1901-ben egy helyi szabályrendelet kimondta, hogy egy hónappal a színi előadások előtt és az alatt más előadások nem tarthatók, ez a rendelet hosszú évekre beszűkítette a mozik működését. Biograf néven 1905 novemberében egy leleményes vállalkozó sátras vetítéseket rendezett a gimnázium mellett. Remek mozgóképsorozatok mellett a színes mozgóképek voltak a legizgalmasabbak, pl. a versailles-i szökőkutak nagyon hatásosak lettek. Délután 6, este 8 és 9 órakor nyilvános előadások voltak, 4 óra után az iskola növendékei számára vetítettek. 1902 és 1907 nyara között Vásárhelyen legkevesebb hét alkalommal táborozott le sátormozi, olyan ismertebb hazai mozivállakozások, mint Winkler, Narten, Adler, Lifka. 1907. május 30-tól a The Olympia mozgófényképszínház vendégeskedett a városban néhány napig. 1908. január 14-én a Fekete Sas kávéház termében a Lurich féle nagy Bioszkóp színház 2500 méter hosszú filmet vetített le a városban. A belépődíj 40 fillér volt. 1908. április 24-én a budapesti Apolló színház tartott mozgókép előadást a Fekete Sas nagytermében. 1908. október 29-én az Olympia Mozgófényképszínház tartotta előadásait az Iparegylet Székházának nagytermében.
Egy-egy vállalkozó akár több ízben is visszatért filmjeivel a városba, változatos műsorokkal, 25-30 filmmel járták a településeket. Később a filmek terjedelme is változott, megjelentek egyházifilmek, filmre vett trükkök, színi- és mesedarabok. Madridi bikaviadal, angol-búr háború, különféle táncok és a párizsi világkiállításról is lehetett látni képsorokat. Mivel a mozgók vurstlijellege és a mutatványosokkal együtt adott műsort, az alsóbb osztályok szórakoztatásának vélték, szemben a színházzal, amely magasabb társadalmi rétegek szórakozása volt. Nem is kezelték egy szinten a kettőt, sőt a szabályrendeleteket is a színházak javára alkották meg, később azonban enyhítettek rajtuk. A szónoklók mellett megjelent az akkor még némafilm kísérőzenéje a zongora és a különféle zenekarok is.
1908. december 20-án hosszabb időre nyitott meg a budapesti Apolló mozgófénykép-színház, a Fekete Sas szálloda dísztermében. Minden nap este 8-kor vette kezdetét a műsor. 1909. január 16-án az Uránia Tudományos Színház bérelte ki az Imre Mihály-féle újonnan átépített vendéglőt, a maga 600 férőhelyével. Erre azért volt szükség, mert a Fekete Sas gyakran volt bálok, lakodalmak és hangversenyek színhelye hétvégén. A nyitónapon meghívott vendégeknek tartották az első előadást, majd a második már nyilvános volt. A helyárak 80 és 20 fillér között változtak. A Fekete Sasban 1910 januárjában Surányi Sándor Edison Színháza, februártól Horti Balázs Royal Mozgófénykép-színháza, októberben pedig Lendek Pál Uranus Színháza tartotta itt előadásait. Lendek drágának találta az emeleti díszterem fűtési költségeit és 1911 nyarán kérelmet nyújtott be a városnak, hogy a földszinti részen két boltot összenyithasson és ott működtethessen mozgóképvetítőhelyet, ezt korábban Surányinak is engedélyezték. 1910-ben a Royalban Virág Károly zenekara, az Uranusban a szegedi 46. gyalogezred zenekara játszott, novemberben a Fekete Sas Moziban villanyos zongora szolgáltatta a zenei aláfestést.
1910. november 14-én este 8 órakor, többszöri halasztás után végre megnyitott a 400 személyes Uránia Színház a Koncz-féle palotában az Andrássy utca és a Batthyány utca sarkán. Az építész Koncz Pál, akinek az épületben volt lakása is. Az földszinten légfűtéses nézőtér volt, nagy előcsarnokkal, oldal kijáratokkal, cukrászdával és ruhatárral is rendelkezett. A nézőtér zsúfoltságig megtelt, Pekár Gyula Napóleon című darabja volt látható, amelyen színesen vetített képeket és mozgóképeket tekinthetett meg a közönség, napi 2, és hetente változó tudományos műsorral, mint pl. az orosz-japán háború. Kezdetekben az Uránia Tudományos Színház vetítette itt előadásait, a szórakoztatás mellett a tudományos ismeretterjesztést is célul tűzte ki, de az utóbbiak hónapokkal később háttérbe szorultak. Az Uránia egyúttal Mozi-Újság című szaklapot adott ki, amely akkor az 5-6. ilyen volt az országban. A két mozgó változatos kiegészítő műsorokkal, attraktív fellépőkkel, néha alacsonyabb jegyárral igyekezett a konkurencia elől a nézőket elhalászni. 1912-1916 között Bobory Mariska magán zenetanár kísérte zongorán az előadásokat. 1912. január 15-től a bemutatott képek és filmek feliratainak, szövegmagyarázatoknak magyar nyelvűnek kellett lennie. 1912 áprilisában a két mozi gazdát cserélt. Április 20-án Löbl Lajosné Steiner Jozefa, az Uránia tulajdonosa a Népkertben kívánt mozgófénykép-színházat létesíteni, ennek megkezdéséig a Nyári Színkört vagy az Erzsébet-kerti Vigadó nagytermét szerette volna használni, utóbbit tűzveszélyességnek felszámolásával kapta volna meg, ám a villanyvezetékek olyan gyengének bizonyultak, hogy ott vetítést nem tarthattak. Májusban a Donnert-cirkusz engedélyének bevonását kérte, mert a színi rendeletben foglaltak miatt nem tarthatott előadásokat, a város eleget tett a kérésnek. Ám hiába minden igyekezet, a Löblné-féle Uránia a vetítéseit október elején befejezte.
