1954-ben a FöMO kezelésében Honvéd néven vált ismertté és így működött a rendszerváltásig. 1981. augusztus 6-án bezárták és ekkor került kialakításra a mai arculat. Nagyszabású felújítást kapott, ekkor alakították 2 termessé, az elsők között Budapesten.
Európai filmeket vetítő helyként 1990. szeptember 5-én Európa Filmszínház néven folytatta a vetítéseket és ettől kezdve a Roxy Kft. lett az üzemeltető, amely a bezárás napjáig vezette azt. Hangrendszerét 2005-ben Dolby SR-re fejlesztették. 2009-ben felröppent a bezárás rémhíre, mert az eredeti tulajdonos, a Budapest Film meg akart válni tőle több másik fővárosi mozival együtt, erre 2011-ben került sor annak ellenére, hogy Budapest első embere ígéretet tett arra, hogy nem zár be több fővárosi mozi. Nem így lett, 2011. május 11-én vetített utoljára. Helyét egy szakközépiskola vette meg, a mozitermekből tantermek lettek.
Ma a Rákóczi úton található épületben 2 terem állt: a nagy 103 fő és a kamara 42 fő befogadó hellyel. Megközelíthető a Keleti pályaudvarról 5 perc sétával. A homlokzat nem kirívó, beleolvad az utcafronti épületek sorába.
Bezárás előtti állapota egy letűnt virágzó kor moziját idézte, előtere különös hangulatot tükrözött a betoppanó filméhes közönségnek. A bejárattal szemben a büfé helyezkedett el, ahol a mozijegyeket is megvásárolhattuk. A vásárló egy kihelyezett monitoron nyomon tudta követni a helyválasztást. A jegyváltás a hagyományos készpénzes fizetés mellett kultúra utalványokkal is lehetséges volt. A termeket különböző módon alakították ki: A kamaraterembe lépve néhány lépcsőfok után értünk az enyhén lejtős kialakítású nézőtérre, ahol szürke szövetű úgynevezett „Stefi” székekkel találkozhattunk. A nagyterem a helyiség közepéig finoman lejtett, aztán felfelé emelkedett, így az első sorokban ülők, kényelmesen hátra tudtak dőlni a székekben, melyek barna szövetűek, a másik tereméhez hasonlóak. A vászon itt is - akárcsak a kisteremben - a plafonhoz közel helyezték el, tehát egy mögöttünk ülő is jól ellátott a fejünk fölött.
A vásznak viszonylag kis méretük miatt, érdemesebb volt közel ülni hozzájuk, hiszen a felirat leginkább közelről nyújtott garantált olvashatóságot. A hangzást a Dolby Surroundnak köszönhettük, a képet a 2 pár Meo 5XB és a 2 db e-cinema projektor sugározta. Mindkét termet légkondícionálóval szerelték fel. A kerekesszékkel közlekedők számára a mozit akadálymentesítették, de a kamarába így is csak az udvaron keresztül lehetett bejutni.
Jegyárai megfizethetőek voltak, teljes áron 900 Ft-ért mozizhattunk. Kedvezményes napon, hétfőn mindössze 500 forintot kértek el egy mozijegyért, hétvégén matiné előadásokat is tartottak 400 forintos akciós áron. Diákok és nyugdíjasok 600 Ft-ért válthattak jegyet, a csoportos jegy rendkívüli kedvezményt nyújtott a kisiskolások és óvodások számára. A mozi 15 főtől fél áron kínálta a belépőket. Létezett egy 30% kedvezményre jogosító klubkártya is, ám azt alig néhányan használták, így csak rövid ideig volt forgalomban.
Műsorai változatosságot sugallt, a művész filmek és a néhány hetes sikeralkotások is megtalálhatta a filmrajongó. A mozi leginkább art és utánjátszó filmszínházként funkcionált. A legtöbb műfajú és a legszélesebb korosztálynak szánt alkotásokat vetítette, így szinte mindenki megtalálta a magának szólót. Előadások mindennap 14 órától 21 óráig kezdődtek.
Az üzemeltető tervei között szerepelt a felújítás, így a székek cseréje is. Technikai újításként szerették volna bevezetni az interneten keresztüli jegyfoglalás lehetőségét, ám ezek az elképzelések nem valósultak meg. A több, mint 110 éves mozi bezárásával az utolsó utánjátszó mozi is eltűnt Budapest térképéről.
