A kertmozi feltehetően túlélte a háború utáni időszakot is, a fürdőegyesület feloszlatása után államosították és először az 1948-ban megalakult országos, majd 1953-ban pedig a megyei moziüzemi vállalat irányítása alá került. A községben egy terem mozi is üzemelt, a jelenlegi Dobó Katalin utca és a Kossuth Lajos utca sarkán, a mostani villamossági szaküzletben az 50-es években nyitott egy kb. 80-100 férőhelyes, olajpadlós, keskenyfilmes mozi. Az L alakú épület fő utca felöli része magánlakások és kocsma helyszíne volt, a sarkon a Frédi népbolt üzemelt, attól hátrébb működött a mozi. A vászon a fő utca felé nézett, hátulról légbefúvó szellőztette a nézőteret, amely szűk sorokból álló, felcsapható faszékekből állt. Az 50-60-as években Nagy Gáspár volt a gépész, utána Pálinkás Elekné, akit mindenki csak Juci néniként ismert, férjével a kertmoziban is vetített. A helyiek által csak bolhásként emlegetett mozi a 80-as évek közepén, feltehetőleg a videólejátszók elterjedését követően elmaradozott nézőközönség miatt zárt be.

Az árnyas őspark közepén 1958. július 12-én nyitott az amfiteátrumszerű nézőtérrel rendelkező, 1200 személyes szabadtéri mozi, amelyre a 16 méter széles és 8 méter magas ívelt falfelületére vetítettek. A kettő darab Fite típusú vetítőgép normál és szélesvásznú változatra is alkalmas volt és a legkorszerűbbek voltak akkoriban, víz- és léghűtésesek. Az építési költség 400 000 forintot emésztett fel. A gépház a kultúrház műemlék épületben kapott helyet és a vetítőgéppárt 47 méter távolságból helyezték el a vetítőfelülettől. A megvalósításon a Művelődésügyi Minisztérium és a filmfőigazgatóságon kívül a Somogy megyei tanács is közreműködött. Az első vetítésre a Spanyol kertész című filmet szerezték be. A lellei filmkultúra már megkívánta ennek létesítését, amely idegenforgalmi szempontból is jelentőssé vált. A későbbi tervekben a nézőtér bővítése szerepelt. Bár a helyiek örültek a fejlesztésnek, kifogásolták, hogy az amúgy is aprócska kultúrházból 8 méternyit lefaragtak a vetítőgépeknek, így az még kisebb lett. Ebben a kultúrházban szintén tartottak vetítéseket, de csak ritkán és főleg a nyári idényen kívül. 1961 tavaszán megújult a kertmozi, színes műanyag tetővel vonták be, így eső ellen is védetté vált. 1964 júniusában korszerű világító berendezést szereltek fel. 1968. július 1-én 2 darab 70 mm-es vetítőt kapott a Park Mozi (szabadtéri), amely az 1967-es világkiállításon díjat nyert csehszlovák Meo UM70-es univerzális vetítőgép volt. A panoráma vetítés mellett 35 mm-es filmalkotások vetítésére is használták. A balatoni kertmozik filmkínálata kiemelkedő volt, hiszen nem egyszer az őszi bemutatók előjátszási helyszínei voltak, ezért óriási érdeklődés övezte a vetítéseket. 1982-ben nagy sikerrel vetítették a Vérszerződés és a Pogány Madonna című filmeket, előbbiben Epres Attila színész 19 évesen első főszerepét játszotta. Az este 9 órási előadást követően gyakran egy késő estit is beiktattak.

A kertmoziban a 60-as évek elejéig 600 férőhely volt, a faléces kerti székek alatt gyöngykavics, a 60-70-es években betonozták le, emiatt 580 fősre csökkent a férőhely, 19 széksorral + 100 pótszékkel. A fémkeretes, faléces székek kényelmetlenek voltak, ezért párnákat lehetett kölcsönözni, amelyek tulajdonosa Szűcs Károlyné Vilma volt, de legtöbben csak Dea néniként ismerték. A gépészek voltak a Pálinkás házaspár mellett többek között Holczmann Ferenc és Szücs László is, az üzemvezető Bokán Árpád volt. A Park Mozi vetítései a rendszerváltást előtti években szűntek meg, a 70 mm-es vetítőgépek a siófoki teremmoziban kötöttek ki, de csak 35 mm-es filmeket vetítettek vele.

