Az újságok lelkendezve írtak a csodáról, amelyet Hoffman naponta 3 előadásban kínált. A 3-4 perces filmek témái nem voltak túl érdekesek, sokkal inkább a mozgás hozta ámulatba a közönséget, a siker óriási volt. Hoffmann úr távozása után egy évet kellett várni a következő vándormozisra és ez 5-6 éven keresztül így is folytatódott. Az első visszatérő vendég az 1899-ben érkező Bianchi Angelo vezette Excelsior Kinematográf, aki 1903-ig összesen négyszer jutott el Kanizsára, olyan csemegéket kínált, mint: spanyol bikaviadal, egzotikus utazás, harctéri felvételeket vagy passió-játékot. Kuriózumok is szép számmal voltak: jótékonysági estek, külön férfi-estélyt vélhetően pikáns képekből. A kor haladásával és az egyre növekvő igényekkel állandó mozi költsége olcsóbbá vált a vándormoziénál, ennek első jele az Apolló Mozgóképszínház feltűnése lett 1907. november 30-án, amely a görögkeleti egyház erzsébet téri épületében, a Fiume kávéházban ingyenes látványosságként nyitott. Tulajdonosa Berger Ignác volt, aki négynaponta változó műsort kínált. Vállalkozása eleinte hatalmas siker volt, ám az emeleten nyíló Kálmán Pál-féle mozi nyitását követően felhagy ingyenes rendszerrel, hiszen a költségek magas áraival már nem tudott lépést tartani.  Az első állandó mozi 1908 januárjában a piactéren nyitott Uranus néven szintén Kálmán Pál tulajdonában. Első évei a mozi történetének legmozgalmasabb időszakára estek. A vállalkozást elsőnek a Szarvas szálló emeleti termében megnyíló Uránia követi, a Brónyai Lajos tulajdonában lévő mozgó később Saturnia névre változott, majd Edison néven működött. 1913 júliusától itt folytatta működését a korábbi Uranus, amely az I. világháború kitörése után Berlin, majd 1918-ban Világ néven működött 1927-es megszűnéséig. 1912-ban a Rozgonyi utcában nyílt meg az Uránia Mozipalota, amely az első állandó épületben működő mozi. Ettől kezdve majdnem egy évig 3 mozi közül választhattak esténként a szórakozni vágyók. A város szeretett volna hasznot húzni a kisvállalkozásokból, ám ez csak kevés esetben sikerült, ugyanis a kinematográfusokra sokáig nem hoztak megfelelő rendelkezéseket, szabályokat. De a hatóság közerkölcsbe ütköző filmeket lefoglalhatott, az ilyeneket műsorra tűző mozikat akár néhány hónapra bezárathatott. A legnagyobb botrány 1910-ben tört ki, amikor az újonnan nyílt Uránia oly mértékű férfi-estélyt rendezett, amely minden addigi merészséget felülmúlt. Férfiestélyt már láttak a városban, de ilyet még nem. Férfi és női alakok pogány fesztelenséggel mozogtak a lepedőn. Brónyai ellen megindították az eljárást. Ezután változott a név Saturniára. Ekkorra a mozi már kulturális rendeltetést tölt be, persze ez elég tág fogalom, amelybe belefér a tripoliszi háború, a sport, de a kalandtörténetek is. A közönség romantikát és boldogságot kíván látni, a mozidrámák teljesítik óhaját. Az emberek szeretik a mozit, 1908-ban bérletes előadást hirdetnek, a nézők ingyenes magyarázószövegeket kapnak a némafilmes előadásokhoz. A mozik felvették a versenyt a színházakkal is, a nézők többségét el is hódították onnan.