Az ambíciókkal teli Pásztor Ede és társa Salamon Béla újra megnyitották az Urániát, ígéretes előadásokat garantáltak. Októbertől a Fekete Sasban is tartottak vetítéseket. 1912 október végén a később visszatérő Apolló elbúcsúzott a várostól és december 22-én a Sas Mozgó kezdte meg működését a Fekete Sas kávéház mellett külön erre a célra berendezett mozgószínházban. Óriási verseny alakult ki a két mozi között, a Sasban az előadások után híres mutatványos és erőművész ejtette ámulatba a nézőket, az Urániában malacosztás volt és a Beketow-cirkusz Jancsi bohócát lehetett látni. Pásztorék beadványt tettek a városnak, a Sas tűzveszélyes mivoltára hivatkozva, de kérelmüket visszavonták, amikor a Sas január 12-én beszüntette előadásait.
1913-ban Koncz Pál kérelmet adott be a városnak, hogy a színi előadások alatt és előtt tarthasson vetítéseket, de ezt előbb a rendőrség, majd a városi tanács is elutasította. A döntést megtámadta a belügyminisztériumnál, ahol az első- és másodfokú határozatot megsemmisítették. Kimondták, hogy a mozi akkor is tarthat előadásokat, ha színház van. 1914-ben Vásárhelyt is elérte a kiskorúak moziba járását korlátozó rendelet. Két temesvári vállalkozó Eichler Vencel és Schneider Géza ezer férőhelyes mozgóképszínházat kívántak építeni, ám ezt a helyi tanács nem tartotta közérdekűnek. Április elején Pásztor Ede megvette a Koncz-féle házban az Uránia filmszínházat, ugyanekkor Havas Henrik 1913. május 1-től 1922. október 1-ig bérbe vette az Uránia, mozgófénykép-színház céljára szolgáló helyiségét. Szeptemberben üzemszünet következett, mert kicserélték a mozi berendezéseit, majd a színházi kapuzárás után jegyárcsökkentéssel kezdték visszacsábítani a közönséget. Kezdett a mozi szűknek bizonyulni, ezért Havas 1914 májusában annak korszerűsítésén, bővítésén gondolkodott. Ideiglenes toldást tervezett, de a költségek magasnak tűntek, ezért a Vigadót bérelte volna ki, de a város elutasította az épület gyúlékonyságára hivatkozva.
Az Uránia igazgatója 1914. március 21 és 22 napjára megszerezte Edison Kinetofonját, amellyel megszólalt a film, sikerült kibérelnie a Fekete Sas nagytermét, mert az nagyobb férőhellyel rendelkezett. Kitört a világháború, majd augusztus 9-én, hosszabb szünet után újranyitott az Uránia. A hadba álló férfiak miatt igen megcsappant a látogatottság és veszteséget termelt a mozi, ennek ellenére Havas háborús felajánlást tett. 1914. december 25-én nyitott a Fekete Sas Mozgó, a Fekete Sas nagytermében. Helyárak: páholy 82 fillér, zsöllye 62 fillér, I. rendű zártszék 32 fillér, II. rendű zártszék 22 fillér. Minden eladott jegyből 2 fillért a városban ápolt sebesült katonák gyógyítására ajánlottak fel, 1915 elején vászonra kerültek a háborús híradások. Februárban a háborús viszonyok miatt, csak ünnepnapokon voltak előadások. A mozikra ezekben az időkben jelentős anyagi terhek nehezedtek, emiatt jegyárat emeltek, de ez csak részben oldotta meg a problémákat. Gyakoriak lettek a jótékonysági vetítések, a hadikölcsön-jegyzésekből a mozisok is kivették a részüket. Május 19-én országos mozinapot tartottak, ahol az összes résztvevő mozi az aznapi teljes bevételét a Vöröskereszt javára ajánlotta fel, Vásárhelyen az Uránia. De ezen túl a bolgár Vöröskereszt, a török Vörös félhold javára, valamint az egyik előadás teljes bevétele a szibériai magyar hadifoglyok teljes ruháztatására küldték el. Június 13-tól minden jegy mellé tombolajegyet kapott az, aki az Urániába látogatott. A tombolatárgyakat Schwartz Herman üzletének kirakatába helyezték el. A Sas június 15-én tartotta búcsú előadását. Az Uránia ezt követően egyedüliként maradt, ezért a Nyári Színkör vagy a Vigadó nagytermét szerette volna kibérelni, de ismét elutasították a kérelmét. Újra vetítettek hétköznap is, heti egy-két alkalommal.
1916-ban csökkentett előadások voltak a háborús helyzet és a villamosáram kimaradások miatt. 1917. február 20-án határozatlan időre bezáratták a mozikat tüzelőanyag korlátozás miatt, majd március 8-án részlegesen feloldották, kinyithattak. Hétköznap naponta 2-3, vasárnap 3-5 előadást is tartottak, decembertől a megnövekedett érdeklődés miatt az Uránia annyira zsúfolt lett, hogy amikor árverésre bocsátották a Sas Mozgót, az Uránia vezetője 3 másik pályázó mellett a legígéretesebb összeggel nyerte el azt és 3 évre kibérelte. A mozi teljes berendezése, beleértve a gépeket is, 100 ezer korona értékkel bírt. Ennek nagyobb részét magán befektetők adták, Havas pedig osztalékot fizetett a bevételből. Június 17 és október 4 között szüneteltek az előadások, a színházak játszása viszont kitolódott szeptember 20-ig. A közfelfogás megváltozott a mozikat érintően és szabályrendeletét módosította a város, szombaton és vasárnap a színházi szezon alatt is játszhattak a vetítőhelyek.
