A vászonra az összes helyről remek a rálátás. A terem Lege Sztereó hangrendszerrel felszerelt, a hangzása, a terem akusztikája kiváló. A gépházban 2 db analóg Fite vetítőgép dolgozik, de működőképes Meopta 16 és Super 8-as vetítők is rendelkezésre állnak, illetve projektor is biztosított, ezáltal pedig DVD és Blu-ray vetítésekre is van lehetőség.  A nagytermen kívül több vetítőhelyiség – köztük egy VIP szobával - is rendelkezésre áll kisebb befogadó térrel. A nagy auditórium filmvetítéseken kívül a város ünnepségeire, színházi előadásokra, klubokra és különböző fórumokra is hivatott.
Filmkínálata főleg a szinkronizált családi- és animációs filmekből, vígjátékokból, nagyobb szuperprodukciókból kerülnek ki, esetenként művészfilmet is vetítenek. Filmvetítések heti egyszer, két előadással, pénteken és szombaton 18 órakor van, szerdánként 10 órakor ovimozival kiegészülve.
A 35 mm-es kópiák drasztikus csökkenésével és a digitalizálás elterjedésével a mozi nehezen veszi fel a versenyt. Előadásait minimálisan látogatják, digitális vetítőre nincs lehetősége beruházni, mert anyagilag igen megterhelő lenne számára, az önkormányzat pedig nem tudja kigazdálkodni azt. Nagydolog, ha van még olyan kistelepülés, ahol működik filmszínház. Megbecsülést érdemel azzal, hogy látogatjuk előadásait, amíg örökre el nem sötétül a vászon és le nem pereg az utolsó film.

Utoljára frissítve: 2017. április 11. kedd 21:28