A világháború évei soha nem látott fellendülést hoztak a moziknak, az emberek felejtést keresnek, híreket és látványosságokat várnak, a harctéri jelentekben mindezt megtalálják. Mindezek ellenére a mozik bevételei napról napra csökken, új kötelezettségeket, egekig emelkedő közterhetek rónak rájuk, közben pedig romlik az általános gazdasági helyzet. Nem ritka a szén- és filmhiány miatti kényszerszünet sem. 1919-ben a tanácsköztársaság államosítja a mozikat, majd annak leverése után a mozik szabadon válogathatnak a háborús blokád miatt kiszorult filmekből. A cenzúra erősödik, 1920-ban megjelenik a Belügyminisztérium rendelete, amely előírja, hogy mozgóképet csak az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság engedélyokirata alapján lehet bemutatni. 1921-ben pedig bevezetik a mozitörvényt is, amely kimondja, hogy csak természetes személy irányíthat mozit, azokból is csak az, aki legalább 10 éve magyar állampolgárok, a büntetlen előéletű, hazafias szempontból nem esik kifogás alá, 24 életévét betöltött személy és korlátlan cselekvőképességű. Persze ezeknek a kritériumoknak sokan nem tudtak megfelelni, ezért Armuth Nathan Urániáját a félkatonai jellegű fajvédő szervezet, a Magyar Országos Véderő Egylet kapja, a Holzer és fia-féle Világot pedig egy harctéren elesett százados özvegye, Pósfay Pongrácnének ítélik. Az Uránia Rt. megvásárolja Armuthtól a mozi berendezéseket és megörökli a MOVE moziját, majd felvásárolja Pósfay moziját is. 1927-ben Kanizsa megépítette a Városi Színház és Mozi épületét Medgyaszay István építész tervei alapján, az üzemeltetésre 2 pályázó is akad, az esélyesebb, a kanizsai és a zalaegerszegi mozik engedélyese, ám végül egy helyi vállalkozó mellett döntenek, aki látványos díszelőadással mutatja be a mozit a Strogoff című francia filmmel 1927. március 21-én. A Városi Mozgó megnyitásával az Uránia másodrendű mozivá válik, a Világ pedig tűzrendészeti hiányosságok és gazdaságtalan üzemelés miatt bezár.

1929 januárjában Magyar János lett az új igazgató, akinek nevéhez fűződik a hangosfilm bevezetése Nagykanizsán. A hang rögzítése és a képpel együtt történő reprodukálása a mozi születése óta egyik fő törekvése a technikusoknak. Kanizsán több kísérlet volt már erre, a kinematográfhoz kapcsolt gramofon egy korábbi vándormozisnál, Edison-féle Kinetofon 1913-ban Armuth Urániájában vagy a Lee Forest-féle fonofilm 1929-ben. A különböző találmányok jogtulajdonosai között heves üzleti harcok alakultak ki, amelyeket végül területi felosztással orvosoltak. Magyarországon kizárólag német szabadalmakat árulhattak, hangosfilmet, csak német közvetítéssel mutathattak be. Ezekkel a szabadalmi perekkel találja magát szembe Magyar is, amikor elhatározza, hogy Budapest után Nagykanizsa lesz az első magyar város, amelyben a film megszólal. A szándék 1930. február 9-én válik valóra a Mámorkeringő című német film vetítésével. Ám hiába kerül egyre több hangosfilm a mozgókba, a recsegő hangszórókon át hallható német vagy angol szövegeket a nézők nehezen szokják meg. A filmtechnika gyorsan fejlődik, a nehézségeken ezért viszonylag gyorsan átvergődik. 1932-ben mutatják be a Hippolyt, a lakáj című filmet. A hangosfilmek leginkább a zenés műveknek, operetteknek kedvez. A mozik teljes átállása nem várt költségekkel járt, Kanizsa ebből a szempontból szerencsésnek mondható, hiszen mozijait úgy építették, hogy azok akusztikája megfelel a feltételeknek. Az Uránia Rt-t 1931 végén a csőd fenyegeti. Felszámolás után a város az engedélyeket a saját tulajdonában igyekszik megtartani, vállalkozót keres a bérlésre.

Erre Magyar János tűnik a legalkalmasabbnak, aki 1940-ig megkapja az üzemeltetési jogot. Az elkövetkezendő évek anyagi szempontból lesújtóak, leginkább a nézőszám csökkenés és az óriási elvonások miatt esnek a bevételek, az akkori polgármester enged és néhány százalékos fogyatkozással a mozi elkerüli a csődöt. 1932-ben a mozi mellett kertmozi nyílik, 1935-ben pedig felújítva megnyílik az Uránia, Nép Mozgó néven, amelyet az hatvanas évekig visel. A gazdasági válság lassan enyhül és Magyar helyzete stabilizálódik, ez egészen a II. világégés végéig így is marad. A mozi életébe a háború közeledtével bevonul a politika: a Lovagias ügy című filmre nyilas fiatalok tűntetést szerveznek, amely megbolygatja ugyan az előadások rendjét, ám a közönség higgadtan válaszol rá. A háború alatt a külföldi alkotások között egyeduralkodóvá válnak a német filmek, olaszokkal kiegészülve, a magyar és a magyarra szinkronizált művek száma ez időtájban elegendőnek bizonyul, hogy a kormányrendelet határozatban tegye kötelezővé, hogy a bemutatott filmek legalább 10%-a magyarul beszélő legyen. A negyvenes évekre páratlanul jó üzlet a magyar filmgyártás. 1944-ben a Városi Mozi Kanizsán már be sem mutat külföldi filmeket, mert a magyar premierek annyira lefoglalják a kapacitást. A háború okozott némi filmhiányt, ám a terhek növekedését csak az utolsó időkben zavarják meg az üzemvitelt, amelyek komoly akadályt mégsem jelentenek benne. A közeledő front ellenére a Városi Mozi, egészen 1945 márciusáig folytatta előadásait. Utolsó műsorán egy német propagandafilm, a Hitlerjugend Quex szerepelt. Április elsején a Vörös hadsereg utcai harcok nélkül bevonult Nagykanizsára. Három hét múlva nyitott ki a mozi újra.