A Fekete Sas Mozi 1917. december 26-án nyitott ki újra. 1918 novemberében egy vetítéssel tudott működni, a magyar filmgyártás a nyugati gyártású filmek bejövetelének tilalma miatt fellendült. A filmellátás korlátozottsága alatt érte el fénykorát a moziszkeccs műfaja, amikor az élőszereplős előadásokat vászonra vetített képsorok egészítették ki, azonban már 1914-ben is láthatott a közönség ilyet Vásárhelyen. Az Uránia 400 koronát ajánlott fel a helybeli hősök gyermekeinek megsegítésére. 1919-ben az Uránia és a Fekete Sas Mozgó felváltva vetítettek meghatározott időszakonként. Április 8-án a Tanácskormány állami tulajdonba vette a filmipart, a hónap végén intervenciós csapatok szállták meg a Vásárhelyt. A Fekete Sas az ingadozó áramszolgáltatás miatt nem messze az épülettől aggregátorról kapta az áramot, ennek ellenére alkalomszerűek maradtak a vetítések, mert a román megszállás katonai parancsnoksága megtiltotta többek között a moziba járást is. Sajnos a mozi igazgatója Havas Henrik a forrongó időszak áldozatául esett és 28 éves fia, Lajos vette át a vezetést, májusban néhány napig az Urániában vetített, június 1-én az ő irányítása alatt nyílt meg a Fekete Sas Mozi, de áramellátási gondok és a holtidény miatt rendszertelenül működött.
1920. március közepétől a város vigalmi adót szedett, ez a mozielőadások bevétele után 20%-ot jelentett. Május 1-tól nehéz helyzetbe került a mozi, mert elindult a színi szezon, mindezek ellenére heti egyszer megtelt a Fekete Sas nagyterme. A város arra való hivatkozással, hogy a mozi ugyanannyi bérleti díjat fizet, mint 15 éve, 20 koronára megemelte azt. Az efféle kihívások a mozit is ellehetetlenítette volna, ez a színház mellé betelepülő cirkusszal csúcsosodott ki, amely ellen Havas kérvényt nyújtott be a városnak, a működési engedély visszavonásáért, - mert az elvonja a mozi közönségét - eredménytelenül. Nem kis áldozattal olyan grandiózus filmeket hozott, amelyek a teltházas vetítéseket mindennapossá tették. Augusztusban két helybéli, Morvay János és Gartsik Tivadar direkt filmszínház építésére kértek engedélyt a Szent Antal utca 9. szám alatti telken, mondván, hogy a Fekete Sas előre lekötötte a bálakat és a színházi előadásokat és egy 70 ezres városnak szüksége van egy olyan mozira, amely folyamatosan képes vetíteni. Ám nem adták meg egy október 1-én kijött belügyminiszteri rendeletre hivatkozva, amely kimondta, hogy főleg vagyontalan hadirokkantak, legalább két gyermeket nevelő hadiözvegyek kapnak engedélyt, jogi személy is csak kivételes esetben. Ez a rendelet kapóra jött a tanácsnak amiatt, hogy házi kezelésbe adják a mozit. November 30-án a tanács a Fekete Sast saját működtetésben ideiglenesen haszonbérbe adta özvegy Havas Henriknének 1920. december 1-től 1921. november 30-ig.
1921. március 31-én megjelent egy belügyminisztériumi rendelet, hogy havonta egy alkalommal a Belügyminiszter által meghatározott jótékonysági célra, két esetben a kultuszminiszter által előírt hazafias és nemzetvédő célra, illetve minden vasárnap délelőtt 11 órakor hazafias irányultságú ingyenes ifjúsági előadást kell a mozinak tartani. 1921. október 22-én a Városi Mozgószínházat, a Fekete Sas Szálloda nagytermében nyitotta meg Soós István polgármester, a mozi a legmodernebb Krupp-Ernemann tűz- és rezgésmentes vetítőgépekkel indult el. Vezetője a budapesti Diána mozit igazgató Koncz Antal, az említett Koncz Pál fia lett, ezt a mozgót a népnyelv csak „Sasi mozinak” hívta. A nyitó film a Szürke ruhás lány volt. November 13-án megnyílt a susáni Kultur-mozi a Klauzál utca 93. alatt, előadások 5 és 8 órakor kezdődtek, zenekari kíséret mellett. A vezetője a világháborús hadirokkant Nádudvary Antal volt, aki bolondos feltaláló hírében állt és inkább a technika iránti vágyát elégítette ki vele.Városszéli filmszínházként nemigazán jelentett konkurenciát a Városi Mozgószínháznak. 1922-ben kiadásra került a Mozi Újság, amely a vetítésre kerülő filmek tartalmát ismertette. Koncz Antal 1924-ben lemondott a Városi Mozgószínház vezetéséről, annak ellenére, hogy 1923-as évben rekordnak számító 5000 Korona bevételhez jutott a mozi. Következő vezetője Barczány Imre lett, aki egy 12 tagú zenekarral szerződött le. A szabad határon csak úgy áramoltak be a német, olasz, francia filmek, a közönség igényelte számos magyar mellett. De minden erőlködés hiábavalónak bizonyult, mert a mozirajongók figyelme az újonnan nyíló Korzóra terelődött.