Bodor József, 1976-tól a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat műszaki-karbantartási ellenőre volt, ő felügyelete alatt javították a megye vetítőgépparkját, illetve cserélték azokat korszerűbbekre. A vállalat megszűnése után, annak jogutódjával a Somogyfilm Kft-vel szerződve, alvállalkozóként 1993-ben üzemeltette a kertmozit egészen 2000-ig a balatonboglári teremmozival együtt, mindkét helyen gépész is volt. A kertmoziban az 1998-1999 években 3D vetítéseket is tartottak. Érdekesség, hogy édesapja, id. Bodor József is dolgozott mozigépészként 1958-1960 között a kertmoziban. A ’90-es évek elején az ekkor még a településhez csatolt Bogláron autósmozival is kísérleteztek, ám az csak 2-3 nyári idényt élt meg, nem volt túl nagy sikere. A kertmoziban 1992-ben a régi rossz állapotban lévő Dresden vetítőket Meo 5xb vetítőkre cserélték. 2000-es évektől egymás után jöttek újabb vállalkozók, akik hosszabb-rövidebb ideig üzemeltették a kertmozit. Ekkortól már érezhető volt a multiplexek térnyerése, a filmeket csak jóval a premier után vetíthették a kisebb, egytermes- vagy az idénymozik. Egyre nehezebb volt becsalogatni a nézőket a nézőtérre, hiszen egyre inkább a multiplexek által rongyossá vetített 2-3 hónapos kópiákat kapták meg. Problémát jelentett, hogy a hangolvasó lámpák is fejlődtek, a 2000-es évek közepétől már csak a vörös led olvasóval lehetett vetíteni, a régi hangolvasó lámpa már nem volt alkalmas erre. Végül 2013 idénye után bezárni kényszerült és hosszabb szünet után nyitott ki ismét, mivel a filmszalagos kópiák gyártása megszűnt és csak digitális vetítőgépekkel vetítettek. Viszont erre az önkormányzatnak nem volt forrása és bérlő sem igazán akadt, aki ekkora áldozatot vállalni tudott volna.

A bérelt Barco digitális vetítő és vele együtt a premier filmek 2016. június 10-én érkeztek a lellei kertmoziba, a nyitó film az X-Men – Apokalipszis volt és szinte azonnal teltházas előadásokat csináltak. 2021-ben nagy szabású átalakítást végeztek, egy pályázaton közösségi teret, kerékpáron pontot álmodtak meg, valamint a nézőtér is megújult, de kisebb lett. Sajnos a felújítás az ikonikusan borostyánnal benőtt ívelt betonvászon lecsupaszításával járt, a helyiek remélik, hogy egyszer újra benövi majd. A felújítás előtt 360 fős nézőtérből 236 férőhelyes lett, részben fedett. A vetítőgép is ekkortól lett újabb típus, a Sió Moziból leszerelt Sony vetítővel lett gazdagabb, egyúttal az is elmondható, hogy a balatoni kertmozik egyetlen 4K vetítője található meg itt. A mozi minden nyáron kinyit, május végén és júniusban egy előadással, júliusban és augusztusban 2-2 előadással, szeptember első hétvégéjén szintén 1-1 előadással üzemel.

Kutatásomat a Hungaricana és a Balatonlellei Könyvtár segítségével végeztem! A régi fotókat Pálinkás Krisztina szolgáltatta részemre.

Külön köszönet:

Kovács Péter helytörténésznek

Orbán Zoltánné könyvtárosnak

Ivanov Péter, a kertmozi működtetésére alkalmazott család leszármazottjának

Bodor József, a volt Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat műszaki-gazdasági ellenőrének

Pálinkás Krisztinának, akinek nagyszülei dolgoztak a kertmoziban és a kismoziban is

források:

Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890-1944)

Cséplő Ernő: Balaton 1929-es kiadás, 112. o. (kert mozgó)

Népszava, 1958. július 12., 1. o., J. J.: Elkészült az ország legnagyobb szélesvásznú szabadtéri mozija

Tanácsok lapja, 1958. július 24., 5. o., V. L.: Miért jár külön utakon a tanács és a népfront bizottság Balatonlellén?

Népszabadság, 1961. április 27., 10. o., Hírek: A Balaton-parti mozik tatarozását… (második hasáb harmadik hír) (tető bevonat)

Szolnok Megyei Néplap, 1964. június 12., 1. o., Hazai hírek (második hír) (korszerű világítás)