A háború után az első film a Fekete hajnal, 1945. április 21-én, már ekkor ígérték az orosz és a háború miatt kiesett nyugati filmeket is. Hamarosan kitiltják azokat az alkotásokat, amelyekben fasiszta színészek szerepelnek. 1946-ban a mozijogok új elosztásánál Nagykanizsa mindkét moziengedélye a Kisgazdapárt tulajdonába kerül. A döntés nem meglepő, hiszen Magyar János kisgazdapárti országgyűlési képviselő. 1948-ban államosítás veszi kezdetét, amelynek hatására hanyatlásnak indul a mozi ipar, leszűkül a kínálat és szinte csak szovjet filmeket vetítenek. Kampány indul a nézőktől idegen szovjet filmek elfogadtatására, megváltozik a reklám, a kritika. A mozi ideológiai népnevelővé válik, a legfontosabb propaganda. 1951-ben Zala megyei szerkesztésűvé válik egyre távolabb a kanizsai nézőktől. Megalakul a Zala Megyei Moziüzemeltető Vállalat, így a legfőbb döntések megyei szinte kerülnek, megszűnik a kapcsolat a város és mozijai között. A vállalat ipari jelleget ölt, terveket teljesít, statisztikát elemez, és végleg megszűnik emberközpontú lenni. A hatvanas évekre a művelődési házak szaporodó sora mellett a mozihálózat lesz az ország legnagyobb közművelődési intézményrendszere. A hatvanas évek közepén fontolgatni kezdik egy 5-700 férőhelyes filmszínház építését, mert a Béke Mozi csak 487 fő befogadására alkalmas és ekkor Zala megye legnagyobb lakosú városa Kanizsa. 1962-re a mozi túl van a nézőcsúcson, lassú apadás indul meg a televízió megjelenésével. A csökkenést a moziüzemi vállalat technikai fejlesztésekkel próbálja ellensúlyozni. Elindul a panorámásítás, a kertmozit felszerelik 70 mm-es vetítőgéppel és a hozzá tartozó térhatású hangrendszerrel. Elindulnak az első művészmozik, filmklubok, szaporodnak az iskolai vetítések. A nézőszám csökkenése a 70-es évekre sem áll meg, ennek ellenére a sikeresség mutatója továbbra is a statisztika marad. A 80-as évekre a videó korszak és a filmek kölcsönzése újabb tör döfést jelentett a moziknak. A bevétel ekkoriban sok vetítőnek már nem volt gazdaságos, ám az állam a mozik támogatását nem a bevétel alapján, hanem a nézőszám szerint állapította meg. Így például 1 néző 10 forintos jegyéhez 5,5 forinttámogatást biztosított. Ezért sok esetben a tényleges látogatói számhoz képest sokkal több néző került a statisztikába.

1988-ban a Zala Megyei Moziüzemi Vállalat a vidékiek közül elsőként önálló filmforgalmazási vállalattá alakult, Helikon Film Kft néven. Az 1951-től Béke Mozi, majd Kanizsa Filmcentrum néven működő hajdani Városi Mozi egyike lett az új társaság hat területi központjának. A Helikon néhány év után több tízmilliós veszteséget hátrahagyva több kft-re bomlott. A kanizsai mozi 1990-ben Apolló Filmcentrum néven önállóvá vált. Ez az állapot 1992. április 1-ig tartott. Ezt követően az önkormányzat több pályázatot is kiírt, felújításra, hasznosításra, de eredmény nem született. Később belátták, hogy csak tartós önkormányzati tulajdonként menthető meg, az évtized végére konferenciaközpontot álmodtak ide. 1999-ben a Pláza üzletlánc vidéken is nyitott bevásárlóközpontokat, köztük Nagykanizsán is, ahol az InterCom által egy 4 termes multiplex mozit nyitott 2000-ben. A régi mozi sorsa ezennel megpecsételődött. A búcsúelőadást 2000. december 17-én tartották, az Asterix Britanniában és az Amerikai szépség című filmeket ezen a napon ingyenesen nézhették meg az érdeklődők.

2010-ben példaértékű felújítást kapott egy célzott állami támogatás biztosításával, mintegy 500 millió forintértékben. Az épület műemlékvédettség alá helyezték, egykori tervezőjének nevét vette fel, s ma Medgyaszay Házként vegyes funkciójú kulturális intézményként működik.