1924. november 26-án nyitott az 1000 fős, eleve is mozinak épített Korzó Mozgó, amelyet Koncz Pál és Koncz Péter tervezett és a hadiözvegy Langfelder Artúrné épített az Andrássy út 45 alatt. A nyitóbeszédre Móra Ferencet kérték fel, aki végül nem jött el az egyébként többször elhalasztott eseményre. Vezetője a Sasi mozi korábbi vezetője, Koncz Antal lett, aki később helyi lapot indított Színház Mozi Sport címmel, a zenekar karmestere pedig Arany János volt. A nézőtér mennyezete nyitható volt ugyan, de nem a szabad ég látszódott a kétszárnyú nyitást követően, hanem a tető cserepei belülről, ennek a hőség idején volt nagy szerepe. A fűtés két hőbeáramlásos kazán szolgáltatta, külön kályha melegítette a gépházat, amely egy másik helyiségből áramoltatta be a meleg levegőt a légnyílásokon át. 1925. július 5-én Nádudvary nyitotta meg a deszkafedésű Belvárosi Kert Mozgószínházat a Hódtóban, a Népkerttel szemben, az árvízvédelmi kőfal alatt. A nyitófilm a Felhők asszonya volt. A finoman szólva egyedi kialakítás kényelmetlenségét ellensúlyozta a dohányzási lehetőség a nézőtéren. Évente egymást váltogatták a bérlők, a fejlesztés és modernizálás többnyire kimerült a névváltoztatásban: Kert Mozi, Erzsébet Kert Mozi, Hangos Park Mozi, Hangos Kert Mozi. 1926-ban a deszkatetőt ponyvára cserélték és virágokkal ültették körbe a nézőteret. Zömében fiatalok látogatták, ami elsősorban Halmi Gyula cukrászmester fagylaltjának és jeges-hűsítő finomságainak volt köszönhető. A Kultur nem működött sokáig, borozó és bálterem lett belőle, 1926. június 26-án volt az utolsó vetítés.
A Városi mozi idő közben tetemes adósságot halmozott fel, ezért a városatyák a bérbeadás mellett döntöttek. A pályázatra négyen jelentkeztek, a befutó pedig Koncz Antal lett. A tulajdonukba került a mozi egyes részei, a megkötések mellett saját vállalásaik voltak. Ettől kezdve a Korzó és a Városi mozi felváltva vetítették ugyanazt a műsort, volt olyan is, hogy egy filmből kettőt rendeltek és egy napon vetítették a két moziban egyszerre. Az 1920-as évek végi romló gazdasági helyzet miatt többnyire csak a Korzó üzemelt, a Városi tovább halmozta a veszteséget, a 954 fős teremben átlag 30-40 néző ült.
A hangosfilm időszaka 1930. március 22-én kezdődött a Korzóban, ahol Az éneklő bolondot vetítették nyitófilmnek. A siker óriási volt, hiszen a pénztárak előtt kígyóztak a sorok. A nézők lélegzetvisszafojtva nézték a Singing Fool-t és együtt énekelték a Sonny boy világslágerét. A Városi mozi továbbra is némafilmeket vetített. Amikor a bérleti szerződés lejárt, a korábbi üzemeltetőket, Koncz Pált és a Langfelder Artúrnét bízták meg az üzemeltetéssel 1933. január 7-én, azzal a feltétellel, hogy kizárólag heti egy, vasárnapi vetítéssel vetíthettek. 1934. szeptember 30-án hangos moziként nyitott meg. Októberben a Korzó fennállásának 10. évében jubileumi ünnepséget szerveztek, ahol megjelent a hazai színészi élet java. 1935 nyár elején már a kertmozi is hangosan vetített. 1940. december 20-án a Lánc utcában az Iparegylet átalakított nagytermében megnyitott az Elit Mozi, amely saját maga által termelt villannyal működtette vetítőgépeit, a tulajdonos Szakál Imre hadirokkant volt. A második világháborút kisebb sérülésekkel átvészelték, 1944. október 8-án hallgattak el a fegyverek, az emberek előbújtak a házaikból, dolgukra indultak és kinyitott a Korzó Mozi. Az Elit valamivel később, mert kezdetben csak a Korzó kapott áramot.
1946-ban az Elit moziban az iparosok nagygyűlése volt. A Fekete Sasban már nem működött filmvetítés, a többi mozival együtt 1948-ban államosították. 1950. január 17-én a mindkét mozi vezetője, Juhász Antal revolverével főbe lőtte magát és maghalt, tettének indítéka ismeretlen. A Korzó 1950-ben a Béke nevet kapta, 1951-ben az Elit pedig az Ötéves Tervet, de aztán 1955 május végétől csak egyszerűen Tervre kopott. 1952-ban a Zrínyi utca 2. alatti egykori Szőrffy-házban 300 fős kertmozit nyitott a Csongrád Megyei Moziüzemi Vállalat a saját udvarán, kezdetben keskenyfilmes 16 mm-es vetítéssel indultak. Az egygépes rendszer és a befűzés miatt a vetítést szünet közbeiktatásával tartották meg. A filmet a szemközti ház fehérre festett falára vetítették, a salakkal felszórt nézőtéren összecsukható kerti faszékeken mozizhattak a nézők, a mozi területét pedig magas falak vették körül. Később áttértek a kétgépes 35 mm-es vetítésre xenonizzós Fite vetítőgéppel, ekkor épült meg a vetítőgépház is. A nézőtér is korszerűsödött, a férőhelyek bővültek, a nézőtéri székeket padok váltották fel. A kertmozi május elejétől október elejéig működött, az esti műsorkezdés előtt a Fekete Sas kerthelyiségét megtelítve kedvükre fogyasztottak a vendégek, mivel a pénztár már délután kinyitott, korán megvették a jegyeket. Amikor a kertmozi filmkezdetét jelző csengője megszólalt, a nézők megindultak a nézőtérre. A műsort általában az egy évvel a bemutató utáni sikerfilmekből állították össze, de előfordult, hogy a Béke vagy a Terv mozival egy napon vetítettek filmeket, ekkor tekercsenként hordták a két mozi között. A helyárakat I. II. és III. osztályú kategóriák szerint értékesítették. Amikor elfogytak a rendes helyek, akkor pótszékeken, létrán, a falakon és a fákon is nézők voltak, amelyekre szintén eladták a helyeket.
A Béke és a Terv is kezdetben ívszénpálcás vetítőgépeket használt. 1956-os forradalom idején a Békét Kossuth-ra, a Tervet Jókaira nevezték át, de 1957 júniusában visszanevesítették őket. 1957. május 1-én folyamatosan működő Szikra Híradó Mozi nyílt a Koncz-palotában. Az egyórás műsorra 2 forint volt a jegy, fél 10-től fél 1-ig és 3-8 között voltak előadások, hétfőn szünnapot tartottak. A vetítéseken világ- és magyar híradók, rajzfilmek és más kisfilmek kerültek adásba. Nem volt hosszú életű, mert 1958. április 8-án már csak volt Szikra Híradó Moziként említették. A Koncz-palota épületét 1968-ban lebontották az Oldalkosár városrész terjeszkedése miatt. Az 1960-as évek elején a Békét felújították és szerettek volna korszerű vetítőgépet vásárolni, két darab ívszénpálcás, módosított szerkezetű Ernemann 5E típust szereztek Ausztriából, ám ezt az akkori pártállamban nem engedélyezték nyugatról behozni, ezért a vetítőgép kerülővel, Jugoszlávián keresztül jutott el végül Magyarországra. A szénpálcákat kulimotor mozgatta a jobb ívfény elérése érdekében. A pálcák minősége erősen függött a gyártótól, a nehezebben beszerezhető angol és francia Beck szénrúddal pl. jobb minőségű képet lehetett előállítani. A finom rézbevonat a színes filmeknél adott élénkebb és melegebb színeket. A magyar gyártású szénpálcákkal gyengébb minőségű képet értek el. A vetítőt olykor 1800 méteres orsóval látták el, ezért kevesebb váltással üzemelhettek, nem tekercsenként kellett váltani, hanem akár 2-3 tekercset összeragasztottak és ezt egy orsóra tekerték fel. A Terv Moziban ekkor már kétgépes xenonizzós Fite gyártású vetítőgép vetített.
Nyolc pártházból hétben - 2. kerületi (Sutu), 3. kerületi (Tabáni), 5. kerületi (Jókai utcai), 6. kerületi (Klauzál utcai), 7. kerületi (Mátyás utcai), amely átköltözött egy felépült lakótelepre és ott működött, 8. kerületi (Újvárosi), 9. kerületi (Kertvárosi) - a késő őszi, téli, kora tavaszi időszakban hétfőnként, hetente más-más helyszínen voltak keskenyfilmes vetítések, kiváltva a kertmozi vetítési időszakát. Ezek az úgynevezett politikai szabadegyetemi rendezvényekhez köthető témájú külpolitikai, gazdasági, mezőgazdasági, történelmi forradalmi dokumentum- vagy játékfilmeket láthattak az egyébként tömegeket megmozgatott programon. A filmet és a vetítőgépet a moziüzemi vállalat szállította a helyszínre, a mozigépész szerelte össze a technikát. Ezenfelül tanyaközpontokban (pl. Batida, Szikáncs, Kútvölgy), termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, a laktanyában, valamint a tanyai iskolákban és a kollégiumokban is voltak vetítések. A filmeket a Megyei Könyvtár gépkocsija vitte a helyszínekre. Főleg 16 mm-es, de akadtak 35 mm-es előadások is, hordozható gépekkel, vándormoziként, propaganda-, szórakoztató-, oktatófilmeket mutattak be. A tanyai iskolásban például nemigen volt alkalom arra, hogy kísérleteket mutassanak be, de a levetített filmeken keresztül a diákok meg tudták nézni ezeket is. Az 50-es években aggregátorról működtek vetítőgépek, de a villanyvezetékek kihúzásával a tanyavilágokban is már áramról üzemeltek. 1965-ben volt Magyarország felszabadulásának 20. évfordulója, ekkor a vetítésekre külön emlékfüzetet adtak a mozijegy mellé.
1967-ben felújítás vette kezdetét a Terv moziban, amely a külső vakoláson túl új székeket és új Meopta típusú vetítőgéppárt kapott a régi Fite helyett. 1972. február 28-án a Béke mozi váratlanul bezárt, mert a födém oly mértékben elhasználódott, hogy a teherbírása elgyengült. A felújítás hosszas előkészületei, majd a bürokratikus elódázás, valamint a forráshiányokra hivatkozás miatt meghiúsulni látszott az elképzelés. Sikerült mégis nekifogni a felújításnak, majd a munkák elkészülte után 1973. június 1-én nyitott meg Kakuk Marci című magyar filmmusicallel. Ezen kívül a nézőtéri burkolatok és a hang modernizálása történt meg, az ívszénpálcás Ernemann gépeket xenonizzós Meopták váltották fel.
A 70-es évek végén három kategóriába sorolták a filmeket, az „A” besorolású preferált filmek vetítéséért és a nézőszámokhoz köthetően támogatás járt, ezek általában a szovjet filmek voltak, olcsó helyárakon lehetett ezeket megnézni. A „B” kategóriás filmek normál árasak voltak, ezek általában a kgst országok, a magyar filmek és ritkaságszámban, de néhány nyugati film is ebbe a kategóriába esett, ezek a művelődést és a nevelést segítették. A „C” besorolású filmek az amerikai, nyugati kapitalista országok szórakoztató filmjei voltak és ezekre kiemelt helyárat kértek. Korábban a „TTT” elv alapján a támogatás, tűrés, tiltás elven engedélyezték a filmek bemutathatóságát az országban, a kapitalista filmeket esetenkéntmegcsonkították vagy be sem mutatták. A Filmbarátok Köre szervezésében filmklubvetítéseket, filmesztétikai előadássorozatot szerveztek az 1960-as évektől kezdődően, amelyek csak bérletes nézőknek volt látogatható, ezek néhány évet éltek meg, de Szentesen és Csongrádon több évtizedig is fennmaradtak.
1978. október 19-én elkezdődött Terv Mozi felújítása is, mert életveszélyes állapota miatt halaszthatatlanná vált. Az évek folyamán a rengeteg esőzést követően a víz utat találva magának a nézőtér elejében összegyűlt és az első sorokat is ellepve, rontotta az épület állagát. A munkálatok során olyan hibákat tártak fel, amelyek nem szerepeltek a tervdokumentációban, ezért nem csak a költségek rúgtak magasabbra, de a nyitás ideje is csúszott és először 1980 vége helyett 1981 elejére sorolták azt, végül október 22-én, bő három év után nyitott meg újra. Kicserélték a nézőtéri üléseket, korszerűsítették a burkolatokat, a villamoshálózatot. Új hangrendszert kapott, a férőhely 210 lett a nézőtéren. A zárvatartás alatt a feladatát a 350 fős Béke és a kertmozi látták el, amelyek jó kihasználtsággal üzemeltek, sokszor napokkal előre kellett megváltani a jegyeket. Emellett alternatív vetítőhelyek is nyíltak alkalomszerűen, hogy csillapítsák a túlterheltséget, valamint az Ifjúsági Házban filmklub, úttörőmozi és filmtéka üzemelt. A Terv nyitófilmje az Oscar-díjas Mephisto című film volt.
1985 októberében a Béke mozi emeleti helyiségében egy 60 fős videómozit hoztak létre, amely hatalmas sikernek örvendett, emellett videócentrumot valósítottak meg videómagnók és kazetták kölcsönzésére, amelyet szintén a megyei moziüzemi vállalat üzemeltetett. A videómozi 1991 nyaráig működött. A Béke és a Terv sem számított premier mozinak, habár Szeged után a megyében Hódmezővásárhely volt az első város, ahol bemutatták a filmeket a megyeszékhely után és csak ezt követően vetítették kisebb városokban, falvakban őket. A Kertmozi viszont kifejezetten utánjátszó volt.
A rendszerváltás után a moziüzemi vállalat 1993-ban megszűnt és az önkormányzatok kapták meg a mozikat, illetve Vásárhelyen a Petőfi Művelődési Központhoz tartoztak. A Béke 1993-ban lett újra Korzó, 2004 októberében a csökkenő érdeklődés miatt bezárt, jelenleg egy egyház birtokolja, de korszerűen felújították, a homlokzatát megőrizték. A kertmozit a Szegedi Mozgókép Kht. vette birtokba, akik 2005-ben hagyták el az épületet, végül 2009-ben lebontották. 1994. szeptember 19-én nyitott a Terv Moziból felújított Mozaik Kamaraterem, művészfilmek mellett jazz- és könnyű zenei koncerteknek, valamint irodalmi esteknek és szakköröknek is helyet adott. 2004 októberében újabb ráncfelvarrást kapott, többek között korszerűsítették a vetítőgépeket, a terem Dolby Sorrund hangrendszert kapott, a vizesblokkokat felújították, burkolatot, függönyöket és üléskárpitot cseréltek, megújult az előcsarnok is, a nézőtér 174 fős lett. 2010-től Mozaik Mozi néven működött tovább.
2013 augusztusától a Cinema Szeged Kft. vette át az üzemeltetést, szeptemberben pedig 40 milliós költséggel felújításba kezdett, többek között pohártartós üléseket, új vásznat, új hangrendszert, új burkolatot épített, kicserélte a fűtési rendszert és akadálymentesítette a mozit, az analóg vetítőket digitális váltotta fel, amelyet 3D vetítésekre is alkalmassá tettek. A városi közgyűlés hozzájárult, hogy a továbbiakban a Mozaik Mozi Kft vezesse a mozit. 2013. november 13-án nyitott zártkörű vetítéssel, 14-én nyilvános előadás fogadta a látogatókat, egy héten keresztül mozimaraton keretében olcsó áron lehetett megtekinteni az elmúlt hónapok-hetek filmtermését. 2014 nyarán klimatizálták a nézőteret, 2016 áprilisában pedig átépítették az előcsarnokot is. Májusban az újonnan alakul Kultik – Magyar Mozihálózathoz csatlakozott, azóta is ennek része. 2018-ban megjelent egy hír, miszerint a szentesi példán itt is második termet, valamint székcserét hajtanak végre, ám ez egy területi vita, majd pénzforrás hiánya miatt egyelőre nem valósult meg.
A mozit ma is a Lánc utca 5. szám alatt találjuk, ez egy mellékutca az Andrássy útról nyílik, a Városi Könyvtárhoz közel. Megközelítése autóval az utcán parkolva korlátozott számban lehetséges, a kerékpárosok a mozi előtti korlátnál zárhatják le kétkerekűiket. A közelben a helyközi és távolsági buszállomás és több, helyi buszmegálló is van, valamint a Kálvin tér is néhány perc sétára található, ahol a tram-train is megáll.
A mozi épülethomlokzata korábban sárga színű volt, ám egy közönségszavazáson kikérték a nézőközönség véleményét, a többség az átfestésre szavazott, ezért kékre mázolták át. Egy rámpán vagy lépcsőn közelíthető meg a bejárat. A mozifilmes plakátokkal és standeekkel dekorált előtere tágas előcsarnok, jól harmonizál az épület homlokzatának színével. A filmvetítés kezdetéig bőrfoteleken várakozhatunk, filmismertetőket böngészhetünk. Balra a büfé és külön a jegypénztár van, ahol a készpénzes jegyváltás mellett bankkártyával is fizethetünk. Itt kell a korábban telefonon vagy online lefoglalt jegyeket átvenni legkésőbb az előadás kezdete előtt 25 perccel, különben a foglalások automatikusan törlődnek és tovább értékesíthetik a helyeket. Nem kell külön sorban állni, ha online vettük meg a jegyet, ekkor a terembe engedéskor, okos eszközön bemutatott vagy kinyomtatott visszaigazoló emailt felmutatva vagy a QR kód beolvasása után engednek a terembe. A mozi bejáratánál vehetjük át a 3D szemüveget, amely a mozi tulajdonát képezi, azt az előadás végén vissza kell adni. A szemüvegek tisztítását a mozi saját hatáskörében végzi, a néző csak steril szemüveget kap. A büfében széles, a filmezéshez elengedhetetlen elemózsiakínálat van, a frissen pattogatott kukorica és a szószos nachos mellett, különféle snackek, gumicukrok, csokoládék is a kínálat részei, valamint szénsavas és rostos üdítők, alkohol tartalmú-, koffeines italok, iceteák, ásványvizek is, amelyeket akár menüben, pénztárcakímélő módon is megvehetünk.
A terem egy 160 fős, enyhén lejtős kialakítású nézőtér, normál háttámlás, lila színű, felcsapható ülésű, szövetkarfás és pohártartós, kényelmes fotelülésekből áll. A terem légkondicionált és akadálymentesített is, a kerekesszékeseknek külön helyet alakítottak ki a széksorok első sorában, középen. A perforált, mattfehér vászon mérete 9 x 3,3 méter nagyságú, előtte egy kisebb színpad található. A teremben Dolby Digital 5.1 hangrendszer szólal meg, amelyet igen jól lőttek be, szépen szólnak a filmek.
A gépházban egy Christie CP2215-ös vetítőgép és egy Meopta 35 mm-es, analóg vetítőgép áll. Utóbbit munkában már szinte alig vagy egyáltalán nem látjuk. Digitális társa napi szinten vetít, 2K felbontásban ejti ámulatban a közönséget. A vetítőgép lelke a GDC szerver, amely a filmek levetítésén túl a reklámokat, előzeteseket teszi sorba, kezeli a szünetzenét, filmtároló kapacitással rendelkezik, illetve ezen keresztül másolják fel a winchesteren érkező filmeket. A filmtárolást külső nash teszi biztosabbá. A vetítőgép az Xpand aktív 3D rendszert használja, amely egy infrajellel aktiválja a szemüvegek érzékelőit, ekkor válik aktívvá a szemüveg is. A hangot egy CP500-as hangprocesszor és digitális átalakítójával szólaltatja meg a filmet és a nézőtéri hangszórókat a QSC végfokokon keresztül.
A jegyárak egy átlagos színvonalat képeznek az országoshoz képest. Egy teljes árú 2D-s mozijegy 1700 forintba kerül, ugyanez 3D-ben szemüveg nélkül 1800 Ft. A kedvezményes 2D ár 1450 Ft, 3D-ben 1550 Ft. Kedvezményre a nappalitagozatos diákok, a gyermekek 16 éves korig, valamint a nyugdíjasok, a pedagógusok, a fogyatékkal élők és a névre szóló törzskártyával rendelkezők jogosultak, de a kedvezményre jogosító okiratot be kell mutatni. A törzskártya egy évig érvényes, 1500 forintba kerül, kizárólag a tulajdonosa használhatja. Gyermekjegy a 16-os és 18-as, valamint az X korhatárú filmekre nem adható. Koncertfilmekre külön jegyár érvényes, 2500 Ft-ba kerülnek ezekre a vetítésekre a belépők. Évente többször, egy héten át mozimaratont tartanak, ekkor a visszahozott sikerfilmek 1000 forintos jegyáron nézhetők meg, 2D és 3D formában egyaránt. Ajándékjegyek teljes áron 1800 forintba, kedvezményesek 1550 forintba kerülnek.
A filmkínálat általában a nagyobb sikerfilmeket felvonultató alkotásokat jelenti, ezeket igyekeznek premierben műsoron tartani, de az egytermesség szűkre szabott keretei miatt viszonylag kevés ideig láthatók, maximum 2-3 hétig. Minden csütörtökön frissül a műsor, előfordulnak premier napját megelőző este, hogy levetítenek egy nagy sikervárományos filmalkotást, de nem ritka, hogy az azt megelőző hétvégén is műsorra tűznek belőlük.
Nyitvatartása a közönség moziba járási szokásához igazodik, hétköznap általában 15-16 óra körül indul az első vetítés, az utolsó 20-21 óra között. Hétvégén és iskolai szünetekben egy koradélutáni előadás, mozimaratonok idején a délelőtti vetítés sem ritka. Fontos megjegyezni, hogy a vetítések akkor is elindulnak, ha csak egy fizető vendég érkezik.
Vásárhely bár Szegedhez és Szenteshez is közel fekszik, nem maradhatott mozi nélkül. A helyi kultúra záloga, ha megőrizzük azokat az intézményeket, amelyek hozzájárulnak a szürke hétköznapok kizökkentéséhez, a Kultik Vásárhely egy ilyen színfoltja a városnak. Szórakoztat, elgondolkodtat, nevel, kicsit mások leszünk általa. Erre érdemes vigyáznunk, mert ez az örökségünk a következő generációk számára.
A kutatásaimat az Arcanum – Digitális Tudománytár, a Hungaricana és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum segítségével végeztem. A 2013 utáni időszakot saját adatgyűjtésben végeztem.
Külön köszönet:
Makó Imre, a Csongrád-Csanád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely volt munkatársának;
Cselőtei József, egykori mozigépésznek (1960-1980) és a József Attila Általános Iskola nyugalmazott igazgatójának;
Tóth Istvánné Becsey Éva, a Béke mozi volt vezetőjének;
Szabó Dániel, egykori filmpropagandistának;
Hugyik Pál, egykori mozigépésznek.
Források:
Földvári László: A film hódító útja Hódmezővásárhelyen, 1897-1935
Makó Imre: A mozi hőskora Vásárhelyen (1898-1920). In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996.
Földvári László: A hódmezővásárhelyi színjátszás rövid története (1818-1946). In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1998. (Korzó Mozi a háború után)
Benkő László: Alföldi Hét, Hódmezővásárhely (1935) Kitörés a kor gazdasági és kulturális válságából, In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005.(hangos kertmozi nyílt)
Kovács István: Hódmezővásárhelyi évfordulók 2006-ban In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006.(Híradó Mozi)
Kovács István: Hódmezővásárhely belterületének történeti és jelenkori helynevei 1. rész In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009.(A Fekete Sas története)
Kovács István: Hódmezővásárhely belterületének történeti és jelenkori helynevei. 2. rész: G-K In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010.(kertmozi, Koncz-palota, Korzó mozi)
Kovács István: Hódmezővásárhelyi évfordulók 2015 In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2015. (Elit mozi)
Benkő László: Népi színjátszók, műkedvelő színtársulatok, diákszínpadok Hódmezővásárhelyen II.In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017.(Koncz Antal – Korzó mozi)
Makó Imre: A mozi hódmezővásárhelyi történetéből (1910-1921) In: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018
Földvári László: Kulturális élet. Mozi. In: Hódmezővásárhely története III. A forradalmak időszakától a tanácsrendszer létrejöttéig, 1918-1950. Szerk.: Makó Imre – Marjanucz László. Hódmezővásárhely, 2019.
Hód-Mező-Vásárhely, 1898. évi 17. szám (Edison-színház, az első vetítés a városban)
Hazánk, 1901. évi 140. szám (Uránia mozgóképek)
Hódmezővásárhely, 1905. évi 141. szám (biográf)
Vásárhelyi Reggeli Újság, 1907. évi 127. szám (the Olympia)
Vásárhelyi Reggeli Újság, 1908. évi 12. szám (Lurich féle Bioszkóp a Fekete Sasban)
Hódmezővásárhely, 1908. évi 47. szám (budapesti Apolló műsora)
Hódmezővásárhely, 1908. évi 153. szám (A Fekete Sasban az Apolló)
Vásárhelyi Reggeli Újság, 1908. évi 292. szám (Olympia Mozgófényképszínház az Iparosoknál)
Hódmezővásárhely, 1909. évi 6. szám (Imre Mihály-féle Uránia)
Vásárhelyi Reggeli Újság, 1910. évi 265. szám (megnyílik az Uránia Színház)
Vásárhelyi Reggeli Újság, 1912. évi 307. szám (Sas Mozgó)
Vásárhelyi Reggeli Újság, 1914. évi 416. szám (Fekete Sas Mozgó)
Vásárhelyi Reggeli Újság, 1914.évi 69. szám (beszélő mozi)
Vásárhelyi Reggeli Újság, 1915. évi 162. szám (tombola az Urániában)
Hódmezővásárhely, 1917. november 25. (a Sas árverése)
Hódmezővásárhely, 1917. december 1. (a mozik újra játszhattak a színi idény alatt is)
Friss Hírek, 1921. évi 229. szám (megnyit a Városi Mozgószínház a Fekete Sasban)
Vásárhelyi Napló, 1924. évi 244. szám (Korzó megnyitója)
Viharsarok, 1950. évi 14. szám (öngyilkos mozivezető)
Csongrád Megyei Hírlap, 1957. évi 99. szám (megnyit a Szikra Híradó Mozi)
Délvilág, 2005. évi 115. szám (Uránia, Fekete Sas, Városi, Korzó, Kultúr, kertmozi, Elit)
Csongrád Megyei Hírlap, 1967. évi 82. szám (Terv felújítása és a Béke tervei)
Csongrád Megyei Hírlap, 1972. évi 78. szám (állagromlás miatt bezárt a Béke mozi)
Csongrád Megyei Hírlap, 1973. évi 57. szám és 124. szám (Béke mozi felújítása és megnyitása)
Csongrád Megyei Hírlap, 1978. évi 264. szám és 1979. évi 145. szám (Terv újabb felújítása)
Csongrád Megyei Hírlap, 1981. évi 248. szám (megnyit a Terv)
Csongrád Megyei Hírlap, 1982. évi 92. szám (mozitörténelem, Ifjúsági Ház)
Csongrád Megyei Hírlap, 1985. évi 221. szám (videócentrum és videómozi)
Csongrád Megyei Hírlap, 1994. évi 221. szám (Tervből Mozaik Kamaraterem)
Délvilág, 2004. évi 32. szám (megújult a Mozaik, bezárt a Korzó)
Délvilág, 2013. évi 165. szám (Cinema Szeged veszi át a Mozaik Mozit)
Délvilág, 2013. évi 218. szám (Mozaik Mozi Kft)
Délvilág, 2013. évi 265. szám (Megnyit a megújult Mozaik)
